A Tisztogatónk, a nő, akit mindenki keres, épp ruhát vásárol magának, eddig izgi, nem? Delejes pillantásától összeszarja magát az eladónő, úgyhogy innentől nyugodtan szurkálhatja a mellkasán levő tetkóba a gombostűket, a lényeg, hogy ő örül neki, én meg szerencsére nem szoktam reggelizni. Nahát, Sonya és Jack megint dugnak, de Jack most nem teljesít olyan jól, sebaj, majd harmadjára jobb lesz, ez a nő a vigasztalás bajnoka. Szerintem ha Sonya háromszor lefekszik valakivel, az nála már komoly kapcsolat, de azért a romantikusabb lelkületűek ne kezdjenek álmodozni, csak szólok. Marco beugrott az őrsre, Kitty már vinné is haza magával, sütne neki rántottát reggelire, de győz Hank és a whiskey. Ivás közben meg is pecsételik, hogy akkor Marco ismét velük dolgozik, addig sem akarják kinyírni Juarezben a kollégái. Ó, itt van nekünk újra Ray és Cesar, szinte kezdtek hiányozni. Különösen Ray. Cesarnak nem annyira, mert épp mellette hugyozik bele egy pohárba, miközben viszik a szállítmányt. Pontosabban vinnék, ha nem állnák el az útjukat a vad, maszkos biciklisták. Beszarok.

Szóval ott hagytuk abba, hogy a tetovált tisztogatónk épp mossa le magáról a vért egy sikátorban, és segítségre szorul. A két biciklis srác közül Kyle lesz az, akit meg lehet venni azzal a fantasztikus ajánlattal, hogy ha segítesz, benyúlhatsz a lábam közé, a kérdés nem is volt kérdés. Kezdetnek a kabátja is elég. Aztán kiissza őket az összes tejükből, míg Kyle a szülei hálószobájából próbál neki ruhát kicsempészni, míg azok alszanak. A pink nem jó, mert kurvás. A hybrid buzis, a pink ribancos, iszonyúan kiművel minket ez a sorozat, én már látom előre. Míg Kyle lefut még egy kört valami kevésbé ribancosért, addig a Tisztogató felfedezi az öccsét Dany-t, akiből még álmában is árad a Fény. Szerintem Kyle már kezd rájönni, hogy lehet mégsem kéne mindent megtenni némi szex reményében, de hát.. késő bánat, ugye.

Nah, induljunk akkor a második évaddal, remélhetőleg mindenki emlékszik a lényegre, így nem megyek bele, mi történt eddig, most majd kiderül, kinyírja e Marco David Tate-et, cserébe a fiáért. Remélem. Most már csak nekem kell majd visszaolvasnom az előző hogyvoltjaimat, mert nyilván nem emlékszem egy darab névre sem, de ezen senki nem lepődik meg, minden második posztban leírom, hogy nincs memóriám. Viszont ha sokáig írom még ezt a sorozatot, előbb-utóbb muszáj lesz beszereznem egy western csizmát, vagy egy fickót, akinek van western csizmája, ezt még nem döntöttem el. Vérben tocsogunk egyből, hogy nem lepődök meg. Most leginkább Monte tocsog benne, akkurátusan begyűri a gatyáját a csizmájába, mert van lélekjelenléte. Ennyi vér a földön nincs, de vannak mellé hullák is bőven, meg egy fickó, a szokásos barom méretű machetével, mi mással. A konyhában ott áll Chip, kartonból, ebből most még lófaszt sem értek, de lesz ez még jobb is.

Na, elértük az első évad utolsó részét, lássuk milyen tragédia lesz ma még, tisztára csalódott lennék, ha nem halna meg valamelyik főbb szereplő még így a legvégére, vagy legalább nyomorodjon meg, vagy falja fel a sivatagi homokszörny. Eva-t fel fogja, mert a véres péppé erőszakolt lány egy kocsi hátsó ülésén fekszik, de a kórház gondolata csak a sofőr srác fejében fogant meg, a főnök fejében meg inkább az, hogy lődd fejbe, ásd el, majd raknak fölé is egy rózsaszín keresztet. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, csodának kéne történni, az meg ebben a sorozatban nem nagyon szokott. Sonya lovat kefél Hanknél, aki még nem megy nyugdíjba, nem baj, mert Sonya szét is verné a fejét a kerítésen. Mármint a sajátját, nem Hankét.

Steve operát hallgat, döglött nyufi mellett hajt el, és öltöny lóg a hátsó ablakon, most akkor vagy temetésre megy, vagy esküvőre. Bobbal megtárgyalják, hogy egy csirkén látszik-e hogy be van-e tépve, imádom, amikor ezek ketten beszélgetnek. Steven Linder fényt kapott, úgy döntött megnősül, gyűrűt is hozott, meg minden, csak a menyasszony lépett meg időközben. Hát, marhára ránk férne már némi happy end is, és mivel Eva van olyan hülye, hogy beszáll egy idegen autóba, mert lekéste a buszt a gyárba menet, még esélyünk is van rá. Mármint a hős faktor miatt, ugyanis ha most a texasi rendszámos bezárja valami pincébe, és minden nap levágja egy lábujját, akkor eléggé reálisan fogja látni a világot ahhoz, hogy hozzámenjen a megmentőjéhez. Hacsak meg nem hal vérmérgezésben a pincében, meg sem lepődnénk azon sem, nyilván.

