Az előző évad tartalmából: Hank és Karen továbbra sem házas; Hank majdnem újra apa lett, de aztán mégsem; alkotói válsága múlóban, sikeresen befejezi Lew Ashby lemezproducerről szóló életrajzi könyvét, bár közben az alany sajnálatos módon túladagolásban meghal; Mia országos turnéra indul (Hanktől lenyúlt) könyvének megjelenése alkalmából; Marcy és Charlie válófélben van Daisy miatt; Karen visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy New York-i álommunkára és átrepül a keleti partra; Becca és Damien ifjú gerlepárként újra együtt jár, és hogy ne kelljen elszakítani őket egymástól, Hank vállalja, hogy LA-ben marad a lányával. Lássuk, hogy bírja ki Karen és Hank kapcsolata a „mindössze” 2500 mérföldes távolságot.

Nem meglepő módon hálószobai szexszel nyitunk, kedvenc kortárs írónk van alul, alkalmi barátnője felül, és bár a csaj teljes erőbedobással dolgozik, valami mégsem stimmel – Hank alszik közben. WTF?? A lány be is sértődik, bazmeg Hank, elalszol bennem? Moody mentegetőzik, most mi a baj egy kis szunyával, ha tudnád, milyen nehéz egy egyedülálló apa élete: korán kelni a gyerekkel, iskolába vinni-hozni, bevásárolni, napi több órát ülni a dugóban, de figyelj, most hogy megfeszítem a farokizmomat! A csajt ez azonban nem hatja meg, dühösen felöltözik és elhúz. Becca épp ekkor érkezik haza új barátnőjével, Chelsea-vel, számonkérő kérdésére apja megnyugtatja, hogy nem történt semmi, ez csak egy régi barátja volt és tulajdonképpen csak aludtak. A beszélgetés során Hanknek feltűnik, hogy mintha túlságosan jókedvűek lennének a kiskorúak: micsoda, ti be vagytok tépve? Ki az a rohadt díler, honnan van a fű? Az írógépedből, vallja be Becca, majd Chelsea-vel vihorászva elvonulnak Becca szobájába. Idegeit megnyugtatandó Hank gyorsan sodor egy jointot és rágyújt. Főcím.

Váltunk Charlie Runkle új munkahelyére, egy nagyobb ügynökségnél dolgozik (ezek szerint otthagyta a BMW szalont), viszont egyelőre csak Hank Moody az egyetlen ügyfele. Ráadásul ezt az egyetlen klienst sem tudja sok jóval biztatni: az érkező Hanknek panaszolja, hogy a rohadt válság miatt nem talál kiadót Moody könyvére. És Hollywood sem epekedik a megfilmesítésért?, kérdi Hank. Hát, nagyobb esélyünk lenne, ha nem dugtad volna meg a rendező feleségét, és nem szartál volna a producer küszöbére, feleli dühösen Charlie. Beszélgetésük közben belép Charlie főnöke, Sue Collini (a szerepben Kathleen Turner). Bár közelebb jár a hatvanhoz, mint az ötvenhez, szexuális hormonjai ezerrel dolgoznak, nem is titkolja elragadtatását Charlie golyófeje és egyéb golyói iránt. Majd amilyen tempóval bejött, ugyanazzal távozik is, még Hank barátunk is alig hisz a szemének és a fülének. (Úgy érzem, ezen a vonalon fogunk még látni egy-két meglepetést.)

Charlie-tól Beccáért megy Hank az iskola elé, és amíg kicsilányát várja, az egyik anyuka megszólítja és beszédbe elegyedik vele. A rendkívül dekoratív MILF neve Felicia Koons, kiderül róla, hogy Chelsea anyukája, a közeli egyetemen tanít, és szeretné tudni, tegnap miért jött haza betépve a lánya Beccától. Legyen szíves, máskor dugja el jobban a füvet, inti Hanket, remélem, fegyvert legalább nem tart otthon? De, a fagyasztóban, jön a válasz, közvetlenül a hernyó mellett. Hank mindazonáltal megígéri, hogy ez többet nem fog előfordulni. Végszóra megérkeznek a lányok, akiket Felicia elvisz magukhoz délutánra, és búcsúzóul még meghívja vacsorára Hanket aznap estére, hogy jobban megismerjék egymást, ha már a lányaik barátnők.

