Nagy az öröm a villában, ugyanis másfél év után az RTL csapata újra meglépte azt, amire a horrorfilmesek is csak akkor vetemednek, ha már végképp kifogytak az ötletekből: elővettek egy babát. Hála Istennek most tényleg csak egyet, az pedig nem sok vizet zavar, csupán Hunornak okoz néhány kellemetlen órát a hálóban. Ugyanis ez sem olyan rendes játékcsecsemő, amelyik némán várja, hogy a kislány, aki a rokon néninek ezerszer elmondta, hogy inkább plüsscicát szeretne, a sok gyötrelem után –  kegyelemből – végre lecsavarja a fejét. Ez bizony, ha úgy van (és általában úgy van), felbőg az éjszakában, akkor pedig foglalkozni kell vele, mellőzve a falhoz csapkodást, ami feltehetően jobban visszavetné a szavazatokat, mint egy őszödi köteles beszéd.

Adrinak látszólag nem is esik nehezére a feladat, elöntik az anyai érzések, és ha úgy vesszük, Hunor is felkészült az apaságra, annak macsófalvi (= kölök első vagy legfeljebb második nyekkenésére azonnal nappaliba átvonulós, kanapén füldugóval visszaalvós, reggel a karikás szemű asszonynak panaszkodós) értelmében. Mialatt a szülők ily' módon mulatnak, Roli megpróbálja Zsuzsut rávezetni arra, hogy néha-néha az ő „gondolkodása” sem más, mint taktika. Ebből a szempontból édes mindegy, hogy gyengébben muzsikál, mint egy Kártyavárba tévedt Forrest Gump, a szándék a lényeg.

Zsu továbbra is ott tart, hogy ő ilyet soha nem tenne, neki elvei vannak, inkább belehalna a kínzásba, étlen-szomjan, egy Vivien naptárfotóival kitapétázott börtöncellában, minthogy egyszer is ellenálljon a szív szavának. Rolandnak lassacskán leesik, hogy ebből baj lesz, mert Zsuzsu elméjében ezernyi aprócska agyevő manó játszik suttogós játékot, így mire a lány visszaér a cimbikhez, az elhangzottakat jelentős torzulással adja majd tovább. Már késő.

"Nincs a szótáramban ilyen szó, hogy taktika", közli Zsuzsu. (Akkor hogy is ismerhetné a jelentését?) Újfent kezdi magát belelovalni a sértett parasztlány szerepébe, mire Lacika, aki épp most unta meg (érthetően) az álmos búrája felett folyó semmibe tartó diskurzust, egy dramaturgiai „Jó éjt Zsu”-val  vet véget a show-nak. 

"Éjszaka jól aludtam, mert nem keltem fel", mondja Greg reggel, de most már változott a helyzet, így a hátfájáson kívül a Roli-Zsuzsu vita második részét is el kell viselnie. Roli a „nem szólt hozzád senki” fordulat ismételgetésével szerelné le ellenfelét, ami egészen mókás törekvés annak fényében, hogy éppen róla beszél, tőle két méterre. Valahogy ilyenkor én is úgy érezném, hogy ha burkoltan is, de azért csak szóltak hozzám. Pörölés, rádrakomajelezés, manipulátorozás kerekedik, majd a Kasszandrává vedlő Zsuzsu imigyen figyelmezteti Adrit: „vigyázz, mert be akarja folyásolni a gondolataidat”! Mármint Roli, aki „annyit hazudik, mint a vízfolyás…sőt, a Niagara vízesés”.(Lehet, hogy utóbbi ármánykodással vett rá  embereket, hogy hordókban vessék bele magukat? )„Ő nem autómosó, hanem agymosó”,mondja Zsuzsu, de a frissen ébredt Greg e szellemességre még nem tud elég frappánsan reagálni.

Később, amikor Roli utólagosan elemzi saját akcióját, némileg kilóg a lóláb. Láthatóan nem bánná, ha mi nézők afféle „(mély)szegény ember TGM-je"-ként tekintenénk rá, aki próbál szót érteni az olyan egyszerű teremtésekkel, mint Zsuzsu, de sajnos az ő értelmiségi attitűdje és magas intelligenciahányadosa ide együtt is kevés. Kár, hogy közben ilyesmiket mond a bükfürdői naivával szerzett tapasztalatairól: „el kelljen a végén magamban azt a bogarat tennem, hogy csak magamat idegesítem vele”. Aztán a királyság véget ér, én meg éppen egy pillanatra elmerengenék azon, hogy milyen ízeltlábúak, és pontosan hol lakhatnak Rolandban, amikor valakik, feltehetőleg a VV9 Powered By Insane Asylum szerkesztői, érzéstelenítés nélkül beleszúrtak egy kötőtűt az agyamba. Legalábbis feltételezem, hogy attól alakult ki ez a sokkos amnézia, amitől csak nyomokban tudom felidézni, hogyan búcsúztak el a villalakók egyenként a babától. Ettől.

