Mindenkitől bocs a késéért, de nagyon be voltam havazava. És még egy megjegyzés: a mai összefoglaló kicsit hosszabb a szokásosnál, a Susan-szálban ugyanis annyira zseniális jelentek voltak, hogy szerettem volna egy kicst jobban körülírni, hogy azok is élvezhessék, akik nem látták. Remélem sikerült.

Az áramszünet kellemetlen, pláne ha valaki a frigóban tartja hites urát. Mrs. McCluskeynak ráadásul az alapproblémát - vagyis, hogy mi lesz, ha a hűtőládában beköszönt a tavasz -  sikerül megfejelnie egy lépcsőről való lezúgással a sötétben. Az agyrázkódás és bordarepedés mellé pedig majdnem szívinfarktust kap, amikor a mentőbe szállítás közben kiderül, hogy az áramszünet akár napokig is tarthat. Kétségbeesett próbálja megértetni a mentősökkel, hogy neki előbb van szüksége egy kamionnyi jégre, mint egy röntgenre, de azokat egyáltalán nem hatja meg a fagyasztóban tárolt élelmiszerek eszmei értékéről szóló rögtönzött kiselőadás, és a verbálisnak induló (lemajmozás), de fizikai agresszióba torkolló (nyakleves) nyomósabb érvekkel sem ér el semmit. Az igazságra talán odafigyelnének, de azt érthető okokból mégsem mondhatja szegény, hogy "van néhány dolog, amit nem szeretnék mostanában felolvasztani, például a férjem". Nagy szerencséjére a dulakodás közben visszajön az áram, így végre megnyugodva indulhat a kórházba. Persze csak azért, mert fogalma sincs arról, hogy a frigó közben óriási szikrázások közepette megadta magát, így borítékolható, hogy a jégkrémekkel és borsókkal együtt Mr. McCluskeyt is hamarosan szottyadtra olvad majd benne.

Azzal meg végképp nem számolhat, hogy az ördögfajzat Scavo-kölykök, ha otthon nem kapnak jékrémet, más üresen álló házában próbálnak levadászni párat. A felbújtó ikrek persze szerencsétlen Parkert küldik be a pincébe a terv kivitelezésekor, akinek szeme nemcsak a lekonyuló olvadt jégkrémrúd miatt kerekedik el. Parker a maga lelkizős módján sikongatás helyett csendes sokkal  reagál a felfedezésre, de azért másnap ráveszi anyját, hogy látogassák meg az öreglányt a kórházban, ahol aztán az első adandó alkalommal közli vele, hogy talált egy embert a hűtőjében. Hogy Mrs. McCluskey valami nagyon méltányolható magyarázattal állhat elő, mert a büfébe szalajtott Lynette nagy egyetértében találja őket. A néhai Mr. McCluskey közben csendben olvadozik, de bármily csendesen is csinálja, szervesanyag bomlási sajátosságok következményeként özvegye hamarosan mégis kénytelen lesz rezidenziáját a kórházból egy másik intézménybe áttenni.

A sötétség másoknál is zűröket okoz. Susan például alaposan a körmére égeti a gyufát. Kivételesen nem a szokásos bénasága, hanem az Ian által épp elővezetett ötlete miatt, miszerint hívják meg Mike-ot vacsorára. Hát igen, angolunk kicsit túlkompenzál, hogy bizonyítsa, már nem féltékeny. Susannak persze a múltkori csók és - mégperszébb - az elcsattanása óta felbukkanó bizonyos gondolatok miatt aztán sok mindenhez van kedve, de nem Mike-kal együtt vacsorázni. Nagyon feltűnően nem tiltakozhat, így hamarosan életbe lép a B-terv, ami Mike belátására épít. Mármint, hogy belátja, nem célszerű elfogadnia a meghívást. Mike viszont először arra nem talál okot, hogy Ian miért hívná meg őt bárhová - egy többéves Mars-expedícióhoz tagokat toborzó rendezvényt leszámítva - majd arra nem, hogy mért ne fogadná el, mert a csók óta minden találkozás jó alkalom neki arra, hogy  megpróbálja beláttatni Susannel: még őt szereti és kezdjék újra. Jaj de izgi!

