Elvesztettük a szatellitet és Grodint, de leszedtünk egy kaptárhajót. Ám ezzel még egyáltalán nincs vége. Évadzárásra fel! McKay visszatért a városba. Weir szerint nincs több lehetőségük, aktiválják az önmegsemmisítést, és a vírust. Rodney tárcsázza az Alfa-bázist. A tárcsázást megszakítja egy bejövő féregjárat. Nofene. Azonosító is érkezik. Azt a kurva! A Parancsnokság az! Átjön egy csomó katona kismillió ládával. Egy Everett nevű ezredes üdvözli Weir-t, és tudatja vele, hogy adios, le van váltva. Az otthoniak a fejükbe vették, hogy márpedig megvédik a várost mindenáron. Szóval megkapták az üzenetet. Most kezdődik csak igazán a buli.

Sheppard szerint tehetetlenek a lidércekkel szemben, még így is. Ja, hogy jöttek ide a Földről? Találtak egy ős-duracellt Egyiptomban. És egy kis csemege: az ős-duracell Atlantisz felé tart a Daedalus fedélzetén, ami egy új fejlesztésű földi űrhajó. A Prometheus-nál sokkal faszább, már csak kinézetre is. 4 nap múlva ér ide, addig kell megvédeni a várost. Everett tárcsáztatja Sheppard-del az Alfa-bázist, hogy hívjon vissza minden katonát, és azokat, akik hajlandók harcolni. Weir kicsit nehezen emészti, hogy most nem ő a góré. Ugrunk a tárgyalóba. Everett elmondja Fordnak, hogy milyen király gépágyúkat hoztak, és hát tényleg azok. A beszélgetést Sheppard és Weir szakítja meg. Sheppard nem tárcsázta az Alfa-bázist. Weir nem engedi ugyanis. Amíg nem ismeri Everett terveit, addig nem teszi ki veszélynek az embereket. Na lássuk a terveket.

Hogy is mondjam... ITT A FINÁLÉ. Legalábbis az első évad fináléja, ami eszméletlenül fasza harcjelenetekkel van tele, és nagyban felpörget minket a második évadra. Ugyanakkor búcsút is kell intenünk pár ismerős arcnak. De hát valamit valamiért. Mostantól csípős-magyaros címek is lesznek, modernizálódunk. Cselekményközpontú hogyvolt a mostani.

Korábban ugye már megcsodálhattunk egy ős-szatellitet Atlantisztól messze. Remélem senki sem gondolta, hogy csak úgy feledésbe merül. A katonai bázissá átalakított tárgyalóban vagyunk, ahol éppen erről van szó. A pontos útvonalnak hála tudjuk, hogy a lidércek pont az inaktív műhold mellett fognak kilépni a hipertérből. McKay szerint be lehet indítani, csak egy naquadah-generátor kell hozzá, nem pedig ős-duracell. Ha működik, kinyírja az összes rohadékot. Ugróval kell menni, 15 órányira van. McKay, Grodin és egy Miller nevű pilóta megy oda, Sheppard-ék pedig egy újabb Alfa-bázis után kutatnak. A műhold az utolsó esélye Atlantisznak.

Újabb fontos résszel állunk szemben. Végre megtudjuk, hogyan képes érezni Teyla a lidérceket, és hogy hogyan alakultak ki a lidércek. És ha már lidércek, ne feledjük, hogy egy hét és itt vannak. Ami pedig a rész végén kiderül, nos, az nagyban megváltoztatja majd a stratégiát.

Atlantisz, éjjel. Pár katona őrködik, McKay számítógépezik, Ford forgolódik, Sheppard húzza a lóbőrt, Teyla szintén. Aztán megjelenik egy lidérc! Bemegy Teyla-hoz, és elkezd zabálni! Villanás. Teyla felébred. Csak álmodta. Na azért. Kiugrik az ágyból, és elrohan Sheppard-höz. Ez olyan, mint amikor a gyerek megijed a dörgéstől, és bebújik a szüleihez. Na de Teyla? Kopog az őrnagy ajtaján, de semmi válasz, úgyhogy beengedi magát. De Sheppard helyett csak egy csontvázat talál. Aztán megint feltűnik a lidérc, és... Megint felébred, ez is álom volt. Na, ezt fejtsd meg Freud!

