Egy szállodai szobában vagyunk: Don itt dekkol, mióta Betty nem engedi haza. Az ajtó előtt, ott várja a kisuvickolt cipője és a reggeli lap, benne egy borzalmas hírrel: meghalt Marilyn Monroe. Otthon, Betty teljese zombi állapotban ül az ágy szélén, majd némán figyeli a lépcsőlejáratnál, ahogy Carla kitessékeli az ajtón a gyerekeket az iskolába. Don az irodába menet Peggyvel, és a liftesfiúval beszélget a halálhírről. Don nincs meglepődve az öngyilkosság hírén, mindazok után amit tudott róla. Peggy nem érti, hogy lehetett Marilyn magányos. Peggy az irodába érkezve megjegyzi: jó, hogy a Playtex nem ment bele a Jackie / Marilyn kampányba. Don ámulva követi a lányt a tekintetével. Ez ám profizmus!

Az irodában a titkárnők egymás vállán bőgnek. Jane is sír, Don rá is szól. A tárgyalóban Harry, Kinsey, Ken és Sal a cég véradási akciójáról beszélnek, ahol egy verseny keretében ösztönzik a dolgozókat a részvételre. Kinsey lelkesen számol be az eddigi szervezési eredményektől, miközben Kent csak az érdekli, hogy mit lehet ezzel nyerni. Don ingerülten kiosztja az érzéketlen fickót, úgy tűnik, mindenkinek neki kell elmondania, hogy ezzel jó ügyet szolgálnak. Harry koncertre invitálná Dont és „Mrs. Draper”-t, de Don azzal menti ki magát a helyzetből, hogy „Beteg a gyerek.” Betty aktivizálta magát: elkezdi leolvasztani a hűtőt, és új viaszosvászon lapot rak a fiókba. Igyekszik a magáévá tenni a házat Don nélkül.

Don az irodájába visszatérve Jane-től kéri az eligazitást, aki helyet kér: szeretné tisztázni a helyzetet, ugyanis Sally Don lánya betelefonált az irodába, az után érdeklődve, hogy az apja mikor jön haza „az üzleti útjáról”. (Betty ezek szerint ezt hazudta a gyerekeknek.) Don azonnal becsukja az ajtót, és közli a bizalmaskodó titkárnőjével, hogy ehhez semmi köze. Betty a pakolászás után egy borral érkezik a nappaliba. Bekapcsolja a rádiót, és csak ekkor tudja meg, hogy Marilyn meghalt. Ezután leül olvasni a Bolondok hajóját(!). Freddy Rumsen az irodájában újságot olvas, és iszik, így várja Peggyt, Pete-et és Salt, akik Samsonite-nak szánt prezentációt akarnak közösen elpróbálni, mielőtt jönnek az ügyfelek.

Freddy először csurig tölti Sal poharát, majd Pete irányítása alatt elkezdi felmondani a saját szövegét, majd egyszer csak teljesen leblokkol, majd a többiek megrökönyödve látják, hogy Freddy bevizelt. Sal röhögni kezd, Peggy zavart, Pete ingerült, Freddy kizavarná a többieket és leül, hogy elrendezze magát, de abban a pillanatban el is ájul. Alkoholizmus. Pete egyre hisztérikusabb. Peggy szólna Donnak, de Pete nem hagyja. Sal igyekszik megnyugtatni őket. Most Peggyre hárul a kreatív rész előadása. Pete javasolja, hogy Peggy szóljon Freddy titkárnőjének, hogy a dolog lefújva, nehogy az öreg utólag bekóvályogjon a megbeszélésre. Pete undorodik a helyzettől és Freddytől, de Peggy leállítja.

Betty a díványon végigterülve hever a bor után, mikor csengetés ébreszti fel: Sara Beth az, csízmosollyal érdeklődik Betty látványos szétzuhant állapota miatt. Kiderül, azért jött, hogy elkérje Betty egyik ruháját, amit a náluk tartandó partira venne fel, melyre a Draper házaspár is hivatalos. Betty rosszullétre hivatkozva kibújik a dolog alól, majd felhívja Sara Beth-t a hálóba. Odafenn Betty mutat pár ruhát a nőnek, majd letöttyed az ágy szélére egy léleknyugtató cigire, miközben Sara Beth csacsogva elmeséli, hogy mennyire színtelen és kiüresedett a házassága, hogy pszichiáterhez jár, és a legfontosabb: mióta látta Arthurt veszekedni a menyasszonyával a lovardában, „nevetséges álmok” gyötrik.

