Olvasói nyomásra visszatérnek a fonetikusan átírt nevek, és ezzel ezt a kutyakomédiát le is zártuk.

Nu, a nyitó duplarész után annyi mindent lehetett volna folytatni, hogy ihaj, de Lindeloféknak Katinka kalandja volt a fontos, mint az a címből is kiderül. Nem mintha bármi bajom lenne Evangeline Lilly-vel, sőt, aranyos kis szeplős csaj, meg minden, de színésznek szerintem még mindig csak középszerű. Sebaj, ezen is túl kell esni, mint a kibaszott makettrepülős történeten, amitől a mai napig ráz a hideg.

A templomban indítunk, Lennon, a tolmácsember mezítláb siet a kövön, még felfázik. Ütősök játszanak felkavarónak szént muzsikát a rohanás alá, gondolom megy Yokóhoz, elmondni neki a nagy hírt, márminthogy Szájidot csak nem sikerült vízbe fojtani, pedig dolgoztak a projecten istenesen. Így legyen ötösöm a lottón, az angol nyelvet nem, de az Erika tip. mechanikus írógépet nagyon kedvelő Yoko kapja az üzenetet, és innentől majd ketten rohannak. Szájid közben a templomban ül kissé elapátlanodva, mert Hörli majdnem kiszorítja a lelket belőle nagy örömében.

Dzsekk, Májlsz meg Dzsin is rácsodálkozik a Lázár.trükkre, bazmeg ez él. Szájid kissé szádül, ami ebben a helyzetben a legkevesebb. Mi történt, kérdezi. Hát, meghaltál, mondja Dzsekk. Katinka meg Szójer egy oszlop mögül lesik az eseményeket, Szójer még ideges is, hogy bezzeg Juliska meg meghalt simán, egyből, de bezzeg a gyerekekre (kisBen) lövöldöző iraki kínvallató meg kap még egy esélyt, és ez nem fair. Life sucks, then you die, and it sucks even more, mondta ere korunk egyik legnagyobb filozófusa, George Lass. Szójer továbbra sem adja fel a meneküljünk innen kifelé tervet, és már számolgatja az őröket, amikor jön az alterLostot beharangozó effekt és ugrunk.

(A sorozat iránti tiszteletből és a szinkron minőségében az elmúlt két évben tapasztalható javulás végett szakítunk a nevek fonetikus átírásával.)

…és akkor Juliet a kis kezivel fogott egy kicsike sziklát, és addig ütögette hidrogénbombát, míg lett nagy fehérség, és inverz Lost-felirat bele, a rajongók meg világszerte egyszerre (na jó, az adott régióban) fel nem kiáltottak, hogy a büdöskurvaéletbe!

Ott kezdünk, ahol kezdtünk annak idején, a boldog 2004-es esztendőben, amikor még nem tudtuk, hogy csak hat évad jut nekünk ebből a történetből: ül egy pali a repülőn, és nézi a felhőket. (Nem azért, de ezt tavaly előre megmondtam, és igen, fényezem a majmot, saját blog, jóhogy.) És minden kísértetiesen hasonlít a kezdet kezdetére, jön az utaskísérő, és adja neki a kis vodkákat, a középső üléssorban ott ül Rose, Bernard elment pisilni, szóval minden olyan, mint amilyennek lennie kell, bár Jack mintha nem nagyon értené, hol is van éppen. Mi sem, de nem baj, NEM TÜRELMETLENKEDÜNK. A gép elkezd remegni, Jack szorítja a karfát, az operatőr a lelket kirázza a kamerából, és… Nem zuhanunk le!

Nu, eljött ez a nap is, lehet örülni, vagy szomorkodni, ki ki vérmérséklete szerint, befejeződött az ötödik Lost évad, azaz már csak 16 rész, de 18 órányi anyag van hátra minden idők egyik legaddiktívabb sorozatából, ami ezzel a befejezéssel is ütött egy óriásit, és bár kérdésekre is válaszolt, hagyott maga után legalább annyit, mint az előző évadzárók. Nem foglaljuk össze az eseményeket, direkt ezért linkeltük be a poszt elé a múlt heti rész hogyvoltját.

