Nagy az öröm a villában, ugyanis másfél év után az RTL csapata újra meglépte azt, amire a horrorfilmesek is csak akkor vetemednek, ha már végképp kifogytak az ötletekből: elővettek egy babát. Hála Istennek most tényleg csak egyet, az pedig nem sok vizet zavar, csupán Hunornak okoz néhány kellemetlen órát a hálóban. Ugyanis ez sem olyan rendes játékcsecsemő, amelyik némán várja, hogy a kislány, aki a rokon néninek ezerszer elmondta, hogy inkább plüsscicát szeretne, a sok gyötrelem után –  kegyelemből – végre lecsavarja a fejét. Ez bizony, ha úgy van (és általában úgy van), felbőg az éjszakában, akkor pedig foglalkozni kell vele, mellőzve a falhoz csapkodást, ami feltehetően jobban visszavetné a szavazatokat, mint egy őszödi köteles beszéd.

Adrinak látszólag nem is esik nehezére a feladat, elöntik az anyai érzések, és ha úgy vesszük, Hunor is felkészült az apaságra, annak macsófalvi (= kölök első vagy legfeljebb második nyekkenésére azonnal nappaliba átvonulós, kanapén füldugóval visszaalvós, reggel a karikás szemű asszonynak panaszkodós) értelmében. Mialatt a szülők ily' módon mulatnak, Roli megpróbálja Zsuzsut rávezetni arra, hogy néha-néha az ő „gondolkodása” sem más, mint taktika. Ebből a szempontból édes mindegy, hogy gyengébben muzsikál, mint egy Kártyavárba tévedt Forrest Gump, a szándék a lényeg.

Már a kezdés is irtó erős,  Anikó ugyanis egy lélegzetelállító, limitid edisön, még Vivien fotóját is tartalmazó (!) villalakós naptárat lenget előttünk hipnotikusan, azt ígérve, hogy a nap kérdésére („Kinek a fotója sikerült a legjobban?”) válaszolók közül valaki ezt viheti haza. Amióta egy barátom nemrég megkapta a 2019-es Kiszel Tündéset, éreztem, hogy a sors egyszer még enyhíteni fogja kínzó irigységemet, és íme, itt a lehetőség valami még annál is csodálatosabbra! Váááó! A modellek eközben királyi esküvőre készülnek, ami az eszkalálódó Reni-Zsuzsu ellentéttel együtt biztos irtó szellemes (cöh) Trónok harca-poénokat csalna elő, ha lenne most időm ilyesmiken gondolkodni. De nincs. 

Hamar elhaló békülési kísérlet viszont van, nem is akármilyen meglátásokkal:

érdekes, ahogy mimikálsz, ahogy reagálsz dolgokra, ahogy hirtelen ki tudsz törni magadból…de egy idő után ellenszenvessé válik a dolog. (Reni)

Amíg Petya memoárt ír a bajszához, Anikó kalauzol minket végig a mai agysejt romboló utazáson, favágólánynak öltözve. Még mindig királyság, de már a finisben. Ez a tematika sem váltotta be/elégítette ki a hozzá fűzött, izgalomra és történésre erősen kiéhezett igényeket. Ani is azt mondja, van gond ezzel az I. László nevével fémjelzett kuplerájjal villakirálysággal, bár ő teljesen más aspektusból gondolja ezt, mint én. Részéről a renitens alattvalók állandó borstörési késztetései lesznek felemlegetve, részemről meg sír a lelkem, hogy akár még nézhetőt is lehetett volna csinálni ebből a hétből egy kis profizmussal, jobbra törekvéssel, de a hangsúly a lehetett volnán marad.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, és minden kedves olvasómnak boldog új évet kívánok, szegény Anikónak meg jobbulást, mert a hangja alapján most tart abban a fázisban, amikor már autentikusan tudná előadni Phoebe Buffay Ragacsos cipő  (Sticky Shoes) című dalát, a közérzete meg láthatóan a „vastagbéltükrözés utáni” és a „kivégzés előtti” között ingadozik. De ha munka van, akkor nincs mese, nyomni kell, mint villalakóknak a fitt hetet, amelynek immár szintfelmérője közeleg. Reni és Greg szeretné, ha ez mindenkinek a lehető legjobban sikerülne, ezért Roli dugi borán végrehajtják a tudományos körökben „fordított kánai menyegző” néven ismert akciót. A sértett Hunor és Lacika társaságában figyeli, hogyan cserélik a piáját vízre,  Zsu pedig nem tudja nem észrevenni, hogy a művelet titkossága így némileg sérült. Reni azonban fittyet hány a barinő figyelmeztetésére, villa-Gyurcsánnyá alakulva tagadja a lebukást.

Szokás szerint egy félidőre visszaugrunk a kihívás előtti időszakra, azon belül a közösségi média hetének harmadik napjára, amikor Roli szembenéz minden nem teljesen pszichopata közszereplő rémálmával: kommenteket kell olvasnia magáról. A virtuális világra csupán az anonimitás emlékeztet, a fal és a szöveg is szigorúan offline, sőt, házon belüli. Sajnos nicknevek sincsenek, pedig egy „csokysbanan”, „CrazySuzy” vagy „csalfAra18” sokat dobna a játékon. A véleménycetliket a villa különböző pontjaira ragasztották fel, most pedig már az egész társaság felvételről nézi, hogyan ismerteti őket az érintett/sértett.

