Minden olvasómnak köszönöm a türelmet a kimaradásért. innentől minden megy tovább a régiben!

Meglepő befejezéssel zártuk az előző epizódot. Vajon sikerült-e megoldani valamit is Donnak és Bettynek? Úgy tűnik, nem: Betty a lovardában hajszolja túl a lovát és saját magát. Szombat reggel van. Don még csak most ébred. Betty cigarettázva kéri az urát, hogy cserélje ki a konnektort. Don egyből hárítaná a feladatot, de Betty befeszül, Don némi froclizás után enged. Ezután Don az ágyat paskolva leülteti maga elé a feleségét, hogy figyelmeztesse: már csak egy hét van a „partiig”. Úgy tűnik, ez valami reprezentatív megmozdulás lesz, hiszen Don nem szereti, ha bárki is bejön az otthonukba. Betty jelzi Donnak, hogy ez azt jelenti, hogy neki is van még dolga a ház körül.

Peggy látogatóba megy az anyjáékhoz, de csak a nővérét találja otthon, aki komoly panaszáradatot zúdít a húgára: a gyerekeiről, az anyjukról, és a férjéről, akinek szerinte „azóta ment ki a háta, hogy panaszkodni kezdett a munkájáról.” Mindenesetre a férfi azóta otthon olvasgat a hálószobában. Gill atya érkezik beteglátogatóba, és kapóra jön neki, hogy találkozik Peggyvel, akinél először megjegyzi, hogy habár a lány most már jár templomba, nem úgy tűnik, mintha igazán részt venne a dologban. Az atya, hogy bevonja a Peggyt, megkéri, segítsen az Ifjú Katolikusok táncmulatságának promotálásában. Peggy igyekszik kibújni a feladat alól, de Gill atya ezt nem akarja meghallani.

Duck irodájában vagyunk. aki éppen lehordja Harryt, mert a hétvégén botrány volt egy általa berakott reklámból: az esti kémfilmben szerepel egy szovjet agitátor, majd utána következett egy reklám, a Maytag mosógép keverőfejéről. („The Amazing Agitator” – nehézkesen átadható szóvicc), mire a nézők rögtön betelefonáltak. A lényeg: Harrynek nincs ideje elolvasni minden tévés forgatókönyvet, amihez reklámot tudna kapcsolni. Harry az előtérben igyekszik megfűzni valamelyik haverját, hogy olvasna-e neki, de Sal, Ken és Paul gúnyolódásából kiérezhető, hogy azért irigyek Harryre. Duck és Pete Donnal egyeztetnek az új ügyfelükről, ami nem más, mint a Heineken, akik igyekeznek meghódítani az amerikai piacot.

Duck elmondja, hogy a cég inkább kocsmákban nyomulna csapolt változatban, de Don kifejti, hogy a háziasszonyoknak tetszene a külföldi sör („Számukra Hollandia már olyan, mint Párizs!”), és egy szupermarketes termékbemutatóval meg lehet győzni őket, hogy vigyék haza az üveges változatot. Duck megemlíti, hogy nem biztos, hogy el tud menni a vacsorára, amit Donnál tartanának. Pete sértődötten áll az ajtóban, őt bezzeg megint kihagyják valamiből. Odahaza Betty rendezkedik az ebédlőben, ahol az egyik szék gyanúsan kezd szétjönni. Betty elkezdi odaütögetni a lábakat, hogy azok ismét visszaálljanak, de utána egy újabb feszültség levezetést látunk, ahogy Betty szétveri a széket a gyerekek szeme láttára.

Roger kopogtat Harrynél: most tudta meg, hogy Harry szeretne maga mellé még valakit. Roger közli vele, hogy próbálja megoldani egyedül. Peggyt az irodájában keresi Gill atya: a bizottságnak nem tetszett a szlogen („Egy emlékezetes éjszaka”), mert „helytelen üzenetet közvetítene”. Utána arra kéri a lányt, beszéljen ő a bizottsággal, mert „jólesne nekik, ha bevonná őket”. Peggy, fogcsikorgatva, de jól nevelt lányként belemegy a kérésbe. Joan jelenik meg Harry irodájában, Roger küldte, hogy valahogy mégis megoldják a problémát. Mikor Harry elmagyarázza Joannek, hogy forgatókönyveket kell olvasnia a lehetséges hirdetésekhez, a nő lelkesen lecsap a feladatra.

Donéknál zajlik a parti, Sally balettprodukcióval szórakoztatja a vendégeket: Rogert, a feleségét, illetve a Calloway házaspárt, ahol a férj, Crab szintén szakmabéli. Duck mégiscsak megjelenik. A nappaliban Roger összeismerteti a Rákot és a Kacsát. (ez sem jön át igazán.) Betty az ebédlőasztalhoz irányítja a társaságot, ahol egy világutazás koncepciójára szervírozta a vacsorát, amiben spanyol, német és japán ételeken felül van francia bor és holland sör is. Duck elismerően néz Donra, majd együtt nevetnek a többi reklámossal: Don elképzelése bejött, miszerint a háziasszonyok valóban megvennék a Heinekent a boltban. Betty zavarba jön, úgy érzi, hogy a nevetés ellene szól, ő nem akar a célpiac tagja lenni csupán.