Edzőterem. Teyla és Sheppard bunyózik két bottal, biztos van valami szép japán nevük, de én sajnos nem tudom, mi az. Viszont valami nem stimmel, ugyanis Sheppard megismerteti Teyla-t a padlóval. Ez általában fordítva szokott történni. Teyla közli, hogy keveset aludt, és akkor is rémálmai voltak. Legutóbb akkor volt ilyen, amikor az apját elvitték a lidércek. Ugrunk a tárgyalóba. Az expedíció jó sok tagja beállt egy csoportképre, de helyette csak egy Weir-t kapnak. Összegzik, hogy hogyan állnak a városvédő tervekkel. Na nézzük.

Ez egy filler rész lészen, kapunk jó sok háttérinfót mindenkiről, feltűnik a jó öreg idegesítő ESZCÜ, aki hozza a formáját, a dokiról kiderül, hogy érző lélek, McKay meg 5 résznyi sznobságot és hülyülést sűrít 5 percbe, ami az epizód legpoénosabb része lesz, szóval még több ilyet.

Az előző rész végén jött ugye a koppanás, hogy egy lidércflotta tart a város felé. Sheppard szerint nem kell a pánik, még van idő. Fordot megszállja valami, és azt akarja, hogy vigyék el a gyerekek lakta bolygóról az ős-duracellt (1x06). Weir már a jó oldalon áll, ebbe ugyan bele nem megy. McKay-nek van egy ötlete, bár a fő problémán nem segít: szerinte tud üzenetet küldeni a Földre. Jó hogy szól. Egy ember átküldéséhez nincs elég energia, de egy üzenethez van. 1,3 másodpercig lesz nyitva. Tömörítve jó sok mindent át lehet küldeni. Weir megkérdi, hogy mennyi információt tudnak átküldeni. Kapaszkodni: mindent. 1,3 sec alatt. Mi meg szarakodunk a WinRar-ral.

A vezérlőben vagyunk, Zelenka magyaráz. A lidércflotta időközönként kilép a hipertérből. Vagy azért, mert elmaradott a hiperhajtóművük, vagy azért, hogy táplálkozzanak. Ez alapján Zelenka kiszámolta, hol fognak legközelebb megállni. Sheppard szerint egy ugróval elmehetnek oda a kapun át, és felmérhetik a flottát. Már ki is szemeltek egy bolygót, Teyla ismeri a lakosait. Weir elengedi őket, de megígérteti az őrnaggyal, hogy ne harcoljon a hajókkal, mert hát ugye Sheppard-nél sosem lehet tudni.

Az előző részben ugye kaptunk 5 címet ős-duracellekhez, úgyhogy tisztességesen el is kezdjük keresni őket. De ennél többet is találunk. Végre (vagy éppen sajnos). Felhasználóbarát hogyvolt következik.

Egy pap fut egy kőfolyosón, odakint pedig lidércek szippantgatják fel az embereket. Lényegében ezért fut. Találkozik még egy pappal. Pakolnak mindenfélét a batyujukba. Az egyik megkérdi, hogy le van-e zárva valamilyen kamra. Le van. Kiderül az is, hogy valamilyen Testvériség elesett, csak ők maradtak. Aztán kirohannak, de pechjükre pont felszippantják őket is.

Ugrunk az időben. McKay hálálkodik egy Alina nevű széplánynak, hogy idejöhettek kutatgatni. Sheppard-ék egy asztalnál vihorásznak, erre oda megy McKay, mert ugye rajta röhögnek. Szerinte inkább folytassák a munkát. Ford nem érti, hogy könyvek olvasásától hogyan szereznek ős-duracellt. McKay mutat egy régi rajzot, amin voilá, egy ős-duracell van. Aztán igazságot tesz, és közli, hogy enélkül ugyan soha nem jutnak haza, vagy győzik le a lidérceket. Na akkor nosza, keressük meg.

