Sztriptízbárban nyitunk, lányok vonaglanak érzéki zenére, Hank barátunk az első sorban ülve szakmai hozzáértéssel figyeli Jackie kisasszony műsorát, közben elismerő szavakkal dicséri a szőkeség idomait és tehetségét. Na, akkor most mi is van azzal a tanár-diák kapcsolattal? Aztán persze kiderül, hogy egy újabb Moody-féle fantáziálást láttunk csak, főhősünk ugyanis az angol tanszék tanári megbeszélésén ücsörög az egyetemen, de kicsit elkalandozott a figyelme. Felicia többször is rászól, fűzzön már hozzá valamit a kollégák által felvetett témákhoz, és Hank némi hezitálás után ki is fejti elméletét, na nem a brontoszauruszról, hanem a nők szexuális felszabadulásának nehézségeiről. A meghökkent arcokat látva azonban valszeg nem ez volt a megbeszélés témája, Felicia így hát gyorsan véget is vet az értekezletnek. Viszlát este, amikor is mindenkit várunk nálunk a szokásos év eleji tanszéki partira, búcsúzik, külön is felhívva a lelépni készülő Moody prof figyelmét az eseményre. Hanknek semmi kedve menni, de Felicia figyelmezteti: az állásod függ attól, hogy eljössz-e. Hanknek pár másodpercre a szava is elakad, majd rafinált ellentámadásba kezd: te most szexuálisan zaklatsz engem, merthogy ezzel a fenyegetéssel durván felizgattál. Jó tudni, nyugtázza Felicia, viszlát hétkor. Hank gatyájában megmozdul valami – érzését megértem. Főcím.

Apa és lánya készülődik a tanszéki partira, Becca közben anyjának panaszkodik telefonon, a pasid rögeszmés, azt hiszi, mindenhová együtt kell mennünk szórakozni, szórakozzon inkább mással. Hank elveszi tőle a telót, nem engedem rossz társaságba keveredni a lányunkat, ide is együtt megyünk, mert tartalmas, hasznos szórakozás. Közben Karrennek becsörög a főnöke, bocs, mennem kell, oldd meg a dolgot Hank, majd beszélünk – kétségtelen, most anyuka van könnyebb helyzetben. Na, kapj fel egy csinos rucit, mondjuk a huszadik death metálos fekete pólódat, és induljunk, adja ki az ukázt Hank Beccának.

Váltunk a Hamlet sörözőre, ami Sue Collini törzshelye lehet, most is itt iszogat Charlie-val munkaidőben, persze kizárólag üzletből kifolyólag. Egy leendő klienst várnak ide, akit Charlie-nak kellene újból felfuttatnia, addig is a vérbő Sue a vele itt a boxban és az asztal alatt történt szaftos és nedves kalandokról ad elő egy kis összefoglalót, nem suttogó hangon. Kész életveszély ezzel a nővel nyilvános helyen beszélgetni, Charlie is feszeng, szerencsére megérkezik az ügyfél, Rick Springfield cameo szerepben. (’80-as évek diszkóslágerei: Celebrate Youth, Jamie’s Girl megvan?) Charlie biztosítja arról, hogy ő még mindig nagy rajongója a művésznek, Sue is támogatólag előadja, hogy milyen jókat dugott Rick-kel anno. Újra fel kellene pörgetni a Rick körüli állóvizet, újjáépíteni az imidzsét, Charlie löki a rizsát különféle tervekről, aminek a végén tutira kinéz majd egy Oscar-jelölés is. Springfield, aki először nem is akart új ügynököt, az előadás végére elfogadja Charlie ötleteit, Sue pedig bevallja a kopasznak, hogy a lehengerlő dumájától teljesen benedvesedett. (Runkle, te szegény, innen már nincs visszaút, úgy érzem, hamarosan elnyel téged valami nagy és sötét...)

Újra a Koons-házban, nem jártunk itt az emlékezetes hangyászvadászat óta, lássuk, mit tartogat a mai este. Már gyülekeznek a vendégek, érkezik a Moody (fél)család is, Beccát egyből elragadja Chelsea, Hank pedig Jill-lel elegyedik beszélgetésbe. A csinos tanársegéd új pasija hívását várja, aki tűzoltó és szintén jönni fog a buliba. Ha megígérte, hogy eljön, akkor biztos szeret, jelenti ki Hank, majd a háziasszony Felicia oldalán elvegyül a vendégek között.