Ismét Charlie-t látjuk, aki a rehabról nemrég szabadult Marcyval annak ügyvédjénél tárgyal a válásról és a házuk eladása körüli nehézségekről. Charlie csupa panasz: Daisyvel már nincs együtt, pénze alig van, képtelen egyszerre fizetni albérletet és a ház törlesztőjét is. Ráadásul az általa finanszírozott pornófilm, a Pinai negyed hatalmas siker, de a forgalom után járó jutalékról lemondott Marcy javára még akkor, amikor Daisyvel összebútorozott. Viszont a gazdasági válság miatt nem nagyon van vevő a házukra, így végül az ügyvéd közreműködésével megállapodnak, hogy Charlie egyelőre visszaköltözhet, de ennek Marcy egyáltalán nem örül.

Hank vidáman fütyörészve halad a vacsorameghívásnak eleget tenni félszemű Porschéjával (gondolom, ez a járgány még az ötödik évadra is így marad), amikor hirtelen elévág egy bicajos. Kölcsönös anyázások után a biciklis húzza a rövidebbet és landol egy út menti beton virágágyásban, miközben Hank röhögve továbbhajt. Felicia örömmel köszönti a szülőtársat és bemutatja két másik vendégének: az egyik Richard Bates, az ismert író, akinek Hank is nagy rajongója, és aki ebben a tanévben az egyetemen fog előadni, a másik pedig Bates csinos tanársegédje, Jill Robinson. Míg a hölgyek elvonulnak a mosdóba megigazítani a vakolást és más egyebeket, Hank nagy közvetlenséggel önkiszolgálja magát, és tölt egy-egy emberes adag whiskyt magának és Bates-nek. Én nem iszom, mentegetőzik a nagy író, ugyan már, ragaszkodom hozzá, hogy koccintson velem, kedélyeskedik Hank. Végül aztán Bates két kortyra eltünteti a decis pohár tartalmát. Azóta nem ittam, amióta Clinton ült az Orális Irodában, vallja be, és most töltsd újra! Nabazmeg, egy leszokott alkoholistát sikerült visszaterelned a „helyes” útra, szép volt, Hank. Többet nem kapsz, próbálja menteni Hank a menthetőt, de Bates megmarkolja hősünk mogyoróit és addig szorítja, amíg Moody át nem adja neki az egész üveget. Jól indul az este.

Visszatérnek a hölgyek, és egyúttal befut a ház ura, Felicia férje, Stacey Koons is. Stacey dékán azon az egyetemen, ahol Felicia is tanít, és nem mellesleg azonos azzal a cikázó biciklissel, akit egy köcsög porschés nem sokkal ezelőtt leszorított... Újbóli találkozásuk sem örömteli, de a fagyos hangulatot némiképp oldja Bates professzor, aki megdicséri Stacey vaskos férficsomagját, ami átsejlik a szűk biciklisgatyón. Magam inkább hangyász típus vagyok, teszi még hozzá kedélyesen, na akkor ehetünk végre? (Én meg nagyon röhögök, le is állítom a lejátszót, mert eszembe jut a Kaláka gyerekverse a hangyászról, ami ezek után egészen más értelmet nyer.)

Váltunk, Charlie és Sue iszogat kollegiálisan egy Hamlet nevű sörözőben, a nőt csak az az egy téma érdekli, ami s-szel kezdődik és –exszel végződik, de nem a steksz. Vaskos hangján érdeklődik, mi Charlie kedvenc pozitúrája, mert az övé az álló 69-es. (Na mit mondtam, lesznek itt még durva dolgok!) Majd rákérdez, hogy áll Charlie a munkahelyi románcokhoz, de a kopasz szerényen elhárítja az érdeklődést: éppen válok, érzelmileg most nem vagyok kapható ilyesmire. (Runkle, Runkle, komolyan azt hiszed, hogy ennyivel megúszod?)

