Egy luxusszálló lakosztályában vagyunk, egy fiatal nő az ágyon fekve éppen legújabb versét olvassa fel, amelynek az egyik sora így szól: „Megfiatalít a vidámságod, éretté tesz a bölcsességed.” A szerző: Jane. A vers ihletője: Roger. Nemrég szeretkeztek, a férfi  kint zuhanyozik. Visszatérve ámultan hallgatja a lány eddig számunkra is rejtett tehetségének újabb gyümölcsét. „Vigyáznom kell rád, különben elveszítelek” – mondja Roger. „Nem számít, mennyi idős vagyok, lélekben egyidősek vagyunk.” – feleli Jane, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Roger otthagyta érte a családját. Roger elmondja, hogy egy ideje arra készül, hogy megkérje Jane kezét, aki először hitetlenkedik, majd mosolyogva bólint.

Ken éppen a Right Guard dezodor kutatási eredményeit olvassa fel a megcsappant kreatív csapatnak: Kinsey elment szavazatot gyűjteni, Don és Pete elrepültek Los Angelesbe. Sal az előző esti Loretta Young tévéshow-ról panaszkodik, Kurt is csak az ebédszünetre tud gondolni. Ken ingerült, mert senkit sem izgat az előttük álló feladat, Peggy viszont azt kifogásolja, hogy a Right Guard nem akarja külön a nőket megszólítani. Kurt-ről több dolog is kiderül: egyrészt nincs tévéje, egyedülálló (ennek az okáról később), és látta élőben Bob Dylan-t, aki éppen ekkoriban válik egyre sikeresebbé. Peggy feloszlatja az ülést, és kihirdeti az ebédszünetet, kifelé menet Kurt kitalálja, hogy Peggy menjen vele legközelebb el egy koncertre.

Pete egy kaliforniai Űrkiállitáson szereplő cégek nevét olvassa fel Don irodájában. Ott van még Sal, Paul Kinsey és Peggy. Kinsey be van izgulva: szívesen találkozna Ray Bradburyvel, de Don lehűti a kedélyeit: ez üzleti út, a cél újabb ügyfelek megszerzése. „Minden tudós, mérnök és tábornok arra törekszik, hogy egy embert a Holdra juttasson, vagy felrobbantsa Moszkvát, amelyik többe kerül.” A másik feladat, a kongresszusi képviselők megnyerése. Pete rávágja: „Tőlük jön a pénz.” Don kijavítja: ők is ügyfelek: „Azt akarják, hogy az űripar az ő választókerületükbe települjön.” Kinsey és Pete értetlenül bámulnak: nem olvasták Peggy anyagát. „Talán őt kéne elküldenem!” – morog Don.

Odahaza Trudy szomorkodik, mert Pete nem viszi magával, és kitalálja, hogy lemegy a szülei nyaralójába. Hozzáteszi, hogy a szülei türelmetlenek az unoka miatt, és felveti az örökbefogadás kérdését. Pete ellenzi: „Az valaki más gyereke!” Trudy kifejti, hogy lehet választani, és minden adottságuk meg van a sikeres örökbefogadáshoz: van pénzük, és régóta akarnak gyereket. Dont Betty keresi telefonon a szállodában. Betty apja, Gene agyvérzést kapott három napja, de az apjának a jelenlegi élettársa nem szólt azonnal. Betty ideges, nem tudja mit tegyen. Don azonnal felajánlja, hogy elviszi a nőt az apjához. „Minden rendben lesz.” – mondja Don. „Persze, hiszen minden tökéletes.” – válaszol pikírten Betty.

Egy szállodai szobában vagyunk: Don itt dekkol, mióta Betty nem engedi haza. Az ajtó előtt, ott várja a kisuvickolt cipője és a reggeli lap, benne egy borzalmas hírrel: meghalt Marilyn Monroe. Otthon, Betty teljese zombi állapotban ül az ágy szélén, majd némán figyeli a lépcsőlejáratnál, ahogy Carla kitessékeli az ajtón a gyerekeket az iskolába. Don az irodába menet Peggyvel, és a liftesfiúval beszélget a halálhírről. Don nincs meglepődve az öngyilkosság hírén, mindazok után amit tudott róla. Peggy nem érti, hogy lehetett Marilyn magányos. Peggy az irodába érkezve megjegyzi: jó, hogy a Playtex nem ment bele a Jackie / Marilyn kampányba. Don ámulva követi a lányt a tekintetével. Ez ám profizmus!

