Daniel a CSK-11-gyel lófrál, Carter előadást tart elméleti asztrofizikából, Jack és Teal’c meg kap egy nevetséges és unalmas küldetést: egy tucat tudós felett kell bébiszitterkedni egy másik bolygón (vagyis annak holdján). És Jack nem szereti a nevetséges és unalmas küldetéseket. Carter tudományos spoilerekkel bombázza a légierő akadémiájának lelkes tanulóit. 10 dimenzió, féregjáratok, hipertér, egyéb finomságok. A háromtáblányi fizikai blablába azonban beleköt egy bizonyos Jennifer Hailey kadét, mert szerinte hibás a levezetés. És igaza van.

O’Neill és Teal’c átveszi a műszakot Griff őrnagyéktől, és tátott szájjal figyelik, mennyi kalandban volt már részük: dr. Thompson elhagyta a szemüvegét, és elromlott a mikroszkóp. Ráadásul dr. Hamilton nem kapta meg az alkatrészeket a generátorhoz. Nem semmi. Carter utánajár a zseni kadétnak. Kiderül, hogy még Carternél is jobbak lehetnek az eredményei, kitűnő lövész és pilóta, csak sajnos egy beképzelt ribanc, így dióhéjban.

Jack érkezik a vezérlőbe, és pénzt bíz a sosem látott Barber őrmesterre, hogy adja át Danielnek, mert elvesztette a fogadásukat. Amíg a tárcsázásra várnak, Sam kiváncsiskodik, hogy miben fogadtak. Sportban, hangzik a válasszal, de tovább érdeklődik, mire O’Neill közli, hogy curlingben és Daniel csapata nyert. Az ezredes az indítócsarnokba kíséri, közben a szabadságról beszélgetnek, és Carter rájön, hogy a társai abban fogadtak, hogy Daniel tudja-e elcsábítani a „hely” megnézésére, vagy Jack egy szabad hétvégére. Nincs ideje nagyon felháborodni, mert a háta mögött Barber belerohan a megnyíló a féregjárat örvényébe. Hát ezért kár volt a névadással tölteni az időt.

Az öngyilkosság miatt mindenki ledöbben. Daniel szerint Egypercres Barberen semmi nem látszott, amíg velük volt. Egy régóta elhagyatott goa’uld palotát vizsgáltak, amiben van valami spéci állólámpa, de nem tudják mire való. Viszont elhozott egy újféle kézi számítógépet, hátha majd annak a segítségével rájön. Előbb azonban rá kell fejteni, mit írtak a palota falára egy ismeretlen dialektusban. Teal’c fordítás közben egy idegen alak árnyékát veszi észre a videón, pedig Daniel nem említett senkit.

Abydosra ugrunk egy kicsit, mert Kasufnak egy fantomhang Sha’re nevét suttogja, és hát: who you gonna call? A környéken nagy a pánik, mindenki azt hiszi, hogy kukacék eljövetelét jelzi a hang. Egy spontán forgószélből ijesztgeti a jónépet, de most Sha’re helyett Danielt becsmérli. Az említett azonnal elkezd barátkozni a tornádóval, mert nagyon hülye vagy nagyon bátor. Kivételesen az utóbbi, mert a vihar nem más, mint Shifu, a buddhista harcesis. Kicsit megnőtt.

Ugye benne a kukacék összes tudása, de Oma arra tanította, hogy felejtsen. Attól még hazavisszük. Shifu megfogalmazza Hammond munkaköri leírását buddhistául: A lángot a szikra gyújtja, de a gyertya csak addig ég, amíg a kanóc. Fraiser vért vesz, amit Shifu kérne vissza, de nem kapja. A doki megállapítja, hogy nanitok voltak a vérében, attól nőtt meg ilyen gyorsan. De már nem aktívak, valószínűleg Oma kapcsolta ki őket. De fontosabb, hogy mindent tud, amit Apófisz tudott akkor, amikor megdöngette Mrs. Jacksont.

A legutóbbi, számmal rendelkező címet alapul véve, nem kell nagy ész hozzá, hogy tudjuk itten mostan a jövőből fogunk csuda dolgokat látni. Kezdésnek rögtön egy újság címlapot tolnak az arcunkba, amin nagy betűkkel virít, hogy az aschenek az egész világnak öregedés elleni vakcinát ígérnek. Akkor itt a Loreal részvények nem sokat érhetnek. Az újságot egy eminens fejű fazon olvassa egy étteremben, akit az érkező Carter Édesemnek szólít. Édesem fontos ember, már benyomta a babgulyást és rohanna is, de Samnek valami nyomja a lelkét. Valami nem jött össze, pedig Édesem biztos volt benne, hogy most sikerült. Carter szerint azt mondták (valakik), hogy nem velük van a baj, csak próbálkozni kell. Édesem szomorú, mert azt hitte eddigre már két gyerekük is lesz. Nincs idő búslakodni, menni kell a terminálhoz.