A sziget közepén nyitunk, ahol Dzsekk útját elállja két amazon meg egy texasi szélhámos, nem is tudom kitől kellene jobba tartania, asszem Katinkától, mert nagyon elszánt képet vág. Szájid közben csendesen vérzik a mikorbuszban, Szójer meg a sarkára áll, és azt mondja a dokinak, hogy most kimennek a hóra képletesen, és megbeszélik, hogy ki az igazi faszagyerek. Hó nincs, persze, csak egy tisztás, de ilyen komoly beszélgetéshez az is jó. Ugrunk vissza (vissza???) az időben, jó sokat, arra a pillanatra, amikor Dzsekk először kúrt el valamit a műtőben (tetszenek emlékezni a tanmesére a pilotból? Az elvágott idegekkel?), és kiderül, hogy az emlékezetes “számoljunk el ötig” tanács a fatertől jött, aki segített a fiának nem megnyomorítani valami nőt a műtőben. Dzsekk persze ezt nem így értelmezi, hanem a tekintélye aláásásának, mert egy pöcsfej, de helló, megjelenik Jákób, megérinti és ad neki egy csokit. Apolló szelet, a sziget is ezzel van tele.

Az AXN azért szedte kettőbe a finálét, mert a nemzetközi forgalmazásba így adta át a Disney-ABC. Ennek köszönhetően egy jelenet, ami eredetileg ebben a 43 percben volt látható, átkerült az eredetileg duplarészes évadzáró második felébe. Bővebben itt írtam erről, kommentekben NE spoilerezzünk.

Az előző epizód végére a következő felállásban hagytuk magukra a szigetelőket: Lokkbácsi, Ben és Szán mennek Jákóbhoz, akit Lokkbácsi meg akar ölni. Miles, Hörli és Dzsinn a part felé igyekeznek, Szójer, Katinka és Juliska a tengeralattjáróból akarnak éppen kitörni, Dzsekk és Szájid pedig bombát akarnak robbantani, mer’ az jó ötlet, ha egy termonukleáris fegyvert az ember csak úgy baszkurál, majd várja, hogy ettől minden jóra forduljon. Killcount: Faraday és Sárlott.

Ezzel szemben nem velük, hanem egy szövőszékes csávóval nyitunk, aki egyiptomi hieroglifák között készít egy faliszőnyeget, biztos kurvára ráér. Ezután kimegy a tengerpartra, egy varsából kiszed egy szebb halat, megnyúzza, majd elkezdi enni. Fehér ingében ücsörög, és a horizonton feltűnő vitorlást nézegeti, ami ha nem a Black Rock, akkor meszet reggelizem hatvan évig. Az idillnek egy fekete inges fazon vet véget, szakálla van őszes, és nem komálja a halat. Beszélgetnek egy kicsit, a fekete ingesnek nem tetszik, hogy a másik ismét embereket hozott a szigetre, mert mindig ugyanaz lesz a vége, harcolnak, pusztítanak és vége, mire a fehér inges megjegyzi, hogy nem, nem, VÉGE csak egyszer lesz, ez csak az előjáték. A fekete erre azzal válaszol, hogy ha tudnád, mennyire vágyom a halálod, JÁKÓB, mire felfordul minden az ember fejiben, már ha eddig állt, és hozzá még a kamera megmutatja a szobrot EGÉSZBEN, egy egyiptomi istenség az, én meg szó szerint lefostam a bokámat.

Még mielőtt belekezdenék a finálét felvezető epizód taglalásába, egy szolgálati közlemény: az AXN úgy tűnik, kettészedte a finálét, és nem duplarésznek kezeli, így jövő héten az 5x16, utána az 5x17 jön, tessék nem elmenni nyaralni az utolsó rész előtt.

Pont ott vesszük fel a történet fonalának gombolyagját, ahol elejtettük múltkor: Faraday lemegy az ádörtáborba emberkedni, mire az anyja hátbalövi. Richard megrendül kissé, mert lehet, hogy festi magát, meg nagyon öreg, de ez a gyilkolászás nem az ő stílusa, ő inkább elgázosíttat egy falut Benjamin Linus segítségével, az a tiszta meló. Mindegy, ekézzük majd Richardot később, vagy a hatodik évadban, esetleg utána is, külön posztban, mert nem igaz, hogy nem tudott volna rászólni Eloise-ra, hogy tedd le azt a mordályt, az anyád úristenit.

