Mary-Alice monológjával és azzal a drámai hírrel indítunk, hogy a békés kertvárost egy csendes csütörtöki délutánon elérte a bűnözési hullám, melynek keretében az élet durvább oldalával kellett szembesülnie a Lila akác közieknek egy felborogatott grillkészlet, egy csomó lerángatott száradó ruha, egy a szomszéd kertjében landoló melltartó és egy meglovasított gördeszka formájában. Durva, mi? És a legbrutálisabbat, Edie Britt hátsó ajtajának betört üvegét még nem említettem. Ráadásul a vandál cselekedetek elkövetőjének kilétét örök homály fedi - legalább is a lakók számára.

Mi ugyanis nyomonkövethetjük Carlso Solist, amint görnyedt osonó tartásban Jacket megszégyenítő tempóban galoppozik a kertek alatt, berúgja Bree kertkapuját és fölrúgja a grillcuccát, majd beleszalad a Katherin szárítókötélen lógó ruhákba futtában földrehajigálva többek közt a nyakába akadt cicifixet, aztán Edie autójának hátsó lökhárítójába kapaszkodva közlekedik kicsit a Parkertől nyúlt gördeszkán, végül egy remekül kivitelezett tigrisbukfencet és pár további futólépést követően kétségbeesetten rángatja a zárva talált hátsó ajtajuk kilincsét, hogy végül kissé durva megoldással ugyan, de házon belül fogadja hazatérő kedvesét azon szörnyűlködve, hogy betörtek hozzájuk.

Mindezt azért, mert Gabrielle azzal azzal a hülye ötlettel vezeti meg a Carlost nála kereső Edie-t, hogy úgy tesz, mintha látná, amint az épp hazaér. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt - ez a maximum, amit mondhatunk erre, a szobában lapító Mr. Solis meg még ennyit sem mond, hanem farokfelcsapva elrohan, hogy árkon-bokron át még valóban Edie előtt érjen haza. Ezt a bulit megússza. Sőt, azt is, hogy a Edie szülinapjára méregdrága luxuskocsit kelljen vásárolnia a titkos pénzéből. Bár kicsit később nyilvánvalóan inkább kiegyezne ez utóbbival.

Edie ugyanis meglehetősen tágan értelmezi a "találj ki bármit helyette, csak az adóhatóság miatt ne legyen ilyen hivalkodóan drága" felajánlást. Az "igen" feliratú kártya elsőre nem tűnik veszélyesnek, de persze minden azon múlik, hogy mire kell mondani. És Carlosnak sajnálatos módon a "Feleségül veszel?" kérdésre kell. Persze csak Carlos érdekében, magyarázza Edie, aki szerint így nem kéne ellene vallania, ha esetleg úgy alakulna, hogy felnyomnák a dugiszámla miatt a hatóságnál. Hogy kik? Hát bizonyos mérges és csalódott emberek. Carlos persze ért a szóból, úgyhogy Edie egy perc múlva a nyakában lógva mondhatja meghatottan, hogy "Jajj, mindjárt sírok!". Carlos is pont így érez. Annyira, hogy pár nappal később a titkos számlát kicsit megcsapolva felbérel egy gyanús alakot, hogy tegye el Edie-t láb alól.

