A várakozás, hogy a két hősszerelmes viszontlássa egymást, lassan a végéhez közeleg, ám a történetnek előtte még annak rendje és módja szerint el kell érnie az érzelmi mélypontját. A főcím végi easter egg a karácsonyra utal, majd Claire-t látjuk, ahogyan épp műt, hiszen értelemszerűen, miután reményvesztetten visszatért Skóciából, a munkába vetette magát. Rizikós a dolog, a többiek sürgetnék már, hogy ne kockáztasson, de ő csakazértis végigcsinálja, s lám, neki van igaza. Ha eddig nem lettünk volna benne biztosak, most ezzel a jelenettel demonstrálják nekünk, hogy Dr. Randall egy biztos kezű, nagy tudású sebész, aki tudatában van kiváló képességinek.

Roger magyarázza egy jegyzetekkel teli tábla előtt, hogy tehát a múltban és a jelenben párhuzamosan halad az idő. Claire három évet töltött a 18. században, azóta húsz év telt el, így Jamie-t is húsz évvel később kell keresni. 1968-ban járunk Skóciában, s most vesszük fel a 2. szezon végén elejtett szálat, mikor a fiatalok is látták Geillist átmenni a köveken. Fiona, Mrs Graham unokája sürög-forog Roger körül, amit Brianna gúnyos pillantással nyugtáz. Szó esik a Dunbonnet-ról is (Bree csak legendának tekinti), amikor Claire felkiált: megtalálta Jamie-t Ardsmuir börtönének 1753 és 1756 közötti kimutatásaiban. De aztán megint nyoma veszik, miután a börtönt felszámolták. Roger szerint azért így is van mire koccintani, s amúgy sem lehet soha túl korán a whiskyhez. 

Boston, 1956. Frank Randall, a Harvard történész professzora igazi angol reggelit készít kicsi családjának. Az ok, hogy Brianna, a lánya túlságosan elamerikanizálódik az iskolában, így itt az ideje valami angolságot is vinni az életébe. Míg a házastársak kettesben vannak, Claire bedobja az ötletet, hogy este elmehetnének moziba. Frank azonban mindkét ajánlott filmet látta már. Értelemszerűen nem egyedül. Claire kicsit megrökönyödik, de Frank biztosítja arról, hogy nagyon diszkréten intézi a dolgot. Kibeszélni mindezt, ha egyáltalán akarnák, sincs sok idejük, mert Brianna fut be egy rajzzal a kezében, s rögtön asztalhoz ül. 

Az előző két részben már ráálltunk az egymás közt váltakozó idősíkok struktúrájára, az új részben sincs ez másként: azt láthatjuk párhuzamosan haladva, hogyan telik Claire és Jamie élete térben és időben is elválasztva egymástól. A főcím végén Jamie körözési portréját látjuk, s a felirat tanulsága szerint 1752-ben járunk, Skóciában. 

Megtépázott skót zászló lobog a szélben, halottak mindenütt. Vörös kabátosok sürögnek-forognak, csata utáni nagytakarítás. Az angolok leszúrják a még életben lévőket, utána könnyebb fosztogatni is. A lelkes Outlander-néző pedig rettegve várja, mikor pillant meg ismerős arcot az elesettek között. Aztán hirtelen... az az arcél! James Alexander Malcolm MacKenzie Fraser fekszik félig tátott szájjal egy halom tetején, rajta egy angol katona. Jamie kinyitja a szemét, lassan fordítja fejét jobbra-balra, egy skót harcost közben leszúrnak az angolok, a fiatal férfi utoljára hősünk szemébe néz. Üdv a cullodeni csatamezőn! 

Miközben mi lerágjuk a körmünket az izgalomtól, hogy lesz-e csata vagy sem, addig a készítők kicsit szórakoznak velünk. Az évadzáróban ugyanis a Trónok harca Lady Olennájával  kezdünk. Nem vicc, Diana Rigg ugrabugrál egy saccra hatvanas évekbeli televízió képernyőjén egy másik ikonikus szerepében, Emma Peelként. A felirat megerősít bennünket, 1968-ban járunk Skóciában. A műsort nem csak a gyerekek, hanem egy olyan gyámoltalan kinézetű fiatalember is bámulja, akit tízből kilenc nő azonnal rohanna babusgatni. Szólnak is neki, várják a vendégek, köztük a kissé őszes hajú Claire. Wakefield tiszteletes búcsúztatóján járunk, az elanyátlanodott fiatalember pedig nem más, mint nevelt fia, Roger.  

Ahogyan kis csapatunk belovagol a skótok táborába, Claire-rel együtt mi is nehezen hisszük, hogy ezek a katonák ugyanazok a bátor harcosok, akik Prestonpansnál győztek. Az öt hónapig tartó visszavonulás és a rossz ellátás meggyötörte a felkelőket. Claire ettől úgy érzi, hogy tehetetlenül áll a közelgő katasztrófával szemben. Rupert tovább élteti az egyszemélyes Angus-mítoszt, vajh' mit mondott volna az egykori harcostárs a visszavonulásra? Ross szerint ugyanazt, mint Kincaid. A két felföldi egyformán gyászolja jobbik felét. 

Jól halad a jakobita felkelés, a seregek behatoltak Angliába, s már Manchestert is elfoglalták. Claire fogorvoskodik, melynek már a látványától is rosszul van körülötte majdnem mindenki. A haditanácsban kivételesen egyetért Murray és O'Sullivan a visszavonulásban. Jamie akaratoskodik, hogy már csak öt napra van London, most kellene addig ütni a vasat, amíg még meleg. 

Prestonpans az epizód címe, s aki kicsit is járatos a jakobita felkeléssel összefüggő valós történelmi eseményekben, már sejtheti, miről szólhat a rész. Mindenesetre egy eléggé halott felföldi férfi látványával indítunk, valószínűleg angol őrjáratba botlott a szerencsétlen. Claire úgy érzi, szíve mélyén mindig is tartott tőle, hogy a történelmet nem lehet újraírni. Hősnőnk igencsak el van kenődve, sok ember látott már eddig is meghalni, túlságosan is sokat. Azért a gazdátlanul maradt baltát magával viszi. 

Az előző részben már kezdtünk belemelegedni a harci ügyekbe, ravasz róka ez a Lord Lovat, aki egyébként a történetben szereplő néhány valós történelmi személyiség egyike. Az öreg végül száz embert küldött a fiával a csatába, de mivel parancsra tették, egy részük hazaszökött útközben. Ifjú Simon földet ígér a részvételért cserébe, nagyjából így tudja csak megakadályozni, hogy mindenki lelépjen. Perthben van találkozó a Murtagh vezette lallybrochiakkal, innen indulnak majd közösen tovább, hogy csatlakozzanak Károly herceg seregeihez.