Ettől a résztől kezdve indul az első évad végi durvulás. Ebben a részben rögtön játszadozunk is az idővel, illetve csak egyvalaki, aztán a végén olyan ajándékot kapunk, hogy fülig ér majd a szánk. Ez jó lesz. Kezdésnek Weir-t látjuk, aki mostanában már nem is viselkedik diktátorként. Az erkélyen támaszkodik, mereng, mert azt tud, aztán feltűnik Sheppard. Egy ronggyal betekert bödönt ad Weir-nek, majd boldog születésnapot kíván. Weir ámul, hogy milyen gyönyörű, bár szerintem rohadt ronda. Meg egyáltalán...ki ad egy bödönt születésnapra? Na mindegy. Sheppard megy felfedezni a várost Forddal meg Teyla-val. McKay rádión át magyaráz, hogy kereshetnének neki valami jobb szállást (legénylakást), de Ford valamit észrevesz, úgyhogy Rodney kap egy halk "kuss"-t. Már megint egy őslabor. McKay szerint tucatszám van belőlük, mitől más ez? Mondjuk attól, hogy itt egy öreg nő van hibernálva.

Odasereglik minden főbb szereplő. McKay ki akarja olvasztani, ugyanis még él, de a doki szerint felejtős az ötlet, mert azzal meg is ölhetik. Elvégre 10.000 éve ott van. McKay szerint egy ős lehet, úgyhogy nem engedhetik el őt is, mint Chaya-t. Jó sok mindent tudhat. Weir beleegyezik, kiolvasztják. Találnak egy cetlit a zsebében, rajta 5 kapucímmel. Aztán felébred. Kinéz az ablakon, azt mondja, hogy "Sikerült!", majd elalszik. Átviszik a gyengélkedőbe. Carson szól a rádión Weir-nek, hogy menjenek oda. Ugyanis érdekeseket mond a néni.

Ez egy ilyen felemás rész, mert végre találkozunk valakivel, akivel már nagyon kellett találkozni, de mégse jutunk vele semmire. Ennyit elég is tudni, lássunk neki. Menekülünk az ugróval, mert két lidérc-sikló tüzel ránk. Nem tudni, honnét jöttek. Sheppard nem tud visszalőni, mert valami megsérült. Teyla szerint a közeli bolygó atmoszférájában lehagyhatják őket, szalonképes ötlet. Elindulnak lefelé, erre két újabb lidérchajó tűnik fel. Na de más is. Egy orbitálisan nagy villámbunkós jön elő a bolygóról, ami szétcincálja a rohadékokat! Nem semmi. Aztán az ugrót is „bekapja”, de annak semmi baja nem lesz. McKay szerint ez valami energiafegyver lehetett. Sheppard-nek ennyi elég is, irány a bolygó!

Az ugróban jól megvitatják, hogy mi is volt ez a cucc. Hamar eljutunk oda, hogy ez talán egy ős-fegyver lehet, és ha az, akkor bizony ős-duracell is lesz a közelben. Ugrunk. A bolygón vagyunk, és hát nem éppen egy ultramodern falvat látunk. Bár ezt már a Genii-nál is megszívtuk. Szóval ez a falu ilyen félig Hawaii, félig buddhista hitközösség. Micsoda mix. Előjön valami pap piros ruhában, saját bevallása szerint Proculus egyik apátja. Szépen bemutatkoznak egymásnak, aztán elvezeti a csapatot valahova.

Na, ez most már a tudomány része. Sheppard ki is akad rendesen, és szerepelni akar, ez konfliktust fog szülni, de mi szeretjük a konfliktusokat. Nem annyira izgalmas/érdekes a rész, úgyhogy rövid hogyvolt lesz belőle kivételesen.