Egy rövid időre visszaugrunk Charlie-hoz, aki a sikeres ügyfélszerzést Marcyval szeretné megünnepelni. Az ügynökségről telefonon hívja, de Marcy elhárítja: haggyámán Runkle, épp randira készülök, nem megyek én veled sehova, fogd már fel. Charlie csalódottan teszi le, de nincs ideje búslakodni: az ajtón belép Sue egy curacaos üveggel, és határozott hangon áthívja a golyófejűt a saját irodájába. Még sosem voltam ilyen büszke és ilyen nedves – egyszerre, csörgeti sokatmondón a poharakat. (Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!)

Koonséknál egyelőre szolidabb a buli, Hank is jólnevelten jár körbe, és egyszer csak ismerős alakot vesz észre az italpult mögött: Jackie-t, a bögyös szőkét. Hány állása van kegyednek, kérdi Moody, a múltkor bártáncos, most meg bartender? A lány saját bevallása szerint csapnivaló pultoslány, viszont kitűnő stripper, szereti is csinálni, hiszen ez a csodás test isteni ajándék. Hank szerint azért nem árt kicsit előbbre is tekinteni, hiszen egy bizonyos idő eltelte után a közönség érdeklődése megcsappan a korosodó pucérkodók iránt, Jackie vigyázzon, ne adja magát, ill. az eszét ilyen olcsón. A jó tanácsért cserébe Jackie megsúgja, hogy a házigazda Stacey csak a közepes piákat tette ki a jónépnek, a prémium szeszeket titkos helyen tartja.

Hank nyomozni is kezd a titkos rejtekhely után, de egyelőre csak Stacey emeleti hobbiszobájába jut el, ahol a dékán úr ólomkatona-, uniformis- és fegyvergyűjteményét tárolja. Hősünk szemlélődését Felicia belépése szakítja meg, ha egyből ráugrik Hankre, nagyot fogok csalódni benne. Szerencsére nem ugrik rá, hanem beszélgetni kezdenek, de az a bizonyos szikra ott van köztük. A dekoratív háziasszony Karent és Beccát hozza szóba, úgy veszi észre, Becca bizonytalan a tekintetben, hogy a szülei most együtt vannak-e vagy nem. Bonyolult a mi szerelmi életünk, válaszol Hank, mire Felicia félhangosan megjegyzi: néha én is összeboronálnálak. Hank gatyájában újra megmozdul valami, és nyomja a tuti csajozós dumát: minden nőnek bókolni kell, mert mindegyikőjükben van valami szép: egy mozdulat, egy hajlat, egy mosoly, akármi. Csak aztán jön a másnap reggel, és a pasi rájön, hogy mégsem olyan szabad és független, mint amilyennek előző este gondolta magát. Felicia lenyűgözve hallgatja: ez hihetetlen, végre egy pillanatra őszinte voltál az állandó hülyéskedés közben. Végül ajkukat egymásra tapasztva tsókban forrnak össze, írhatná Jókai, de ezt most én írom, úgyhogy maradjunk abban, hogy Felicia lesmárolja Hanket.

Persze pont ekkor lép be Jackie, Felicia zavartan elrohan, a szőke tanítvány pedig enyhén gúnyosan megjegyzi: most ez komoly, ne csinálja már, tankérem, hiszen egy kis plusz erőfeszítéssel befoghatott volna egy jóval fiatalabb galambot is, na mindegy, talán majd legközelebb. Hank gatyájában egyre élénkebben mocorog az a valami, de egyelőre visszamegy a földszintre a társaságba. Ahonnan éppen Jill készül távozni feldúltan, mert az új pasija nem jött el, a telefont se vette fel, SMS-t sem küldött. Hank, a csaj önkéntes pszichiátere persze nem engedi elmenni, és betereli Stacey dolgozószobájába. Itt aztán a jó szimatú író és lélekbúvár rábukkan a házigazda titkos piakészletére, így mindjárt oldottabb hangulatban folytathatják a terápiát. Figyu, ne keresd már ilyen megszállottan az igazit, tanácsolja Hank, vedd lazán a dolgokat és akkor egy reggel mellette fogsz felébredni. Különben is nézz magadra, okos vagy, szexi vagy, mit görcsölsz állandóan? Ugyan már, biztos minden csajnak ezt mondod, így Jill, de úgysem gondolod komolyan. Nem-e, hát akkor idenézz, és kölcsönös egyetértésben végre kiszabadítják Hank régóta mocorgó valamijét és ordas nagy kígyóbűvölésbe kezdenek...