Katherine Mayfairről már érkezésekor kiderült, hogy nem az a konfliktuskerülő fajta, és esze ágában sincs szerényen beilleszkedni, inkább mozgásba akarja lendíteni a csoportdinamikát. Odasétál például a nyilvánvalóan róla pletykáló Bree-Susan-Gaby trióhoz, és ártatlan mosollyal indítványozza, hogy lepjék meg egy ebéddel a beteg Lynette-et.  Már ezzel simán megtöri a sziklaszilárd hagyományt, miszerint Bree szervezi a közös programokat, de ezt még tetézi azzal, hogy az irányítást egyből átvevő Bree hiába osztja rá a salátát, ő csakazértis inkább sütit hozna. Persze Breet sem kell félteni, mosolyogva közli, hogy a süti az ő reszortja, MINDIG, és ezúttal is ő fog brillírozni a citromos-habos pitéjével, punktum. Katherine erre ahelyett, hogy visszakozna, azzal a nyilvánvaló hazugsággal rukkol elő, hogy a salátástálja elveszett a költözésnél. Csatabárd egyértelműen kiásva. Susan menti a helyzetet a kölcsön-salátástál ötletével, mire Katherine átmenetileg visszavonulót fúj, de még búcsúzóul akkurátusan megszabadítja Mrs. Tökéletes szoknyáját egy kilógó cérnaszáltól. Micsoda arcátlanság!

A java azonban még csak most jön. Lynette ebédjén a csajok boldogan falják a híres citromos-habost, Bree élete legjobbjának titulálva, amikor a Lila akác köz legjobb cukrász majd lenyeli a kanalat keresztben, mert az első falatnál rájön: ez nem az ő sütije. Katherine ugyanis csak hozott egy saját citromos-habost, sőt képes volt titkoban Bree-é helyébe csempészni, lebukáskor meg azzal az álszent dumával védekezni, hogy ő csak tanácsot akart kérni Breetől süti-ügyben. Aha, persze. Nem veszi be Bree se, de moderálja magát, amíg hazaér. Otthon viszont dühös kísérletezésbe fog, hogy rekonstruálja a szupersütit. Hiába. A konyha romokban, kb. ötven süti sorjázik az asztalon, de egyik sem OLYAN. Orson, aki együttérző mintaférj abszolút problémaérzékeny és kulináris terrorizmusnak titulálja a törénteket, miközben a pitéket kóstolgatva az egekig magasztalja az egyiket. Apró szépséghiba, hogy az épp Kathrine sütijének a maradványa.

Bree összeomlik. Orson átlátja, hogy a tökéletes citromos-habos a háziasszonyság fokmérője ebben a pillanatban, és egyszerű férfilogikával azt javasolja, hogy Bree kérje el a receptet. Bree tiltakozik, de végül egy apró masnival átkötött másik piterecepttel és a "receptcsere "felkiáltással bekopog ellenfeléhez. Katherine negédesen köszöni az ajándékot és azonnal iktatja a receptesdobozába, de semmi jelét nem mutatja, hogy bármit is szándékozna adni cserébe. Bree udvariasan vár egy kicst, amjd idegei felmondják a szolgálatot, és a maga rendezett módján, de szinte toporzékolva konkrétan kéri a receptet. Katherine meg émelyítő kedvességgel, de nem is különösebben csomagolva azt válaszolja, hogy coki neked. Plusz  jelzi, hogy baromira tisztában van azzal, hogy a Bree által hozott recept nem egy titkos anyai, hanem egy mezei szakácskönyvből való. (Mondom én, hogy Breet se kell félteni.)

Durvul az úriasszonyok által prezentált verbális iszapbirkózás. Végül már hagyják a francba a recepteket, és az illemszabályok adta keretek végső határán billegve fegyelmezetten anyázzák egymást. Katherine nyilvánvalóvá teszi, hogy hamarosan nem fog megelégedni a csapattag státusssszal, mint ahogy magának követeli majd a Lila akác köz legszuperebb háziasszonya címet is. Bree meg mivel jólnevelt meg terhes is, végül nem ugrik neki, hogy a locsolókannával szétverje a fejét, hanem magasratartott fejjel kivonul, és egész jól állja Katherin vérlázító "én biztos vagyok benne, hogy, ha derekasan próbálkozol, jobb sütit csinálsz, mint én" utánlövését is.