Mindez alatt Betty csak tőszavakban válaszol, és Sara Beth észre sem veszi, mennyire nehezére esik Bettynek hallgatni őt. A korkülönbség ellenére mind két nőnek tulajdonképpen ugyan az a problémája: az elfojtott vágyak, és a kielégítetlenség. Sara Beth ajnározza Bettyt annak fiatalságáért, és Donért, majd a végén odaveti Bettynek: „Neked eszedbe sem jut, igaz? Don tökéletes.” Betty vet egy gyilkos pillantást a nőre, majd kitessékeli a szobából. Freddy eközben az irodája díványán ébred, és újból tudatosul benne a korábbi „baleset”. A kabátját és a kalapját maga előtt lógatva zavartan búcsúzik a titkárnőjétől: „Mára befejeztem.” Freddy kínos mosollyal és cuppogó cipőben slattyog végig a titkárnők asztala között.

Roger az irodájába lépve Joant találja a díványon, aki ide bújt el, hogy ne a titkárnők előtt sírjon Marilyn miatt. Roger sem akar túllépni a férfias sémán, ahogy Marilynt és a halálát kezelik: „a színésznő, akinek mindene megvolt, és most ezt eldobta magától”. Eközben nem veszik észre, hogy a Joan és feltételezhetően a nők nagy része a kihasznált és összetört nőt gyászolják Marilynben. Roger egyszerre öntelt és szerelmes, (Hiányzom?), és bármennyire is megértő, ezt csak közönséges viccekkel tudja leplezni. Végül Joan kioktatja: „Egyszer te is elvesztesz valakit, aki fontos neked. Meglátod. Nagyon fájdalmas.” Pedig ez már meg történt, csak Joan nem látja, vagy nem akarja látni Roger fájdalmát.

Este Don állít haza a gyerekekkel maga előtt. Betty igyekszik jó arcot vágni a dologhoz, majd felküldi a gyerekeket a szobájukba. Don elmeséli Bettynek, hogy Sally már bent kereste telefonon. – „Nem akartam belekeverni őket.” – mondja Betty. „Nyilvánvaló, hogy ez nem lehetséges.” – válaszolja Don. Don próbál visszakerülni, de Betty kemény és elutasító. Másnap Dont az irodában egy új zacskó ing fogadja, amit Jane vásárolt neki. (Pont a Menken áruházból!) Jane nagyon igyekszik bevágódni Donnál, akinek ez nem nagyon jön be. Freddy állít be Peggyhez, akinek az irodájában valaki épp fénymásol. Freddy a prezentációról kérdezi, de igazából az érdekli, hogy nem volt-e balhé. Peggy megnyugtatja, hogy nem.

Betty éppen egy papírvágó késsel próbálja feltörni Don íróasztalfiókját, mikor rányit Carla. Mikor Carla próbál bizalmasan segíteni, de Betty nem hajlandó beavatni őt a problémájába, így Carla csak annyit tud javasolni, hogy mozduljon ki. Duck és Pete elmesélik Freddy balesetét. Duck azonnal ki akarja rúgatni Freddyt, Don ellenzi a dolgot, ezért Roger kiküldi Duckékat, hogy ő beszéljen Donnal. Don kifakad: „Szerintem nincs benne a szerződésemben, hogy Duck kirúghat valakit az én részlegemben!” „Neked nincs szerződésed,”– válaszolja Roger. „A lojalitásod kezd a terhünkre lenni.” A terv: elküldik Freddyt fél év szabadságra, ahonnan nem jönne vissza. Roger kitalálja, hogy vigyék el Freddyt egy búcsúvacsorára.