Susan teljes pánikban van, és expresszsebességgel szervezi az esküvőt. Menyasszonytól kissé szokatlan módon nem tököl a menün meg a ruha színén, viszont dícséretesen próbálkozik a feléledő Mike-szellem visszazárásával a palackba. Expert agykontrollosokat is megszégyenítő hatékonysággal sujkolja magába, hogy "tudom mit akarok: Iant", feltűnően hosszan képes ecseteni, hogy  miért is megfelelő döntés az angolhoz mennie, kerítési szándékkal az esküvői szakácscsajt, Maggie-t meghívja az ominózus vacsira, sőt egyszer Mike-kal kapcsolatban még az "Ó, csak egy szomszéd"  fordulatot is sikerül egész hitelesnek tűnően elejtenie. A vacsora végül elég sajátosan alakul.

Mike minden adandó pillanatban, amikor kettesben maradnak Susanre nyomul. Aki viszont határozottan jól teljesít "tudom mit akarok: Iant"-fronton, és egyrészt határozottan hárít Mike-nál, másrészt próbálja felkelteni Maggie érdeklődést iránta, amit Mike úgy próbál kivédeni, hogy egy ősbunkónak mutatja magát, miközben szegény Maggie próbál kedvesen ismerkedni a Susan által beharangozott jóképű és állítólag elbűvölő szingli pasival, Ian meg leginkább néz bután, hogy mia franc folyik itt. Ez kábé így néz ki:

Maggie: Én szakács vagyok, melyik a kedvenc konyhája?
Mike unottan: a börtönkoszt után bármi ízlik.
Susan közbevág: Ó, de teljesen ártatlanul került oda!
Mike: Ja, egy agyonvert nő vére kenődött az egyik szerszámomra.
Susan: De tisztázták minden vád alól!
mire Maggie együttérzően: Rémes lehet ártatlanul börtönbe kerülni.
Mike emberes tockossal a frissen éledt megértésnek: Eh, ez a három hónap semmi ahhoz képest, amit gyilkosságért kellett leülnöm korábban.

Valószínűleg már ez elég lenne, de azért a biztonság kedvéért a vacsi alatt még elduruzsol néhány zaftos börtönsztorit Maggie fülébe, és amikor Susan kétségbeesett figyelmeztető bokánrúgása Maggie lábán landol az asztal alatt, Ian elérkezettnek látja az időt, hogy feltegyen egy kávét. Asztalleszedés közben Mike újabb sutyorgó ajánlatot tesz: ha Susan őszintén képes azt mondani, hogy a csókolózás közben méla undor fogta el, elmegy. Susan "tudom mit akarok: Iant" mantrája ekkor már elég kicsire aszva vinnyog a sarokban, de a választ egyelőre megússza, mert érkezik Maggie az esküvői torta két változatával, és derűsen közli Susannel, hogy csak választania kell és kész. Ja, Maggie szerint.

Susan idegesen járkálva tolja magába a tortát és egyértelmű, hogy a választás szó hallatán is felár a szőr a hátán. Maggie segíteni próbál. Az egyik nagyon angol, cukormáz és karamella (Ian leül pont a torta mögé), a másik klasszikus amerikai, vajkrémes (Mike is elfoglalja a helyét). Na? Melyik tetszik jobban? Eddigre már egyértelmű, hogy Susan azt se bánnná, ha az egyiket agyoncsapná egy meteoritdarab, csak ne neki kelljen döntenie. Ian közben egykedvűen falja csak a tortát, Mike meg vidoran lesi Susan válaszát. Maggie tovább nógatja a reménybeli arát, aki ekkorra már azt se bánná, ha őt magát csapná agyon az a meteorit. Na, milyen legyen? Gazdag és elegáns (Ian bíztatóan mosolyog a torta mögül) vagy egyszerű és édes (Na? kérdi Mike metakommunikatíve) Susan csendben tipródik, de amikor Ian lazán megjegyzi, hogy nem nagy ügy, csak egy torta szélesen gesztikulálva  kiborul, hogy ez komoly döntés, és nem, nem lehet, hogy két tortája legyen, végül az egész hisztérikusra sikeredett jelenetet a vércukrára fogja.