Az irodában a titkárnők egymás vállán bőgnek. Jane is sír, Don rá is szól. A tárgyalóban Harry, Kinsey, Ken és Sal a cég véradási akciójáról beszélnek, ahol egy verseny keretében ösztönzik a dolgozókat a részvételre. Kinsey lelkesen számol be az eddigi szervezési eredményektől, miközben Kent csak az érdekli, hogy mit lehet ezzel nyerni. Don ingerülten kiosztja az érzéketlen fickót, úgy tűnik, mindenkinek neki kell elmondania, hogy ezzel jó ügyet szolgálnak. Harry koncertre invitálná Dont és „Mrs. Draper”-t, de Don azzal menti ki magát a helyzetből, hogy „Beteg a gyerek.” Betty aktivizálta magát: elkezdi leolvasztani a hűtőt, és új viaszosvászon lapot rak a fiókba. Igyekszik a magáévá tenni a házat Don nélkül.

Minden olvasómnak köszönöm a türelmet a kimaradásért. innentől minden megy tovább a régiben!

Meglepő befejezéssel zártuk az előző epizódot. Vajon sikerült-e megoldani valamit is Donnak és Bettynek? Úgy tűnik, nem: Betty a lovardában hajszolja túl a lovát és saját magát. Szombat reggel van. Don még csak most ébred. Betty cigarettázva kéri az urát, hogy cserélje ki a konnektort. Don egyből hárítaná a feladatot, de Betty befeszül, Don némi froclizás után enged. Ezután Don az ágyat paskolva leülteti maga elé a feleségét, hogy figyelmeztesse: már csak egy hét van a „partiig”. Úgy tűnik, ez valami reprezentatív megmozdulás lesz, hiszen Don nem szereti, ha bárki is bejön az otthonukba. Betty jelzi Donnak, hogy ez azt jelenti, hogy neki is van még dolga a ház körül.

Peggy látogatóba megy az anyjáékhoz, de csak a nővérét találja otthon, aki komoly panaszáradatot zúdít a húgára: a gyerekeiről, az anyjukról, és a férjéről, akinek szerinte „azóta ment ki a háta, hogy panaszkodni kezdett a munkájáról.” Mindenesetre a férfi azóta otthon olvasgat a hálószobában. Gill atya érkezik beteglátogatóba, és kapóra jön neki, hogy találkozik Peggyvel, akinél először megjegyzi, hogy habár a lány most már jár templomba, nem úgy tűnik, mintha igazán részt venne a dologban. Az atya, hogy bevonja a Peggyt, megkéri, segítsen az Ifjú Katolikusok táncmulatságának promotálásában. Peggy igyekszik kibújni a feladat alól, de Gill atya ezt nem akarja meghallani.

Don egy Cadillac szalonban áll. A kereskedő igyekszik minden trükköt bevetni, hogy rávegye a vásárlásra. Közben átnyújt egy névjegyet, ami után Don is kénytelen felfedni a kilétét: valakit, aki a reklámszakmában dolgozik, nehéz rábeszélni akármire. A pasi gyorsan kapcsol: ezt az ügyfelet Mr. Sterling, vagyis Roger küldte hozzá. Dont hirtelen elragadják az emlékei: láthatjuk, hogy az 1950-es években Don szintén (igaz, csak használt) autó kereskedőként dolgozott. Egy nap egy fiatal nő jelenik meg nála, azzal, hogy Donald Drapert keresi. A férfi lelkesen kezet ráz vele, mire a nő az arcába vágja: „Maga nem Donald Draper.” Don lefagy, ám máris a jelenben vagyunk (vagyis1962-ben). Don gyorsan otthagyja a szalont.

Az irodában Roger tapasztalt nőcsábászként ravasz módon fűzi Jane-t, Don titkárnőjét: a pulóvere alapján próbálja kiszedni a lányból, hol lakik. Jane is veszi a lapot, és figyelmezteti Rogert, hogy már kinézhette volna a személyi aktájából, de Roger ezt csalásnak tekinti. Ezek szerint ez nem az első próbálkozása a lánynál, a hódítás a lényeg. Megjön Don, és kiderül, nem csak Roger vár rá, hanem Bobbi is kereste már telefonon. Roger először is macsósan azt próbálja kiszedni Donból, vajon ő pályázik-e Jane-re, majd a kocsiról kérdezi, és Don néma kétkedésére a következő érvekkel áll elő: egyrészt megengedheti magának, 6500 dollárról csekket kiállítani jó érzés, és végül: „Kell-e emlékeztetnem az élet véges voltára?”