Eközben a ház mögötti kertben Chelsea valami anyagot tol Beccával, közben persze a fiúkról beszélgetnek. Becca még szűz, barátnője viszont annál tapasztaltabb, be is ígéri Beccának, hogy hamarosan szerez neki egy srácot, akivel majd elveszítheti. (Hol van Damien, kérdezem, hát nem őmiatta maradtak LA-ben?) Beccát azért a szexen kívül más is foglalkoztatja, bevallja Chelsea-nek, úgy érzi, hogyha ő nem születik meg, akkor a szülei most sokkal boldogabbak lennének, főleg Hank.

Eközben a mit sem sejtő apa a dolgozószobában Jill-lel éppen a ruházatát szedi rendbe, amikor bejön Stacey a titkos készlet egy újabb darabjáért. A páros gyorsan az íróasztal alá bújik, persze pont ekkor csördül meg Jill mobilja, tuti a tűzoltó hívja. Stacey gyanakodva keresi a hang forrását, a lovagias Hank erre feláldozza magát és egyedül előlép, mondván, hogy csak telefonálni akart, azért vonult el ide. Na tűnés kifelé a magánirodámból, szólítja fel Koons hősünket, majd kívülről bezárja az ajtót. Felicia lép oda Hankhez: nem lehetne az előbbi dolgot elfelejteni, kérdi halkan. Ugyan már, egy ilyen gyönyörű nőét dehogy lehet, feleli Moody. (Én is biztos vagyok benne, hogy ez az ügy köztük még nincs lezárva.)

Nézzünk vissza az ügynökségre, ahová késő este Marcy érkezik egy üveg pezsgővel, úgy látszik, mégis hajlandó lenne férjével ünnepelni. Charlie-t azonban nem találja, viszont Sue szobájából érdekes hangok hallatszanak. A főnökasszony némileg előredőlve áll asztalára könyökölve, Charlie már elment, mondja Marcy kérdésére. Azért itt hagynám neki ezt a pezsgőt, mondja a törpenő, és indulna kifelé, amikor Sue háta mögül Charlie köhögését hallja. Runkle, te benne vagy ebben a nőben?, ordít fel döbbenten, mire a lebukott férj kénytelen kidugni a fejét Sue széles háta mögül. Meg tudom magyarázni, drágám, kezdené Charlie, de Marcy elviharzik. (Nekem meg most esik le az epizód eredeti címében található szójáték, balderdash, azaz a kopasz taszigál/toszogat, utalva egyúttal a legendás boulderdash nevű Commodore 64-es játékra is.)

A Koons várból eközben Moody lovag sikeresen kimenti Jill kisasszonyt az ablakon át. Közben a csaj kissé erőtlenül szemére hányja, hogy nem volt szép dolog kihasználni őt egyik gyenge pillanatában. Ekkor érkezik Ross, a tűzoltó, elnézést kérve a késésért. (Már késő, öcsém, időközben eloltották a bozóttüzet.) Hank bemutatkozik, mint Jill konzulense, és kéri Rosst, hívja meg a lányt valami igazán jó italra, de ne legyen skót, mert Jill megérdemli a jót. Majd Becca jön elköszönni, itt alszik Chelsea-nél, úgyhogy Hank egyedül megy haza.

Otthon Charlie barátjával készülődnek a lefekvéshez, akit az irodai események után Marcy természetesen nem engedett be a házukba. De csak egy éjszakát maradhatsz itt, figyelmezteti Hank a barátját. Charlie panaszkodik, nem tudok egy erős nőnek ellenállni, micsináljak. Hank szerint ma Charlie-t is és őt is szexuális zaklatás érte, ilyen nyomásnak nem lehetett ellenállni. Igen, de ha mégis erős maradtam volna, akkor most újra a saját házamban a saját ágyamban alhatnék, mondja Charlie elkenődve.
Mi tagadás, fárasztó egy nap volt ez mindenkinek.