Egy épület mellé sugározzák őket, miközben arról beszélgetnek, hogy talán másik véleményt is kéne kérni. Carter szerint felesleges, hisz az aschen orvoslás évszázadokkal fejlettebb. Az épület a belseje alapján olyan, mint egy reptér és a háttér zajokból ítélve ez az új indítócsarnok, ahonnan Édesem elutazik, de az évfordulós ünnepségre mindenképpen vissza jön, hisz Carter érdeme, hogy találkoztunk az aschenekkel. A vágány mellett kérjük vigyázni, szövetséges bolygókra induló féregjárat érkezik, szól a hangosbemondó, mire szerelmetes búcsú után eminensünk elindul a csillagkapuhoz.

Bejövő féregjárat, a CSK-1 az, megtámadták őket. Íriszt kinyitjuk, erre egy tucat energialövedék csinál ementálit a parancsnoki hídból. Hammondnak vissza kéne kapcsolnia az íriszt, de még vár vele. Jól tette, a csapat átér. Mindennapi esemény, nem is törődnek vele. Kivéve Hammondot, aki közli, hogy belefáradt abba, hogy embereket küldjön az ismeretlenbe, és ezzel veszélynek tegye ki őket. Úgyhogy megtiszteli a CSK-1-et azzal, hogy ők tudják meg először: azonnali hatállyal lemond a Csillagkapu-program vezetéséről. O’Neill szerint itt bűzlik valami. Nem veszi be, hogy csak azért mond le, mert hatszázadszorra is jaffák támadtak rájuk.

De Hammond tántoríthatatlan. Mindenki elbúcsúzik tőle a maga módján. Teal’c szerint a Chulakon ha egy harcos visszavonul, a többi énekel neki. Szerencsére(?) nem a Chulakon vagyunk, úgyhogy csak meghajol. Aztán megismerkedünk az új góréval, egy bizonyos Jack Bauer dandártábornokkal, aki beiktatásán a világ legszívhezszólóbb, legösztönzőbb és legszebb beszédét mondja el: „Én vagyok az új parancsnokuk. Alig várom, hogy együtt dolgozhassunk. Köszönöm.” És ezzel Köcsög tábornok megkezdi pályafutását.

Chulakon járunk, ahol Teal’c szellemileg visszafejlődik, és elhiszi egy Rak’nor nevű jaffának, hogy lázadozni akarnak. Persze jól átkúrja szegényt, mert megjelenik Heru’ur egyik pajtása, és lezatolja Teal’cet. Rak’nor meg jól lesholvázza az eszméletlen chulakit, mert ilyen kemény gyerek. Persze odahaza mi erről semmit sem tudunk meg. Jacob itt nyaral a bázison, de a tok’rák üzenetet küldenek: lehallgattak egy beszélgetést Heru’ur és Apófisz között. Nyilván szövetséget akarnak kötni, hogy odapörköljenek a rendszeruraknak. Meg kell akadályozni, naná.

70-es évekbeli hard rock a magnóban, vad zoom meg kameramozgás, és Danny Ocean már vázolja is a tervet: a találkozóra egy sűrű, űrbéli aknamezőn kerül sor (amit egy Tobin nevű nép hozott létre), mert az rohadt jó hely két városméretű űrhajónak, de legalább semleges. Az aknák érzékenyek az energiafegyverekre, tehát kukacék nem fognak lövöldözni. Elcsórunk egy ilyen aknát, átprogramozzuk a frekvenciáit, hogy nekimenjen Apófisz hajójának. Az meg olyan hülye lesz, hogy azt hiszi, hogy Heru’ur támadja, háború lesz, és bumm, bumm, bumm - Michael Bay az űrben.

Egy asztalon felcímkézett egyiptomi szobrok és tárgyak sorakoznak. Egy öreg fickó vizsgálja őket. Dr. Jordan – nevét a szobába lépő Steventől tudjuk meg – egy Ozirisz fejjel díszített kanópusz edény átvilágítására készül. Sürgeti őket az idő, mert Egyiptom szeretné visszakapni a tárgyakat. Steven azt mondja, rögtön csatlakozik a laborvizsgálathoz, de aztán inkább egy arany fáraó figurát kezd nézegetni. A CSKP-on Daniel lép be az eligazítóba egy halom irattal. Jack éppen az izgalmas utazást jósoló horoszkópját olvassa egy újságból, mikor Daniel pont úgy kikapja a kezéből, mint ahogy azt a mozifilmben tette a katonával, csak mert meglátott valamit a másik oldalon. Egy cikkre figyelt fel Dr. Jordan halálával kapcsolatban, aki az archeológia professzora volt.

