Helló mindenkinek! Tegnap végre helyre állt a világ és a tv2 rendje. Kedvenc sorozatunk ráadásul különleges epizóddal tért vissza. Egyrészt a hervadó bájú Mary-Alice helyett egy jóvágású férfihulla, Rex Van De Kamp kommentálja a Lila akác közi eseményeket - természetesen férfiszemszögből. Másrészt ebben a részben már egyáltalán nem szerepel Marcia Cross, akinek egy (igazából két) kis dolga akadt. A forgatókönyvírók meg nyilván felmérték, hogy Bree esetében sem ez, sem ez nem elképzelhető megoldás az elkövetkező 6 hétre, így azt találták ki, hogy az egyébként igen kiváló alakítást nyújtó hajdublőrt látványosan taxiba dugják, ő pedig hosszas integetés mellett egy rokonlátogatást követő többhetes nászútra indul.

Amelyen persze részt vesz Orson is. Néhány olyan jelentéktelen ügy elintézése után, mint például elérni Mike-nál, hogy ne akarja bizonyos memóriájában tett felfedezéseivel megbolygatni a rendőrség Monique-ügyben elfogadott teóriáját. Sokkal inkább vágyjon egy kölcsönös meg-nemtámadási szerződésre vele. Ami azt illeti, ezt a feladatot Orson még a csomagolás előtt abszolválja, mégpedig egy Hodge-éknál generációról generációra szálló titkos családi fogás, az ún. zsarolás segítségével. (A megállapodás gondolom addig marad majd életben, amíg a legbizalomgerjesztőbb nevű szerelő rá nem jön, hogy ki kezelte a volánt a balesetekor.)

Rókaképű fogorvosunk épp elégedetten indulna a reptérre, hogy hetekig őt se lássuk, amikor hirtelen családfőként kell szembenéznie a legújabb válsághelyzettel. Mely szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy Danielle reggel bezárkózott a fürdőszobába, ahonnan csak hosszas könyörgésre, jól sikerült Alice Cooper-sminkben került elő, kétségbeesetten rázva egy kettős kék vonallal díszített fehér műanyagpálcát.

Austin ekkor még azt gondolja, hogy a legnagyobb problémája az életben azzal kapcsolatos, hogy Julie hajlandó-e egy újabb esélyt adni neki. Egy autómosós elszántságpróbának és egy valószínűleg nyálas, de megható bocsánatkérő levélnek köszönhetően végül teljesül a vágya - de sokra nem megy vele. Mert mire Julie meghatottan megbocsájt neki, addigra Danielle aznap többedszerre könnyít magán, ezúttal a Britt-ház vécéjében. És Austin valamiért úgy érzi, hogy a hányós Danielle nem fogja elősegíteni Julie bizalmának újraéledését.

Ezt végül nem tudjuk meg, mert a Hodge-tanács szokás szerint ismét fedősztorit kreál. Mely szerint Danielle csatlakozik szüleihez európai útjukon, ahol elementáris erővel tör rá a vágy, hogy egy évet bentlakásos iskolában tölthessen. Jó szülei pedig epekedését látva beleegyeznek, sőt, azonnal keresnek egyet neki. Austin szerepe a színjátékban meglehetősen soványka, gyakorlatilag kimerül egy gyors, indoklás nélküli távozásban, melyet - Andrew meggyőző erejének köszönhetően és Julie érdekében - meg is tesz. Igazán önfeláldozó.

Carlos mindeközben világrengető dugásra készül egy az inteneten felhajtott szexmániás huszonévessel. Mike-ot már sikerült is kiutálnia a saját lakásából estére, amikor váratlanul betoppan Edie, egy barátságos, de kissé egykedvű nyolcévest tolva maga előtt. A nyolcévesről kiderül, hogy a fia, és kábé egy hónapra érkezett váratlanul, mivel az apukája lelépett Afrikába, hogy az Orvosok Határok Nélkül önkénteseként kis farkastorkúakat gyógyítson. Egyértelműen önző rohadék zárja szavait Edie, aki Travers ide, Kenya oda, nem akar lemondani az évszázad randijáról, és Carlost szemelte ki bébiszitternek. Akinek egyébként még feküdne is a dolog - ha nem akarna aznap este épp ő feküdni valahova máshova. Edie duzzogva elmegy.

Mint kiderül, a randira is. Travers meg este 11-kor kinn pattogtatja a labdáját az utcán, amivel halálra idegesíti Carlost. Nem a puffogással, hanem, hogy baja lesz. Ezt viszont a szexmániás nem veszi túl jó néven, és az előjáték viszonylag korai szakaszában lelép. Még mielőtt feketepétereznie kéne egy érzelgős latin macsóval meg egy nyolcévessel. Éjjel a handabandázva érkező Edie az alvó gyereke helyett egy alapos fejmosást kap Carlostól anyaság támakörben, mire reggel megtörten magyarázza, hogy a fiáról való lemondás nem könnyű, de annál realistább döntés volt. Carlos szíve ettől meglágyul és tök nyilvánvaló, hogy Travers sok meccset fog még nézni nála.

A nyápic Zach után Gabrielle-re egy igazi ragadozó vet szemet. Victor Lang kőgazdag, jó karban lévő negyvenes, a város egyik polgármesterjelöltje, a sajtó szerint megnyerően szellemes és bizalomgerjesztő mosolyú, önmaga szerint meg igazán jó parti. Ezekkel a jelzőkkel tulajdonképpen Mrs. Solis is egyetért, de természetesen soha nem vallaná be. Helyette inkább a francba küldi a puccos étteremben elköltött randivacsora végén, amiért olyan ostobának nézi, aki bedől egy átlátszó becserkészési hadműveletnek. Majd miután a manipulatív barom szót is használta, elégedetten, farriszálva távozik. A manipulatív barom meg hirtelen rádöbben, hogy ezt a riszáló fart akarja feleségül venni. (Egyikük sem kispályás, úgyhogy szórakoztató, kemény küzdelem elé nézünk.)

