Boston, 1956. Frank Randall, a Harvard történész professzora igazi angol reggelit készít kicsi családjának. Az ok, hogy Brianna, a lánya túlságosan elamerikanizálódik az iskolában, így itt az ideje valami angolságot is vinni az életébe. Míg a házastársak kettesben vannak, Claire bedobja az ötletet, hogy este elmehetnének moziba. Frank azonban mindkét ajánlott filmet látta már. Értelemszerűen nem egyedül. Claire kicsit megrökönyödik, de Frank biztosítja arról, hogy nagyon diszkréten intézi a dolgot. Kibeszélni mindezt, ha egyáltalán akarnák, sincs sok idejük, mert Brianna fut be egy rajzzal a kezében, s rögtön asztalhoz ül.
A múltban Ardsmuir börtönében vagyunk, 1755-ben. Egy idősebb tiszt magyaráz egy fiatal csinoskának arról, hogy errefelé legfeljebb fajdra lehet vadászni, meg az állítólagos francia aranyra, amit még Lajos király küldött a jakobitáknak. Már ha egyáltalán létezik, viszont ha valaki rálelne, Londonban nagyon megsimogatnák érte a buksiját. Úgy tűnik, a fiatal váltja az idősebbet egy poszton, utóbbi örül, hogy végre visszamehet a civilizációba, az újonc meg a helyi társasági élet iránt érdeklődik. Hát, maximum a tisztekkel lehet csevegni, meg a rabok közül egyvalakivel. A hírhedt Vörös Jamie-t ugyanis itt tartják fogva, ráadásul ő az egyetlen, akit bilincsbe verve. A többiek Mac Dubh-nak szólítják, vezérükként tisztelik, ő a szószólójuk. Az idősebbik rendszeresen szokott vele vacsorázni, ám az őrnagyi rangú fiatal egyenlőre még elveti ezt a lehetőséget.
A cellába visszaérve Jamie egy Hayes nevű fickóval beszélget az új börtönkormányzóról, és megint az az ingerlő zúgás hallatszik, mint amikor Jamie Black Jackkel éjszakázott Wentworthben. Miközben valaki megkínálja innivalóval - tényleg ő itt a bandavezér - azt magyarázza, hogy valahonnan ismerős neki az új fiú, de nem ugrik be, honnan. Még a neve, Grey, sem mond neki semmit. Épp egy fal mellett ül, és hihetnénk azt is, hogy az a bizonyos ismerős hang, ami most megszólal, csak képzeletében él. De aztán a kamera belopózik az oszlop mögé, és bizony Murtagh kuporog ott rongyosabbnál rongyosabban, megderesedett szakállal. Az egykori viseletéből szorongat egy aprócska darabot, Jamie figyelmezteti, vigyázzon, korbács jár érte, ha megtalálják nála.
Míg tovább beszélgetnek az őrnagyról, Jamie megvizsgálja keresztapus karját, amit megint agyonharapdáltak a patkányok. Jamie ápolni szeretné, de Murtagh nem kér a zöldségekből. Pedig egész csinos gyógynövény gyűjteménye van hősünknek, s olyan szívfájdító, ahogy beleszagol, szemmel láthatóan megrohanják az emlékek. Mondja is, hogy egy lánytól tanulta egykoron a gyógyító praktikákat. Murtagh kimondott szavak nélkül is érti jól a helyzetet. Aztán Jamie-t az őrnagy elé viszik, szóval mégiscsak folytatni kívánja a társalgási rituálét. Be is mutatkozik, ő John William Grey (vagyis az egykori kamaszfiú, aki még a felkelés elején hepciáskodott).
Hozzák az őrnagy vacsoráját, amire szemet vet egy patkány is. Grey szól a pincérkedő rabnak, tessék hozni egy macskát neki. Aztán Jamie-től érdeklődik, hogy sok-e a patkány a rabok celláiban. Eléggé. No, hát akkor minden cella kapjon egy cicust. Jamie tisztelettel kéri, hogy inkább ne. Az őrnagy megrökönyödik attól a sejtelemtől, ami átfut csinos kis buksiján: Úristen, csak nem eszik meg a rabok a patkányokat? De igen. Már amelyiknek van akkora szerencséje, hogy egyet elkaphatott. Pfff. Vajon miért érzem azt, hogy Grey úrfi legalább annyira büntetésből van itt a maga pozíciójában, mint a rabok? (Jamie is valami ilyesmire céloz egyébként.)
