A címből sejthetően ma valami lepattintós téma lesz terítéken, vágjunk is bele. Hank és Charlie kocognak a tengerparti sétányon leírhatatlan fejfedőkben, és épp megállnak egy kis pihenőre, merthogy mindketten alaposan elszoktak már az ilyenfajta testmozgástól. Hank egyből rá is gyújt, ahogy kell (minek éljünk egészségesen, ha egészségtelenül is lehet, ugye), közben felidézik ifjúkorukat, amikor egy hosszabb sprint meg sem kottyant. Megtudjuk, hogy Karen visszatért New Yorkba és készíti elő a közös fészket, Hank éppen ezért elhatározza, hogy lelkileg és szellemileg egyaránt felkészíti magát új közös jövőjükre. Talán akkor nem kéne sorra dugni az egyetemi polgárokat és tanerőket, veti közbe Charlie vigyorogva. Nem is, de ennek vége, feleli Hank, egy nap alatt lezárom a dolgokat Jackie-vel, Jill-lel és Feliciával, bízd csak ide. Na, erre befizetek; főcím.

Az előző rész utolsó jelenetétől folytatjuk, Becca visszaérkezett a hétvégi New York-i látogatásból, váratlan ötlettől vezérelve Karen is elkísérte. A kellemesen meglepődött Hank nyelves csókkal köszönti gyermeke anyját a reptéren, majd hármasban indulnak a Shack nevű kocsma kínálatát megtekinteni. Chelsea persze máris csörgeti mobilon országos barátnőjét, de a szülők egy emberként nem engedik, hogy Becca felvegye a telót. Becca durcásan indul pisilni, Karen és Hank pedig nagy egyetértésben ekézni kezdik Chelsea-t: szörnyű, hogy így rátelepszik Beccára, bár Hank szerint még mindig jobb, mint ha egy pasi tenné ezt, mert így legalább a lányuk nem esik teherbe. Megállapodnak abban, hogy LA nem alkalmas felnevelni egy lányt, bezzeg NY igen, és a félév végén átköltöznek mindhárman a keleti partra. Mivel Becca még nem ért vissza a klotyóról, kettesben koccintanak, Hank még rövid tósztot is mond: igyunk a családunkra, a fekete elnökünkre és a csodás dákómra. Na, erre én is iszom; főcím.

A LAX-on nyitunk, úgyis mint Los Angeles International Airport, apa és lánya búcsúzkodik: Becca a hétvégét New Yorkban tölti anyjánál, de egyáltalán nem lelkes ettől. Abban a korszakában van, amikor a szülők bármilyen programjavaslata csak szar lehet, ráadásul Chelsea szerzett neki is jegyet a Lakers meccsére, Becca inkább oda menne. De hát nem is szereted a kosárlabdát, értetlenkedik Hank, miért lenne az jobb, mint édesanyáddal találkozni, akinek a csodás nuniján át a világra jöttél? (Én nem biztos, hogy ilyen érvvel győzködném a lányomat, de nem is vagyok jól fizetett amerikai sorozatfőszereplő.) Különben is, ősz New Yorkban, ez olyan, mintha belépnél egy régi Woody Allen filmbe, mint a Manhattan vagy az Annie Hall. De hiába dumál, Becca durcásan indul becsekkolni, de az utolsó pillanatban azért még visszanéz apjára, aki ezt mégis a szeretet megnyilvánulásának értelmezi, és nagyon belelkesül tőle. Főcím.

Szundikáló Hankkel nyitunk, tanári szobájának kanapéján fekszik, ám megérdemelt pihenését megzavarja Felicia. Beszélnünk kell, kezdi a dekoratív MILF, ez az a fél mondat, amiről minden férfiember tudja, legtöbbször vagy az követi, hogy szakítsunk, vagy az, hogy terhes vagyok. Hank is ez utóbbitól tart (bár még csak egyszer csókolóztak, dugás nem volt), de úgy tűnik, Felicia üdítő kivétel. Ő azt hozza Hank tudomására, hogy bár Stacey már megcsalta őt korábban, de ő még ezidáig nem lépett félre. És minden valószínűség szerint Hank barátunk lesz az a szerencsés, aki révén Felicia visszavág. Gyorsan le is smárolja, de megint megzavarják őket, ezúttal Jill, Felicia gyorsan le is lép. A csinos asszisztens bejelenti: beszélnünk kell (lásd pár sorral feljebb), majd tettetett szemrehányással közli Moodyval, hogy a múltkori közös ülésük ugyan rendkívül kielégítő volt számára, de ha nem lesz rendszeres folytatása, akkor inkább most hagyják abba az egészet. Nekem ettől a fenyegetéstől felállt, közli Hank, mire Jill is bevallja: hát, nekem is eléggé bizsereg. Ez remek kombináció, örül meg főhősünk a hírnek, és immár ketten heverednek le a kanapéra egy gyors numerára. Főcím.