A Mike-Susan-Ian szerelmi háromszög sem nyugszik közben. Ian szexepiljét lassan felőrölte a féltékenység. Cary Grant már sehol, sőt inkáb Gollamra hasonlít, amikor az igennel zárult lánykérés után egy gyűrűvel is be akarja biztosítani magának a nőt. A gyűrű persze nagy, így Susan először az asztal alá, majd az ékszerészhez megy miatta. Szélsőségesen romantikus filmeken edzett nézők ekkorra már zsepit szorongatva, dobogó szívvel várják, hogy szabadjára engedhessék érzelmeiket. Mike ugyanis eközben épp a kórházban szembesül múltjának újabb darabjával, amit ezúttal egy - a meglepően nyálas, Susan, légy enyém örökre! - gravírozást viselő gyűrű képvisel. Majd felmérve, hogy ezt már nem nagyon fogja tudni használni, ő is az ékszerészhez tart.

A következő jelenet babarózsaszín és cukorszirupos és csilingelő zene van meg minden, de mégis olyan jooóóóóó! Mert persze, hogy összefutnak az ékszerésznél, és persze, hogy kiderül, hogy Mike AZT a gyűrűt jött eladni, és, hogy Ian gyűrűje meg nagy, az ékszerészcsaj meg nem találja a mércéjét és persze, hogy Mike gyűrűjét húzza a méretvételhez Susan ujjára, aki rettenetes zavarban konstatálja, hogy tökéletesen passzol. Mi mind újraéljük nagy szerelmeinkkel való egymásratalálásainkat, a huncut kis Cupido meg kuncorászva dörzsöli apró kezeit a sarokban.

Hamarosan kezeit dörzsöli Mike is, de mérgében. Meglátogatja ugyanis Iant, hogy a gyűrűért kapott pénzből visszaadja a kölcsönt. Gollam egy óvatlan, bizonyos gravírozásra tett megjegyzéséből viszont logika-szakos diploma nélkül is rájön, hogy látta az ominózus ékszert. Ian ezen a ponton még bemenekülhet a házba, Tom esti házassági évfordulós kártyapartiján viszont nincs hova bújnia Mike elől.

Hogy mért van Tomnak évfordulós kártyapartija évfordulós romantikus estéje helyett? Természetesen Lynette miatt. Akit a napi robot, az étterem, az öt gyerek meg a kilenc év megünneplése a szokásos helyen egyáltalán nem villanyoz fel. Egyetlen vágya egy gyerekmentes estén vett jó meleg fürdő és a 20:00-ás elalvás. Ez az ünnepi terv talán egy több levélnyi kék bogyóval felturbózott Rocco Sifredire hervasztóan hatna, Tomból viszont előcsalogatja az eddig rejtett ellenálhatatlan amorózót, aki úgy tervezi, hogy meglepetés limuzint küld asszonykájáért, akit a sofőr egy gigantikusa rózsacsokor átadása után kivisz az isten háta mögé valami erdőszélre, ahová hős megmentőként befut egy hintón ő, Tom Scavo, a romatikus csábítás királya, és egy hegedűszóval felturbózott vacsi után jutalmul vad szexben részesül.

Persze Tom tervez, Lynette végez. Véletlenül meghallja, ahogy férje brácsa helyett hegedűt követel. A lehető legundokabb zsémbes-slampos-házisárkányos stílusban előadott szőrtelenítéssel kapcsolatos megjegyzései még Tom herceg lelkesedését is lehűtik. Keserűen megjegyzi, hogy ő is fáradt, de a kettesben töltendő este éltette, majd leszervezi a haverokkal az ominózus kártyapartit.

Vagyis előtte lemondja a limót, a hintót, a brácsát meg a vacsorát. Illetve ezek közül néhányat. Speciel a limót pont nem sikerül. Így Mike és Ian szó- és pókercsatájának csak az elejét asszisztálhatja végig. Iant Susan kedvéért hívták meg, de jelenléte mindenkit kiakaszt. Egyrészt folyton nyer, amit Carlos csak a jumbó-bubi szóhasználatba való belekötéssel tud kompenzálni. Orson Mike balesetének felemlegetését bírja nehezen, Mike meg a cinkelt lapos lánykérés miatt köt bele. Addig provokálja Iant, míg az úriemberi mivoltát végleg cáfova felteszi tétnek, hogy Susan megtudhatja-e az igazságot.

Mire Mike - aki elég hülye ahhoz, hogy egyáltalán módja legyen rá - két dámával és három királlyal elbukja a partit, Tom begyűjti az erdőben estélyiruhában didergő feleségét. Sokáig nem eldönthető, hogy Lynette nyelve lefagyott vagy a méregtől nem tud megszólalni, esetleg az igazi prérifarkas látványa hagyott-e ilyen mély nyomokat benne, mindenestre meg se szólal. Tom viszont megállás nélkül sajnálkozik és fogadkozik, hogy soha többé semmi meglepi. Végül a meleg kávé hatására Lynette - aki a pusztában töltött órákat a hagyományoknak megfelelően elmélkedéssel töltötte - képes szavakba önteni, hogy mennyire bán mindent, és, hogy mégiscsak tudna élvezni egy évfordulós ünneplést. Feltéve, ha koszt és kvártély is jár hozzá.