1958-at írunk, Claire lediplomázott, épp partiféleség van odahaza, ott vannak a csoporttársai, köztük Joe is. Brianna fényképez nagy lelkesen, Frank meg sürgetné a társaságot; nem úgy volt, hogy hatra van asztalfoglalás? Nem, hétre. Frank amúgy nem menne, mert sok dolga van. Csengetnek, Claire nyit ajtót, és majdnem a nyakába ugrik egy szőke hölgyemény, úgy tűnik, megérkezett Frank sürgős dolga. Claire összetereli a társaságot, hé, emberek, menjünk mégis korábban, legfeljebb a bárban iszogatunk még egy kicsit. Távozóban mindenki végignéz Franken és vendégén.
Rongyos ember sétál az úton, az angolok megállítják, de szavát sem értik, az öreg gael és francia keverék nyelven beszél, hangjában szent borzadállyal. Őrnagyunk rögtön Jamie segítségét kérné, de a felföldi humorát a börtönévek sem koptatták el, kijelenti, ő itten rab és nem tolmács. Kemény kiképzés a börtönkormányzói poszt egy fiatalembernek, de Lord John Grey gyorsan tanul, és már nem is olyan kétségbeesett a tekintete. Üzletet ajánl: leveszik Jamie-ről a bilincset, ha hajlandó segíteni.Cserébe két dolgot vár el: pontosan fordítson Jamie, és ne mondja el senki másnak. Hősünknek is van egy feltétele, tessék takarókat és orvosságot vinni a raboknak. A lord szemberöhögi a maga visszafogott angol módján, tudhatná Jamie, hogy nem fog menni, készlethiány van. Jó, akkor legalább Murtagh-n segítsen.
Claire odahaza ücsörög a kanapén, mikor Frank érkezik csúnyán elázva. Megaláztál a kollégáim előtt, mondja az asszony, Frank meg csak annyit, hát akkor üdv a klubban. Claire lekurvázza a szőkét, Frank megvédi, hogy nem ez a foglalkozása, hanem éppenséggel az ő doktorandusza. Egyértelmű a kérdés: Frank a közös hálószobában is dugott vele? A férfi szerint az a hálószoba már így is túlságosan zsúfolt. Claire válni akar, Frank viszont azért nem, mert attól fél, így elveszíti Briannát. Nem bízik az asszony ígéretében, hogy nem választaná el tőle.
Az öreg ágrólszakadt az elátkozott aranyról beszél, Ellent, Dougalt és Columot kezdi emlegetni, s hogy a Fehér Boszorkány, La Dame Blanche egy MacKenzie férfit keres, s eljön érte. Már Jamie-t is érdekelné a sztori, de közben az öreg elhalálozik. Az őrnagy azt hiszi, hülyére vették, kilátásba helyez némi kínzást, Jamie komoran megjegyzi, próbálkozhat az úrfi, de semmi olyat nem tud vele tenni, amit más már ne tett volna meg. Murtagh szerint Jamie főztje egyre szarabb, s míg ezen zsörtölődik,a csavargó mondókájáról beszélgetnek. Az öreg szeme felcsillan, lelkesen megragadja Jamie karját, hogy lehetséges talán, hogy Claire-ről beszélt? Jamie nem akar emlékezni, Murtagh viszont szokott arra gondolni, mi lehet az asszonnyal és a kicsivel. Jamie leinti, ne gondoljon ilyenekre, mert csak fájni fog. Murtagh megkérdi, azért ugye imádkozhat értük?
Jamie vacsorára hivatalos az őrnagyhoz, rögtön fel is veti, hogy engedélyezni kellene a raboknak, hogy saját maguk vadásszanak apróbb állatokra. Lehetne vízitormát is gyűjteni, sok zöldet beilleszteni az étrendbe, hogy megelőzzék a skorbutot. Az őrnagy nem is azon lepődik meg, hogy Jamie a feleségétől tanulta mindezt, hanem hogy egyáltalán nős (volt). Vacsorára fácán van bormártásban, s kiderül, hogy lordunk nem olyan járatos a világ e gyönyöreiben, mint Jamie, akinek arca, mikor belekóstol a kajába, priceless. Utána a raboknak tart élménybeszámolót az ízekről, úgy tűnik, ők is nagyobb gourmand-ok, mint az angol tiszt. Az átalakult Jamie-Murtagh viszonyra (most a fiatalabbik viseli gondját az idősebbnek) jellemző, ahogyan az öreg odabújik a jelenet során keresztfiához.
