Egy luxusszálló lakosztályában vagyunk, egy fiatal nő az ágyon fekve éppen legújabb versét olvassa fel, amelynek az egyik sora így szól: „Megfiatalít a vidámságod, éretté tesz a bölcsességed.” A szerző: Jane. A vers ihletője: Roger. Nemrég szeretkeztek, a férfi  kint zuhanyozik. Visszatérve ámultan hallgatja a lány eddig számunkra is rejtett tehetségének újabb gyümölcsét. „Vigyáznom kell rád, különben elveszítelek” – mondja Roger. „Nem számít, mennyi idős vagyok, lélekben egyidősek vagyunk.” – feleli Jane, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Roger otthagyta érte a családját. Roger elmondja, hogy egy ideje arra készül, hogy megkérje Jane kezét, aki először hitetlenkedik, majd mosolyogva bólint.

Ken éppen a Right Guard dezodor kutatási eredményeit olvassa fel a megcsappant kreatív csapatnak: Kinsey elment szavazatot gyűjteni, Don és Pete elrepültek Los Angelesbe. Sal az előző esti Loretta Young tévéshow-ról panaszkodik, Kurt is csak az ebédszünetre tud gondolni. Ken ingerült, mert senkit sem izgat az előttük álló feladat, Peggy viszont azt kifogásolja, hogy a Right Guard nem akarja külön a nőket megszólítani. Kurt-ről több dolog is kiderül: egyrészt nincs tévéje, egyedülálló (ennek az okáról később), és látta élőben Bob Dylan-t, aki éppen ekkoriban válik egyre sikeresebbé. Peggy feloszlatja az ülést, és kihirdeti az ebédszünetet, kifelé menet Kurt kitalálja, hogy Peggy menjen vele legközelebb el egy koncertre.

Don egy medence partján álldogál, öltönyben és kalapban – erősen elüt a környezetétől. Pete érkezik, hogy bejelentse, hogy még mindig nem került meg Don csomagja, amit a légitársaság az útjuk során elveszített. Pete szívesen megmártózna a vízben, elvégre a tárgyalások csak holnap kezdődnek. Don pikírten megjegyzi: „Ha szabadságra akarsz menni, azt elintézhetem.” A szálloda bárjánál Don egy nőben Bettyt véli felfedezni, és ez az érzéki csalódás azután sem múlik el, mikor egy teljesen más nő sétál el mellette. Ekkor egy piperkőc férfi lép Donhoz: ő Gróf Monteforte d'Alsace, egy igencsak vonzó és fiatal teremtés nevében mutatkozik be: a lányt Joy-nak (Élvezet) hívják, és bár kissé zavarban van, láthatóan tetszik neki Don.

Pete is felbukkan, igyekszik a családnevével jó benyomást tenni, de Don sármjával szemben nem veheti fel a versenyt. Roger az irodájában fogadja Mona ügyvédjét a közelgő válóper miatt, aki elmondja, hogy Mona azt akarja, hogy Roger „szendvedjen”, ő viszont nem hajlandó (túl sokat) fizetni a volt nejének. Duck érkezik, aki – mint kiderül – a saját válása révén már ismeri az ügyvédet. Roger először a lehetőségeiről faggatja Duckot, aki kitér a válasz elől, majd felveti az előléptetése kérdését (részesedést akar a cégben) Roger először mintha benne lenne a dologban, de kiderül: egyáltalán nem elégedett a teljesítményével. Duck magyarázkodna, de Roger azt javasolja, igyekezzen jobban dolgozni.

Don és Pete egy rakétafej bemutatón ülnek, ahol az előadó lelkesen magyaráz egy új rakétáról, ami 14 darabra válik szét, ami 14 különböző célpontot jelent. Don elborzadva néz. Később Pete-tel visszatérnek a szállodához, ahol hamarosan kezdődik egy másik megbeszélésük. Don elküldi Pete-et, hogy tegye le az előadáson szerzett anyagokat. Ekkor Joy tűnik fel a színen, egy széles mosollyal és két puszival üdvözli Dont, aki kissé meglepődik. A lány Palm Springs-be készül, ahová magával hívja a férfit, aki először ellenkezik, de Joy nem hagyja magát: „Miért tagadna meg magától valamit, amire vágyik?”
Don némi habozás beül a nő kocsijába, maga mögött hagyva Pete-et és a csomagjait.

Pete már a medencénél van két úrral, és próbálja még húzni az időt, de Don már messze jár. Megérkeznek Joy-jal egy hatalmas üvegablakokkal borított villába, ahol különös társaság tesped hátul a medence körül: mindenkinek európai neve van, és süt róluk az arisztokrácia. Joy tüstént lekapja magáról a könnyű kis ruháját, ami alatt fürdőruha rejtőzik, és Dont is invitálná a medencébe, aki láthatóan izzad, sápadt, és el is ájul. Később az egész társaság arra vár, hogy Don felébredjen. Az egyikük, aki orvosnak vallja magát, épp egy injekciót akar beadni Donnak, mivel hőgutát kapott. Mindenki megkönnyebbül, hogy nincs nagyobb baja, leginkább Joy, de az orvos figyelmezteti, hogy fogja vissza magát, mert Donnak pihennie kell.

Don gyanakodva kérdezi Joyt, hogy ki is ez a társaság, „Nomádok vagyunk” feleli a legnagyobb természetességgel a lány. „Az ajtó bárki előtt nyitva áll.” Ezek szerint Don lenne a csapat legújabb szórakozása. Don visszafekszik, hogy összeszedje magát. Este Dont lelkes tapsvihar fogadja, mikor megjelenik a vacsora asztalnál. Azonnal kérdezgetni kezdik, honnan jött, és hogy kicsoda. Don a humorával és az eszével. A gróf csehovi mondatai közben kiderül róla, hogy vivóként olimpiai csapattag volt. A csapat ezután szóláncozni kezd, városnevekkel, ahol Don elismerést vált ki a helyes megoldással. Mindeközben Joy egyre kevésbé fogja vissza magát: simogatja Dont, majd váratlanul csókolódzni is kezd vele.