Peggy szemben ül a templomi „elfogadó bizottsággal”, ami két beszűkült matrónából áll. Az egyik azt panaszolja, hogy a táncosok „túl közel állnak egymáshoz” a másik nő pedig a legirritálóbb mondattal kezdi, ami az „Én nem vagyok szakérő, de…” Peggy igyekszik kiállni az igazáért, de közben dühíti, hogy Gill atya mindkét irányba szeretne megfelelni, és ezért nem áll ki Peggy ötletéért. Peggy nyel, de végül kifakad a papnak, aki elnézést kér, majd így búcsúzik: „Legközelebb mindketten felkészültek leszünk.” Joan az egyik forgatókönyvet olvassa, majd kérdezgetni kezdi a vőlegényét az egyik sorozatban levő orvosi esetről. A férfi lekezelően bánik Joan „új szenvedélyével” aki inkább élvezetként állítja be a dolgot.

Betty a házvezetőnővel a vacsora romjait kezdik eltakarítani, Don, mint aki jól végezte dolgát a tévé előtt hever. Betty hazaküldi Carlát, majd rátámád a Donra, azt hangoztatva, hogy a férfi „megalázta őt” a többiek előtt a Heinekennel. „Tudtad, hogy fogok venni olyan sört. Mert olyan jól ismersz.” Don itt mond ki egy fontos dolgot, ami fényt vet arra, hogy Bettynek igaza lehet: „Bets, az életünket mindig is alapul vettem a munkámban. Ezért fizetnek.” Don is igyekszik megmondani Bettynek, hogy hogyan kéne viselkednie „Fáradt vagy”. Betty végül kiböki, mi az, amiben igazán megalázottnak érzi magát: tud Don viszonyáról Bobbie-val. „Ismerlek!” – mondja Donnak. Don tagad, ami még jobban feldühíti a nőt.

Don őszinteség helyett elvonul aludni, (csak színlel) Betty viszont képtelen melléfeküdni, ezért inkább bebújik Sally mellé. Emlékezetes éjszaka. Másnap Betty még mindig ugyanabban a ruhában ül (valószínűleg így gyűjt erőt a dühe kifejezésére) és hozzá sem szól Donhoz, aki (elég pofátlanul) igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Az irodában Harry kedélyesen társalog a Maytag embereivel, majd megjelenik Joan, aki elkápráztatja az ügyfeleket. Betty Don ruhái közt kutat, majd elkezdi feltúrni a férje dolgozószobáját. A Heinekennel való megbeszélésen a Duck elmeséli Betty vacsora tálalását. Duck szerint „Fontosnak tartja, hogy tökéletes házigazda és feleség legyen. Don egyre jobban zavarba jön.

Harry egy újabb hirdetővel tárgyal, hogy az vegyen reklámidőt egy sorozatban, mire Joan előáll egy jobb javaslattal. Egy másik sorozatban – a forgatókönyv alapján – olyan dolog történik, aminél érdemes reklámozni, mert sokan fogják nézni, és sok promóciója is lesz. Joan, mint kiderült, utána is kérdezett a dolognak a helyi csatornánál. A megrendelő ráharap az ötletre, udvarol egy kicsit, majd elégedetten távozik. Betty ezalatt széttúrta Don teljes ruhatárát, utána bánatában beborozott az ágyban és most alszik. Sally érzi, hogy baj van, és segíteni akar, de az anyja lerázza. Ahogy megpróbál kikászálódni, belelép a poharába, amit a földön felejtett. Roger hívatja Harryt: a sikerre való tekintettel felvehet valakit Joan helyett.

Este hazaérkezve Don Bettyt még mindig az ágyban találja, aki teljesen összezuhanva ül a ruhák között. Mindent átkutatott, de nem talált semmit. „Én soha nem tenném ezt veled. Hogy tehetted ezt velem?” Don persze továbbra is tagad. Bettynek pedig ez fáj a legjobban. Don a díványon alszik, Betty később felébreszti. Nem akarja, hogy így legyen. Don végre próbál mentegetődzni: „Nem akarlak elveszíteni.” De Betty ítélete kemény: „Sosem mondod, hogy szeretsz.” Don igyekszik bizonygatni ennek az ellenkezőjét, ám végül Betty otthagyja. Harry hívatja Joant, hogy közölje, mostantól nem kell vesződnie a forgatókönyv olvasással, mert behozta egy haverját a cégbe. Joan igyekszik rezzenéstelen arccal fogadni a dolgot.

Peggy behozta magával Gill atyát, hogy lefénymásolják a szórólapokat. Amíg várnak, hogy lejöjjön a sokszorosítás, Gill atya egyre jobban elkezdi faggatni Peggyt, hogy miért nem megy áldozni. „Nincs olyan súlyos bűn, amit ne lehetne Isten elé tárni.” – mondja Peggynek, aki. nem tud mit mondani erre a megmozdulásra, és végül kapóra jön neki, hogy befejeződik a másolás. Vajon a pap nőként tekint rá, vagy eltévedt báránykényt? Akármelyik is, Peggy nem kér egyikből sem. Betty otthon süt, majd leül a tévé elé, ahol megjelenik Jimmy Barrett Utz hirdetése. Bettyt egyszerre elöntik az érzelmek. Betelefonál Donnak: „Ne gyere haza.”- mondja a férjének. „Nem érdekel, mit csinálsz. Csak nem akarom, hogy itt legyél.”

Este. Megannyi összetört ember. Joan némán masszírozza a vállát, miután kibújt a ruhájából, de az egészben van valami mélyen szomorú. Peggy a kádban bámul maga elé. Gill atya az Úrban és egy dalban talál magának menedéket, Don pedig, aki szintén képtelen megvallani a bűneit, bent éjszakázik az irodában. Az egyetlen társa egy üveg Heineken.