Ismét öltözködős montázzsal nyitunk: elsőként Betty (az a test!), majd Joan (az a haj!) és végül… Peggy! (Hűha… tényleg jól néz ki. Úgy tűnik, Bobbie jótanácsa tényleg hatott.) Az iroda szinte teljes férfigárdája (Fred, Ken, Sal, Roger, Duck) Don-nál a konkurens Maidenform melltartó cég álomszerű hirdetését nézik, (ez a mostani epizód eredeti címe, egyben utalás) amin egy melltartós nő feltartóztat egy vonatot. Donék ügyfele, a Playtex is ilyet akar, szemben az addigi szürke és szimpla reklámjukkal. Ken Peggynek szegezi a kérdést: ő a kettő közül melyiket viseli? Ken és Roger gyakorló szoknyavadászként mindkét márkával meg vannak elégedve, és Peggy is „95 nő nevében” a Playtexet ajánlja.

Don leginkább azt nem szereti, hogy Duck parancsol neki de azt sem érti, miért kell eltérniük a megszokott kampánytól, elvégre a cég sikeres.. Roger és Duck mindketten azt mondják, csak álljanak elő valamivel, Duck be is nyög egy ötletet,(„A melltartómban aludtam, és azt hittem, én vagyok XY” – vicces, hogy ez adja az inspirációt.) amit a Roger és Don nem nagyon értékel. Megismerjük Duck családját, a volt felesége jött, hogy lepasszolja a két gyereküket, és Chaucey-t, a kutyáját. Duck a kutyának örül legjobban, legkevésbé pedig a feleségnek. A gyerekei is elhidegültek tőle, Duck nem tud a kedvükre tenni. Egy finom poén oldja fel a jelenetet, ahogy Fred kénytelen Duck lánya előtt kérni „még egy doboz melltartót”

Pete zavartan álldogál egy orvosi rendelőben, vele van Trudy is: egy szülészorvosnál vannak. Trudy lelkes, egy barátnője ajánlotta, mivel állítólag sikeres volt, de az orvos kijelenti, hogy ez nem rajta múlik. Don együtt érkezik Freddy Rumsennel az irodába, ahol női visítozásra lesznek figyelmesek: a titkárnők szobájából Joan sétál ki ragyogó képpel, és mutogatja nekik a jeggyűrűjét. Most Pete-et egyedül faggatja az orvos, aki az érettségéről és a tapasztalatairól kérdezi. Pete igyekszik elviccelni az egészet, de felháborodik, mikor az orvos a férfiasságát firtatja.

Pete-nek tudomása szerint nincs gyereke(!), és mikor az orvos azt kérdezi, hogy szeretne-e, elkomorul. Az orvos meglepődik, a reklámszakmában dolgozni biztos szórakoztató lehet. Pete elkezdi kiönteni a lelkét de az orvos végül megelégeli, és behívatja Trudyt, majd jelzi Pete-nek, hogy jöjjön vissza ondóvizsgálatra, amire Pete újból egy viccel válaszol. Joan boldogan csacsog a a körülötte lebzslő titkárnőkkel,még Donnak rá is kell szólnia, hogy vegye már fel a telefont, mivel még nem az esküvői harang szól. Bobbi az,elhívja Dont egy közös ünneplésre, mivel sikerült eladnia Jimmyvel a Grin and Barettet pilotját. Don először elutasítja, azután mégis megjelenik a vendéglőben.

Első Vasárnap: Délelőtt Peggy a templomban van, az anyjával és a nővérével, a pap éppen a bujaság ellen szónokol, amitől Peggy egyből kikészül, meg hát persze másnapos is, a nővére meg is szólja a lehellete miatt. Peggy kimenekül, de már két másik tévelygő megelőzte: őket dorgálja Gill atya, aki átutazóban van itt. Bemutatkoznak, Peggy ekkor tudja meg, hogy az atya hivatalos hozzájuk vacsorára. Ahogy a Maffiózókban is, itt is szeretjük, mikor Donék az ágyban vannak, most éppen alszanak, mikor a telefon ébreszti őket: az egyik szomszéd szeretné pontosítani a délutáni grillsütést. Don gyöngéden rámászik Bettyre, ezzel veszi rá, hogy mondja le a partit. Éppen belemelegednének a dologba, mire rájuk nyitnak a gyerekek.