A hálószobában Don már kezdi elengedni magát, de azért megkérdezi Joyt: „Hány éves vagy?” „21” – hangzik a válasz, majd a lány rádönti Dont az ágyra, aki átadja magát a csábításnak. Eközben New Yorkban az iroda dolgozói egy másfajta csábítással kell megküzdeniük: egy süteménygyártó cég a sikeres együttműködés miatt egy csomó sütit küldött nekik. Kurt a többiek előtt emlékezteti Peggyt a közös programjukra (a Bob Dylan koncertre) amitől mindenki kacarászni kezd, de Kurt rövidre zárja a dolgot azzal, hogy nyilvánosan kijelenti: a férfiakhoz vonzódik. Mindenki zavarba jön, Harry és Ken undorodik, (Harry simán perverznek nevezi a háta mögött) Sal pedig lesújtva néz maga elé.

Másnap reggel Joy Faulknert olvas, majd Don megtudja, hogy a lányt a szex még az egyetemnél is jobban izgatja. Carlos a szomszéd szobában a veszekszik a nőjével. Váratlanul betoppan Monteforte gróf, aki bejelenti, hogy hamarosan megérkezik Christiane - a csapat egy újabb tagja - a gyerekeivel, utána elismerőleg néz végig Don testén, mire Joy franciául szól rá, remélvén hogy Don nem érti, de a férfi büszkélkedéséből („Gyönyörű gyerekeket csinálok, nem?”) is kiderül: ő Joy apja. Közben már Pete is feltalálta magát az új helyzetben, rövidnadrágban, kigombolt ingben, a medence mellett egy nyugágyból intézi tovább a tárgyalásokat, és arra is jut ideje, hogy az ottani lányokkal hetyegjen, persze nem túl sok sikerrel.

Egy sötét kisvendéglőben Duck érkezik két angol férfihoz, az egyik, korábbi munkaadója, St. John Powell, akitől Duck arról érdeklődik, hogy lenne-e számára egy új pozíció. Az angolok koktéloznak, Duck először húzódozik az italtól, de mikor minden jópofizás ellenére kiderül, hogy nincs számára álláslehetőség Angliában, magába dönti az italt. A fiatalabbik angol inkább témát váltana, de ekkor Duck áll elő egy váratlan ajánlattal: jelenlegi munkaadói háta mögött azt javasolja, ha az angolok már úgyis amerikai képviseletre vágynak, miért nem veszik meg a Sterling Coopert? Roger valószínűleg örülne, mivel hamarosan válik. Cserébe Duck cserébe elég sokat kér. az elnöki széket, és Don helyét a kreatív részleg vezetőjeként.

Kurt érkezik Peggyhez, akivel először leülnek egy pohár borra. Peggy zavartan felajánlja Kurtnek, hogy ha akar mehet mással is, majd felsóhajt: miért választ mindig rosszul a férfiak terén? Kurt egyértelmű választ ad: túl régies a kinézeted, majd ezután a konyhába parancsolja Peggyt, hogy megcsinálja a haját. Peggy megrémül, mikor Kurt átnyújtja neki a copfját. Don közben Palm Springsben Joy azt magyarázza Donnak, hogy a kedvezőbb adózás miatt hamarosan tovább állnak innen, sőt hamarosan átmennének Capri szigetére. Joy szeretné, ha Don velük tartana, mivel az apjának is tetszik(!) Megérkezik Christiane, két holtfáradt kisgyerekkel, és egy zűrös, széteső félben levő házasság hírével. Don mintha magára ismerne.

Joan kopogtat be Duck irodájába: egy nagy doboz gint küldtek neki, a feladó ismeretlen… Pete is megérkezett Kaliforniából, Harry irodájában üdvözli a többieket, akik a Kennedy elnököt nézik a tévében, aki felszólal a rasszista fehérek ellen. Pete elmeséli, hogy bár üzletileg sikeres volt az útja, valószínűleg sosem akarna ott élni, az ottani emberek miatt. Don után érdeklődik, akiről semmi hír. Pete kíváncsian figyeli Peggyt, aki valamitől „olyan más lett” mire a lány büszkén mutatja, hogy csak a haja az oka! Miközben Kennedy a toleranciáról szónokol, Ken bejelenti, hogy Kurt homokos. Duck vélhetőleg belekóstolt a küldeménybe, mert bekap egy mentolos cukorkát, mielőtt bemenne a nagyfőnök irodájába.

Roger és Cooper kíváncsian hallgatják, mivel állt elő Duck, aki egy kicsit más színezetben vezeti elő árulásának történetét. Roger bizalmatlan, de az öreg Cooper ráharap a dologra: az angolok révén végre a nagy amerikai márkákkal is foglalkozhatnának (ez a szöveg persze Duck visszavágása Roger múltkori bunkóságáért.) Duck öt napot ad Rogeréknek, hogy eldöntsék, vajon a nagyobb pénzért átadnák-e a cég vezetését. Don, aki előző este odaadta Christiane-éknak a hálószobát, gyerekzsivajra ébred. Telefont ragad, és felhív egy számot, akinél Dick Whitman-ként mutatkozik be. Találkozni szeretne, minél hamarabb. Don a főcímet megidézve hátradől a díványon. Közben a poggyásza megérkezik Bettyhez.