Bodolai Bandira lecsapott a drogkommandó, na, ilyen egy kommandósakció tévékettő módra, miért, mi mást vártunk? Magyarázza már el nekem valaki, hogy miért bízza rá a csatorna a rendőrség elit alakulatának bevetését imitáló jelenet megírását a gyapjútakaró alatt mamuszban kakaót szürcsölgető kislányokra? Azt, hogy mi a bajom a jelenettel, a poszt végére írtam, ez mégis csak egy hogyvolt poszt, haladjunk az események fikázásával az időben szépen sorban.
Gergő és Kristóf indítja az új epizódot, én ezt nem bírom, bele se merek gondolni, mi lesz, ha... hogy viselkedjek apával, mit mondjak neki, ordítani és bömbölni szeretnék, mondja Gergő, tökéletesen bemutatva a fogyasztói társadalom egyik nagy tragédiáját, azt, hogy abban a világban, ahol kötelező frissnek, fittnek, fiatalnak, boldognak és egészségesnek lenni, nincs helye a problémáknak, nem tudunk mit kezdeni a halállal, nem tudjuk kezelni azt, ha egy családtag, vagy egy ismerős súlyos beteg lesz, vagy meghal. Ugyanezt járja körbe a sorozatban Margit története is, az állandó megfelelési kényszerrel küzdő nő, aki beleroppan abba, hogy a magánélete nem tökéletes, nem olyan, mint a reklámokban és a filmekben sulykolt ideál, beleértve a családalapítást és a gyermekválalást is.