A mai részben egészen Seattle-ig kell elutazni, hogy a már-már unalomig ismételt menüt – képzeletben – végigehessük.

Az első megállónál persze, hogy hamburgert kell enni, mert az ugye kihagyhatatlan a mindennapi étkezésből. Szinte már fontosabb is, mint a fogmosás. Az igaz, hogy a Vörös Malomban nem a szegény ember hamburgerét dobálják csak úgy, hanem ízletes és kimondottan gusztusosan tálalt zsemle plusz húspogácsa kombinációk kerülnek a tányérokra. A burgert megkoronázandó, itt nem sült hasáb bureszt adnak köretnek, hanem jóféle hagymakarikákat. Még véletlenül sem kellett a Burger Kingbe rohanni és ellopni az ötletet ugye, de a Vörös Malomban legalább frissen készítik és tartármártást, meg igazán egyedi vörös malom szószt is adnak a tunkoláshoz. Faja.

Mielőtt Adam betérne a következő falatozóba, elmegy a pia(r)cra halakat dobálni. Mert a rendező/szerkesztő urak így hidalják át a hamburger és a tenger gyümölcsei közti óriási szakadékot. A Crab Pot étterem és bár egy vízen lebegő épület, mely még önmagában nem lenne elég, hogy óriási tömegeket vonzzon be, ezért amitől olyan hiper egyedi ez az étterem, hogy az evőeszközöket a vízbe, kalózsírba vetve, itt mindenki puszta kézzel eheti a friss tengeri herkentyűket. Mivel többnyire páncélos állatokat tálalnak a nagyérdeműnek, ezért a kés villa itt nem jelent mást, mint egy közepes méretű klopfolót, de akinek nem ingere mások által használt klopfolót használni, az elhozhatja magával a garázsból a szerszámos ládikát, meg a saját névre szóló Black & Decker fúrópisztolyt és úgy eshet neki az íncsiklandó vacsorának. Hát ettől olyan fasza ez a hely, mert végtelenül pronyó, és most ez köll a népnek.

Elég lesz a finomkodásból, irány a Beth's Cafe, ahol a falak zsírkréta rajzokkal vannak kitapétázva. Jézus. Nagyon nagy gyászkoporsó ez a verseny. A kreativitást megint nem pörgött a csúcson, amikor ezt megálmodták. Meg kell enni – okádás nélkül – egy 12 tojásos omlettet. Persze az omlettbe bőséggel raknak enyhén csípős húsos ragut, tejfölt, meg cheddar sajtot, ami mellé pakolnak még egy maréknyi tócsnit, meg dísznek 3 szelet toast kenyeret. Adamnek most megint akadt egy kihívója, de igazából mindegy is. Kezdődjék az evés. Tömik a majmot rendesen, Adam még olyat is talál mondani, hogy kajakra meg sem érezi ezt a mennyiséget, de az utolsó két falat beteszi a kaput rendesen. Még mielőtt rossz véget érne a buli és Adam kidobná a prémet és megkapná a 'hányáságyú' becenevet, inkább méltóságteljesen, mint egy lord feladja a küzdelmet.

Ember kontra étel, 7:5