Otthon aztán kétségbeesetten tovább próbálkozik, és a százhuszonharmadik citromos-habos gyártásának közepén ráeszmél, hogy nem a titkos összetevő fogja közelebb vinni a recepthez, amit a dolgok jelenlegi állása szerint kb. ötven év múlva fejt meg, hanem a tőle kb. két méterre található kulcs, amit még Mrs. Sims hagyott nála a házához. Az első adandó alkalommal be is lopódzik, és a közeli sikertől remegve cserkészi be a receptesládát. Amin egy hatalmas lakat vigyorog kárörvendően. De sokadszor mondom, Breet sem kell félteni. Átsétál Mike-hoz, aki a "sütit sütök" felkiáltásra fel is ajánlja a háztartás teljes liszt- és cukorállományát, a megszállott Mrs. Hodge-nak viszont egy csípőfogó kell.

Épp nekiállna a lakatot bindzsizni, amikor hazatér a Mayfair család. Bree elbújik, így tanúja lesz egy veszekedésének, amit Mrs. McCluskey egy Dylan apjával kapcsolatos megjegyzése váltott ki, ami szöget ütött a  lány fejében. McCluskey szerint ugyanis az apa kereste a kapcsolatot Dylannel, ő meg eddig úgy tudta, hogy csecsemőkorában hagyta el. Katherine szerint McCluskey szenilis, az apa meg egy szörnyeteg, a lány szerint meg anya egy hazug. Durr egy pofon. Dylan elrohan, az eddig hallgató Adam Mayfair meg nemtetszésének és a titoktartás sikerével kapcsolatos kételyeinek ad hangot, javasolva a feleségének, hogy mondja el Dylannek, mit tett érte. Katherine lesöpri a felvetést, majd lakonikusan annyit mond: "Legfeljebb jobb hazugságokat kell kitalálnunk". Hoppá! - mondja magában Bree. És ezzel már nemcsak mi tudjuk, hogy valami nem stimmelt anno Kathrine-ék elköltözése meg az egész család körül.

Lynette hősiesen nyomja a kemót, amit nem könnyít meg, hogy Tom egyfolytában könnyes-érzelgős-nosztalgiázós sztorikat emleget fel házasságuk boldog korszakaiból, amivel meg végképp kiborítja nejét: hagyja nyerni a kártyában. Lynette emiatt kitiltja a rá hősként tekintő urát a kezelésekről, majd új, felvidításra alkalmas kemótársat keres magának a csajok között. Az ominózus citromos sütis ebéden fel is ajánlja mindenki a segítségét, kivéve Gabrielle-t, aki elmélyülten kevergeti a kávéját. Lynette később kérdőrevonja is vonja, bevallva, hogy neki örülne a legjobban. Gaby érzi, hogy a kemópartnerség egyfajta barátságpróbává nőtte ki magát, így kényszeredetten beleegyezik.

Hogy aztán rögtön az első alkalommal - egyébként igen kreatívan - megpróbáljon minél több időt a kezelőszobán kívül tölteni. Hol egy 20 perces pisire szalad ki, meg hoz újságot többek közt a legújabb frizuradivatról, hol meg egy remek kardigánért pattan fel, amit a jó mesze parkoló autóból kellene felhozni. Lynette egy ideig kétségbeesetten magyarázza, hogy nem kell kardigán meg semmi, csak beszélgetni szeretne, de végül megbántódva hazaküldi Gabyt.

Aki ekkor kiböki végre, mi a baja. Ötévesen nem sírhatott, mosolyogva kellett látogatnia a szintén rákos apját, hogy a papa örüljön. Ő meg kötelességtudóan mosolygott aznap éjjel is, amikor apuka meghalt. És végül is ez a tudás - mármint, hogy képes mosolyogni, miközben belül bőg - igazán jól jött a modellpályán, most nem tudja produkálni, mert félti Lynette-et. Itt persze már a visszaemlékező Gaby, a megrendült Lynette meg a nézők is könnyeznek, de egyfajta hepiend azért van, mert a vallomástól helyreáll a barátság, a megkönnyebbült Gaby meg igazán megható gondoskodással lufis-sütis-virágos kemóbulit szervez a csajokkal Mrs. Hodgkinnak a kórházba.

