Fald fel Amerikát! 1x14 Los Angeles

Facebook Tweet

Adam ma Los Angelesbe megy zabálni, de hogy az önreklámozáson kívül más haszna is lesz-e ennek a kirándulásnak az hamarosan kiderül.

Miután barátunk eleget pózerkedett a turistabusz tetején, és kellemes farmer-szexben is részesített egy gyanúsan college student kinézetű lányt, és a kameraman is bezsákolt pár kiemelkedő vágóképet a strandon frizbiző ledér lányokról, talán nem ártana adni a melónak is. Az első hely a Philippe, ahol kiváló minőségű francia mártogatós szendvicseket adnak a népnek. A szendvicses sztori már a könyökünkön jön ki, és már Adam is kenyérmorzsáktól sírja magát álomba éjjelente, de ez most valahogy más. Ez a szenyó legalább tocsog a trutymóban. Itt csak úgy röpködnek a francia kifejezések, úgyhogy hagyjuk is a szakmázást, hogy 48 órán át párolják, 80 fajta fűszerrel megkínált, 4 különböző erőleves levében – lehet, hogy túlzok. Ettetek már két szelet kenyér közé csomagolt marha/bárány/disznópörköltet? Ez pont ugyanaz.

A következő úti cél az El Tepeyac, ahol a burritót csakis burritóval érdemes enni. Persze, hogy itt sem gyerekadagokat mérnek, de amitől olyan igazán meghitt ez a hely, az a tulaj, Manuel mérhetetlen vendégszeretete. Igaz, hogy korát tekintve nem egy mai darab a faszikám, de arra még van bőven ereje, hogy reggel 10-kor lebökjön egy jóreggelt Tequilát Adammel. Minden férfi vendéget megkínál egy kis szeszkóval, de a nőket – ahogy illik persze – bóktengerrel halmozza el. Hát kinek ne hiányozna, hogy egy szottyadt vén trampli összenyálazza, ugye? No, de nézzük mi a csöcs az a Manuel specialitása. Hát egy 2 kg-os burrito. Mi más? Kell hozzá két tortilla, amire rácuppantunk nem kevés mennyiségű rizst, arra jöhet a tarkabab, három jó nagy merőkanálnyi zöld chili és végül rengeteg guacamole. Ezt már csak össze kell tekerni, aminek a tetejére mehet a sajt, meg még egy kis chili verde, és ennyi. De a legfaszább az, hogy az Adam mellett ülő kedves úriember szinte kinézi a szájából az ételt. „Te hallod! Azt még megeszed? Nem azér’ csak gondoltam, hátha.”

A végső állomás az Orochon Ramen, ami nem a 99 Ft-os zacskós kínai levestől lett híres, hanem az igazi cípősz forró ételektől. A „kettesszámú specialitás”, egy másik, ismertebb nevén a Tüzes sárkány teljesítési rátája 20.000-ből 200. Legalább 19.800 embernek volt esze abbahagyni és még épp ízlelőbimbókkal távozni. Igazából tökmindegy mi van a levesben, meg amúgy is hadi titok, a lényeg, hogy nem kicsit csípős. Két tűzzsonglőr csajszi is indul a megmérettetésen, de ők leginkább csak dísz-sunák, mint méltó konkurenciák. Adam egyik leggusztustalanabb performance-át nyújtja evés ügyileg, mert az, hogy a taknya-nyála egybefolyik és a csípős levessel egyesülve csöpög le az álláról, egyenesen az ölébe, az gyenge kifejezés. A tésztát simán beküldi, a probléma a lénél kezdődik. Ez is bakfitty, ámbár a végének egy kicsit mintha könny íze lenne, de azért az is lecsúszik, szóval teljesen jogos az ováció.

Ember kontra étel, 8:6