Az első máris Törpapát alakító Hókuszpóknak titulálja a villa eszét, aki szerint azért előfordult, hogy nevezett főgonosz jól keverte a kártyákat, hiába volt róla maradandóbb az a mondás, hogy  „mindig melléfog”. Egy másik sorstárs a szeretet képességét hiányolja az érzelemmentes döntésekre szakosodott Roliból, akiről valószínűleg azt képzeli, hogy farkasok nevelték, akik még verték is. Talán egyszer valaki felmelegíti a szívét, mint morcos filmfőhős bácsiét elárvult unokaöccse, azon a felejthetetlen nyáron. ( Persze ha skandináv film, akkor a bácsi meghal a végén.)

Anikó-ruhaelemzést nem tartok, mert nem értek hozzá, mindenki döntse el maga, aztán jöjjön a lényeg!

1. Összefoglaló:

A párbaj közeledtével Adri felveszi a beletörődő bölcs figuráját, így a Krisztiánisztánba tett diplomáciai látogatása alatt sem győzköd senkit az átállásról. Komolyságát Lacika megjegyzése sem képes megtörni, miszerint ő lehet, hogy hazát (bár szívet nem) cserélne egy jóízű alvásért a nyugiszobában. A hangulat kellőképpen komor, kissé „Bergman-filmes családi vacsorás”. Adri azért reméli, hogy az ő győzelme esetén sem fog Vivi őrjöngeni, amire pont annyi az esély, mint arra hogy a cicám majd nem ugrik fel az égbe, majd rohan el rémülten, amikor megint a teraszra zuhan egy nagy adag hó.

Anikó ma este feltűnően lánynak volt öltöztetve, rózsaszínbe (biztos a tegnapi fiús szettre tett megjegyzésünk okán) és szép estét után azt mondja, valaki nagyon elhúzott, mármint nem a villából, hanem a párbajszavazás során. Adri és Krisztián között zajlik a párharc a kedves nézők és olvasók kegyeiért, ha pedig ennyi még nem lenne elég mára az izgalmakból, újfent megtudhatjuk, hogy itt kérem, most már piszokmód felpörögnek az események, hiszen a párbaj után – KAPASZKODJ – azonnal jön a szám szerint NEGYEDIK kiválasztás, amit a villalakók nem is sejtenek, szóval lesz itt még ma este visongás meg jajongás.

A villalakók még nem sejtik, hogy hamarosan békaemberekkel fognak találkozni, akarom mondani, hogy vasárnap nemcsak párbaj, hanem újabb kiválasztás is lesz. Így valószínű, hogy a következő mártírjelöltnek már nem marad ideje magára rakatni a jeleket, ehelyett (te jó ég!), önálló döntések születnek majd. Lám, a rossz rendszer magától nem dől meg, abba bele kell nyúlnia felsőbb hatalmaknak, például az Egyesült Államoknak vagy az RTL Klubnak.

Szóval a játékosok gyanútlanok, egyelőre leköti őket Reni  villamesteri debütálása. A győztes köszönőbeszédében leszögezi, hogy nem szállt el magától, mint luxusfeleség, amikor megkapja karira az első három céget. Tudja, hogy ettől nem emelkedett a többiek fölé, csupán első az egyenlők közt, egy igazságos, bölcs vezető, aki ha kell, népével együtt ragad partvist. Majd elköveti az első hibát is, amikor sorshúzás helyett kívánságműsort rendez a takarítandó helyiségekről. Ha én lennék a terasz, elérzékenyülnék, hogy ilyen sokan gondolnak rám, terasz, terasz, terasz, zengi a tömeg, mintha legalábbis egy közepesen kegyetlen dél-amerikai diktátort éltetnének ( pl. José Diego Terrast). 

Peti túlgesztikulált bevezetője után Vivire ugrunk, aki rózsaszín, unikornisos köpenykében tájékoztatja Csokit, „mint fiú barátot” a pillanatnyi taktikai helyzetről. Aggódik, hogy a paranoiájával, valamint verbális nőbántalmazásával Mulder ügynök és Radics jellemvonásait a lehető legelőnytelenebbül kombináló Krisztián nem jönne vissza egy hősiesen magára vállalt párbajról. Menne ő helyette, Adrit kirángatva, de a mocskos szájú lovag azt nem engedné, így csak egyet tehetnek: Rolira rak(at)ják a jeleket, mert ő közutálatnak örvend, mint az egyetlen fogyitábor résztvevő, aki később sem hízott vissza. Aztán ő majd kihívja Adrit és így összecsaphat a „hazudós meg a lopós”.

Anikó lány a szomszédbólra fazonírozva fogad minket és a már jól begyakorolt drámai hangján mondja, hogy vége lesz az iskolahétnek. Mármint nekünk dráma, mert ha a foglalkoztatottak nem lesznek tematikailag rendezve, akkor nekünk megíróknak/nézőknek megint eljő a szarvilág. A kupola alatt viszont bodottá lesz, mert végre nem kell korán kelni, se tanulni, se semmi. Azt is mondja Ani, hogy valaki el fog tűnni, meg azt is, hogy Csoki félre fog lépni, ráadásul még kiválasztós napra is ébredtünk  (én legalábbis biztos). Hát akkor vágjunk is bele.