Ray-nek kijutott a jóból, a sivatagban gyorsabban oszlanak a hullák, főleg, ha még be is szartak, mielőtt lelőtték őket, lásd Timbo, akit épp vonszol át a hatszázszor elátkozott rühes folyosón. Ráadásul nem ússza meg egy oszló hullával, mert a túloldalon ott van még három, a negyedik a ráadás. Őt már Ray lövi le, aztán nagyon ügyesen beállítja Timbo-t úgy, mintha ezek ketten vívtak volna pisztolypárbajt, és mivel még öt hulla társaságában is szemfüles, lenyúlja az asztalról a skorpiós könyvet. Eközben Marco és a már teljesen elborult elméjű David irányba vették Juarezt, de aztán emberünk keresztbe fordul a hídon a kocsijával, mert pont itt haldokolt a fia, arra várva, hogy apu megmentse, de apu nem mentette meg.

Ezek egyre rövidebb részeket csinálnak, Gus kálváriájára öt perccel kevesebbet szántak, mit kell ezt annyira ragozni, a fiam azért halt meg, mert az anyja egy ribanc, te meg azért fogsz, mert az apád egy fasz, mondja David, a pszichopata. Caleb és Gus együtt focizhatott volna a nyár esti szellőben, aztán együtt rúghattak volna be először a tequilától, de hát minek rágódjunk a múlton. Azért mielőtt még David nagyon a magáévá tenné a Carpe diem!-et, lerendezi a számláját Gus-szal, kérdés hogyan fogja kinyírni. Sonya nyakmerevítővel ismételgeti a rendszámot, hátha. Frye meg megint iszik, egészen meglepő lett volna, ha kibírja az évad végéig, meg kevésbé szórakoztató is. Most épp azért kezdte újra, mert David Tate családjának a haláláért ő is felelős, kezd kicsit túl hosszú lenni ez a lista, aminek a végén ott áll maga az atyaúristen, de miért pont ő maradna ki. 

Megmutatják nekünk, mit érzett David Tate, amikor látta, hogyan húzzák ki a halott feleségét az összeroncsolódott autóból, és amikor látta, a szintén halott fia karját kilógni az ablakon. Hát. Kibírtam volna-e nélkül a jelenet nélkül assszem. Ott szakadt le a felesége nyakából a lánc, és gurultak szanaszét a gyöngyök, amiket ő most sajátos módon hasznosít újra. A Kapitány kurvára be van szarva, hogy ha nem találják meg kurva gyorsan Santiago de Sol gyilkosát, akkor hamarosan Marcoval együtt ehetnek patkányt nyersen, valami nagyon sötét és szűk cellában. Marco nem szerette Jill Tate-et sem, mint ahogy Charlotte-ot sem szereti, egyszerűen csak megy a farka után, a nők meg azt hisznek, amit akarnak. Jill kicsit túl sokat hitt, de legalább ebben a hitében nem kellett csalódnia, mert már előtte meghalt.

Ilyen volt Frye hat évvel ezelőtt szétcsúszva egy sztriptíz bárban, gatya nélkül, annyira nem szórakoztató, mint gondolná az ember. Jackkel sem mennek egyenlőre túl sokra, mert beakadt nála a lemez a dialektika szónál, végül is írt róla egy egész könyvet, nem csoda. Marco világosban megy haza, ezen annyira meglepődtem, hogy először azt sem tudtam, hol a fenében van, de Gus a konyhában segített. A fiúnak van drámai érzéke, azt meg kell hagyni, ezzel a piros bicikli/törődés sztorival, de Marco szerint majd lesz egyszer neki is egy fia, annak meg egy piros biciklije, és akkor majd megtudja. A végén azért csak kibékülnek, vagy ilyesmi, mert Gus kétségbeesetten vágyik rá, hogy Marco ne hagyja megint magára, miért gondolom, hogy ebből majd még kisül valami óriási tragédia egyszer.

Ezen be fogtok szarni, konkrétan azzal indítunk az első percben, hogy Ray kinyalja Gracielát, aki elegánsan kibassza a zebramintás cipellőjét a kocsi ablakán, a könnyebb hozzáférhetőség érdekében. A hippik nem fanyalognak, bár még nem hallott róla, hogy a kartellnél így szokták megpecsételni az egyezséget, de ha ez kell a fegyverkereskedelemhez, akkor ez kell. Legközelebb óvatosabban fogja Graciela turbánját dicsérgetni, az már tuti. Sonya és Marco még mindig együtt laknak, és Marconak nincs annyira nagyon szar felsőteste, csak mondom, ha valakit érdekelne. Éééés üdvrivalgás, dobpergés, csillaghullás, tűzijáték, Sonya poénkodik vele! Igaz, hogy arról, hogy Alma szarik majd beengedni megint az ágyába, de akkor is, vicc volt, még mosolygott is közben! Vissza is nézem még egyszer. A csökkent értelmi képességű seriffnek épp a fogszabályzót veszik ki a szájából, nem hiszem el, és ő az az ember, aki képes még a fogorvossal a szájában is pofázni, mígnem felfedez egy képet a sivatagról a falon, és attól ledermed. Ezt is visszanéztem háromszor, de nekem még csökkentebb az agyam, mert lófaszt sem látok rajta.