Jamie elérte, hogy elmehessenek vadászni. De csak egy óvatlan pillanat kell, hősünk kiugrik a sorból, s a többiek nagy fűcsomók alá rejtik. Lord John nem akarja elhinni, hogy ilyen lazán átvágták. Aztán már három napja zajlik a kutatás, mikor Grey sürgős dolgát végzi, Jamie meg elkapja. Azt mondja, kezdettől fogva tudja, kicsoda az úrfi, s velük együtt emlékezhetünk mi is vissza arra a táborbeli jelenetre. Az őrnagy akkor azt ígérte, hogy miután megmenti Jamie életét, meg is öli. Íme, itt az alkalom. A lord végigsimít a karddal Jamie nyakán, de aztán azt mondja, nem fogja megölni a rabját. Utána sétálnak kicsit a mezőn, és arról beszélgetnek, Jamie azért szökött meg, mert azt hitte, a csavargó Claire-ről beszélt. De nem találta a szigeten. Amúgy Lajos király aranya sem létezik. Viszont talált ékköveket, az egyiket a tisztnek adja.
Lord John orvost küld Murtagh-hoz. Eltelik három hónap, az őrnagy sakkozás közben említi Jamie-nek, örül, hogy a rokon már jobban van. Az őrnagy arról mesél, hogy volt egy számára nagyon fontos ember a seregben, aki miatt végül is katona lett. (Lécci, csak ne Black Jack legyen az!) Ráterelődik a szó Claire-re is, Jamie most mondja ki Culloden óta először a nevét, és egyben világosítja fel a másikat, hogy annak idején ő volt az az asszony, akinek annyira meg akarta védeni az erényét. Nagyon barátságos a hangulat, a kislord fel is bátorodik, megérinti Jamie kezét, meg is simizgeti egy kicsit. Jamie viszont nyersen reagál, tessék levenni róla a kezét, mert különben megöli. Lord John könnyes szemmel néz maga elé. Szegény fiú!
Közben a 20. században is zajlik az élet, melyekből rövid jeleneteket láthatunk: Brianna 18 éves lesz, Brianna elvégzi az iskolát. Claire és Frank pedig egy újabb nagy veszekedést produkálnak. Most már a férfi akar válni, menne haza Angliába, mert Cambridge-ben ajánlottak neki állást, s vinné magával a lányát is. Ja, és amint szabad, elveszi Doktor Szöszit is, mert a nő igazán szereti, mert még osztozni is hajlandó volt rajta. Végül Frank ingerülten megragadja a kocsikulcsot, majd lelép. Claire-t pedig a kórházból keresik, sürgős műtétre hívják.
Szállingózik a hó a börtönudvaron, a rabok sorba állítva. Feloszlatják a börtönt, mindenkit deportálnak az amerikai gyarmatokra. Kivéve Jamie-t, akit társai kétségbeesésére kirángatnak a sorból és a lord lova után kötnek. Senki sem ért semmit, Murtagh-t taszigálják előre, tekintete Jamie-re tapad. De a ló, rajta a tiszttel elindul, Jamie kénytelen utána menni. Már három napja mennek így szótlanul, amikor a lord kezd beszélni, hogy a deportáltak, mihelyt lejárt az idejük, természetesen szabad emberként élhetnek tovább, már ha megérik. Jamie is rab még mindig, de Grey azt el tudja intézni, hogy afféle házi őrizetben legyen egy Helwater nevű helyen. Pont ott, lent a völgyben.
Az ottani uraság fia is a seregben szolgált és a lázadás során esett el (aham, szóval ő az a bizonyos"fontos valaki"?), úgyhogy ajánlatos inkább álnevet használni, Lord John pedig negyedévente látogatni fogja. Jamie-nek kattognak a fogaskerekek az agyában, mégis miért teszi ezt a másik? Hát hiszen még meg se kaphatta. Ó, az a múltkori csak pillanatnyi gyengeség volt, Jamie ne is törődjön vele. Mindenesetre, a bátyja annak idején megfizette a család becsületével kapcsolatos adósságát, ezt a mostani dolgot a kisebbik lord most önmaga becsületéért teszi. Mintha az epizód végére felnőtt volna az úrfi, bizony, bizony, sok fontos leckét megtanult rövid börtönkormányzói karrierje során.
Claire épp végez a műtéttel, nyugtatgatja a páciens rokonait, hogy minden rendben lesz. Joe érkezik, s már tudjuk, hogy rossz hírt hoz, egészen pontosan azt, hogy Frank halálos autóbalesetet szenvedett. Claire így búcsúzik férjétől, akiről azt mondja, szerette, ő volt az első szerelme. Minden adósság megfizetve - az epizód végére kiteljesedik a cím, mindkét hősszerelmes, ha más-más értelemben is, de újra szabad.
Facebook kommentek