Susanéknál feszkó van. No, nem azért mert a kismama triplaadag sziruppal önti nyakon a reggeli palacsintáját, mert, bár a mennyiség meghökkenti Mike-ot, meghajlik Susan érve előtt, miszerint semmi szükség arra, hogy a szülés kínjait az az emlék is súlyosbítsa majd, hogy  megtagadták tőle a szirupot. Nem, a perpatvart az váltja ki, hogy Susan először elengedi Julie-t egy házibuliba, majd amikor Mike megemlíti, hogy ő azt a házat világhíres elfajuló bulikról ismeri, kétségbeesett őrlődés után visszavonja. Mert oké, hogy Julie szerint azok a haver bátyjának a bulii, náluk semmi durvulás sincs, de olyan cuki Mike, amiért aggódik, nem akaszthatom ki, hogy figyelmen kívül hagyom a véleményét - kb. ilyen alapon akasztja ki inkább a lányát Susan. Valójában persze azt sem akarja, hogy Julie haragudjon rá, így később sutyorogva mégiscsak elengedi - ha nem szól Mike-nak róla. Így gondolván megmenteni a kecskét is, meg a káposztát is.

De aztán a káposztát fölfaló kecskét majdnem fölfalja a farkas. Az ifjú házasok ugyanis épp vadromantikus estével készülnek megünnepelni, hogy a terhességtől Susan mellei - melyeket büszke tulajdonosuk az alkalomra vadító fehérneműbe bújtat- szépen megnőttek, amikor Mike kiböki, hogy tök jó, hogy nem engedték el Julie-t, hazafelé ugyanis a bulis ház előtt tántorgó és ereszbe hányó fiatalokat, meg félpucér csajokat látott. Na, több se kell a bepánikolt Susannek, azonnal közli, hogy tejszínhab nélkül nincs vadromantika, és egy könnyű kardigánt magára kanyarítva elrobog hivatalosan a boltba, valójában a Julie-ért a buliba.

A házigazda lelkesen fogadja, főleg, mert a merész fehérneműben domborított cicik miatt azt hiszi, hogy Susan a szülinapi sztriptíztáncosa. A haverokkal csorgó nyállal várják a produkciót, hogy kicsit később - elismerve a természet nagyszerű teljesítményét a terhes nők mellével kapcsolatban - szomorúan belássák, hogy a vetkőzés ezúttal elmarad. Susan megtalálja Julie-t, akit Dylannel együtt azonnal hazaparancsol. Szegény Julie-nak többszörösen is ciki az egész, otthon azonban főleg amiatt olvas be az anyjának, hogy nem vállalja a döntéseit. És egyáltalán, miafrancért kell hazudozniuk Mike-nak? Susan belátja, hogy a lányának igaza van, és meg is ígéri, hogy őszinte lesz. Mondjuk holnaptól.

Nagy szerencséje, hogy nem kapkodja el. A lépcsőfeljárón ugyanis Mike-ba botlanak, akit Julie egyik barátjának aggódó telefonhívása ébresztett fel affelől érdeklődve, hogy a sztriptíztáncossal távozó lezányzó hazaért-e rendben. A megszeppent Susan tovább hadoválna boltról, moziról, korhatár nélküli filmekről meg a tökéletes kamaszról, Julie viszont karakánul közli, hogy mi a szitu valójában. Mike értékeli az őszinteségét, így a két igazság bajnoka hirtelen egy platformra kerül a kavaró Susannel szemben. Aki dünnyög valamit arról, hogy elege van a tökéletes kamaszból, aztán megpróbálja elmagyarázni Mike-nak, hogy miért alakultak így a dolgok. Mike ért mindent, és esze ágában sincs beleszólni Julie nevelésébe. Majd csak a közös gyerekéébe. Ezzel szent a béke, és hozzáláthatnak végre a vadromantikus este érdemi részéhez.