Mivel jelenleg szintre próbálom hozni magamat az elhanyagolt dolgaimmal, a mostani hogyvolt egy vendégíró, Hans Olo billentyűzetéből született.
Nyitóképként a Prométheuszt látjuk, amint a Tagreáról hazafelé igyekezve suhan a hipertérben. Odabent Carter és Hogyishívják ezredes, a hajó parancsnoka egy „valamiről” tárgyalnak, amit Carter nagyon szeretne látni. Carter engedélyt is kap a vizsgálatra, mivel a cucc amúgy is útba esik. Ezután az ezredest a parancsnoki hídra hívják, de mivel mindenki mosolyog és senki se siet sehová, sejthetjük, hogy nem sürgős. Ugrunk a hídra, ahol egy másik szőke közli az ezredessel, hogy a hiperhajtómű túlmelegedett. Senki se ijedt meg, ez is biztos terv része, szépen lekapcsolják a cuccot. Megtudjuk, hogy a hajtómű egy alkeshből van, és pihentetni kell néha, mert nem ekkora hajóra tervezték. Hirtelen mindenki elkomorodik, mert a szöszi segédtiszt vagy mi bejelenti, hogy vendégük van.
A Prométheusz harci készültségbe vágja magát, ami abból áll, hogy bekapcsol a kékfény a hídon és mindenki elszánt arcot vág, aztán megjelenik egy baromi nagy idegen hajó, és jön a főcím. A várakozásokkal ellentétben még nem űrcsatával folytatjuk, hanem azt látjuk, hogy az idegen hajó még sincs olyan közel, és hőseink csak várnak. Hogyishívják ezredes menekülne, de Carter lehűti, mondván, hogy a hiperhajtóműnek még vagy két órát pihennie kell, mert különben végleg túltöltődik, ami ugye általában szép nagy robbanásokat von maga után. Az ellen meg csak jön. Közeledés közben szondázzák a hajót. Az ezredes előáll az ötlettel: vegyük fel velük a kapcsolatot. Mondjuk ez előbb is eszébe juthatott volna. Amúgy meg minden idegen életforma tud angolul, nem?