Közben a múlt heti események közé ügyes kezek beleszövik Dzsekk és Katinka társalgását is, a doki a hit embere lett a szigeten, és az ő egyházának neve Daniel Faraday Notesze, a jele egy kis könyv, a miséken a realivitáselméletet skandálják a hívek. Katinka úgy néz egykori szerelmére, mint egy nagyon érdekes külsejű hernyóra, MINDENT vissza akarsz csinálni? Hogy még a DUGÁST is elfelejtsük? Menekülnének, de lovas ádörök, Widmore vezetésével elfogják őket. Az ádörtáborban Daniel halott, Eloise meg a kis füzetét lapozgatja, és rájön, hogy ez bizony az ő kézírása, és elkerekedik a szeme. Widmore visszahozza Dzsekkéket a táborba, ahol Eloise a sátrába parancsolja őket kihallgatás céljából. Úgy tűnik, Eloise a csapat esze, Widmore meg a verőlegény.

A sorozat 100. epizódjában az írók felültetek minket egy hullámvasútra, és le sem engedik az embert róla az ötödik évad zárójelenetéig - ezt teljesen komolyan mondom, innentől nagyon oda kell figyelni az eseményekre, mert több vaddöfakk pillanat jön, mint eddig összesen. Azt gondolom, mindenki sejtette, hogy Faraday nem random tűnt fel múlt héten, az utolsó jelenetben, ez az epizód az ő története lesz, és ha már itt tartunk, nekem ez az epizód ott van a párja, a Constant mellett, százpontos mindkettő.

Dezmonddal nyitunk, akit mentősök visznek elég szar állapotban a kórházba és rohannak vele folyosókon át, mint egy rossz Vészhelyzet-klónban. Pennyvel együtt mi is be vagyunk szarva, be hát, mert az egyik legszimpatikusabb karakter van bajban, ilyenkor izgulni kell. A klasszikus kórházjelenetek elengedhetetlen kellékei mind megvannak, senki nem tud semmit, idegeskedünk. Este van, megjön Faraday muterja, Eloise Hawking, és Pennyvel beszélget egy kicsit, ennek még lesz folytatása, de ugorgyunk 30 évvel korábbra, amikor is Faraday visszaér a szigetre a tengeralattjárón, és rettentő ideges. Miles sem érti, mit keres itt, de elviszi Dzsekkhez, mert akkor hátha megnyugszik.

Ennek az epizódnak a címe mellesleg mindent visz az évadban, ez a Lost Lola-T-je.

Egy kínai nővel indítunk, aki egy kiskölyök társaságában vesz ki egy új lakást, aki persze Miles, mert ez az epizód az ő flashbackje. Miles már egészen kiskorában is kommunikált a halottakkal, egy szomszéd lakásban konkrétan egy hullát talál menten, így nem lehetett annyira fasza a gyerekkor. Ugrunk vissza a szigetre, ahol Szójerék éppen visszatérőben vannak Alpertéktől, és Miles feladata lenne, hogy a perifériát vizslató kamera szalagjait eltüntesse a biztonsági központból, vagy letörölje őket, ami kényelmesebb. Nem sikerül a dolog, mert Horace a legrosszabbkor jön meg, hogy Miles-t bevegye az úgynevezett belső körbe: ki kell vinnie egy csomagot a 334-es parcellába, majd visszahoznia egy másikat, és közben nem kérdezni semmit. Mindezt Radzinszkitől, aki egy idegbeteg paraszt.

(Korábban a jövő heti hogyvolt került ki, mea culpa, mea maxima culpa)

Az előző részben kiderült, hogy KisBen csaknem murdelt meg Szájid erőfeszítéseinek ellenére sem, sőt, Szójer és Katinka partizánakciója és Dzsekk önfejűsége következtében az Ádörök markában kötött ki, ahol Alpert bevitte a templomba, hogy ott majd valami vagy valaki életet verjen bele. Harminc évvel később meg Ben magához tér, és Lokkbácsit látja maga előtt, amitől kicsit kiakad, hiszen vagy három napja ölte meg, de ezek szerint ez elmúlt. Charles Widmore vágtat lova hátán a meseerdőbe, nem volt ez szép ember sose, ne tagadjuk. Az ádörök ekkoriba jurtaszerű sátrakban hédereztek, és egyfajta ősközösségi életformát preferáltak, Alpert meg a király volt, vagy mittudomén.

