Jó rész, bár nem tudom igazán eldönteni, ki idegesített jobban: az öntelt és hatalomittas Gabrielle, az önző és aljas Edie vagy a tizenötévest játszó Susan. A Lynette-száltól csak simán kikészültem.

Kezdjük Miss Marquezzal. A szerénység korábban sem tartozott fő erényei közé, de mióta kamerák kereszttüzében bejelentette, hogy férjhez megy a milliomos polgármester-jelölthöz, teljesen bevadult. Legutóbb csak barátnői fölött próbált uralkodni, de felségterületét kiterjeszti egész Széplakra, amikor Victor megnyeri a választást. Amint teheti, kiprovokál egy büntetőcentlit a parkolóőrtől, aki korábban - valóban nem túl udvariasan, sőt egy kényes ribancot is megegedve magának, de jogosan - megbüntette, csak azért, hogy most bazi nagy jegygyűrűjét rázva egy dallamso tá-dááám kíséretében mosolyogva apró fecnikre téphesse. A közteres csávó azonban ahelyett, hogy berezelne, magabiztos vigyor kíséretében ezúttal szemetelésért is megbünteti. Gabrielle dühbegurulásával egyenesen arányosan kezd egyre jobban egy feldühödött Michael Jasksonra hasonlítani, aminek - ha tudná - nyilván nem örülne, mint ahogy annak sem, hogy a dulakodásra megérkező rendőrök egyenruhás kollégájukhoz hasonlóan tojnak Széplak első asszonyára, és simán beviszik rendzavarásért.

Dehát azért van a politikusoknak stábja, hogy az ilyen ügyeket elsimítsa. Gaby hamarosan otthon panaszkodna Victornak az őt ért megaláztatásokról, ha otthon a pasija, és nem a karrierjét féltő, felelős városvezető várná. Victor ugyanis alaposan berágott a történteken, és keményen kioktatva Gabrielle-t felnőtt, polgármesternéhez méltó magatartást követel tőle a jövőben. Ezt a megszeppent Gaby meg is ígéri, amit Victor azzal honorál, hogy végre hajlandó észrevenni az őrrel való dulakodás közben szerzett és alaposan belilult csuklósérülést. Sőt, az igazság bajnokaként meg is állapítja, hogy ehhez azért nem lett volna joga  a pasinak. Majd a tettek mezejére lép. Bár az igazság bajnokától kissé meglepő fordulat, hogy fegyelmi helyett verőlegényekkel leckéztetik meg az őrt, így szögezzük is le gyorsan: Victor Lang talán mégsem az az álompasi, akinek eddig gondoltuk.

Edie épp elkezdte élvezni a családjátékot gyerekkel, apával, amikor váratlanul betoppan Travers apukája, hogy akkor ő még tart valami előadást délután, de aztán köszi a vigyázást, holnap reggel viszi haza a fiát. Edie-t és Carlost is sokkolja a hír. Utóbbit azért is, mert ezentúl Travers fedezéke nélkül kell időt töltenie Edie-vel, előbbit meg azért, mert leveszi, hogy a fia nélkül kevesebbet fogja látni Carlost. Mondjuk ezt nem nehéz, mert az eddig tüzes szerető két hét múlvára tűzi ki a következő randi időpontját.

Az nem újdonság, hogy Edie-nél a cél meglehetősen sokféle eszközt szentesít. Ezúttal nem rest saját fiát manipulálni egy kölyökkutya beszerzésével, aminek hatására Travers azonnal bevállalja, hogy saját ötleteként elővezeti apjának a közös felügyeletet. Akit nem kicsit akaszt ki a dolog. Nemcsak mert felborítja az elmúlt nyolc évben Edie örömére is működő 2hét/50 hét rendet, hanem mert neki a gyakorlati kivitelezés nehézségei is eszébe jutnak. Edie-t persze olyan apróságok, mint hogy egyszerre két iskolába kéne járnia a gyereknek nem zavarják, és akár ügyvéd segítségével is hajlandó átverni a tervét.

A helyzetet végül Carlos  oldja meg, aki összeköltözést ajánl a mintaanyának, ha lemondja az ügyvédet, és nem bolygatja fia életét. Amikor először, eredetiben láttam, az jött le, hogy egyszerűen föláldozza magát Trevors érdekében, mert rájön, hogy miatta is küzd annyira Edie a gyerekért, legutóbb, szinkronizálva viszont úgy tűnt, az anyai ösztönök fellángolását véli felfedezni Edie manővereiben, ami - mivel ezer éve gyereket szeretne -, baromi vonzóvá teszi egyből. Bármelyik is a helyes olvasat, Edie-t teljesen meghatja az ajánlat, és persze, hogy eláll a pereskedéstől. Azért a végén még kinyögi, hogy Trevors azért neki is hiányozni fog.