Sztriptízbárban nyitunk, lányok vonaglanak érzéki zenére, Hank barátunk az első sorban ülve szakmai hozzáértéssel figyeli Jackie kisasszony műsorát, közben elismerő szavakkal dicséri a szőkeség idomait és tehetségét. Na, akkor most mi is van azzal a tanár-diák kapcsolattal? Aztán persze kiderül, hogy egy újabb Moody-féle fantáziálást láttunk csak, főhősünk ugyanis az angol tanszék tanári megbeszélésén ücsörög az egyetemen, de kicsit elkalandozott a figyelme. Felicia többször is rászól, fűzzön már hozzá valamit a kollégák által felvetett témákhoz, és Hank némi hezitálás után ki is fejti elméletét, na nem a brontoszauruszról, hanem a nők szexuális felszabadulásának nehézségeiről. A meghökkent arcokat látva azonban valszeg nem ez volt a megbeszélés témája, Felicia így hát gyorsan véget is vet az értekezletnek. Viszlát este, amikor is mindenkit várunk nálunk a szokásos év eleji tanszéki partira, búcsúzik, külön is felhívva a lelépni készülő Moody prof figyelmét az eseményre. Hanknek semmi kedve menni, de Felicia figyelmezteti: az állásod függ attól, hogy eljössz-e. Hanknek pár másodpercre a szava is elakad, majd rafinált ellentámadásba kezd: te most szexuálisan zaklatsz engem, merthogy ezzel a fenyegetéssel durván felizgattál. Jó tudni, nyugtázza Felicia, viszlát hétkor. Hank gatyájában megmozdul valami – érzését megértem. Főcím.

Baráti vacsorával nyitunk, Hank és Becca vendégeskedik Runkle-éknál. Charlie arcán átszellemült mosoly, őszintén örül, hogy Marcy visszafogadta, bár neje minden lehető alkalommal lehűti: nem vagyunk újra együtt, csak kényszerből laksz itt, pofád lapos! Marcy inkább Hanktől érdeklődik, hogy megy a tanítás, ezek szerint hősünk elvállalta az óraadást az egyetemen. Egész jól, mondja Moody, bár szerintem tuti, hogy nem szakad bele a dolgozatjavításokba. Becca kisasszony természetesen nem vesz részt a beszélgetésben, okostelefonját nyomogatja ezerrel, bár közben azért kijelenti, hogy nem eszik semmit, mert fogyózik.

Micsoda, anyád agyoncsap, ha miattam étkezési zavaraid lesznek, akad ki Marcy, Hank is csak néz, miből akarsz te 5 kilót leadni, 30 kiló vagy vasággyal együtt. A témán Charlie is elmereng: Marcy előtt minden csajom húsos volt, lehetett rajtuk mit fogni. Végszóra csöngetnek, Marcy indulna ajtót nyitni, az előzékeny Charlie azonban gyorsabb: maradj csak drágám, majd én.Magas fekete csávó áll a küszöbön, Runkle továbbra is mézes-mázos: nem veszünk semmit, kedves núbiai tesó. Marcyért jöttem, érkezik a nem várt válasz, viszem randira, eszünk egy jó körömpörit a Fakanálban. Csók csattan, rózsa átad és a törpenő már indul is elfele új lovagja karján; Charlie arca egy tanulmány. Főcím.

Az előző évad tartalmából: Hank és Karen továbbra sem házas; Hank majdnem újra apa lett, de aztán mégsem; alkotói válsága múlóban, sikeresen befejezi Lew Ashby lemezproducerről szóló életrajzi könyvét, bár közben az alany sajnálatos módon túladagolásban meghal; Mia országos turnéra indul (Hanktől lenyúlt) könyvének megjelenése alkalmából; Marcy és Charlie válófélben van Daisy miatt; Karen visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy New York-i álommunkára és átrepül a keleti partra; Becca és Damien ifjú gerlepárként újra együtt jár, és hogy ne kelljen elszakítani őket egymástól, Hank vállalja, hogy LA-ben marad a lányával. Lássuk, hogy bírja ki Karen és Hank kapcsolata a „mindössze” 2500 mérföldes távolságot.

Nem meglepő módon hálószobai szexszel nyitunk, kedvenc kortárs írónk van alul, alkalmi barátnője felül, és bár a csaj teljes erőbedobással dolgozik, valami mégsem stimmel – Hank alszik közben. WTF?? A lány be is sértődik, bazmeg Hank, elalszol bennem? Moody mentegetőzik, most mi a baj egy kis szunyával, ha tudnád, milyen nehéz egy egyedülálló apa élete: korán kelni a gyerekkel, iskolába vinni-hozni, bevásárolni, napi több órát ülni a dugóban, de figyelj, most hogy megfeszítem a farokizmomat! A csajt ez azonban nem hatja meg, dühösen felöltözik és elhúz. Becca épp ekkor érkezik haza új barátnőjével, Chelsea-vel, számonkérő kérdésére apja megnyugtatja, hogy nem történt semmi, ez csak egy régi barátja volt és tulajdonképpen csak aludtak. A beszélgetés során Hanknek feltűnik, hogy mintha túlságosan jókedvűek lennének a kiskorúak: micsoda, ti be vagytok tépve? Ki az a rohadt díler, honnan van a fű? Az írógépedből, vallja be Becca, majd Chelsea-vel vihorászva elvonulnak Becca szobájába. Idegeit megnyugtatandó Hank gyorsan sodor egy jointot és rágyújt. Főcím.