Widmore nagyon ideges, mert a Nem Festett Szemű Ember egy kívülállót hozott közéjük (Ben), de Alpert az ultimate “Jákób így akarta” kifogással él, ami ebben a sorozatban mindent visz, bárcsak tudnánk, miért. Richard még azt is hozzáteszi, hogy akit a sziget kiválaszt, azt kiválaszt, és erről mintha Widmore megfeledkezne, hát van ez így, sok hülye szabály, meg minden. Kénytelen elfogadni a történteket, és bemegy KisBenhez, aki most éledezik a gyógyulás után, és nem emlékszik arra, hogyan sebesült meg, de nem akar visszamenni a hippikhez, amit megértek, a faterhez meg pláne nem, az csak iszik. Widmore megnyugtatja, hogy mostantól közéjük tartozik, semmi gond.

Nos, nem ez volt a Lost ötödik évadának legjobb pillanata, sőt, így másodjára visszanézve egyenesen unalmasnak is találtam néhol, de legalább egy kérdésre választ kaptunk, és volt benne egy igazán fasza minicliff a végén. Az epizód elején megmutatott hogyvoltból ki lehetett sakkozni, hogy Katinka lesz s központi figura ami túl sok jót nem sejtetett, az eddigi Kate-flashbackek közül tán az első volt értékelhető, a többit untam. Az előző rész végén Szájid lelőtte Bent, good times, innen vesszük fel a fonalat, Dzsinn ugyanis magához tér, és beteszi a Dharmamobilba, a kölyök ezek szerint (még) nem halt meg.

Odahaza áll a bál, Horace próbálja nyugtatni a népet és irányítja a tűzoltást/biztonsági intézkedéseket. Dzsekknek be kell szólnia természetesen, és megkérdezi, hogy ha be volt zárva az ellen, akkor hogy gyújtott tüzet? Horace visszakérdez, hogy maga meg ki a faszom, hogy itt ugat? Én? Dzsekk, mondja a doki, aki nem ehhez szokott, hanem a személyi kultuszhoz, de most megkapja a beosztását mert a hippivezér elmagyarázza neki, hogy a rabosított irakinak segítsége volt, Dharmás. És jelentőségteljesen néz az újoncokra.

Az előző részben Szájid megismerkedett a kis Bennel, ennek a résznek az első jelenetében pedig az elmúlással kerül közelebbi kapcsolatba, mert gyermekként a faterja arra kéri a tesóját, hogy nyírjon ki egy csirkét, de annak galamblelke van, így nem teszi meg - nem úgy Szájid, aki simán kitekeri a nyakát, értjük, a kis Szájid Jarrah már gyermekként is egy gyilkos volt. Vissza a szigetre, ahol Szájid a sitten, Phil figyeli a monitoron keresztül, Ben pedig hozza a szendvicset rendületlenül, pedig mondják neki, hogy nem kéne. Ben aztán mindenkit meglep egy kérdéssel: mondd csak, Szájid, oszt Richard küldött? Tudod, a kihúzott szemű ember, az. Ő a főnökötök. És Ben elmeséli a négy évvel ezelőtti kalandot, amikor elszaladt a Dharmásoktól, és összefutott Alperttel a meseerdőben. Szájid köpni-nyelni nem tud, attól meg végképp nem, amikor a kis Ben kijelenti, hogy segít neki, ha gondolja, mármint menekülni.

Flashback, Moszkva, egy ember nagyon menekül, de hiába, mert Szájid rárúgja az ajtót, és bármennyi pénzt is kínál neki a szegény orosz, lelövi. Utána Bennel találkoznak, szóval ez még akkori emlék, amikor Szájid a Benjamin Linus 2000 BT. alkalmazottja volt, és Yoda parancsára nyírta az ellent. Kinyírtam, pedig könyörgött, mondja Szájid, ja, sejtettem, mert te ilyen gyilkos típus vagy, mondja Ben, majd az órájára néz, na ideje mennem, ja, te is mehetsz isten hírével, ennyi volt. Mi volt ennyi, néz rá az iraki, hát a meló. Kinyírtál mindenkit, akit lehetett, kösz a halakat, szevasz. Szájid hirtelen nem tudja, mihez kezdjen, van ez így.