Kicsit kezd déjá vu érzésem lenni, hogy Adamnek kénytelen kelletlen folyton hambit, meg burritót, meg tacot kell zabálni, és mindezt szívből jövő élvezettel. Ja, meg is sajnálom mindjárt.

Adam, ma is csípős és csípőtlen közül válogathat, de a műsor nézettsége érdekében inkább a könnyfakasztó, gyomorgyilkos, kétszer csípős csirkecombokat választja főfogásnak.

Adam ma Los Angelesbe megy zabálni, de hogy az önreklámozáson kívül más haszna is lesz-e ennek a kirándulásnak az hamarosan kiderül.

Miután barátunk eleget pózerkedett a turistabusz tetején, és kellemes farmer-szexben is részesített egy gyanúsan college student kinézetű lányt, és a kameraman is bezsákolt pár kiemelkedő vágóképet a strandon frizbiző ledér lányokról, talán nem ártana adni a melónak is. Az első hely a Philippe, ahol kiváló minőségű francia mártogatós szendvicseket adnak a népnek. A szendvicses sztori már a könyökünkön jön ki, és már Adam is kenyérmorzsáktól sírja magát álomba éjjelente, de ez most valahogy más. Ez a szenyó legalább tocsog a trutymóban. Itt csak úgy röpködnek a francia kifejezések, úgyhogy hagyjuk is a szakmázást, hogy 48 órán át párolják, 80 fajta fűszerrel megkínált, 4 különböző erőleves levében – lehet, hogy túlzok. Ettetek már két szelet kenyér közé csomagolt marha/bárány/disznópörköltet? Ez pont ugyanaz.

Adam most a legnépesebb amerikai államba látogat, ne de nem azért, hogy népszámláló biztosként leellenőrizze ezt az adatot, hanem, hogy jól megtömje azt a bizonyos feneketlen bendőt. A mai verseny leginkább egy Jackass részre fog hasonlítani, csak győzzük kivárni.

A mai részben egészen Seattle-ig kell elutazni, hogy a már-már unalomig ismételt menüt – képzeletben – végigehessük.

Na, most aztán belecsapunk a mákos lecsóba. Irány Portland, hogy a bendőt, minden jóval megtömhessük.

Adam végre szülővárosában tömheti degeszre magát, szóval ne csodálkozzunk, ha a sarki hot-dogos csak úgy lejattol emberünkkel.

Adam Richmannek nem kell a szomszédba mennie a hülyeségért, egészen Bostonig kell utaznia hozzá.

Azt mondja Adam Richman, hogy Atlanta a hagyományairól híres, mely látszik az épületeken, az utcaneveken, és az éttermek étlapjain is persze. A múzeumokat, meg a romos épületeket hanyagolva, inkább nézzünk meg néhány olajgőzben úszó konyhát.

Bármi meglepő, de Adam Richman ma sem gyerek adagért és diétás menüért utazott New Orleansba. Még mielőtt belevetnénk magunkat a kalóriadús ételrengetegbe, küldjünk vegán barátainknak egy tál, disznózsírban sült brokkolit, hogy szokják a rosszullét gondolatát és érezzék az étel szebbik oldalát.