Andrew és Alex nagy esküvői bejelentésének örömére a vőlegény jó messze élő anyja, Melinda Cominis érkezik látogatóba Hodge-ékhoz. Az első pillantásra is egyértelmű, hogy Melinda és Bree nem kompatibilisek. Alex anyuja középkorú pincérnőnek mondja magát, és mi tagadás, olyan is, annak összes sztereitíp jegyével együtt. Harsány, fesztelen, kicsit közönséges, giga fülbevalót hord meg neccharisnyát miniszoknyával, döbbenetpiros műbőrkabátját pedig állatmintás retiküllel egészíti ki, és magasról tojik arra, hogy az etikett szerint mi illik egy vendégségben. Bree azért igyekszik hozni a szokásos bűbájos formáját, amin azért Melindának már a harmadik percben sikerül némi rést üt azzal, hogy közli: stipi-stopi övé a fiúk karácsonya. Rövid szópárbaj végén a döbbent Bree kénytelen beérni a húsvéttal. 1:0 Melindának.

Bree bosszúból a nászasszony tiszteletére adott ünnepi vacsorán nem a nagyi csipketerítőjével akar megteríteni, de végül Orson meggyőzi a család fontosságáról. Bree megígéri, hogy jól begyakorolt műmosolya mögé rejti utálatát, amit hamarosan bemutathat a gyakorlatban is. Melinda ugyanis a hátsó kert adottságaira fittyethányva és a Hodge-ház kifinomult légkörére teljesen immunisan a bejárati lépcsőre bír kiülni sörözni. Szerencsére mielőtt Bree arca örökre belefeszülne a kínos mosolyba megérkeznek a fiúk, aki épp házat néztek a környéken.

A két anyának több se kell. Indul a második menet. Melinda látványosan hüledezik, hogy itt milyen rohadt drága minden, és belengeti, hogy az ő nagyon távoli városában ennyiért remek tóparti ingatlanokat adnak. Ó, de kár, hogy ez mindegy, hiszen Alexet ide köti a munkája - tartja szárazon a puskaport Bree egyből. Még - indít nyílt támadást Melinda - hiszen betegek ott is vannak. Akiknek nyilván már van is orvosuk - veti közben kétségbeesetten a másik, de már késő, a fiúk abban maradnak, hogy legalább körülnéznek ott. 2:0 Melindának.

A vacsoraasztalnál Melinda ezúttal a két fiú melletti asztalfőt stoppolja le magának (3:0), majd bejelenti, hogy beszélt az épp nyugdíjba vonuló házi orvosával, aki átadja a praxist Alexnek (4:0). Alex örül, Andrew sem mond nemet azonnal, Bree agya meg kétségbeesetten zakatol, végül saját magát is meglepve benyögi, hogy vett egy házat a fiúknak az utcában. A fiatalok meghatódnak. Van sok köszönjük meg egymás nyakába borulás. Meg persze a Rocky-szerű végjátékkal bevitt KO győzelem miatt némi kölcsönös szemvillogtatás Melindával.

Bob rájön, hogy Porter valójában Preston. Mondjuk nem nehéz neki. Egyrészt Preston nem igazán tud kimerítő választ adni az egyszerűnek tűnő hová mentél a bárból aznap este kérdésre. Másrészt Penny még nincs konspirációs korban, így az első adandó alkalommal sikerül Bob előtt leprestonozia az ál-Portert. Lynette-ék kénytelenek bevallani Bobnak, hogy az ügyfele lelépett és nem tudják hol van. Bob végül hosszas könyörgésre két napot ad nekik, hogy megtalálják, ami így is nagylelkű ajánlat, mivel azonnal jelentenie kéne a dolgot a bírónak.

A szülők kétségbeesetten keresik Portert, de senki nem tud róla semmit - míg Lynette-nek gyanús nem lesz Preston telefonos sutyorgása. Miután rájön, hogy az ikrek tényleg tartják a kapcsolatot, ráparancsol Prestonra, hogy hívja haza a tesót. Now! Preston nemet mond, de a beszélgetésnek annyi haszna azért lesz, hogy Lynette számára is kiderül, hogy a fia nem a börtön, hanem Mr. Schilling elől menekült el. Végül épp ezt használja fel, ohgy rábírja a telefonálásra a fiát. Előad neki egy hátborzongató jelenetet, amiben közli, ohgy ő most el fogja gázolni Mr. Schillinget, ha ez az ára, hogy Porter haza merjen jönni. Preston végül belemegy, hogy felhívja az ikrét. A beszélgetés azonban rövid lesz, Porter kezéből ugyanis kiveszik a kagylót - méghozzá Lynette anyja, Porter ugyanis nála rejtőzött el.

Bob dolgozik, Jackson elutazott, így a két szalma, Susan és Lee együtt indul szórakozni este. Jól leisszák magukat, közben meg megbeszélik az élet nagy dolgait. Például, hogy jó ötlet-e Susannek Jackson után költözni, aki egy másik városban kapott állást. Lee szerint hülyeség, Susan viszont olyan határozottan állítja, hogy Jacksonnal egyáltalán nem a nincs ló, jó a szamár is helyzet van, hogy szinte már maga is elhiszi. Aztán a sokadik pohár után Lee még megfogja Susan mellét, hogy a melegbárban lerázzanak magukról egy pasit bármelyikükre is startolt épp a pult végéről.

A durván másnapos reggelben Susan elszörnyedve fedezi fel, hogy a félmeztelen Lee hortyog mellette az ágyban. Emléke ugyan nulla, de a nappaliban heverő két üres borosüveg meg a cd-lejátszóban lapuló szex esetére rendszeresített lágy dzsessz alapján már nagyon gyanús a dolog neki, aztán amikor a sebtiben távozó Lee egy pajkos seggrepacsi kíséretében odaveti neki, hogy tök jó volt az este, kezdi egészen biztosra venni a kétségbeejtő tényt: lefeküdt Leevel.

