Tavaly sikeresen egy másik galaxisban ragadtunk a főkukac Apófisszal, aki már rögtön rá is kezd, hogy most aztán hej, de elpusztulunk gyerekek. Még az sem érdekli, hogy a nagy büdös semmi közepén dekkolunk. Elkezd lövöldözni, és mellé. Illetve nekünk mellé, mert feltűnt egy másik hajó. Jacob még sosem látott ehhez hasonlót, és mivel mi sem bólogatunk, valószínűleg nem Asgard. Persze attól még… Jacob kihasználja az alkalmat, és lelépünk egy közeli kék óriás koronájába, mert az ottani sugárzás elrejt majd minket.

Apa és lánya rendbe hozzák a pajzsokat, a hiperhajtóműnek viszont lőttek, mert az előző részben már elbarmoltuk a pótkristályokat. Daniel és Jack Teal’cet siratják, az ezredes magát tartja felelősnek. Otthon ezalatt egy tok’ra tanácsos hozza Hammondnak az infókat: Apófisz flottájának lőttek, viszont valaki percekkel a robbanás előtt lelépett egy mentőkabinnal, és két hiperűrablakot is nyitottak, de elérte őket a robbanás. Szóval szerintük a CSK-1 halott. De legalább kirobbantottunk egy goa’uld polgárháborút.

Jacob megunja a várakozást, kimegyünk a koronából. Bizony, Apófisz hajója még mindig megvan, a másiknak nincs nyoma. De ami jobban birizgálja elménket az az, hogy a hajón egy átkozott lélek sincs. Naná, hogy odamegyünk.

Jacob szerint el kell csórni a hajót, de legalábbis a kristályait. Odaát megy az önmegsemmisítő, jaffahullák mindenütt, és…és tele van a hajó replikátorokkal! Nos, az önmegsemmisítést inkább meghagyjuk, kristály lenyúljuk, futás, lövés, és belső nézetből éljük át végre a gyűrűzést. Apófisz hajója meg felrobban a sok legóbogárral. Megjavítjuk a 4 emelet magas hiperhajtóművet, de megint nincs nyugalom, mert egy újabb hajó tűnik fel. Nem más vezeti mint Teal’c!

Azt mondja, hogy Apófisz újraélesztette, aztán pár hirtelen szabaddá vált jaffával elkötöttek egy teherszállítót. O’Neill már rohan is, hogy megveregessék egymás hátát, de aztán Teal’c elveszi a fegyverét, és ráfogja. Megjelenik egy tucat jaffa és még vajh ki: Apófisz, aki elismeréssel nyugtázza, hogy a chulaki ismét első harcosává nőtte ki magát. M. Night Shyamalan is elpirul, akkora fordulat. Teal’c szerint sose szolgálta a Földet, mindig hű volt Apófiszhoz. Nos, tudatjuk vele, hogy kétszer próbálta meg kinyírni, sőt egyszer végig is nézte a halálát. Teal’c szerint végig tudta, hogy utána erősebb lesz. Rondább is.

Bezárnak minket a raktérbe, ahol Carter már babrál is a kapcsolóval. Pár jaffa áthoz egy-két ládát a teherszállítóról, aztán az egyikből szépen kimászik egy legóbogár. Jacob is előbújik, kinyitja a raktér ajtaját, de a csoda csak három másodpercig tart, mert őt is elkapja Teal’c. Apófisz az új anyabolygójára, a Sokartól örökölt Delmakra akar menni, hiperhajtómű bekapcs. Aztán meg kikapcs. A bogarak méter magas valamit alkotva beékelődtek a hajtóműbe. A többieknél egyszer csak kinyílik a raktér ajtaja, és bejön körülnézni egy bogár. Üdvözöljük, telefonszámot cserélünk, Daniel szemez vele, a csődör, aztán kimegyünk.

Apófisz nem kicsit tojik be, amikor már a vezérlő ajtaján kopogtatnak a replikátorok, de szerencsére van egy rakat jaffa, akit feláldozhat, aztán bezárkózik. A csapat közben felfegyverkezik, Jacob és Daniel a teherszállítóhoz megy, O’Neill és Carter meg begyűjtik Teal’cet. A replikátorok már a spájzban is bent vannak, ami Teal’cet nagyon zavarja. Jack meglepi egy kukac-villanógránáttal, és muszáj belerepítenie egy golyót is, mert nagyon makacs. (Persze sem ő, se más jaffa nem vérzik, mert hát miért is.) Jacob beindítja a teherhajót, de még ki kell nyitni a hangár ajtaját.

Elvisszük Teal’cet a teherhajóra, és meglépnénk, de a bogarak belépnek a hiperűrbe. Így meg nem jó dolog kirepülni, és darabokra szakadni. Ráadásul jelenleg a fénysebesség harmincszorosával haladunk, szóval hamar hazaérünk. Azt pedig nem hagyhatjuk, hogy elérjék a galaxisunkat. A múltkor bevált asgardosfékezőhajtóműkiiktatós módszert alkalmaznánk, de ahhoz deaktiválni kell a fékező hajtóművet. Ki kell szedni a kristályokat, avagy szétlőjük őket. Mire összedobtuk a tervet, a hajó már 800-szoros sebességre gyorsult, úgyhogy szedelőzködni kell.

A gépházban az a rohadt nagy valami egy óriáscsótányra hasonlít, és lüktet kissé. Megvárjuk, amíg kilépünk a hipertérből, és bang, ka-boom, meg ilyesmik kíséretében Jack szétlövi a kristályokat. Az óriáscsótány szétesik kisebb csótányokra, és futás van. Jacob nyitja a hangárajtót, de hiába, mert a bogarak elvágják az utunkat. Elmegyünk a gyűrűszobába, oszt Jacob felvisz minket. Persze nem lesz ilyen könnyű, mert elkezd becsukódni a hangárajtó. Kicsit megkarcoljuk az oldalát, de semmi egyéb. Apófiszt ezalatt ellepték a replikátorok, a védőpajzsán rohangálnak önfeledten, a kukac meg ordít, mint a fába szorult féreg, haha.

Az anyahajó szépen lassan belecsapódik a Delmakba, Apófisz meg végre valahára megdöglik. Teal’c közben felgyógyult nagyjából, de nagyon el van szállva még mindig. Nem hiszi el, hogy az istene meghalt, mert az istenek nem halnak meg csak úgy, meg a lovakat sem lövik le csak úgy. Következő részben démont kell űzni.