Pete egy kaliforniai Űrkiállitáson szereplő cégek nevét olvassa fel Don irodájában. Ott van még Sal, Paul Kinsey és Peggy. Kinsey be van izgulva: szívesen találkozna Ray Bradburyvel, de Don lehűti a kedélyeit: ez üzleti út, a cél újabb ügyfelek megszerzése. „Minden tudós, mérnök és tábornok arra törekszik, hogy egy embert a Holdra juttasson, vagy felrobbantsa Moszkvát, amelyik többe kerül.” A másik feladat, a kongresszusi képviselők megnyerése. Pete rávágja: „Tőlük jön a pénz.” Don kijavítja: ők is ügyfelek: „Azt akarják, hogy az űripar az ő választókerületükbe települjön.” Kinsey és Pete értetlenül bámulnak: nem olvasták Peggy anyagát. „Talán őt kéne elküldenem!” – morog Don.

Odahaza Trudy szomorkodik, mert Pete nem viszi magával, és kitalálja, hogy lemegy a szülei nyaralójába. Hozzáteszi, hogy a szülei türelmetlenek az unoka miatt, és felveti az örökbefogadás kérdését. Pete ellenzi: „Az valaki más gyereke!” Trudy kifejti, hogy lehet választani, és minden adottságuk meg van a sikeres örökbefogadáshoz: van pénzük, és régóta akarnak gyereket. Dont Betty keresi telefonon a szállodában. Betty apja, Gene agyvérzést kapott három napja, de az apjának a jelenlegi élettársa nem szólt azonnal. Betty ideges, nem tudja mit tegyen. Don azonnal felajánlja, hogy elviszi a nőt az apjához. „Minden rendben lesz.” – mondja Don. „Persze, hiszen minden tökéletes.” – válaszol pikírten Betty.

Másnap Don és Betty megjelennek Betty apjánál. Gloria Gene jelenlegi felesége nyit ajtót. Gloria csupamosoly fogadtatása persze nem az, aminek látszik, a család félhomályban él, amiben nem látszik annyira a valódi probléma. Betty alig leplezi utálatát a „második anyja” iránt. Közben megjött Betty öccse, William is, a felesége, Judy csak később érkezik. Végül lejön Gene is. Ezek után elég hamar kiderül az igazság: William irígykedik Donék gazdagságára (többek között Don kocsijára, és a New York-i életre) Gene pedig elég zavarodott: összetéveszti Bettyt annak halott anyjával, Ruth-szal. Betty egyre rémültebb, mikor kiderül, hogy az apjának nem ez az első agyvérzése. Gene legyint, Gloria mosolyog.

A Sterling Cooperhez szokatlan látogató érkezik: Sheila, Kinsey fekete barátnője. Ken, Pete és Kinsey együttesen fogadják. Pete furcsán bunkó vele, és Sheila tőle tudja meg, hogy Kinsey Kaliforniába utazna. Shelia megsértődik, hogy nincs beavatva, és leginkább azért, mert azt tervezték a férfival, hogy leutaznak Missisipibe, hogy a Szabadság Utazói (Freedom Riders) akció keretében szavazásra buzdítsák a helyi feketéket. Paul félrevonja a nőt: „Szívesebben szembesülnék a Mississippi-vel és az emberekkel, akik ordítozni fognak velem, és talán rám is lőnek, de csak azután, hogy visszajöttem Kaliforniából.” Sheila nem érti, miért fontosabb egy konferencia, de Paul nem köti a nő orrára a dolgot: a mozgalom várhat.

Pete az irodájában a bátyjával számbaveszik, hová is ment el a családi vagyon, amit az apjuk különböző adományok révén szétosztogatott, és ami miatt kénytelenek az anyjuk ingatlan vagyonát is pénzzé tenni, hogy a nő ne szenvedjen hiányt. „Meddig lesz képes még így élni?” – kérdezi Pete. Bud válasza: „Akár ma este megszabadulhatnánk tőle.” „Mint a Kötél-ben?” – röhög fel Pete, ami egy Hitchcock film, ahol egy páros közösen öl meg egy embert. A további beszélgetésből kiderül, hogy mindkét férfi erősen vonakodik az apaszereptől. Bud inkább csendben kivár, hátha a feleség egy idő után letesz a dologról Mikor Bud visszakérdez, Pete csak annyit mond: „Próbálkoztunk. Örökbefogadás.” „Sokan csinálják.” – feleli Bud.

Don és Betty még Gene-éknél vannak, Don William feleségével Gene-nek segít összeállítani egy kirakóst, Betty a könyvtárszobában az anyja portréját nézi. Egyszer csak William mászik be az ablakon: eddig odakint bújkált, mert nem bírja a kriptahangulatot. Betty kifakad Gloriára, de William bevallja: igazából örül, hogy nem neki kell vesződni az apjával, azok után, hogy legalább ott maradt vele, ahelyett hogy New Yorkba költözött volna. Gene valóban egyre rosszabb állapotban van, az egyik pillanatban még haverkodik Donnal, ám a másikban már nekitámad: „Ki tudja, hogy mit csinál és miért?!” Ezután Bettynek folytatja: „Ennek nincs családja! Nem bízhatsz egy ilyen emberben!” Bettynek el is megy az étvágya.

Pete késve érkezik az anyjához, ahol Bud a papírokat íratja vele alá. Az anyja meglehetősen kimért vele, mint kiderül: Bud elmondta az örökbefogadás tervét, amit a nő – ahogy egykoron az apjuk is, mélységesen lenéz, és azzal fenyegetőzik, hogy kitagadja Pete-et, aki felháborodásában az anyja képébe vágja, hogy nincs pénzük, és távozik. Don és Betty lefekvéshez készülődnek Betty régi lányszobájában. Különös jelenet, ahogy végre ismét egymás mellett vetkőznek, de Betty átnyújtja Donnak az egyik takarót: nem hajlandó megosztani vele az ágyat, így Donnak a földön kell aludnia. Később a nő mégiscsak lemászik hozzá, és szeretkezni kezdenek. Másnap reggel Don hitetlenkedve ébred, Betty már nincs ott.

