Az összefoglaló első percei édes nosztalgiával töltenek el. Felsejlik előttem a gimi konyhás nénijének tekintélyt parancsoló alakja, és hangja, ahogyan lágyan az arcomba kiabálja: „Ebéééédjegy????!!!!” A villalakóknak utóbbira nincs szükségük, hiszen ez az egész műsor maga az ebéd(+reggeli-+vacsi-+cigi-+pia-)jegy, a bőség kosarából itt mindenki egyaránt vehet, már amennyiben a villamester írja fel a rendelést. Szóval ebédjegy nincs, de menzakaja van, sőt, repeta is a finomfőzelék-fan Erának. Ó, ha szegény Twist Olivér ezt látná!

Ugyan véget értek a nomádpusztai hétköznapok, de a villalakók teljesen megszokták a kőkorszaki retket, a középkori patkányos parókákat, de annyira asszimilálódtak, hogy a lassan bármely tetszőleges magyar kórház állapotát felvevő, esetleg egy portóríkói putri szintjére süllyedő Való Világ Villában egyesek teljesen jól érzik magukat. A már kívül is platina szőke Kebab egy banánt szopva konstatálja mindezt, hogy ez a szügyig érő dzsuvás fos már tényleg tarthatatlan.

Anikó csinos a farmer szettjében és a félretűzött hajával plusz hatalmas beleéléssel, ennek köszönhetően legalább három pével mondja, hogy ez itt már megint a póverbájbigbrádör. Egyem a szívét, izgul is. Már, hogy holnap kiválasztás. Csoki és Ginu csap majd össze a mi kegyeinkért. Aham. Eldönthetjük majd, hogy Csoki vagy Ginu, Ginu vagy Csoki, lesz az, aki tovább küzdhet a 36 millióért, hát őőőrület! A lényeg, hogy szavazzatok!

Kezdem rögtön azzal, hogy minden elismerésem az eddigi írói munkálatokért, mert ugyan sokszor elhangzott már az előző évadok során, hogy szarból építjük a várat, de MOST TÉNYLEG. Valahogy egyre inkább nem kóser az, ahogy a műsorszolgáltató lassan már csak abba fektet energiát, hogy évről évre összegereblyéz nekünk egy talicska majmot, illetve kicsicsiázza a villát az éppen aktuálisan trendire. Kedves Szerkik! Nem kell ahhoz Eysenck féle személyiség tipológia teszt, hogy lássuk, a bent tartózkodó humanoidok konkrétan nem bírnak értékelhető ilyennel, ergo az édesanyjukon kívül kábé senki sem érzi őket sem szórakoztatónak, sem jópofának. Az akutális rész is olyan érdekfeszítő volt, hogy többször bólintottam az álommanónak a megtekintés közben, mint gyermekkorunk bólogató kutyusa a zsiguli kalaptartóján. Láthatóan Anikó sem boldog, de még a falra vetített szmájli is rí mögötte. Hát nem véletlenül.

Ezt a hogyvoltot olvasóbarát módon két részre osztottam, így akit már az előző epizódban is fárasztott Csokiék kiruccanása, az nyugodtan átugorhatja őket, akit pedig a villában el- és feltűnő tárgyak hagynak hidegen, befejezheti a művelődést, amint a srácok elhagyják a tanyát. Elmés megoldás, ugy

1. Csoki és Krisztián vidéki kalandja - Második, egyben befejező rész

Az ember azt hinné, egyértelmű, hogy ha valahová két romantikus randira érkező férfit várnak, akkor nem készülnek nekik topless masszőrnőkkel, mert…hát izé, feltételezik, hogy nem lesz rájuk szükség. Hőseink valamiért mégis ilyesmire számítottak, ezért még a szállásra érve is huncut mosollyal keresgélik a bujkáló bulákat, kacc. Csoki reklamál a kamerának, hogy ötcsillagos, jakuzzis királyság helyett egy tök hétköznapi tisztaszobát kaptak, béna pezsgővel és eperrel. Krisztián ellenben értékeli a meleget és a rendet, csak ne lenne útban az általa idehozatott haverja.

Azért mégsem kell kétszer mondani, hogy szálljon be mellé a – láthatóan egyszemélyes - fürdőkádba, persze alsógatyában, mert ha csak egyikük meztelen, az a vonatkozó nemzetközi egyezmények szerint nem valósítja meg a buzulás tényállását. És ha még arra is vigyáznak, hogy semmilyen nagy barna testrész ne kerüljön kontaktusba Krisztián bőrével, akkor ez a kád víz már biztosan nem moshatja le róluk a kőkemény macsóságot. Nem is tudnék mindebbe belekötni, ha nem kínozna egy kérdés, amely még annál is nyugtalanítóbb, mint hogy kihúztam-e a vasalót, mielőtt elmentem otthonról: vajon nem lehetett volna azt a kádat külön-külön is használni? Bár azt hinnénk, ilyen körülmények között kizárt, de a fiúk mégis fáznak, és nem találják a csap meleg oldalát, de mielőtt még EZ történne, pajkos spricceléssel keltik életre fagyos tagjaikat.

