Egész Széplak Mrs. McCluskey-ról pletykál. Ami nem csoda, a kertvárosban ehhez annál jóval kevesebb is elég, mint, hogy valaki tíz évig a frigóba tárolja hites urát. A fő pletykahősnő pedig hallgat.  Megadóan lesúrolja a környékbeli komisz kölykök által nem rendeltetésszerűen használt  tojások nyomait a bejárati ajtóról, de se nem védekezik, se nem magyarázkodik. Így tulajdonképpen érthető, hogy - bár csak holttest nem megfelelõ tárolása a vád ellene - Gabrielle például az arzénes gyilkosság mellett teszi le a voksát a rejtéllyel kapcsolatban.

Parker az egyetlen, aki továbbra is szimpatizál Mrs. McCluskeyval. Pedig ő ugye tudja az igazságot. Kapacitálja is az öreglányt, hogy mondja el mindenkinek - persze önző okokból is, az új bébiszitternél ugyanis répa az uzsonna. De Karen McCluskey sokáig ellenáll. Amikor azonban Parker már a haverjaival is konfrontálódik miatta, egy csapat megbízhatóan pletykás nőcinek végül kitálal. Elmondja, hogy Gilbert a tévé előtt ülve szenderült jobb létre, a sírgödör helyett a hűtőbe pedig egyszerű nyugdíjcsalás miatt landolt. Trehányul kezelt nyugdíjpapírjain a kedvezményezett rovatban ugyanis 34 év házasság után se a mi Mrs. McCluskey-nk, hanem még az első felesége szerepelt. Az, hogy Karen nem akart éhenhalni, viszonylag méltányolható érv, de lássuk be, Lynette-nek igaza van: Mr. McCluskey azért igazán kaphatott volna egy külön hűtőt az évek során.

Gaby eljegyzési bulijára mindenki mással készül: Lynette plusz pincérekkel a pizzériában, Susan verssel és énekkel (szerencsére mi megússzuk), Bree egy kosárnyi általa Svájcban gyártott és postázott muffinnal (amiket Gaby lekisrohadékoz, mivel természetesen 8000 km megtétele után is puhák), Edie pedig kissé kapatosan a hírrel, hogy ő és Carlos együtt járnak. A menyasszony ez utóbbi hír hallatán először összeroppant egy kristálypoharat, később nem túl hitelesnek tűnő mosollyal nyugtázza a dolgot, majd alszik rá egyet - ami elszabadítja a fészkes fenevadat. Még reggeli előtt felszólítja Edie-t, hogy sürgősen keressen másik pasit magának, majd még ezzel a lendülettel "az én ellenségem a tied is, ha a barátom vagy" elvre hivatkozva közös gyűlölködésre szólítja fel Lynette-et és Susant.

Első reakcióként Lynette racionális érvekkel próbálja kihúzni magát a feladat alól, Susan pedig - magánéletének jelenlegi állapotát tekintve teljesen érthető módon - jelzi, hogy szívesebben gyűlölné inkább Carlost és az összes férfit a világon, Gabrielle azonban mindkét válasszal elégedetlen.  Viszont ezt olyan vérszomjasan közli, hogy a csajok belátják, ha már valakivel rosszban kell lenni, akkor jobban járnak, ha az nem Gaby. Igyekeznek is mindketten rendesen viselkedni: Susan kerüli a bűnöst, Lynette meg nem veszi fel a telefont, de Miss Britt se tök hülye, hamar rájön, mi van a háttérben, és egy kis intrikáért neki sem kell Mertuille márkiné emlékiratait böngésznie. Így aztán kezdetét veszi a csata a két nõstényoroszlán között, aminek borítékolhatóan a szolidarításba kergetett barátnők isszák majd a levét, miközben Mr. Bömbi unottan heverészik az árnyékban és újságot olvas.

Edie meglehetősen aljas módon Lynette nem túl fényes anyagi helyzetét, Susan hiúságát, no meg Travers szülinapját használja fel a bosszúhoz. Eléri ugyanis, hogy a "szolidarítunk Gabyval" ellenére a bulira a Scavo pizzéria szállítsa a kaját, Mrs. Mayer pedig egy kisasztalnál ülve dedikálja Hangyák a piknikes kosárban című könyvét, amit "valaki" szétosztott a gyerekek között. Mindezt persze abban a biztos tudatban, hogy a megvadult alfanőstény Victorral tölti a városban az egész napot. De sajna Victornak valami közbejön, így Gabrielle hamarosan a park körül cirkálva tűnik fel barátnőit keresve.