Bettyt odalent dohányzik a reggelinél, Don majd megérkezik William és Judy, aki szabódik, amiért elvittek egy vázát, amit Bettynek ígérte az anyja. Betty örül, mikor Gloria megemlíti, hogy a Viola, a házvezetőnőjük ma végre eljön. Gene ismét zavarodott: mikor a lány leszedné az apja tányérját, Gene ismét összekeveri Bettyt annak anyjával, megkérdezi tőle: „Most, hogy enni adtál, nem megyünk fel?”, miközben végigsimítja a kezét Betty mellén. Don igyekszik védeni Bettyt. Gloria bevallja, hogy Gene alig aludt előző este, attól viselkedik így. William jelzi, hogy jó lenne már elmenni az orvoshoz. Betty visszatér, Gene pedig ekkor kislánynak nézi. Don elborzadva néz végig a család tagjain.

Végre megérkezik Viola, aki egyfajta pótmamaként szolgálhatott Bettynek, Don magukra is hagyja őket.. Betty nem érti, hogy Viola miért nincs itt többet, és miért hagyja, hogy Judy és Gloria „kifosszák a házat.” Egyértelmű, hogy Gloria nem hagyja, hogy itt legyen. Viola kimondja amit eddig senki: Gene súlyos beteg és ez csak egyre rosszabb lesz. Betty könnyek között tör ki, „Árva vagyok!” Viola figyelmezteti, hogy a saját családjával kell törődnie. „Amikor elmész, úgy fogsz emlékezni rá, amilyen régen volt.” Az események hatására Don és Betty egy nappal előbb mennek haza, De Betty nem engedi Dont az ajtónál tovább. Don maradna, de Betty nem enged: „Miért? Semmi sem változott. Csak tettettük.”

Don megérkezik az irodába, ahol csak alig vannak páran a helyükön: mindenki Harryt ünnepli a tárgyalóban, aki hamarosan apa lesz: a sok céges ajándék mellett, amit a raktárból adtak (Lucky Strike, Pampers, Martinson kávé) a haveroktól kap egy köteg Playboyt is. Jane is küldött ajándékot elég drágát, (a Tiffany’s-ból) úgy tűnik, ez már közös ajándék Rogerrel. Cooper bekukkant, hogy Boldog szülinapot kívánjon, a bentlévők röhögnek is egy sort. Don áthívja Joant az irodájába, aki ismét a titkárnője. Roger zavarja meg őket, Don pedig közli: úgy döntött ő megy Kaliforniába az Űrkiállításra, Roger viszont közli, hogy Pete-nek is mennie kell. Joan javasolja Donnak, hogy aludjon egyet, ő majd visszatartja a részegeket.

A tárgyalóban fogy a torta, Harry már egy kissé becsípett, ahogy Hildy is, aki boldogan öleli át a régi együttlétük emlékére, Ügyetlen pillanat. Joan nagy élvezettel alázza meg ismét Kinseyt, ahogy mindenki előtt jelenti be Kinseynek, hogy Don helyette utazik. Paul ezt arra használja fel, hogy kibéküljön Sheilával: „Ott fogok állni veled kéz a kézben, és megmutatom nekik.” A parti végére Pete szintén berúgott: Peggynek kezd panaszkodni az anyjáról, de végül az egész sértegetésbe vált át, ahogy kifakad a lánynak: „Minden olyan könnyű neked!” „Senkinek nem könnyű.” – feleli Peggy. Este Betty egyedül borozik, a gyerekek még Francine-nél vannak. Egyszer csak zajt hallanak, a kutya izgatottan fülel.

Másnap kiderül a zaj oka: a kutya Sally kerti házikójánál kapar, ahol Glen Bishop bújkál már egy pár napja. Betty beengedi a házba. Glen nem akar otthon lenni az anyjával, aki folyamatosan újabb és újabb férfiakkal jár haza. Betty megeteti a srácot, majd együtt néznek egy rajzfilmet a tévében. Glen egyszer csak megfogja Betty kezét: „Azért jöttem, hogy megmentsem.” Betty elviccelné a dolgot. Glen vonzalma ezek szerint semmit sem változott Betty iránt: egy szerelmes férfi egy kisfiú testébe zárva. Hirtelen megjelenik Sally és Bobby, akiket Carla hozott haza az uszodából. Betty felküldi Glent játszani a gyerekekkel, akit ez láthatóan nem nagyon érdekel. Betty átmegy a konyhába telefonálni.

Megjelenik Helen, hogy elvigye a fiát. aki dühösen Bettyhez fordul: „Gyűlölöm magát!” „Tudom. Sajnálom.” – feleli Betty. Paul Sheliával ül a buszon Missisipi felé, és a reklámról értekezik: „A reklám, segíti a fejlődést. A fogyasztónak nincs színe.” Később Helen visszajön, hogy tisztázza, mit keresett itt Glen. Érdekes kardváltás történik: Helen azt kérdezi, mit mondott Glen. Betty nem árul el semmit, csak kimondja az ítéletét: „Gondoskodnod kell róla. Az anyja vagy.” Utána bevallja: ő is egyedülálló anya lett, akárcsak Helen. „Akkor vége?” – kérdezi Helen. „Még csak nem is tudom.” – felei Betty. Helen utolsó mondata a legszívszorítóbb: „A legnehezebb, amikor rájössz, hogy neked kell irányítani.”