Adam Richmannek nem kell a szomszédba mennie a hülyeségért, egészen Bostonig kell utaznia hozzá.

Az első megálló Hülyeség falván az East Coast Grill, ami nem kimondottan egy ételéről nevezetes, hanem az évente háromszor megrendezésre kerülő Tüzes éjszakájáról. Szerencsénkre a forgatás napján van a Tüzes éjszaka, szóval nem kell tűkön ülve várnunk, hogy kiderüljön miről is szól ez az egész. Nem nagy fejtörő, de azért elárulom, hogy ezen az estén csakis és kizárólag csípős ételeket szolgálnak fel. Ebben nincs is igazából semmi pláne. Az a bizonyos plusz, amitől olyan hihetetlenül izgalmas és szórakoztató ez az este, hogy nem szívesen adnak enyhítést nyújtó italt vagy bármi más egyebet, teszem azt jégkrémet. De ha kérsz, akkor azért adnak, csak amíg eljut hozzád az enyhülést nyújtó jégkrém addig a nevedet szégyendalba foglalva üvöltik hangosan, hogy mindenki tudja mekkora gyenge kis pöcshuszár vagy amiért nem tudsz megenni egy tál forró lávát. Az este specialitása a pokoli tészta, mely nem áll másból, mint borsos fettucini, húsos ragu és három kísértet paprika egyvelegéből. Adam megkóstolja, mert ezért fizetik ugye,  és meglepő módon még ízlik is neki olyannyira, hogy még egy falattal meglepi magát. Hát ez pite, ezért kellett idejönni? Kemény tíz másodperccel később azonban már könnybe lábadt szemekkel áll a tányér fölött, de nem azért mert csíp, hanem mert most fogta csak fel milyen megható volt tegnap este a Lessie hazatér vége. Adam úgy izzad, mint Lagzi Lajcsi bármikor. És már rimánkodik is egy pohár tejért, vagy egy pisztolyért, hogy végezhessen magával és a fájdalommal.

Mivel kikötővárosban vagyunk, nem csoda hát, hogy egy tengeri herkentyűkkel kecsegtető étterembe fog minket elkalauzolni Adam, melynek neve: Harapós rák (Barking Crab) Na de mi is a jelszó? Ja persze. New Englandi kagylóleves. Fehér vagy vörös kagyló? Fehér. Bingó. Amiért feltétlenül meg kell itt kóstolni – ha van egy feles repjegyetek Bostonba, gondoltam szólok – az a két kilós New Englandi kagylótál. Ennek az ételnek az elkészítéséhez mindössze 70 dkg homár, némi kagyló, egy csemege kukorica és némi rózsaburgonya szükségeltetik. Nem egy nagy was ist das, de nyílván olyan finom, hogy Adam sem bírja kivárni, hogy a szájában lévő falatot lenyelve magyarázza el, mennyire omlós ,meg édes, de mégis, mintha kis pufók angyalok seggét nyaldosná az ember, annyira ízletes. A másik nagy dobás a Halászok bőségtála, ami nyugalmi állapotban 70 dkg-t nyom. Ehhez kell sült tőkehal, garnélarák és kagyló, melyek közül az utóbbi kettőt fűszeres lisztben, majd íróban, és a változatosság kedvéért újfent lisztben meghempergetik, hogy utána mehessen a forró olajba, és itt meg is áll a tudomány. Ha elkészült, sült krumplival tálalják.

Most egy igazán rendhagyó versenynek lehetünk szemtanúi, ugyanis egy ember-ember elleni küzdelemre kerül ma sor, melynek helyszínét az Eagles Deli biztosítja. Itt jóféle hamburgereket árulnak, melyek ízükben és méretükben is kifogástalanok. A verseny alapból úgy nézne ki, hogy egy több mint két kilós hamburgert kellene megenni egy óra alatt, ami eddig 1500 emberből senkinek sem sikerült. Most azonban a szabályokat módosítva úgy néz ki a dolog, hogy adva van a 2 kilós hamburger húsz szelet sajttal, húsz baconnel, köretnek meg egy óriás uborka és két kiló sült krumpli melyből minél többet kellene elfogyasztani egy óra leforgása alatt. De érkezik egy úriember, aki a „bypass” és a „Köszönöm, nem kérek többet” fogalmát még csak távolról sem ismeri. Adamnek őt kéne az asztal alá ennie. Aki veszít, akinek több marad a tányérján, annak a másik város pólójával kell pózolnia, hogy azzal a képpel kerüljön fel a szégyenfalra. A tét tehát nem kicsi. A nagyra nőtt, élő zsíragy Cartmen a hazai pálya előnyeit élvezi olyannyira, hogy a Boston baseball csapatának, a Red Sox védője is neki szurkol, de mivel ő nem a Koplárovics Béla, ezért pont leszarom, hogy ki az. A verseny elég szoros, de a legkevésbé sem izgalmas. Negyed óra alatt Adam simán magába küld egy kiló húst, ami kezdeti lendületnek nem rossz. A hús szépen fogy, de a krumpli az nem. Élő Cartmen azt is pusztítja, de a fene se tudja ki áll jobban. Letelt az egy óra és akkor nézzük a mérleget. Mindketten hat kiló kaját kaptak. A mérlegelésnél kiderül, hogy Adam tálcáján kicsivel több, mint két kiló kaja maradt, míg a másik srác kicsivel kevesebb, mint két kilót hagyott maga után. A zsíragy ugrál egy keveset, majd azonnal visszaül meg megszédült, meg mintha leesett volna a vércsoki szintje. Ez nem Adam napja. Jöhet az I Love Boston póló, meg a fotó. Igaz, hogy a bostoni hegyomlás nyert, de ettől függetlenül mind a ketten ugyanolyan szarul érzik magukat, és feltehetőleg zsírkómát kaptak.

Ember kontra étel, 5:4

(Én Bostonban egy jó teát innék, semmi mást.)