Daniel elmegy a temetésre, ahol Steven nem túl barátságosan üdvözli. Egy Sarah nevű nő ellenben határozottan örül neki. A professzor átok helyett – ahogy az újságban szerepelt –, egy gázrobbanásban halt meg a laborban. Danielt azért nem értesítették, mert szabályosan eltűnt a Föld színéről. Steven kicsit piszkálja még az UFO-s, piramisos elmélete miatt, aztán elviharzik. Így aztán Danny fiú Sarahval beszélget, aki kétség kívül jobb társaság. Megtudjuk, hogy Daniel volt a professzor legjobb diákja, még ha hülyeségnek tűnt is az elmélete. Ezért nem bírja Steven. Továbbá kiderül, hogy Sarahval korábban együtt jártak (meglepett valakit?), de csúnya vége lett, és a nő azt hitte miatta nem jött vissza. Mivel a kapu katonai titok, Daniel csak annyi mond, hogy az ókori Egyiptom hihetetlenebb, mint bárki képzelné.

Davis őrnagy és a CSK-1 három földi tagja egy kifutópályán sétálnak, arra várva, hogy Teal’c megérkezzen, és valamiféle bemutatót tartson. Hammond tábornok is megérkezik egy altábornagy társaságában. Bemutatkozás, O’Neill viccelődik, de az altábornagynak nincs humorérzéke. Teal’c is befut végre, jobban mondva egy repülővel alacsonyan elhúz a fejük felett. Davis őrnagy elmondja, hogy a repcsi az X-301-es, egy amerikai vadászgép és egy goa’uld halálsikló hibridje. Teal’c tesz még egy lassú kört, Carter technikai dolgokról halandzsázik, és mindenki nagyon örül.

Megtudjuk végre, hogy Vidrine altábornagy azért került a képbe, mert ha a tesztek alapján a repülő beválik, akkor az ő parancsnoksága alá fog kerülni. Teal’c leszáll, O’Neill meg beszáll, mert fegyver teszt következik. Carterék a parancsnokságról irányítják a gyakorlatot.  A gép spéci naqadahval, és pajzs-frekvenciamodulálóval tuningolt rakétákkal van felszerelve, amik elvileg képesek ledurrantani egy goa’uld anyahajót, ha a szükség úgy hozza. Ja, meg a repcsi a radaron láthatatlan, most is valami jeladóval követik.

A tárgyalóban Hammond egy hangüzenettel kedveskedik Jacknek. A fickó, aki küldte, bevallása szerint nem amatőr, és mindent tud Roswellről, a Kennedykről, a kólában robbanó Mentosról, a gabonakörökről, a jetiről, a Loch Ness-i szörnyről, Godzilláról, és a lista folytatódik. Persze a végén játssza ki az adut: minden tud a csillagkapuról is. Találkozni akar az ezredessel, és csak vele, ergo Hammond már küldi is a csapatot. Egy étteremben ejtjük meg a találkát, ahol Teal’c séfként olvad bele a környezetbe, Carterék meg egy furgonból figyelnek. Aztán megjelenik a Nemzetbiztonság veszedelme, a kopaszodó, 40 éves, szemüveges Martin Lloyd.

Először jól átvizsgálja Jacket egy vijjogó mobillal, aztán rá is kezd, hogy a kormány más naprendszerekbe utazgat egy csillagkapu nevű szerkezettel. O’Neill szerint egész jó sorozat lehetne belőle. Martin közli, hogy át kell mennie rajta. Nemrég rátalált a neten egy chatszobát, ahol a csillagkapuról beszéltek. (Vajon kik?) A szó pedig előidézett benne egy emléket. Nem véletlenül érdekli annyira a világűr: elvégre onnan származik. Jól van akkor, izé...kérnénk a számlát.

A CSK-1 pufajkában ténfereg egy üzemcsarnokban, egy rakás jómunkás ember között. Az emeletről egy nő intéz beszédet hozzájuk. Közli az elvtársakkal a kollégákkal, hogy igen, megcsináltuk. Teljesítettük az ötéves a kéthónapos tervet: van energia az üvegházak fűtésére. Hurrá, hurrá, örömködik mindenki, hogy akkor vége a munkás napoknak. Francokat, a továbbra is keményen melózunk, hogy ha már ilyen kurva jók voltunk, akkor most még kurvára jobbak legyünk, és visszahódíthassuk a felszínt, hangzik a további szónoklat. Hát ezt megszívtátok kispofáim. Ők is érzik, mert az „Örülünk, hogy szolgálhatunk!” szlogen közbeni lelkesedés csak annyira őszinte, mint a sínre kötözött ember mosolya.

Sorban állás következik a reggeli gyanánt osztott trutymóért, az élen Carterrel és O’Neillel. A fekete szakács csaj nyílván nem bírja az őrnagyot, mert nem akar neki kenyeret adni. Daniel, aki mögöttük áll, Jonahnak szólítja az ezredest, majd rátámad, mikor O’Neill kicsit erőszakosabb lesz a nővel. Teal’c szedi szét őket, miközben arról beszél, hogy ők barátok és a CSK-1 tagjai. Mindenki értetlenül mered rá, majd ketten őt is lefogják és a szónoklós csaj, Brenna parancsára elviszik, hiába kiabálja, hogy nem tartoznak ide. A nő szerinte Teal’cnek lázálma van.