„Keep me in your heart” – énekli Warren Zevon, Hank pedig vadul püföli Ashby házában az írógépét. Miután odabiggyeszti a The End szavakat az irománya végére, rágyújt egy füves cigire és tölt magának egy whiskey-t, ahogy azt kell, egy könyv megírása után. Ashby bukkan fel, és jövőbeli terveiről kérdezi Hanket, aki azt gondolta ki, hogy rendbe hozza az életét már végre. Ashby búcsúzóul bevallja, hogy hiányozni fog Hank, de a lényeget sose felejtse, a végén csak „ő” számít. Hogy pontosan kire gondol, az nem derül ki Hank számára. Ashby végül egy Righteous Brothers idézettel búcsúzik Hanktől, a „Rock and Roll Heaven” című dalból: They’ve got a hell of a band. Hank erre igen elkámpicsorodik, de mire újra felnéz, Ashby már nincs sehol. Ja, Hank Mötley Crue pólóban feszít, hogy sixx is örüljön.

Hank egy temetőbe hajt. A helyszín és a kameramozgás ugyanaz, mint a sorozat legelején, amikor Hank azt álmodta, hogy egy templomban egy apáca felajánlja neki magát. Csak az álomban a temető mellett volt egy templom is, itt meg nincs. De most a temető a lényeg, ahol megbizonyosodhatunk arról, amit az előző jelenet még csak sejtetett: a szemetek megölték Ashby-t! Az egészen sajátságos síremléknél (lásd kép) épp Mia helyez el egy csokor virágot, ő is búcsúzik, könyvbemutató körútra indul.

Hank whiskey-vel öntözi meg a sírt, aztán meghúzza az üveget. Miával megbeszélik, mennyire fog nekik hiányozni Ashby, aztán Hank atyai módon útjára bocsátja a lányt a nagy ismeretlen útra. Szomorkodni nincs sok idő, mert Karen telefonál, hogy aztán a következő jelenetben nagy hírrel szolgálhasson.

Mia ébresztgeti Hanket, de most kivételesen nem azért, hogy dugjanak, hanem hogy együtt olvassák el az L.A. Times kritikáját a „közös” könyvükről. Hank duzzog egy kicsit, ő nem kíváncsi arra, mit gondolnak Mia könyvéről, de aztán a kritika pozitív kicsengése őt is örömmel tölti, bár nem kezd az ágyon ugrálni, mint Mia. A kiscsajnak különben is jó napja van, mert igaz, hogy Lew Ashby szakított vele, de a producer megengedte, hogy a rohadt nagy házában rendezzék a könyvbemutató tiszteletére rendezendő partit.

Hát kérem, eljött ez is, a legrosszabb rész a sorozat történetében. Borzalmas, szenvelgős 26 perc, kínos visszaemlékezéses jelenetekkel, amikben a 48 éves Duchovny egy körszakáll segítségével próbálja eljátszani, hogy 34 éves. Ehhez még ő is kevés…

A rendelőben Hank ismét széttett lábbal ül az orvos előtt, mint tíz résszel ezelőtt a vazektómiánál, csak most Karen is jelen van és fogja a kezét. A dokit az orvosi véleményezés helyett jobban érdekli, hogy min dolgozik mostanában a híres író, aztán tűt szúrna belé mintavétel céljából, de mivel ekkora hírességgel ül szemben, megengedi neki, hogy előbb igyon valami erőset.

Visszaemlékezés 1. Karen a tv előtt sír, mert meghalt Kurt Cobain, vagyis 1994. április 5-ét írunk. Van más oka is sírni Karennek, mert hogy terhes. Ha-ha, szóval Cobain el, Becca meg be, csodás, jó cserét csinált a világ. Aztán az eddig alvó Hank felébred, és mindjárt megvakulok, mert egy ostoba körszakállt hegesztettek neki a fejére, ez mutatja, hogy mennyire alter, meg laza, meg grunge, na meg fiatal. A Heart-Shaped Box dallamaira megtörténik a terhesteszt, és kimutatja Beccát. Én itt inkább elmennék Nirvanát hallgatni, de Körszakáll Hank igyekszik rávenni Lilatincses Karent, hogy egy negyedik tesztet is végezzen el. Ám Karent meggyőzte a három pozitív eredmény.