A Fehér Ló bárban évek óta sikerrel lépnek fel sikitozó lánykák előtt a város szépreményű rockerei a híres Bandák háborúja versenyen, amire ezúttal benevezett egy őszes halántékkal és lassan, de biztosan épülő pocakkal bíró társaság is, melynek tagjai képességei és korlátaik tudatában azzal a minimálprogrammal futnak neki a dolognak, hogy ne égjenek nagyot. A kívánságuk csak bizonyos szempontból teljesül. De lássuk milyen előzmények után zendít rá az öregfiúk-csapat frontembere, Mike a Mustang Sallyre - nem sejtve, hogy nem fog tudni kibontakozni a "pont velem nem akar dugni a cafka, pedig még egy Mustangot is vettem neki" részben, mert addigra Edie rémült "Tűz van!" rikkantása menekülésre ösztönzi majd a jól induló buli közönségét.

Susanékhez Julie érkezik látogatóba az egyetemen összeszedett pasijával. Susan halál izgatott, aztán megnyugszik, mert az ablakban leskelődve Julie-hoz méltónak találja a mellette áldogáló jóképű és intelligens arcú fiatalembert. Akiről sajnálatos módon egy perc múlva kiderül, hogy a taxis. Julie új barátja valójában az a görbelábú középkorú csávó, abban a lehetetlen lemberdzsekben, akit eddig a sofőrnek nézett. Mint később a beszélgetős szakaszban kiderül, a görbelábú nemcsak 40 éves, de undorítóan rágja a mogyorót, és ráadásul elvált. Nem is egyszer, mint általában. És nem kétszer, mint Susan. Hanem háromszor. És már megint gyűrű van nála, mert egy alkalmas pillanatban lánykérést tervez! Ááááááá - néz elborzadva Susan a kis dobozra. Ettől még a családi összetartás jegyében együtt mennek este a Fehér Lóba a koncertre.

Bree Sandra Birchet, egy jónevű országos magazin riporterét várja, aki cikket akar írni a régimódi elvek szerint élő Mrs. Van de Kemp egy átlagos napjáról. A házban a tárgyak tökéletesen elrendezve várják a vendéget, az emberek miatt viszont kicsit aggódik Bree, ezért még gyorsan agyondícséri Katherine haját és Andrew öltönyét, remélve, hogy cserébe az egyik hajlandó lesz nem rosszat mondani róla, a másik meg kussolni arról, hogy meleg. Érkezik Sandra. Elég rámenősnek és rosszindulatúnak tűnik, mégis benyalni látszik a Pleasantville-szerű életet tüchtig lakással, cuki snackkekkel és a nappaliban pipázgatva olvasgató elegáns férjjel, aki csak annyi időre függeszti fel az udvarias bájvigyort, míg hitet tesz az '50-es évek űberkonzervatív értékei mellett.

Aztán persze csak belekerül az a darab barna a palacsintába, mi meg levonhatjuk a tanulságot: a szépemlékű '50-es években csak azért nem illett vendégség alatt felvenni a telefon, mert a férj nevelőtisztje akkor még nem tudott kompromittáló üzenetet hagyni a rögzítőn a kedves vendég füle hallatára. Sandra végre megtalálta a rést a pajzson, amit Andrew azonnal termetes lyukká varázsol az ártatlan arccal feltett "Most már lehetek meleg?" kérdéssel. A rutinos újságírónak innetől kezdve már csak egy félóra kell a kertvárosban ahhoz, hogy kiderítse a) Mrs. Tökély régebben alkesz volt, b) első Mr. Tökély kurvákhoz járt egy kis szado-mazora, c) második Mr. Tökély egy zenekarban játszik a pasival, akit megpróbált elgázolni. Bree megsemmisülten készül a koncertre.

A zenekar a Bandák háborújával kapcsolatos utolsó egyeztetésen vesz részt. Mint kiderül a versenyt szervező Fehér Ló tulaja nem más mint Anne Schilling mit sem sejtő férje, aki épp arról próbál társalogni Tommal, hogy hogy megnőttek a gyerekek. Ijjj - vonyít fel minden rutinos néző. Ühüm - dünnyögi a gitárjába Tom. Aztán a Blue Odyssey nevű egyenpólós nyugdíjasformáció megismerkedik a loboncos tinikből álló ellenféllel. A fiatalok igen rendesek és tisztelettudóak, még a menedzserük partijára is meghívják a bácsikat. A banda nevében Tom nagy örömmel és egy oké-zsokéval elfogadja a meghívást. Feltéve, hogy az asszonyok beleegyeznek.

