Jöjjön a második epizód, amelyben a fő hangsúly azon van, hogy próbálnak meg bizonyos szereplők megfelelni a külső elvárásoknak, illetve a róluk kialakult képnek. Pete és Hildy megérkeznek Paul Kinsey bulijára, a nő egy burkoltan rasszista megjegyzéssel indít: „Semmi bajom a négerekkel, de azért féltem a kocsit.” Pete azonnal kibúvót keres: „A te ötleted volt, hogy idejöjjünk.” Hildy viszont azért jött el, hogy Pete „a beosztottjaival legyen”. Pete lehűti: van, aki nem így vélekedik erről. Odabent terjeng a fű – és piaszag, de kissé feszengős a buli mivel feketék is vannak.Harry és a felesége üdvözli Pete-éket. Hildy beszélgetne, de Pete elrángatja, mivel szomjas.

Ahogy Pete-ék továbbmennek, Harryékről lehull műmosoly, és látjuk, hogy a karót nyelt nej nem tud olyan felszabadult lenni, mint a férje. Részben ebben rejlik a sorozat varázsa: az ilyen kitartott pillanatokban. Peggy már jóval lazább: épp Paul egyik volt egyetemi társával flörtöl, de a srác már az elején elrontja, mikor megkérdezi, hogy vajon Peggy „ezeknek a piperkőcöknek” dolgozik-e, mire a lány kijelenti, hogy nem nekik, hanem velük. Egy szó különbség, de mekkora súlya van! A srác elmeséli, hogy az egyetemen Paul gyakran viselt női ruhát. Ebből talán csak az a (ma talán még inkább) ciki kendő maradt, amivel a nyakán a házigazda megjelenik.

Paul egy Hildynek szánt bók címén beszúr egyet Pete-nek, aki válaszul leszólja Pault azért, hogy a férfi képes volt áttelepülni Greenwich Village-ből (a művésznegyed, amiért Pete valószínűleg szintén lenézte) Montclairbe (eléggé kívül esik New Yorktól) Paul erre elmagyarázza, hogy kultúrából itt sincs hiány. Cosgrove éppen a spicces Donnát próbálja becserkészni, Sal és Kitty pedig zavartan vigyorogva tartják a gyertyát. Paul eközben már Joant piszkálja a vőlegénye miatt, aki nem tudott eljönni, majd bemutatja az exének az új barátnőjét, a fekete Sheila White-ot. Ekkor magára kell hagynia a két nőt, hogy lerendezze a felső szomszédot. „Ne beszélgessetek, amíg vissza nem érek.” – kéri őket.

Joan kijelenti Shielának: nem gondolta volna, hogy a férfi „ennyire nyitott lenne.” Hogy ezt most a sértődöttség vagy a szalonrasszizmus mondatta vele, azt mindenki döntse el maga. Cosgrove elkapja Pault, mert kiszúrta, hogy Paul lopott el egy írógépet, ami miatt majdnem kirúgtak egy lányt a cégtől. Paul pedig az íráskényszerére fogja a dolgot. Peggy egy heves csókolódzás után lazán lepattintja a srácot. Másnap a ruhában alvó Peggynél csörög a telefon: nyilván amiatt érdeklődnek, hogy mennyit is ivott tegnap, hogy még mindig nem volt képes bejönni dolgozni.

Fel és le: Roger a liftben arról morog Donnak, hogy a Fifth Avenue-n éppen John Glennt ünneplik (aki ekkor kerülte meg elsőként a Földet). Az irodában az egész csapat egy asztal körül áll, és a rádiót hallgatják, de nem John Glenn miatt: az American Airlines (a továbbiakban AA) 1-es számú Los Angelesbe tartó járata Jamaica Baynél az óceánba zuhant. Don kikapcsoltatja a rádiót, és megparancsolja, hogy Harry szüneteltesse a Mohawk Airline projektet, elvégre nem lenne jó indulás a társaság számára egy repülőgép szerencsétlenség idején hirdetni. Az eddigi búskomorságot rosszízű viccelődés váltja fel, az utolsó golfozós poént épp Pete süti el.

Duck megjelenik a nagyfőnöknél: az imént beszélt egy régi kontaktjával, Shel Keneallyvel az AA-nál, aki azt mondja, hogy a társaságnak újra kell kezdenie. Pete rossz hírt kap: kiderült, hogy az apja is a gépen volt. Ha emlékszünk az első évad negyedik epizódjára, ő volt az a szívtelen fickó, aki annyira lenéző volt Pete munkájával kapcsolatban. Pete áttántorog Donhoz, hogy segítséget kérjen, mivel nem tudja, mit tesznek ilyenkor mások. Annyira rossz viszonyban volt az apjával, hogy még azt sem tudja, hogy hány éves volt az öreg. Don egy italt nyom a kezébe, és hazaparancsolja: legyen a családjával. Pete némileg apjaként tekint Donra, hitetlenkedik: vajon Don is hazamenne most? Végül elindul, miközben a kreatív csapat a központi térben folytatja a zuhanós vicceket. Dont hívatják Cooperék, és előadják Duck fülesét: az AA új ügynökséget keres. Minden hibája ellenére Donba szorult némi erkölcsi érzék, és nem az üzletet látja mindenben. Don szerint nekik már ott van a Mohawk,és nem akar csak a nagyobb pénzért eldobni egy jó ügyfelet.

