Baráti vacsorával nyitunk, Hank és Becca vendégeskedik Runkle-éknál. Charlie arcán átszellemült mosoly, őszintén örül, hogy Marcy visszafogadta, bár neje minden lehető alkalommal lehűti: nem vagyunk újra együtt, csak kényszerből laksz itt, pofád lapos! Marcy inkább Hanktől érdeklődik, hogy megy a tanítás, ezek szerint hősünk elvállalta az óraadást az egyetemen. Egész jól, mondja Moody, bár szerintem tuti, hogy nem szakad bele a dolgozatjavításokba. Becca kisasszony természetesen nem vesz részt a beszélgetésben, okostelefonját nyomogatja ezerrel, bár közben azért kijelenti, hogy nem eszik semmit, mert fogyózik.

Micsoda, anyád agyoncsap, ha miattam étkezési zavaraid lesznek, akad ki Marcy, Hank is csak néz, miből akarsz te 5 kilót leadni, 30 kiló vagy vasággyal együtt. A témán Charlie is elmereng: Marcy előtt minden csajom húsos volt, lehetett rajtuk mit fogni. Végszóra csöngetnek, Marcy indulna ajtót nyitni, az előzékeny Charlie azonban gyorsabb: maradj csak drágám, majd én.Magas fekete csávó áll a küszöbön, Runkle továbbra is mézes-mázos: nem veszünk semmit, kedves núbiai tesó. Marcyért jöttem, érkezik a nem várt válasz, viszem randira, eszünk egy jó körömpörit a Fakanálban. Csók csattan, rózsa átad és a törpenő már indul is elfele új lovagja karján; Charlie arca egy tanulmány. Főcím.

Másnap délelőtt bepillantás nyerünk Moody professzor irodalomórájára. Éppen egy Bart nevű srác olvas fel készülő novellájából, témája trendi: vámpírok, twilight fíling, ilyesmi. Tanár urat nem igazán köti le a téma, éppen kicsilányának ír SMS-t, így észre sem veszi, amikor a felolvasásnak vége, Jillnek, a tanársegédnek kell többször figyelmeztetnie, hogy mondjon már véleményt. Nekem tetszett, böki ki végül Hank, van-e valakinek más véleménye esetleg, mondjuk Jackie? A megszólított szőkeség meg is mondja a frankót: a vámpírtéma már uncsi, és a srác szövegében túl sok a duma a szexről, de kufirc az nincs benne. Hank szerint vannak nézetek, melyek szerint a vágy valami után sokszor jobb, mint maga a beteljesülés. A bögyös szőke szerint ez csak női picsogás, nincs szüksége a professzor úrnak egy tamponra? Hoppá, egy ilyen beszólásért a JATE irodalmi tanszékén valszeg kirúgás járna, „Losziban” viszont nem gáz: a nagy Moody elismerően csettint, és úgy dönt, ez pompás végszó. Véget vet az órának, pedig még lenne hátra vagy 15 perc, és búcsúzóul még ad egy jó tanácsot a diákoknak: az írónak olyasmiről kell írnia, amitől az ember beindul: vérről és spermáról, és közben ne legyen skót az érzelmek kifejezésével. Szavait Jill gyorsan fel is vési a táblára.

A diákok szétoszlanak, de Jill még marad és kifejti, mennyivel jobb lenne neki, ha maradhatott volna Bates mellett, belőle írta a szakdolgozatát is, tőle tényleg tudna tanulni, és nagyon dühös, amiért Hank sikeresen visszajuttatta az elvonóba. Gyorsan le is lép, pont ekkor fut be Felicia, aki egyből kiszúrja a táblára írt szavakat. (Write about what gets ya hard – blood and cum – don’t be niggardly) Szerinte Hank gyorsan törölje le ezeket az új tanmenetre vonatkozó utalásokat, saját érdekében. Majd megkérdezi, elvégezte-e Moody a kötelezően előírt szexuális zaklatás tanfolyamot? Hát persze, elvégeztettem Jill-lel, jön a válasz, Felicia erre csak hápogni tud.