Ezt és az eset jelentését (lehet, hogy tudat alatt szabotálni akarom a kapcsolatomat Jacksonnal? ó?) szeretné azonnal kitárgyalni Gabyval, aki persze tojik az analízis részére, egy dolog izgatja csak: ki volt az. A fél utca felsorolása után épp az autószerelővel gyanúsítja meg Susan azon az alapon, hogy bejönnek neki a mesteremberek, amikor Bob esik be az ajtón. Tényleg itt aludt Lee? - kérdi zaklatottan. Susan kanapéról magyaráz, Bob megnyugszik, Susan kevésbé, a párbeszédből a részleteket kitaláló Gaby meg majd leesik a székről a vihogástól. Susan végül átzarándokol Leehez, hogy tőle kapjon választ. Az autentikus forrás épp operát hallgat kimonóban, Susant már ez megnyugtathatná szerinte, de azért hajlandó kimondani is, hogy nem. Susan megkönnyebbül, dee abban azért megegyeznek, hogy amennyiben egyelőre az a legnagyobb érv a Jacksonnal való összeköltözés mellett, hogy "mert szeret", akkor talán nem kéne.

Gaby egyre nehezebben viseli, hogy Carlos Szent Ferencnek képzeli magát, és a katicabogárkák pettyeiben meg a rózsák illatában látja az élet értelmét, pláne, hogy Ferenc egy nap bejelenti, hogy felmondott a klubban is, mert rájött, hogy középkorú, hájas embereket masszírozni undi. Gaby ahelyett, hogy felhívná a figyelmét, hogy azok a hájas emberek is isten teremtményei, mint a cuki pókok, ráadásul még fizetnek is, inkább csak ráparancsol, hogy azonnal adjon fel egy hiredetést.

Ebben a helyzetben kapóra jön, hogy Gabrielle összefut Bradley Scottal, Carlos régi munkatársával, aki a hírre, hogy Carlos - Bradley szerint A cápa - ismét lát azonnal felajánl neki egy jólfizető, magasbeosztású állást az új cégénél. Gaby fantáziája egyből beindul, és ahelyett, hogy lehűtené a belelkesült Bradleyt, hogy a cápája mostanában virágszirmokat számlál, gyakorlatilag igent mond a dologra Carlos nevében. A baj csak az, hogy Carlos épp aznap vállal állást a vakoknál. A családi megbeszélés rövid és viharos. Gaby a fizetést és az egyéb juttatásokat nyomatja, Carlos meg a világ jobbá tételéről meg a háláról mesél, végső érvként pedig közli, hogy Bradley Scott egy seggfej és sose dolgozna neki. Igen? húzza fel a szemöldökét Gaby, azzal kapja a telefont és bazsalyogva meghívja a seggfejt és a feleségét másnapra vacsorára.

Bradley a feleségével, Maria-val felszerelkezve meg is érkezik, Gaby meg a meglepetést nem kimondott kitörő örömmel fogadó Carlosszal egy kukákról szóló diskurzusnak álcázva ledíleli, hogy legalább végighallgatja, hogy mit ajánl. A vacsi mellett aztán kiderül, hogy csúcs üzleteket, sok pénzt, még több munkát és utazást, otthon meg egy alkoholba menekülő elégedetlen feleséget.Gaby mindebből az ötcsillagos hotelekre koncentrál, Bradley arra, hogy ebből tartja el a családját, Maria meg arra, hogy a férje egy lelketlen barom, és Carlos nagyon is jól teszi, ha inkább a világ jobbítására meg a gyerekeire szavaz. A vendégek távozása után Carlos egy utolsó szpícsben összefoglalja Gabynak, hogy mért nem akarja ezt a lélek-, család- és mindenölő állást, kicsi felesége meg ritka visszafogottan, de határozottan közli, hogy a pénztelenség is családölő, amit eddig ő oldott meg, most, hogy ismét lát, Carlos jön. És Carlos jön.

McCluskey és Roberta, akik két résszel ezelőtt elindultak Dr. Hellerhez, végre odaérnek. A doktor persze nincs a rendelőjében, a titkárnő pedig természetesen nem hajlandó nekik semmit mondani sem róla, sem egy bizonyos Dave Williams nevű, szőke, kékszemű, McCluskey szerint hátborzongató kinézetű pácienséről. A két öreglány erre tanyát ver a váróban és vad sörözésbe fog, majd hangos megjegyzésekkel addig idegeli a csajt, míg az végül kiböki: a doki eltűnt. McClauskey szerint ez tutira összefügg valahogy Dave-vel, Roberta viszont belefáradt a hajszába, haza akar menni. Szegények erről vitáznak kifelémenet, így nem hallják, hogy épp egy David Dash nevű csávó keresi dokit telefonon a Lila akác közből.

Dave kezd teljesen szétesni. Ez feltűnik Edie-nek is, aki nem érzelgősködi túl a helyzetet, nagyjából a szedd össze magad édes, vagy találok helyetted mást kulcsmondat hatásosságára bízza a házasságát. Aztán egy éjszaka a konyhaasztal mellett találja a magában beszélő Dave-et, aki reggelre ugyan összeszedi magát, majd magyarázatképpen bevallja, hogy egyszer volt már nős, és a halott volt feleségéhez beszélt, de ezzel csak ront a helyzeten. Edie kidobja, amiért hazudott neki.

Mi meg ősszel találkozunk, jövő héttől ugyanis a szünetelő Született felesége helyett az Álomgyári feleség című vígjáték-sorozatot adja a Tv2. Hogyvolt persze arról is lesz.