Maggie távozása után aztán eljön az igazság pillanata. Mindenféle igazságoké. Mike ugyanis előáll a farbával és kerek-perec megmodja Iannek, hogy a nőjét akarja. (Na és, ő meg engem akar akar.) Akivel már csókolódzott is. (Miii?) Ian egy angolhoz képest meglehetősen kiborul és szemétezés után felhívja Mike figyelmét a megállapodásukra. (Susan néz: milyen megállapodás???) Mire Mike közli, hogy Susan egyáltalán nem köteles csak azért hozzámenni, mert megnyerte kártyán. Susan: ??? és !!!) Upsz! - mondja valószínűleg Ian magában, majd gyors védekezésbe fog, bár a csajod által neked szegezett "Te feltettél engem pókeren?" kérdésből nehéz jól kijönni, ha nem egyértelmű igen a válasz. Angolunknak se nagyon megy, Susannek viszont sikerül végre döntést hoznia, és egy mondattal rúgja ki mindkét pasit.

Gabrielle-t és Victort egy liftben éri az áramszünet. Ettől a nők 70%-a pánikrohamot kapna, de Gabynak egész más gondolatai támadnak. Victor egy ideig ellenáll, de Miss Marquez ugye nem az a fajta nő, akivel szemben egy pasi ezt sokáig bírja. Gaby végül csak egy kis csúcspontra jut el a megszólaló rezgő mobilnak köszönhetően, mert mire belejönnének, visszajön az áram és elindul a lift. Nem tudni, hogy a liftes akció volt-e ilyen elemntáris hatással Victorra, minden estre másnap reggeli közben megkéri Gaby kezét, aki egyelőre határozott nemet mond első házasságának épp hogy kihevert kudarcára hivatkozva.

Victor házába rosszarcú csávó érkezik, zsaroló fotó kézbesítésének céljával. Szerencsétlen lúzernek fogalma sincs, hogy milyen rosszul dönt, amikor Gabrielle kezébe adja a biztonsági kamera felvételei alapján a liftes akcióról készített fotókat. Gaby kicsit már attól kiakadt, hogy a nyomorult szobalánynak nézte, de a fotókat megpillantva aztán igazán bepöccen. Sportos életmódjából következően pedig esélye sincs a gaz zsarolónak. Gaby rövid üldözés után egy okleveles nindzsát megszégyenítő ugrással a földre teperi, és épp ujjeltöré terhe mellett követeli az összes felvételt, amikor egy épp arrajáró járőrkocsi személyzete  megmenti a csávót. A tényállás tisztázódik, zsaroló bezsuppolva, fotók bizonyítékként rendőrségi tulajdonba véve. Ami akár az ügy megoldását is jelenthetné, ha a rendőrfönök nem a jelenlegi polgármester veje lenne. Amit a városban mindenki tud, egy egykori modellt kivéve. Nagy pech, hogy épp ő Victor csaja, mert a politikai riválisnak remekül jönnek a fotók a liftben ismeretlen pucér nővel üzekedő, kampányában viszont a családi értékekek mellett kardoskodó konzervatív politikusról. Így aztán nics semmi csodálkoznivaló azon, hogy Gaby - fentebb is látható - kidolgozott meztelen vállát a másnapi újság címlapján tanulmányozhatja valamennyi választópolgár.

Victor sajtótájékoztatón próbál magyarázkodni, kevés sikerrel. Az újságírók persze éhes piraja-rajként támadják, sőt, felvetik, hogy ráadásul prostival volt. Victor tiltakozik, de mi mást tehetne alapon, eleve nem hisznek neki. Gabrielle-t viszont kiakasztja, hogy lekurvázták, és magához ragadva a mikrofont felfedi magát, a liftben történteket pedig egy lánykérés utáni örömszexnek pozícionálja. Az újságíróknak a kurvázott a polgármester helyett a romatikus lavsztori is remek, így aztán a sajtómunkások boldogok, Victor boldog, sajtófőnöke boldog, Gaby boldog. Csak egy valaki szomorú.