Pete az anyjánál szembesül a ténnyel: az apjának egy vasa sem volt, lényegében az anyjuk alapítványából finanszírozta az életmódját. Don hazaérve megtudja, Francine és a korábban hűtlenkedő férje, Carlton átjönnek kártyázni. Bobby csokit eszik, Sally lelkesen szervírozza a felnőttek italait. Carlton, Donnak panaszkodik arról, hogy egy ideje kénytelen visszafogni magát. Ezután megismerjük Peggy családját: Peggy anyja számonkérőleg meséli, mennyien érdeklődnek utána a templomból, mire a lány leállítja: ő nem hisz istenben, és a helyi srácokban. A nővére az ő oldalán van: elmeséli, hogy képes saját döntéseket hozni. A nővére pikírten megjegyzi: sem New York állam, sem az orvosok nem gondolják így.

Draperéknél tart a kártyaparti, Bobby lesettenkedik egy újabb csokiért. Mikor az anyja rászól, először adja a megriadt gyereket, utána a süketet, végül Donnak kell felcipelnie. Betty „kis hazug”-nak nevezi a fiát, majd elmeséli, hogy a rajztehetségéért megdicsért Bobby valójában lemásolta egy könyvnek a borítóját. Don vállat von: náluk is mindenki pauszpapírra dolgozik. Bettyt viszont felháborítja, hogy a fia más babérjait aratja le. „Ebben a korban kezdenek füllenteni” - mondja Francine. Peggy épp indulna, mire a nővére rákérdez: nem akar még valakitől elbúcsúzni? Peggy benyit egy szobába, ahol három kisgyerek van, köztük az övé is, egy szőke kisbaba. Peggy sietve távozik. Pakolás közben Betty és Don Carltonról beszélgetnek: Betty szerint a férfi pocakja a boldogság jele. Don ellenkezik, de nem hajlandó részletekbe bocsátkozni. Betty szerint Carltonnak hálásnak kéne lennie, hogy a nő vele maradt. Don azt mondaná, amit Betty hallani szeretne, de Betty ehelyett inkább rágyújt odakint.

Másnap reggel Pete-et mardossa a bűntudat: egy ostoba vita az utolsó beszélgetése az apjával. Az irodában Paul kerüli Joant, és mikor a nő rákérdez, kiderül, hogy a sértődés tárgya Joan megjegyzése Sheilának. Joan brutálisan lealázza a férfit. „Jársz-kelsz a pipáddal meg a szakálladdal, és beleszeretsz abba a lányba, csak hogy igazold, mennyire érdekes vagy!”

Duck megjelenik Pete irodájában: tud a fiú gyászáról, de rá akarja venni, hogy legyen ő a kapcsolattartó az AA-nál. Pete, aki titkolta az apja halálát kényelmetlenül érzi magát a feladattól:„Még sírni sem tudtam.” Az öltözőben valaki (Kinsey) kiveszi Joan táskáját. Roger letámadja Dont, hogy mondja meg a Mohawk főnökének: a Sterling Cooper szerződést bont velük. Hogy ezzek is jelezzék az AA felé, hogy komolyak a szándékaik. „Milyen cég lennénk akkor?” – kérdezi Don. „Olyan, ahol mindenkinek van nyaralója.” feleli Roger. Pete ismét átmegy Donhoz, hogy elmesélje Duck „árulását”, de Don elzavarja. A nap végén Joan táskájával a kezében indulna hazafelé, de vihogást hall Peggy szobájából. Két titkárnő a faliújságot nézve élvezkedik, mivel Paul bosszúból kifénymásolta Joan személyijét, ezzel a világ elé tárva Joan életkorát, aki már elmúlt 30.

Don egy japán étteremben várakozik Henry Woffordra, a Mohawk főnökére. „Jó, hogy ide hívtál. Pearl Harborra emlékeztet.” - mondja. Don igyekszik kihangsúlyozni, hogy ő ellenezte a döntést. Wofford úgy érzi: Don átverte őt. Eközben egy másik találkozón Shel Keneally, akar biztosat mondani, Duck viszont nyomul: szeretné minél előbb tudni, hogy övék lehet-e az AA. Váratlanul megjelenik Pete, és Duckkal most már ketten próbálják meg befűzni a fickót, aki szerint a részvényeseket is meg kell győzni. Pete elárulja Shelnek, hogy a saját tragédiája révén átérzi a társaság helyzetét. Don továbbra is az étteremben ücsörög. Az egyik pincérnő látványosan felajánlja a szolgálatait, de Don elutasítja. A következő vasárnapi misén Peggy elkíséri az anyját és a nővérét, velük van még Peggy kisfia is, akit, most már egyértelmű: a nővére nevel. Az ostyaosztáskor Peggy átveszi a babát, aki sírni kezd, és csak nehezen tud megnyugodni a valódi anyja karjában.