Közben Scavoeknál Preston a szép madárcsicsergős délután közepén egy A-Á-T felépítésű egyszerű mondatban közli Lynette-tel, hogy Porter teherbeejtette Anne Schillinget. Ja, és el akarnak szökni. Lynette miután levegőt tud venni azonnal Anne házához hajt, hogy feltegye a kérdést: nem gondolod te büdös luvnya, hogy ez azért minden határon túlmegy? Anne nem gondolja. Szerinte ez egy szép szerelem, és tök jó, hogy gyerek lesz belőle. Nocsak, lép be épp ennél az érdekfeszítő résznél Mr. Schilling, majd kitessékeli Mrs. Scavot, hogy nekiállhasson helyreállítani a becsületét, amúgy baromállat módra. Lynette az autótól visszafordul, és a már a földön rugdosott Anne segítségére siet, így végül ő viheti be állítólagosan megfogant unokája anyját, más nézőpont szerint kamaszfia megrontóját a balesetire. Porter meg ahelyett, hogy hálás lenne neki ezért, kiakad és az anyját okolja a történtekért. Aztán elrohan, ahogy kell. Lynette meg utána, ahogy kell. Legközelebb a Fehér Lóban látjuk majd őket.

Gabrielle-nek nem sikerült az aktív vénbanyázással sem leépítenie Virginiát. A piócatremészetű idős hölgy belibeg hozzájuk, előadja, hogy "bocs, Carlos, csak véletlenül rúgattalak ki", majd közli, hogy a végrendeletében a Solis familyre hagy mindent, ha néha hajlandóak rajzfilmeket nézni vele hétvégén meg együtt falni a hálaadási pulykát. A hölgy 220/90-es vérnyomás ismeretében végül is érthető Carlos lelkesedése az ügy iránt, de én a helyükben azért kikötném, hogy hány Popey várható el maximum tőlem a medencés házért cserébe. Erre valószínűleg Gaby is rájön, legkésőbb akkor, amikor a Bandák háborújára való induláskor konstatálja, hogy a ház előtt már megint egy limó várakozik. Virginia egyre jobban hasonlít Kára, a kis kiszolgáltatott Gaby meg végül csak beül abba a rohadt limóba. (Azért van itt jellemfejlődés! Ki mert volna arra fogadni egy éve, hogy Gabrielle rühellni fogja, ha egy buszhossznyi autó fuvarozza egy koncertre?)

A McCluskey&Sister nyomozóiroda detektívjei a félresikerült telefonos ügylet után úgy döntenek, hogy Bostonba utaznak, hogy személyesen beszéljenek Dave kezelőorvosával. Szegények nem tudják, hogy Dr. Heller mindeközben már Széplakon csetlik-botlik, ahol egy kihívóan öltözött dekoratív szőkétől meghívót kap egy Blue Odyssey nevű zenekar esti koncertjére. Látva, hogy ott megtalálja Dave-et, ő is a Fehér Ló felé veszi az irányt.

A buliban aztán kulminálnak az események. Susan mindenáron meg akarja akadályozni a háromszoros elvált görbelábú romantikus lánykérését. Ennek érdekében először idióta tánccal szabotálja a pasi által a Julie, Julie című számra komponált kétszemélyes pillanatot, majd amikor Jackson finoman elterelné onnan, kerek-perec közli, hogy nem akarja, hogy a lánya valakinek a 4. felesége legyen 20 évesen. Az akció sikeresnek tűnik. A megrökönyödött Julie ugyanis közli, hogy egyáltalán nem áll szándékában három hónap után férjhez menni. Sőt, ami azt illeti, soha nem áll szándékában férjhez menni. A negyvenes görbelábú bánatosan leül, Susie meg elégedett magával, mint Szent György a sárkányos eset után. Csak később üt szöget abba a kis ostoba fejébe ez a soha dolog. Pedig a magyarázat egyszerű: anyja példájából Julie azt szűrte le, hogy a házasság úgyse működik, akkor meg minek eröltetni. Susan beveti a reményt, mint végső érvet, aztán ölelkeznek.

Bree-t Sandra támadja le, szemmel láthatóan nincs más vágya, mint a vérében tapicskolni az álszentnek bizonyult Szuper-háziasszony könyv miatt. Ezúttal azonban a megjátszós Mrs. Van de Kamp helyett a sok mindent megélt és halál fáradt Mrs. Hodge-dzsal találja magát szembe. Bree gép helyett egészen emberi, és bevallja, hogy önterápiás jelleggel a magánéleti kudarcai elől menekült a háztartásba, a könyvvel önbecsülés-visszaadó példát akar mutatni a nőknek. A "higgyétek el, valamiben nagy szopások idején is jók tudunk lenni" elmélet annyira jól hangzik, hogy a kőkemény Sandra ellágyultan azonnal új alapokra helyezi a riportját.