Uh, megint kezd minden elsötétülni, úgyhogy csak annyit jegyeznék meg, hogy remélem, e közjáték nem volt olyan komoly részükről, mint amilyennek látszott. Mert ha igen, akkor karnyújtásnyira vagyunk a tragédiától, amelynek során a bomlott – magára Zsuzsu által elhanyagolt menhelyi kutyusként utaló – Reni elméjében totálisan a visszájára fordulnak a dolgok, és egyenként szedi majd szét a babának hitt embereket. Greg bohócsipkája azért sejteti, hogy valaki még tartja a kapcsolatot a valósággal, Zsuzsu azonban sírva ad tanácsot  Noelnek arra az esetre, amikor majd felnő, Lacika meg azt fejtegeti, hogy a "gyermeknek" problémái vannak. 

"Rájöttem, hogy ez tényleg egy játék", jelenti ki Adri, és remélem, RÁ is gondolt.

A következő fejezetben Zsuzsu a pult mögül titokban "megfigyeli" Rolit, méghozzá Reni egykori nyomozását idézve, de hagyjuk is, megértem, hogy kihívás után, de mégis előtte vagyunk, valamit be kellett tenni, oszt' jó napot. "Nem baj, hogy unalmas, lényeg, hogy lessen valaki" – mondja ki kémünk tök véletlenül a műsor ars poeticáját. Majd a taktika mibenlétéről interjúvolná Rolit, aki közben úgy tesz-vesz a konyhában, mintha monológba átváltó lakótársa ott sem lenne. Ha most megszólalna valami sejtelmes zene, Roli lehelete meg hirtelen láthatóvá válna, akkor rendesen tele lenne a gatyám. Hát még ha Zsuzsu kicsit jobban hasonlítana Bruce Willisre.

A villamesteri címért paradox módon színes tojásfehérjét (?) kell keményre verni versenyszerűen, és igen, elsütnek minden ide vonatkozó poént. Lányok közük Zsuzsu, fiúk közül – némi vita és Lacikával abszolvált külön döntő után – Greg győz, az utolsó kirakós összecsapásban pedig az érzelmek asszonya brillírozik. 

Az ilyen szürke kis pókhálók nem tudom, hogy minek repkednek.

(Greg bölcselete a szerinte kevésbé érdekes játékosokról)

Hopp itt is van újra a kihívás, az eredmény még mindig ugyanaz. Lacika az igazság győzelmében reménykedik, ami egyben azt jelentené, hogy visszatérhet, és tovább szórakoztathat mindenkit, saját magát és az anyukáját is beleértve. Erős vállalás, bár utóbbi kettőt nyilván eddig is meggyőzte. A nézőkre kéne még gyúrni. Reni nem akar szarkavaró lenni, ahogy árulkodni sem szeretett volna a fitthéten, de annyit elmond Lacikának, hogy olyan, de olyan infója van Roliékról, hogy a kihívott „szembeköpködné őket, ha tudná”. Áh, valóban nem kavarja azt a bizonyost, inkább robotgépet használ.

Adri állítása szerint semmi kapcsolata nincs már Rolanddal, ezért Reni megkérdezi, akkor miért nem őt hívta ki. Mert nem hülye ám, mindenféléket gondol, akár naponta többször is. Adri ideges, szerinte húszmilliószor (pont annyiszor, mint amennyi bodyja van) elmondta már az okokat, és nem szeretné, ha titkos paktummal gyanúsítgatnák. Miiiiii? Erre senki sem célozgatott, néz Reni bociszemekkel, aztán hirtelen kiátkozza Adrit a Sellőegyházból. Csak mert gyanús. Odakint hajlandó vele tárgyalni, de villán belül vége a barátkozásnak. Roli és Lacika azon kuncog, hogyan „kérdezik fel” éppen Adrit, aki szerint vádlói „képzavarban vannak”, szóval egy jó szerkesztő biztos nem engedné be őket egy verseskötetbe. És nagyon csúnyán „félre is nézik”, ő márpedig nem szövetkezett.

Reniék már Lacikát támadják egy KFT szám címével. Hárman is látták, hogy Roli összepacsizott Hunorral a kihíváskor, és kizárt, hogy csak egyszerre volt idegrángásuk. Őt akarják kirakni, nem vitás, aztán Roli és Adri kiteszi Hunort, majd mindenki mást. Ha jól értettem. Na, csak beindult az a robotgép.