Jill és Hank, második körös megbeszélés, ezúttal a diákok érdemjegyeiről. Jill szerint Hanket nem érdekli, ki mennyit tud, csak Jackie-t akarja megdugni. Ugyan már, konkrétan nem is, legfeljebb csak általánosságban, védekezik Hank, szeretem elemezni az embereket. Szívesen leszek a te konzulensed is az életed párja utáni kutatásban: ha valamelyik fiúddal gondod van és nem érted, mit miért tesz veled, akkor csak fordulj hozzám és én megmagyarázom. De Jill nem kér ebből a lehetőségből, lepöcsfejezi Moodyt és otthagyja.

Nagy írónk mindezek után úgy dönt, tanári szobájában Jack Daniels társaságában nyugtatja meg idegeit. Éppen tölt magának, amikor belép Bart: professzor úr, maga a mesterem, minden könyvét olvastam, maga az ihletője az egyik szereplőmnek is, akiért a másik odáig van, mondja meg az őszinteséget a novellámról, el tudom viselni: jó-e vagy nem rossz? Erre Hank őszintén megmondja, hogy ez bizony elég tré, a történet rossz, szörnyen van megírva, plusz az egész vámpírosdi baromság. De később biztos fog javulni a stílusod (innen ugyebár csak felfelé vezet út), de most inkább hagyd abba egy időre az írást és csinálj valami mást. A lehervadt Bart kitámolyog a szobából, Hank pedig legurítja a jól megérdemelt whiskyt.

Később Charlie barátja társaságában iszogatva egy közeli krimóban mesél a srácról. Tuti, hogy szerelmes belém, pedig nem is bátorítottam, értetlenkedik Hank. Ugyan már, a fiúk már csak ilyenek, mindig meg akarnak dugni valakit, okoskodik Runkle, ha ketten lennénk egy lakatlan szigeten, én is így tennék. Ezért is félek tőled, válaszolja Hank. Charlie szerint mindenkinek van legalább egy homokos története, nem szégyen az, és elő is adja a saját kamaszkori élményét egy akkori barátjával. Miután elválnak, Charlie hazaindul, és a házba belépve furcsa hangok fogadják: mintha szeretett Marcyját erőszakolná éppen a múltkori fekete lovag. Beront a hálószobába, és ekkor éri a meglepetés: nem erőszak ez, csak szerepjáték, Marcy nagy dühösen le is ordítja Charlie haját, amiért így tönkretette ezt a jó kis eksönt.

Újra az egyetemen, Stacey Koons dékán raportra hívatja Moody profot, Felicia is jelen van. Legjobb védekezés a támadás, Hank is azzal kezdi, hogy a „ne legyen skót” semmiképpen sem rasszizmus, hanem csak egy szólás. Nem ez a baj, vág közbe Stacey, hanem hogy az egyik diákod öngyilkosságot követett el. Szerencsére túlélte, de az osztálytársa szerint előtte nálad volt megbeszélésen. Biztos mondtál neki valamit, úgyhogy gyorsan add be a lemondásodat, nem akarunk botrányt. Felicia felháborodik, hogy férje esélyt sem ad Hanknek védekezni és kiviharzik a szobából. Valaki ma a kanapén alszik, jegyzi meg gúnyosan Hank, de Stacey nem áll le: ha tényleg közöd van a gyerek öngyijéhez, itt a zegyetemen elvágtad magad! Milyen gyönyörű kék szemed van, tromfol Hank, és otthagyja a némileg megzavart dékánt.

Ebben a részben még nem is láttuk Sue Collinit, a bővérű főnöknőt, de íme, itt jön. Újabb nyílt ajánlatot tesz Charlie-nak: lépjünk le együtt a melóból, dobjuk le a textilt és üzekedjünk ész nélkül. Sajnos nem lehet, át kell még néznem ezeket az iratokat, hárít a golyófejű. Pedig a lábam között izgalmasabb dolgokat találnál, biztatja Sue. Charlie kész a válasszal: igen, biztosan, például esetleg Warren Beatty elveszett Rolexét. (A poén nagyon jó, de nem, ezt a jelenetet egyszerűen nem akarom elképzelni.) Sue persze nem sértődik meg, sőt ellenkezőleg. Ezt kihasználva Runkle megkérdezi, hogy szerinte szoktak-e a nők a saját megerőszakolásukról fantáziálni. Mi az hogy, mondja Collini (tőled nem is vártunk más választ, Sue), és érzékletes leírást ad arról, mi mindent művelne vele egy ismeretlen idegen, aki feltűnően hasonlítana Jack Nicholsonra. Mindenféle szerepjátékban benne vagyok, búgja halkan, mint a Queen Elisabeth hajókürtje a megdöbbent arccal néző Charlie-nak, és kilibeg a szobából.