Később Sally megint pincérkedik, egy italt kever Donnak, aki Betty ölében nyugtatja a lábait a díványon, és alig néz fel az újságjából. Bobby a lemezjátszót piszkálja, és mikor rászólnak, nyávogva letagadja. Betty elandalodik Perry Como hangjától, és táncolni kezd Donnal. Peggy anyjánál készülnek a vacsorára, kivéve Peggy sógora, akit kínoz a lumbágó. Megérkezik Gill atya, nyomában egy másik hívő hölgy, egy tortát hozott, és szabódik, amiért nem volt ma misén. A vacsora közben Gill atya a Vatikáni élményeiről mesél, Peggy anyja pedig a lánya meglepetésére elbüszkélkedik a lánya szövegírói munkájáról. Peggynek mennie kell, de azért készít egy fotót a bazsalygó vénasszonyokról, akik boldogan fogják körül a fiatal férfit.

A sorozat rajongói tudják: Matthew Weiner a Maffiózók istállójából jött, így a hasonlóság sokszor elvitathatatlan. Egy reklámfilm forgatáson kezdünk, a stáb beáll a következő felvételre, miközben Freddy Rumsen (ő fedezte fel Peggyt) szundikál. A népszerű komikus, Jimmy Barrett az Utz cég számára forgatott reklám arcaként igyekszik a chipset népszerűsíteni a sós mogyoróval szemben. Jimmy önmagát adja a felvételen, de sajnos azon túl is: Ken Cosgrove bekíséri a Schilling házaspárt (ők Mr. És Mrs. Utz) a stúdióba, mire Jimmy megragadja a mikrofont, hogy elsüssön pár ízléstelen viccet a túlsúlyos Schillingné kárára, akit többek között a Hindenburghoz, és egy bálnához hasonlítja.(Emlékszünk még Ginny Sackre?)

Betty a lovardában találkozik Sara Beth- szel, és elmondja, hogy még el kell mennie Don órájáért. Sara Beth gazdag, de vágyakozó feleség, tíz év házasság után az évfordulójára új autót szeretne. Érkezik Arthur, az ifjú vőlegény. Sara Beth Arthur (szerinte) kisfiús báját Montgomery Clift-éhez hasonlítja, és egy filmre utal, amiben a főhős azért lovagol, hogy kerüljön be a gazdagok közé. Betty depresszív: szerinte azért ebben a történetben van egy halott nő a tóban (vagyis csontváz a szekrényben, de ez is egy filmes utalás). Arthur menyasszonya, Tara is beérkezik: igazi kékvérűként, beképzelt és akaratos. Betty lelépne, de Sara Beth ott tartja, hogy bemutatkozzanak. Utána Sara Beth bevallja, hogy álmodott a fiúval.

Jöjjön a második epizód, amelyben a fő hangsúly azon van, hogy próbálnak meg bizonyos szereplők megfelelni a külső elvárásoknak, illetve a róluk kialakult képnek. Pete és Hildy megérkeznek Paul Kinsey bulijára, a nő egy burkoltan rasszista megjegyzéssel indít: „Semmi bajom a négerekkel, de azért féltem a kocsit.” Pete azonnal kibúvót keres: „A te ötleted volt, hogy idejöjjünk.” Hildy viszont azért jött el, hogy Pete „a beosztottjaival legyen”. Pete lehűti: van, aki nem így vélekedik erről. Odabent terjeng a fű – és piaszag, de kissé feszengős a buli mivel feketék is vannak.Harry és a felesége üdvözli Pete-éket. Hildy beszélgetne, de Pete elrángatja, mivel szomjas.

Ahogy Pete-ék továbbmennek, Harryékről lehull műmosoly, és látjuk, hogy a karót nyelt nej nem tud olyan felszabadult lenni, mint a férje. Részben ebben rejlik a sorozat varázsa: az ilyen kitartott pillanatokban. Peggy már jóval lazább: épp Paul egyik volt egyetemi társával flörtöl, de a srác már az elején elrontja, mikor megkérdezi, hogy vajon Peggy „ezeknek a piperkőcöknek” dolgozik-e, mire a lány kijelenti, hogy nem nekik, hanem velük. Egy szó különbség, de mekkora súlya van! A srác elmeséli, hogy az egyetemen Paul gyakran viselt női ruhát. Ebből talán csak az a (ma talán még inkább) ciki kendő maradt, amivel a nyakán a házigazda megjelenik.