Edie  és Carlos viszonyában problémát okoz, hogy a macsókirály nem akarja egyelőre nyilvánosságra hozni a kapcsolatukat. Mike-tól, Traversen át hivatkozik mindenre, hogy megindokolja, mért is kell Edie-nek az ajtó mögé bújni néha vagy az ablakon távoznia, mint tizenkét éves korában. A szőkeséget érthető módon kiakasztja, hogy nem szexelhet sem otthon sem Carlosnál nyugodtan, így ingatlanosként kézenfekvő megoldással ügyfelei házaiba szervezi a randiikat egy idő után. Carlos kezdetben tiltakozik, de hamar rákap a dolog ízére, sőt kedvence is akad, egy koloniál stílusú hálószoba alakjában. A fesztelenül eltöltött órák pedig kifejezetten jót tesznek a kapcsolatuknak.

Tökéletesnek látszik minden, egészen addig, míg egy konkurens ingatlanos egy érdeklődő házaspárral a sarkában rá nem nyit a párocskára. Az állatmintás selyeminget viselő ünneprontóval folytatott párbeszédből számunkra , kívülállók számára kiderül, hogy a megbíxó kérójában dugás gyakorlatilag a szakmai ártalom kategóriája, a szóváltásban gyűlölködve odasziszegett lotyó (állatmintás Edienek) és ringyó (Edie az állatmintásnak) azért mindekjépp emlékezetes marad. A bebukással beinduló pletyka Edie-t nem izgatja, Carlos viszont dühös, és azt állítja, Gaby érzelmeinke a védelme miatt titkolja a kapcsolatukat. Ebből a kezdőnek nem mondható Edie persze egy perc alatt rájön, hogy valójában nem Gaby, hanem Carlos érzelmeiről van szó. Ez kiakasztja, később viszont megenyhül és már ő vígasztalja a Gabrielle és Victor házasságának bejelentésekor összeomló pasit.

Az áramszünet komoly hatással van Scavóék életére is, leginkább azért, mert a pizzasütő nem működik nélküle. Ez ad lehetőséget négycsillagos Ricknek, hogy az étlapon korábban nem szereplő olcsó, viszont szuperdrágán eladható tészta ötletével előrukkolhasson, ami nagy sikert arat. A fellelkesült Lynette meg is hívta magukhoz Ricket, hogy rittyentsen már össze valamit, amivel meggyőzik a makacskodó Tomot a kínálatbővítésről. Tomról lerí, hogy rühelli az egész ötletet, pláne, hogy nem neki jutott eszébe, és nagy megkönnyebbüléssel konstatálja, hogy négycsillagos Rick, a kis hüje, akinek fogalma sincs a gyerekek és a spenót viszonyáról holmi parajos rizottóval akarja megtámogatni a tervet. Tom legnagyobb döbbenetére azonban az isteni kaja a végső cinkosainak tartott megátalkodott ikreket is megfőzte. Tomot majd szétveti az ideg, ráadásul akkora a nyomás, hogy nem beszélhet mellé tovább: kénytelen vagy féltékenynek vagy korlátolt, csököttagyú seggfejnek mutatkozni. Ez utóbbit választja. A "jó, jó ez a rizottó, de nem mi vagyunk érv" persze pont olyan értelmezhetetlen, mint ahogy Lynette gondolja, de számára a legelképesztőbb, hogy Tom az ő érvét, a pizzához viszonyítottan többszörösen jó árrést is leszarja. A megfagyott levegőnek már tulajdonképpen nem árt, hogy Porter közli, amúgy is unja a pizzát, a kiscsaj meg minimális szókincsével újabb adag spenótos rick-főztyöt követel magának.

Tom másnap hivatalosan is kiböki, hogy nem engedélyezi az étlap megváltoztatását. Lynette viszont egyszerűen mondva szarik rá, hogy mit mond Tom, amikor végre három hónap után profitot termelhetne az étterem. Az meg azért elég nyilvánvaló, hogy Tom otthonról valójában azt sem tudná megakadályozni, ha horrorétteremmé pozícionálnák át dédelgetett gyeremekét, a családi pizzázót. Az étlapbővítés megtörténik, dől a lé, sőt, lelkendező kritika jelenik meg a helyi lapban. Aminek csak Tom nem örül, mivel úgy érzi kisemmizték. Pedig azt nem is tudja, hogy négycsillagos Rick meghitt vacsorákon egyre nyiltabban udvarol a főnökasszonynak, akit - bár jól esik neki a gondoskodás - a növekvő bevétel egyelőre jobban érdekel, mint a nyomuló beosztott. Egyelőre, mondom.