Lelkiismeretfurdalása végül is a kórházba vezeti Hanket, ahol Bart ágya mellett a kikapós Jackie üldögél. Blúzán nem sok gomb van begombolva, bár valszeg inkább csak megszokásból, hiszen Bartot úgysem érdekli az ilyen látvány. A csaj egyből beszól Moodynak, őt okolja és seggfejnek nevezi. Bart gyenge hangon panaszolja, hogy gyűlöli magát, a szerencsétlen elcseszett buzit, és meg akar halni, mert akkor minden jó lesz. És Hank nem kezd el gúnyolódni, hanem teljesen váratlanul a Charlie-tól hallottakkal vigasztalja a srácot: mindenkinek van legalább egy homokos kalandja, nekem is, nem szégyen az, és elő is adja a Runkle-féle történetet, mint a sajátját. Majd még rátesz egy lapáttal: és volt egy nagyon jó sor az írásodban, ami megragadt bennem. Végül bevallja: nekem teljesen új dolog ez a tanítás, faszom se tudja, hogy mit csinálok. A hangulat megenyhül, Jackie lassan indulni készül, és Bart megkéri Hanket, vigye el kocsival, nehogy a buszon megerőszakolják csinos osztálytársát.

LA-ben leszáll az est, Charlie óvatoskodik be közös házukba, Marcy az ágyban szunyál. Charlie a hálószobába lépve viccesen harisnyát húz a fejére, majd ráugrik az ágyra és igyekszik gyorsan becsempészni a lompost. Marcy felébred, mit csinálsz, te szerencsétlen? Erőszakollak, hát ezt szereted, nem? Én ugyan nem, talán te, szállj már le rólam, és nyomatékul meg is rúgja ott, ahol a legjobban fáj. De hát ez egy megerőszakolós fantázia, ez tetszik neked, védekezik Charlie. De nem veled, kapja a nyakába a hidegzuhanyt, úgyhogy mi mást tehetne, szomorúan lehúzza a fejéről a harisnyát és átadja Marcynak: tessék, ez a tiéd...

Hank leparkol a Faster Pussycat sztriptízbár előtt, a szende Jackie az itteni munkával teremti elő a tandíjat. Hívja Hanket, hogy tekintse meg a műsort, de írónk ellenáll, mert az nem tenne jót a tanár-diák kapcsolatnak. Búcsúzóul Jackie még elmondja, hogy szegény Bart tényleg pocsékul ír, és valakinek ki kellett ezt mondania. Tényleg úgy van, hogy az írást nem lehet tanítani, az vagy jön valakiből, vagy nem. Okos lány maga, búcsúzik tőle Hank, és hazaindul.

Otthon azonban még várja egy menet Beccával: a kiscsaj éppen húzna elfele Chelsea barátnőjével talizni. Apja ezt ellenzi, késő van már, nem mész sehova, inkább nézzünk megy együtt egy jó DVD-t. Nagy ordítozás kezdődik: akkor elmegyek busszal – itthon maradsz – azért, mert te azt mondod? – igen, azért – faszfej vagy, meg is írom Chelsea-nek SMS-ben, hogy nem engedsz el. Erre aztán elszakad a cérna, Hank kikapja az okostelefont Becca kezéből és a falhoz vágja. A kiscsaj dühösen elhúz a szobájába, de még visszaordít: utállak, fákjú! Én is utállak, kis szaros!, viszonozza apja. Hanket rég láttuk ilyen dühösnek, az biztos.