Anikó a fényesre lenyalt hajában jelenti pipaszár lábakkal állva a blue box díszletben, hogy gratulázik Puskás Petinek, amiért stabil légszomj mellett is levezényelte élete első VV párbaját. Node csaptyunk bele a lecsóba/-be, lássuk, hogy mi volt vasárnap before the tetemre hívás!

Élő adással nyitunk, és engedtessék meg nekem, hogy mint a szépre és esztétikumra érzékeny nő, néhány szót rögtön ejtsek arról, ami ma itt történt a színpadon. A sztájliszt vagy rádurrantott a crackpipára adás előtt, vagy kibaszottul rühelli Anikót és Pornóbajuszt, mert előbbi egy ikeás szatyrot visel szoknyaként maga köré penderítve, melyhez egy fehér sportcipő tűnt a leglogikusabb választásnak, míg utóbbi felül ünneplős cigányvajda, alul piacozós melegítő vonalon lett feldíszítve a nagy napra, hát ez prájszlessz gyerekek. AZ első néhány másodpercben már szpojlerezik is a közönség, mert egy fiatalember VV Lacika transzparenst lobogtat a kamerába, és mivel a crackpipa nekem majd csak az írás jön, ezért biztosan tudom, hogy még nincs ilyen nevű lakó odabent, de feltételezem, ezek után lesz. Ünnepi ebédbként a mai adás során kapunk az égvilágon mindent, vörösboros baconbe göngyölt szimpátia-szavazás eredményt, konfitált fokhagymás párbaj nélküli hazamenetelt, zsírszalonnával megtűzdelt újabb beköltözést, illetve már ma előkerül a villa tejszínhabos desszertje, az első kiválasztás is. Hát lássuk.

Gyermekeim az Úrban. Már megint eltelt egy év, pedig mintha tegnap lett volna; még tisztán cseng a fülemben, ahogy primiTivi a hálóban üvölt, mint a sakál, hogy ez egy faszszopó hálószoba geci; ahogy putridomb koronázatlan királynője, alias VV Dina szájából kecsesen hullanak alá a rágatlan fél rántott húsok a földre, amikor éppen két falat között kellett elküldenie valakit a geccibe; vagy Vivi, drága Vivi, aki azóta már minden bizonnyal okleveles bolygókutató. Jobban vártam ezt a napot, mint a karácsonyt, és nem hiába, mert az idén igazán kitettek magukért az rtlnél, és minden idők legótvarabb társaságát válogatták össze nekünk gondosan, még akkor is, ha a mai adás elég vérszegényke lett. No de.

Akkor ugye ott tartottunk, hogy Dávid visszatért a Bayani törzshöz, ahol ő volt az egyetlen, aki nem találkozhatott a hozzátartozójával, hisz a szerkesztők nem sejthették ,hogy ő fog visszatérni a holtak szigetéről. És nincs az a last minute jegy, amivel időben a Fülöp-szigetekre lehetett volna reptetni Dávid szeretteit. A fapados, plusz a hektikus, szigorúan csak a hasraütésszerű menetrend szerint működő Fülöp-szigeteki repülővállalatok összehangolása még a hat lehetetlen küldetést megjárt Ethen Huntnak is kemény dió lenne. Az "amúgy is felszálló Garancsi luxusgép" meg pont nem repült arra, (nem arra focizott a Vidi) hogy Dávid anyját/csaját elvigye magával. Mindegy, Dávid így járt. Alexandra, Fanni és Tomi rokonsága viszont izgulhatott az első elődöntős játékon. Egy gerendát kellett kitartani. Nem úgy, mint Toldi, hanem egy kötél segítségével. 

Ezt még egy lehúzós tévéjós is megmondta volna, hogy a türelem és a kitartás mintaszobra simán megnyeri az izomerőn és a "fejben ott levésen", a "fájdalom kizárásán" alapuló játékot. Így is lett. Az élő Dávid szobor még napestig tudta volna tartani a gerendát, de nem volt annyi külső tárhely a forgató stábnál, így a feladat végével inkább elhúztak haza. Némi arcoskodás belefért, hogy ő itt azért fejben eldöntötte, hogy MA bejut a döntőbe, és láss csodát, bevonzotta a big wint.