Éppen a vihar utáni kárbecslés van folyamatban. McKay és Zelenka nagyon kocka, mert valami prím/nem prím nevű játékot játszanak. Mondanak egy számot, és hogy prím vagy nem. Zelenka ezzel szívatja Fordot, mert az egyet se talál el. Ford bepöccen, és megkérdi: ez a bosszú azért, amiért a gimiben az ő fajtája megverte az övükét? Haha. Csatlakozunk a többi tudóshoz. Weir helyzetjelentést kér, aztán visszahív mindenkit. Azonban két tudós hiányzik, Wagner és Johnson. McKay rájuk rádiózik. Az egyik visszaszól, hogy megtámadták őket. Atlantiszon? Érdekes. Mindenki odarohan. Az egyikük már kimúlt, a másik a földön gubbaszt. Összevissza hallucinál, rángatózik, aztán elkezd vérezni orrból és szájból, majd kinyiffan.

Sheppard-centrikus részt kapunk a csomagban, szóval sejthető, hogy lövöldözünk, robbantgatunk, gúnyolódunk, cselezgetünk meg ilyenek. A tudományt átdobjuk a következő részre, most az akciónak van itt az ideje. Jöjjön valami figyelemfelkeltő kép, aztán action!

Igyekszünk éppen valahová a tágas űrben az ugróval. Sheppard, McKay és még két sosem látott tudós (Abrams és Gaul) csücsül a fedélzeten. McKay vezet, legalábbis próbál vezetni. Gaul tengeribeteg lett az űrben, ezekkel a tudósokkal mindig csak a gond van. Sheppard megkérdi Rodney-t, hogy miért is jött ő velük. McKay mondja, hogy azért, mert ő fedezte fel a műholdat. Hoppá, milyen műholdat? Gaul arckifejezése mindent elárul (úgy néz, mint egy levágott fülű nyúl). Megjelenik előttünk egy rohadt nagy ős-szatellit, McKay szerint ez volt az utolsó esélye Atlantisznak anno. Sheppard-öt inkább az érdekli, hogy működik-e. Nos, 10.000 év hosszú idő, csont szárazra lemerült az aksija, de közelebbről is meg kell vizsgálni. Na de Abrams (és nem a J.J.) fog valami jelet. A bolygóról jön, ami körül a műhold kering. Ez bizony egy lidérc segélykérő jele. Na kérem szépen megkaptuk az alapanyagot az akcióhoz.

Semmi bevezető, folytatom is. Szóval Sheppard Kolya-nak ordibál, hogy ne tegye, megkap mindent, amit kér. Közben Weir megint a sith-trükkjeit alkalmazza, de most nem elég, úgyhogy McKay hősiesen Weir és a pisztoly közé áll. No persze nem önfeláldozásból, hanem mert csak Weir tudja a pajzsot aktiváló kódokat. No meg persze ő rá is szikség van, mert ő zseni. Kolya enged, és otthagyja őket. Hát ez nem volt olyan izgalmas. Na de azért Kolya még mindig egy rohadék állat, és azt hazudja Sheppard-nek, hogy Weir halott. Sheppard ezért Charles Bronson-t megszégyenítő bosszúhadjáratot indít. Kolya közli, hogy fejezze be a munkát, vagy McKay lesz a következő.

Közben az egyik Genii emberke megtanulja kezelni a város életjeldetektorát, szóval már látják Sheppard-öt, és mennek is a katonák. Közben Fordék még mindig a viharban csücsülnek. De ez most senkit sem érdekel. Legalábbis addig, amikor hirtelen eláll az eső, és elkezd sütni a nap. De most pont ugrunk is vissza. Sheppard-öt kezdik bekeríteni, úgyhogy segítségül hív egy pár füstgránátot. Ezalatt Kolya elvitte Weir-éket a szétlőtt központig. McKay nekilát. Ugrunk vissza Fordékhoz. Kiderül, hogy a vihar szemében, vagyis a közepén vannak, azért jó az idő. Ford szerint most kell cselekedni, irány Atlantisz. A doki megint hisztizik, de most már elege van Fordnak belőle, beráncigálja az ugróba, és indulás.