Azzal kezdünk, amivel zártunk, Doakes továbbra is azt ordibálja, hogy Dexternek meg kell ölnie őt. A másik lehetőség, hogy elengedi, de az semmiképp nem megy, hogy magasról teszik rá. Dexter viszont épp erre készül: el kell látnia a sebét, meg az FBI-os ügynököket sem hagyhatja ott szobrozni a lakása előtt, szóval a filozófiai vitát a tettei helyességéről későbbre halasztja, és indul vissza Miamiba. Ott aztán meglátogatja Rita, mert be kellett látnia, hogy még mindig mély érzelmek fűzik Dexterhez, no meg a gyerekeknek is az lenne a jó, ha a közelükben lenne, szóval szerinte lóghatnának együtt hétvégén. Mindez szép és jó, csak ne ütne át a vér Dexter nadrágján beszélgetés közben!

A kapitányságon közben Debra kideríti, hogy Doakes felhívta LaGuertát az után, hogy kiment a hír, hogy üldözik, és bizony nem szép dolog, hogy a hadnagy nem szólt erről. Lundy egyetért, és szerinte Debrának kellene lecsesznie ezért LaGuertát. Debra értetlenkedik, hiszen hogy nézne az ki, hogy lecseszi a saját főnökét, Lundy viszont azt feleli, hogy nem árt, ha tanul egy kis önbizalmat, hiszen ő nem lesz mindig mellette. – Ugyan már, van még 5-10 jó éved, öregember! – Az lehet, de ha ennek az ügynek vége, én lépek Miamiból, feleli a vénember, Debra meg csak tátja a száját, mintha nem tudná, hogy minden férfi szemét.

Ahogy az epizód halad előre, Dexter egyre inkább felismeri, hogy ez az egész játék már nem annyira róla, mint inkább a szeretteiről szól: mi lesz Ritával és a gyerekekkel, ha megtudják, hogy ő a Mészáros? Mi lesz Debrával? Összetörnének, Debra dühében talán még fel is robbanna… szóval megkéri Lundyt, hogy vegye el az őrzővédő díszkíséretét, hiszen szerinte kevés esélye van, hogy Doakes majd pont miatta visszatér Miamiba; majd a kopóktól immár megszabadulva visszatér a Jimenez-viskóba, hogy lezárja az ügyet Doakesszal.

Az őrmesterrel ellentétben Dexter szerint van egy harmadik megoldás: egy kis bizonyítékhamisítással elérheti, hogy a rendőrség ne higgyen Doakesnak, amikor majd kézre kerítik. Doakes azonban húzza az időt, és Dexter apakomplexusára játszik: van egy titok, Dexter, látom, apád nem mondott el neked mindent, szóval van az a titok… de beájul az altatótól, amit Dexter csempészett az italába, és talán már sosem tudjuk meg, mit akart mondani Harryről.

Lejla ezalatt Angel körül pörög, együtt festik ki a csaj kiégett lakását – tippelhetünk, mi Lejla valódi célja, hisz folyton Dexterről faggatja Angelt –, Debra meg összevitatkozik Lundyval, hogy miután a szemébe mondta, hogy csak kalandnak szánta az egészet, ne keresse a társaságát. Lundy persze értetlenkedik, aztán meg bocsánatot kér, hogy ő csak arra gondolt, hogy ő ugye szövetségi nyomozó, szóval ha a legközelebbi ügy nem Miamiban lesz, akkor ő is megy Miamiból. Debra erre nem gondolt, mielőtt elkezdték az egészet?

Dextert szerencsére nem hagyja nyugodni, amit Doakes mondott az apjáról, szóval elmegy Matthews rendőrkapitányhoz érdeklődni: mondja csak, nem volt valami furcsaság apám halála körül? De volt, feleli a kapitány, így végre megtudhatjuk: tudod, Dexter, apád felhívott előtte, és megkért, hogy vigyázzak rád és a húgodra, utána pedig túladagolta magának a gyógyszerét. Tudod, Dexter, egyre kevésbé bírta elviselni, hogy a rendszer nem működött tökéletesen, és sok tettes megússza a büntetését. Ezek szerint viszont amit Dexternek tanított, az mégsem volt annyira önzetlen…

Dexternek azonban nem sok ideje van foglalkozni ezzel, mivel Jimenez telefonja, ami ott van nála, folyamatosan rezeg: egy drogos gyilkos küldözgeti az öregnek az üzeneteket valami elmaradt találkozóról, a legutolsó üzenete pedig az, hogy már kiderítette, hol van Jimenez kunyhója, szóval akkor megy is oda… Dexter beletapos a gázba, baszki, ha megtalálják Doakesot, nekem végem!

Ehhez képest mellékes, hogy LaGuerta a saját naplóival próbálja bizonygatni Lundynak, hogy nem lehet Doakes a gyilkos, mivel a Mészáros néhány gyilkosságának idejében szolgálatban volt, például gyanúsítottat követett, és hasonlók. Lundy szerint a bizonyíték tök jó, csak nem lehet felhasználni, mivel attól kezdve, hogy LaGuerta nem tájékoztatta Doakes múltkori telefonhívásáról, megbízhatatlan tanúnak számít. Ugyanekkor Lejla drogot lejmol egy dílertől, aztán magára rántja Angelt, hajrá, dugjunk, majd pedig kiüti magát a droggal és alkohollal, Angel hívhatja is a mentőket rögtön, hogy izé, halálra dugtam a csajt… Debra meg bevallja Lundynak a terített asztal mellett, hogy többet akart, mint egy futó kapcsolatot, és még mindig többre vágyik, de ez már igazán mellék-mellékszál.

Ugyanekkor ugyanis Doakes a viskóban kezd pánikba esni, mert Dexter becipeli a vállán a Jimenezt hívogató drogos hulláját. Hát ez meg kicsoda, Morgan?, kérdezi döbbenten, a szeme majd kiesik a helyéről. – Nyilvántartott gyilkos, amellett a maga utolsó leendő áldozata, őrmester, feleli Dexter.. – Hé, ezt nem teheted! Épp kezdtük megérteni egymást az apád miatt, vagy nem? Hé, Morgan! – Bocs, őrmester, ez az egyetlen megoldás. – És Dexter elkezdi feldarabolni a hullát, folyik is a padlón a vér Doakes lába felé.

Miután Dexter végzett, Doakes, aki ha nem is látta, de végighallgatta az egészet, reszketve mondja neki, hogy maradjon távol tőle, Dexternek pedig eszébe jut, hogy az apja is ugyanezt mondta, három nappal a halála előtt. Akkor történt, hogy Dexter elfogott egy pasast, akire nem tudtak rábizonyítani egy emberölést, viszont mindenki tudta, hogy gyilkos. Szóval ő elkapta, megölte és feldarabolta, aztán megmutatta az apjának: Hogy tetszik, fater? Elkaptam neked. Harry erre elhányta magát, s amikor Dexter segíteni akart neki, azt mondta, maradj távol, Dexter… Istenem – suttogja most, Doaksot látva Dexter, amikor felismeri, hogy az apja az ő tettei miatt lett öngyilkos. – Megöltem az apám.