Azzal kezdünk, amivel zártunk, Doakes továbbra is azt ordibálja, hogy Dexternek meg kell ölnie őt. A másik lehetőség, hogy elengedi, de az semmiképp nem megy, hogy magasról teszik rá. Dexter viszont épp erre készül: el kell látnia a sebét, meg az FBI-os ügynököket sem hagyhatja ott szobrozni a lakása előtt, szóval a filozófiai vitát a tettei helyességéről későbbre halasztja, és indul vissza Miamiba. Ott aztán meglátogatja Rita, mert be kellett látnia, hogy még mindig mély érzelmek fűzik Dexterhez, no meg a gyerekeknek is az lenne a jó, ha a közelükben lenne, szóval szerinte lóghatnának együtt hétvégén. Mindez szép és jó, csak ne ütne át a vér Dexter nadrágján beszélgetés közben!
A kapitányságon közben Debra kideríti, hogy Doakes felhívta LaGuertát az után, hogy kiment a hír, hogy üldözik, és bizony nem szép dolog, hogy a hadnagy nem szólt erről. Lundy egyetért, és szerinte Debrának kellene lecsesznie ezért LaGuertát. Debra értetlenkedik, hiszen hogy nézne az ki, hogy lecseszi a saját főnökét, Lundy viszont azt feleli, hogy nem árt, ha tanul egy kis önbizalmat, hiszen ő nem lesz mindig mellette. – Ugyan már, van még 5-10 jó éved, öregember! – Az lehet, de ha ennek az ügynek vége, én lépek Miamiból, feleli a vénember, Debra meg csak tátja a száját, mintha nem tudná, hogy minden férfi szemét.