Elég egyértelmű, hogy az Edie buliján való aktív részvétel valószínűleg nem felel meg Gaby bojkottról való elképzeléseinek, a csajok így egy ponton inkább bemenekülnek a hüllős ember furgonjába, mint, hogy lelepleződjenek. A csel valószínűleg be is jönne, ha nem tartózkodna ugyanebben a furgonban - számtalan más élőlény mellett - egy szabadon lévő tarantulla is. A sikongatós részt mindenki el tudja képzelni, így inkább onnan folytatom, hogy a csajok  Gabrielle előtt állnak szégyenkezve és próbálják védeni a védhetetlent. Ekkor lép közbe Carlos, aki nemes egyszerűséggel fölkapja és kiteszi a buliról sipítozó exét, ne vágja már tönkre Travers buliját. És, ha már így alakult, meg is beszélik gyorsan új kapcsolataikat. Gaby hetykén kivágja, hogy ő igenis szerelmes Victorba, Carlos meg szomorkásan közli, hogy az jó lehet, mert ő viszont csak szórakozik Edie-vel. Ez persze zene Gaby füleinek. Hirtelen megenyhül, sõt, úgy tűnik, azon töpreng, hogy a flitteres ruhájának vagy a legjobb parfümjének örülne-e jobban riválisa - hiszen amíg Carlos őt szereti, mindegy kivel alszik.

Rick és Lynette között rendszeressé válnak a munka utáni vacsorák, amikre a négycsillagos remek kajákkal, borokkal és bókokkal készül. Lynette fejében egyelőre úgy tűnik még mindig csak a végre jól futó étterem és a bevétel miatt van eufória, de a haját már leengedve hordja, és a maga praktikus-sportos stílusában ugyan, de egyre nőiesebben öltözik, egy kacsavacsorának köszönhetően pedig az első Tomnak szóló hazugság is elhagyja a száját egy kamu leltárra való hivatkozás formájában. Egyre későbbi hazaérkezése otthon is szemet szúr lassan, elsősorban Kaylanak, a kis kavarógépnek, aki tökéletesen veszi le, hogy Lynette magyarázkodás közben felhangzó Beavis-szerű he-he-héje ugyanaz, amikor vacsi előtt azt lódítja, hogy nincs több csoki a szekrényben. És hát Kayla nem az, aki zokogva fut a szobájába, mert Lynette-et hazugságon kapta.

Valószínűleg az ő keze van abban is, hogy a komplett család beviharzik egy este, pont mielőtt Lynette lelépne az első Rickkel közös pizzérián kívüli programjára. És egyáltalán nem rest az esti "jó éjszakát apuci" előtt sem bemószerolni pótanyját, hogy szerinte tetszik neki Rick. Tomot megrázza a dolog, de egyelőre hitetlenkedik, és tesztelési célzattal felveti Lynette-nek, hogy visszamegy dolgozni: egyrészt, hogy végre segíthessen neki, másrészt, hogy ne kelljen tovább Ricket fizetniük. Lynette azonban olyan hevesen veszi védelmébe a négycsillagost, hogy Tomnak is egyértelmű lesz, itt nemcsak az üzletvezetői racionalitás van a háttérben.

Susan a póker-ügy miatt végtelenül ki van akadva Ianre és Mike-ra. Indulatait ráadásul sikeresen transzponálja a teljes férfinépességre, így különösen rosszul jár az a valóban modortalan köcsög, aki megpróbálja lenyúlni a parkolóhelyét.  A nevelő célzatú "arrogáns, goromba fajankó vagyok, akinek tisztességesen kéne bánnia a nőkkel" mondatot végül részben a bonyolultsága, részben a védtelen, megtámadott hölgy megsegítésére érkezőző járőrök közbelépésére miatt nem kell elismételnie a nyomorultnak, a tényállás azonban hamarosan tisztázódik, és a védtelen, megtámadott hölgyet elektromos ablaktörlővel való nyakazás kísérletében megnyilvánuló dührohama miatt kötelezi pszichológusnál való megjelenésre a bíróság. Ami valóban  ráfér Susanre, bár elsősorban talán inkább a döntésképtelensége miatt.

A megértő, ősanya-szerű szakember tökre érti mi zajlik Susanben, egy ponton azért  rávilágít, hogy mind a két pasit futni hagyni, nagy hülyeség. Susan végül néhány kisebb és számosabb nagy összeomlás után arra jut, hogy hozzámegy Ianhez. Egyrészt szereti, másrészt a lelkiismerete nem engedi, hogy összetörje a szívét azzal, hogy Mike-ot választja. Megnyugodva el is zarándokol Mike-hoz, és szomorkásan, de határozottan közli vele a döntését. A meghitt, békülős összebújásra Iannel azonban várhatunk. Ian ugyanis véletlenül tanúja lesz, amikor Susan lehallgatja Mike búcsúüzenetét a rögzítőn, és rájön, hogy a csaja inkább tisztességesen, mint az érzelmei alapján döntött. Hiába ígéri aztán Susan, hogy túl lesz Mike-on, Ian nagylelkűen, bár kicsit duzzogva úgy dönt, inkább ő száll ki a szerelmi háromszögből és viszamegy Angliába. Susan megrendül, de nem tartóztatja. Az is téved viszont, aki most meg egy könnyes-csókos összborulást vízionál Mike-kal. Reggelre kiderül ugyanis, hogy ő is lelépett, úgyhogy jelenleg a két szék közt a pad alá fázisnál tartunk. Folyt. köv.