Lynette már nemcsak testhezálló ruciban és kisminkelve jár dolgozni, hanem a szokásossá vált Rick-féle vacsora közben - elégedett sóhajtások közepette- épp verbálisan is fényezi a Négycsillagost, amikor két újabb pasi érkezik. Ők Lynette helyett a bevételt akarják inkább kényeztetni, így a párocska hamarosan a hűtőkamrában találja magát. Lynette fázik, Rick meg a nyakából levett köténnyel plusz két erős karjával melengeti. Valamelyiknek nagyon jó lehet a fűtőértéke, mert hiperracionális háziasszonyunk kissé zavartan, de láthatóan megindultan olvadozik.

Tom reggel asszonykája hűlt helyét látva a pizzériába rohan. Kiengedi Lynette-t és a Négycsillagost, akik között semmi illetlen nem történt, de a hideg miatt nagyon meghitt összebújásban volt részük. Tom féltékenységéhez további remek municíó a biztonsági kamera felvétele is, ahol neje a rutin zárási feladatok helyett kellemesen édeleg Rickkel egy tál pancettás-fokhangymás fülecsketészta fölött. Nem véletlen, hogy Lynette mélyen egytért a rendőrrel, aki szerint sokkal óvatosabbnak kellett volna lenniük. Igaz, ő a nyitott ajtóra értette.

Papucs Tomból Férfias Tomot farag a féltékenység, és négyszemközt egyértelműen közli Rickkel, hogy egy választása van: az azonnali felmondás. Ezt Négycsillagosnak persze esze ágában sincs bevállalni, aszondja, addig marad, míg a nő akarja. Tom taktikai okokból nem akarja kirúgni, viszont felvilágosítja, hogy Lynette sosem fogja elhagyni a családját, így gálánsabb lenne, ha a további bonyodalmak okozása helyett mégiscsak lelépne. Este aztán kiderül, hogy ki ismeri jobban Lynette-et. Rick ugyanis vallomást tesz és vár is, Lynette meg egy vitoriánus nagyjelenentben nemcsak rendreutasítja, de ki is rúgja helyből. Tomnak azt mondja, hogy Rick felmondott, majd bemenekül a fürdőbe, hogy minden zokogó feleségek barátjával, a zubogó fürdővízzel leplezve zokogását szivettépően elsirassa a dolgot, míg az ajtó előtt az eseményeket saját sikereként elkönyvelő fellelkesült Tom a munkába való visszatéréséről áradozik. De jó lesz, gondoljuk Lynette-tel együtt.

Susan kiszedi Carlosból, hogy hová tűnt imádott Mike-ja (valami hőforrásokhoz egy erdőbe), majd egy púderrózsaszín pulcsit babarózsaszín strasszos hátizsákkal és tininindzsateknőc-szerű zöld dzsekivel kombinálva legott nekivág a vadonnak, hogy az ismeretlen erdőben, az ismeretlen tónál a bocsánatáért esedezzen. Nagy szerencse, hogy eszébe jut, hogy a sminkkészletén kívül talán egy térképnek is hasznát venné, az meg még nagyobb szerencse, hogy a turistaközpontban - ahova beugrik érte - azonnal leveszik, hogy életében nem túrázott még, és rögtön kirendelnek mellé egy hegyivezetőt. Tony előző munkahelye nyilvánvalóan egy női börtön volt, és első pillanattól rühelli a vánnyadt, nyafka kertvárosi libát, aki lássuk be, erdei körülmények között valóban elég idegesítő. Egyrészt folyton meg kell menteni pl. galádul támadó bokroktól, másrészt be nem áll a szája, annak ellenére sem, hogy így lehetőséget biztosít mindenféle bogaraknak is a bejutásra, lefekvés előtt meg képes lenne mézes-levendulás arcpakolást kenni a fejére azért, hogy majd tetszen annak a hegyi pasinak.

Ez már sok Acéllábú Tonynak. Egyrészt  felhívja Susan figyelmét, hogy a pakolás alkalmazása esetén tetszeni fog a medvéknek is, másrészt a fejére olvassa, hogy az egész zűrzavaros életét csak magának köszönheti, mert drámafüggő, és nem bír csak úgy, csendben, boldogan élni. Susan persze jól megsértődik, és - amíg Tony nyilván mély és egészséges alvással pihenteti Feketelaci-szerű testét - egy búcsúlevelet hátrahagyva egyedül vág neki az út hátralévő részének. Persze eltéved, és persze kifordul a bokája. Utolsó erejével még hagy néhány üzenetet Mike kikapcsolt mobilján szerelem, megbánás és ígéretek tárgykörben, arra az esetre, ha megenné egy puma, majd a térképpel takarózva (ezt biztos a hajléktalanoktól látta) álomba merül.

Mivel nézők milliói akarják Mike-ot és Susant együtt, utóbbit egyáltalán nem falja föl semmilyen puma, hanem előbbi ébreszti reggel, mivel épp lejelentkezett, amikor Tony egy pasit kajtató, béna, kertvárosi csajszi megmentését szervezte az irodában. Persze felismerte Susant, és azonnal a megmentésére indult. És mivel a nézők ennyi baszakodás után nagyromantikát várnak, ő találja meg, hogy a zárójelenteben lengedező faágak, vízesés, no meg érzelgős zene körítése mellett végre ölbecsókban forhassanak össze.