Jó hangulatban zajlik a vacsora a Koons-lakban, bár Bates prof nem sokat eszik, inkább csak iszik. Miután a kiskorúak elvonulnak Chelsea szobájába fontos tinédzserproblémákat megvitatni, Hank felteszi a kérdést, hogy akkor most milyen műsor lesz, édeshármas, édesnégyes, leszbi show? A meglepődött arcokat látva rájön, hogy ilyesmi nem szerepelt senki terveiben, így hát némileg a témánál maradva kifejti, hogy ha Beccában mégis lennének leszbikus hajlamok, akkor ő nem bánná, ha azokat Chelsea-vel élné ki. Azt hiszem, ezt bóknak vehetjük, próbálja menteni a hangulatot Felicia. Bates elnézést nem kérve elhúz a klotyóra, Stacey ezt kihasználva gratulál Hanknek, amiért sikerült egy 10 éve kigyógyult alkoholistát tönkretennie, majd Feliciával elvonulnak válságmegbeszélésre. Hank kettesben marad Jill-lel, reflexből rá is nyomul, és úgy tűnik nyitott kapukat dönget. A csaj bevallja, hogy rajong az írott szóért, mindent elolvas, főleg Hank Moody könyveit, 33 éves és most szállt ki egy öt éves kapcsolatból. Hát ez tökéletes, jelenti ki Hank. Viszont folytatás egyelőre nincs, mert Jill végül visszavonulót fúj, kérve Hanket, hogy ne menjen a közelébe és ne is mosolyogjon rá.

A Koons házaspár visszatér a vacsoraasztalhoz, akárcsak Bates prof, az ő öltözéke azonban némileg hiányos. Konkrétan egy szál semmiben kerül elő, kedves hangyászát combja közé rejtve nőként áll meg a szoba közepén, és vidám éneklésbe és táncba kezd. A látvány leírhatatlan, Jill vihog, Hank röhög, a házigazdák döbbenten néznek. Hívok neked egy taxit, mondja Stacey Batesnek. De előtte még csobbanni akarok egyet, rikkantja a megtért alkoholista és pompás csukafejessel kiugrik az ablakon át a kertbe, majd lengő hangyásszal eltűnik a bokrok között. Imádom a pasast, vallja be Hank a többieknek.

Vissza Charlie-hoz, aki teljesen elázva tér haza a kocsmázásból közös házukba. Ez itt az otthonom, mert itt lakik Marcy, az én vezérlő bolygóm, gajdolja hangosan. Vezérlő csillagom, javítja ki férjét mérgesen a címzett. Charlie, talán Sue nyomulásától is megrettenve, esdekel Marcynak, hogy próbálják meg újra, de a nő hajthatatlan. Akkor legalább hadd menjek ki a slozira, kéri Charlie. Dolga végeztével aztán sorra szagolgatni kezdi Marcy száradó bugyijait, majd sikeresen szemen fújja magát a légfrissítővel. Az ordításra besiet Marcy, és belátja, talán jobban jár, ha a félvak és teljesen eszement Runkle-t mégis inkább lefekteti a vendégszobában. Joccakát.

Hank búcsúzik Feliciától, tényleg nem baj, ha Becca itt alszik ma? Persze, semmi gond, mondja a dekoratív MILF. És mi lesz Bates-cel, tart majd órákat?, próbál tovább tapogatózni. Hol, az elvonón?, jön a pikírt válasz. Majd Felicia megkérdezi, hogy tud-e Hank valakit, aki szintén író és taníthatna Bates helyett. Választ ugyan egyelőre nem kap, de nekem lenne egy tippem... A parkolóban Hank még egyszer bepróbálkozik Jillnél, de a csaj továbbra is tartja magát, és elhárítja az italmeghívást. Joccakát.

Kedvenc írónk ezek után egyedül tér haza, és nagy magányosságában felhívja Karent. Mi újság, hogy vagy, te hogy vagy, hiányzol, te is hiányzol. Karen szerint jó dolog, hogy tudják élni a saját életüket még ha ilyen távol is vannak. Hank bizonytalan, de mi lesz, ha kiszeretünk egymásból. Erre momentán nincs válasz, úgyhogy inkább Becca dolgait kezdik megbeszélni, hagyjuk is őket magukra. Joccakát.