Gabrielle a buliban is kénytelen Virginia dögunalmas történeteit hallgatni, amin el is aludna talán, ha egyszer csak az öreg spiné nem jelentené be, hogy szeptemberi kezdéssel benyomta a két kis Solist egy puccos magániskolába, ami ugyan egyórányira van, de ez nem gáz, mert a sofőrje fogja szállítani őket minden nap. Mivan? néz Gaby, aztán amikor a "de én ezt nem akarom"-jára egy "én ragaszkodom ehhez" a válasz végre elküldi az őrült nénit a terveivel, a Veszek egy családot magamnak! játékával meg a végrendeletével együtt a francba. Virginia még kétségbeesetten kitagadja őket, de ez már a jellemfejlődés következő szintjére lépett Gabrielle Solist nem hatja meg.

Dr. Heller elkapja Dave-et, aki össze-vissza hadovál neki arról, hogy miért is van Széplakon. Végül abban maradnak, hogy a koncert után folytatják. Igenám, csakhogy Dr. Heller szeme megakad a nevekkel kiírt koncertplakáton, és megdermedt arcát látva egyértelmű, hogy a Blue Odyssey a felállásában nem tetszik neki valami. Pechjére Dave is kiszúrja a doki megvilágosodásának pillanatát, így hamarosan azon egyezkednek, hogy a pszichiáter csak hívja simán a rendőrséget vagy Dave hajlandó őt összehozni a szerinte veszélyben lévő célszeméllyel. Aztán szegény doki hamarosan a kisraktárban rángatózik, mert Dave keze valahogy ráugrott a nyakára és nem bírja elengedni az istenér se. Végül csak sikerül neki, akkor meg a dokinak nem mozdul többet, amin Dave nyilván valami ősi hagyomány nevében nagy adag alkoholos locsolás, némi szalmával és öngyújtózással próbál segíteni. Erőskezű Gyilkos Dave visszarohan a bandához. A Blue Odyssey felmászik a színpadra, odatámogatják Carlost is a ritmusszekcióhoz és Mike rázendít a Mustang Sallyre.

Ekkor ér a Fehér Lóba a megvadult Porter, aki nem tétovázik, és nekiugrik Mr. Schillingnek. Az őrjáraton lévő Lynette a hatalmas viszontpofonra és a tökfejezére ér oda. Elzavarja Portert, beszól Dúvad Schillingnek, aztán Porter nyomában távozik a vészkijáraton, amit az incidens miatt Mr. Fehér Ló lelakatoltat. All you wanna do is ride around Sally énekli Mike, a tűz meg csendben terjed. A your weepin eyes-os résznél még csak füstgépre gondol a nép, a következő mustangsallyzésnél viszont felcsapnak a lángok a Dave háta mögött.

Pánik tör ki. A mellékszereplők sikítva menekülnek, Tom menti Carlost meg a betört orrú Orsont, Gaby Virginiát támogatja, de azt azért gyorsan tisztázzák, hogy egy kis életmentés nem elég a végrendeletbe való visszakerüléshez. Teljes a kavarodás, pláne, hogy kiderül, a vészkijárat zárva van. Jön Dave, kiveri az ablakot, rengeteg ember életét megmentve ezzel. Kint Susan nem találja Jacksont, Mike a kedvéért visszarohan az épületbe, majd elájul a füsttől. Közben előkerül Jackson, aki pechjére épp belefutott Dave-be a gyilkosság után, mire az titokban rázárta a budiajtót, így kénytelen volt betörni az ablakot a férfias mozdulattal letépett kézszárítóval. Így most igazából Mike nincs meg. Dave visszarohan érte. Mit neki mindjárt leomló tetőszerkezet! Mivanmá? Vezekelni akar ez az ember? Hát nem. Egyszerűen Mike élve kell neki. Hogy bosszút tudjon állni rajta, mert Mike AZ.

Másnap városszerte elterjed az emberéleteket is követelő katasztrófa híre, azzal a kiegészítő infóval, hogy nem baleset, hanem gyújtogatás okozta, amiért már le is tartóztattak valakit. Tippünk szerint Porter Scavót, mivel őt Mr. Schilling még ott helyben megvádolta.