Betty kimozdult: a lovardában van, ahol meglátja Arthur Case-t. Arthur láthatóan örül, Betty Sara Bethről érdeklődik, és kitalálja, hogy „ebédeljenek együtt hárman valamikor.” A véradáson Ken Freddy Rumsenen kezd el viccelődni, Harry pedig lelkesen tódítja. megjelenik Don, és letolja az egész viccelődő bagázst. Roger és Don egy kisvendéglőben ülnek Freddyvel, aki érzi, hogy miért jöttek össze. Próbálja menteni a helyzetet, de a fiúk Freddy érdemei elismerése mellett (háborús veterán, aki 16 embert ölt meg) igyekeznek rávenni: mindenkinek ez lesz a legjobb. Elmegy egy fél év fizetett szabadságra, (elvonókúrára) ahonnan utána nem jönne vissza. Freddy nagy nehezen beadja a derekát, kezdődhet az ivászat.

A csapat jókedvű részegségben érkezik egy titkos játékbarlangba, ahol a jelszó és 5 dodó nem segít, végül csak egy húszas leszurkolása után viszi le őket a helyi kidobó. Játszani kezdenek, és jönnek az újabb körök. Don és Roger később egy idő után félrevonulnak inni. Egy helyi hölgy ajánlja fel a szolgálatait, de Roger kissé undok módon lerázza, majd kérdezgetni kezdi Dont, hogy minden rendben van-e a házasságával, mivel látja rajta, hogy nem otthonról jár be dolgozni. „Voltam már hasonló cipőben.” Don nem akar beszélni róla. Időnként ránéz Freddyre, aki jól szórakozik, és egyszer csak észreveszi, hogy Freddy mellett megjelent Jimmy Barrett. Don mosolyogva elindul Jimmy felé, majd egy óriásit behúz neki.

Kint a felszínen már érkezik is egy taxi, a fiúk búcsúztatják Freddyt. Roger egy régi barátját veszíti el, de ezt ízléstelen humorral leplezi. Freddy búcsúzólag még Donnak szegezi a kérdést: „Ha nem mehetek be abba az irodába mindennap, ki vagyok én?” Don erre maga sem tudja a választ, és hosszan áll még a sikátorban, miután Freddyt elvitte a kocsi. Később Roger és Don egy kocsmában ülnek. Roger a Jimmynek kiosztott maflást firtatja. „Ez egy igazi Archibald Whitman-féle manőver volt(!)” – válaszolja Don.  „Az ki?” – kérdezi Rog. „Csak egy forrófejű piás, akit régen ismertem.” Erre isznak. Don végül elmondja, hogy a Roosevelt-ben lakik. Don bevallja, hogy leginkább megkönnyebbülést érez a dolog miatt.

„Tovább kell lépnünk.  Amint rájössz, mit is jelent az élet.” – sóhajtja Don. „Két szívroham.” – summáz Roger. „Tovább kell lépned.” – folytatja. „Az életedről van szó.” Don persze Freddy miatt is el van keseredve. Vajon rá is ez vár?  „Nem lehet, hogy ennyi, igaz?” – kérdezi. „Mindketten benne vagyunk, nem?” – feleli Roger, és ennyi férfiszenvelgés után megerősítésképpen egy zsibit küld Don vállába. Másnap, másnaposan: Don hivatja Peggyt, hogy elmondja, megkapta Freddy pozícióját. Peggynek fáj, hogy éppen Freddy hátán jutott előre a ranglétrán, és felindultan megy át Pete-hez, amiért az elmondta az egészet Ducknak. Arthur a vendéglőben csak Sara Bethet találja ott. Betty otthon lapít, és a telefont is félrerakja.

Peggy valóban feljebb került a ranglétrán: Duck már az ő véleményét is kikéri egy soros melóban. Don a díványán hever a macskajajtól, mikor is beront Mona. Don alig bír felállni a szédüléstől. Monda nekiesik Donnak: Roger 25 év házasság után el akar válni Monától, mert összejött a titkárnőjével, amit állítólag Don helyeselt is. Don értetlen, mire Mona a következő mondatot vágja a képébe: "A te életed? Tovább kell lépned?" Roger ezek szerint otthon is ezzel a mondattal állt elő.  Pedig ezt végül is ő mondta akkor, nem is Don. Don leforrázva áll. Roger odakint várja Monát, aki dühösen távozik. Jane egyszer csak ismét elsírja magát, és elrohan. Donnak ősszeáll a kép: „Nem akarom, hogy itt dolgozzon tovább.”