Prestonpans az epizód címe, s aki kicsit is járatos a jakobita felkeléssel összefüggő valós történelmi eseményekben, már sejtheti, miről szólhat a rész. Mindenesetre egy eléggé halott felföldi férfi látványával indítunk, valószínűleg angol őrjáratba botlott a szerencsétlen. Claire úgy érzi, szíve mélyén mindig is tartott tőle, hogy a történelmet nem lehet újraírni. Hősnőnk igencsak el van kenődve, sok ember látott már eddig is meghalni, túlságosan is sokat. Azért a gazdátlanul maradt baltát magával viszi. 
Bekukkantunk a haditanácsba, figyúzzá má', ki van itt: Csinos Csárli, aki a bulihoz öltözött, mert kiltet visel, és küldetésének éteri magaslatából igyekszik minél méltóságteljesebb, ugyanakkor közönyös arcot vágni (bár időnként úgy néz ki, mint egy elkényeztetett kisfiú, akinek most esik le, hogy ez az egész nem játék), miközben hadvezérei egymás parókáját tépik a cicaharcban. Így ismerkedünk meg O'Sullivan szállásmesterrel,valamint a többiekhez képest elegánsabb viseletű és tartású Murray tábornokkal. A vita tárgya, hogy O'Sullivan támadna, hiszen az angolokat csak egy rét választja el tőlük, Murray szerint viszont ha már sikerült egy dombra telepednie a seregüknek, meg kellene tartani ezt a jó hadállást.
Ráadásul - és itt már Jamie is beszáll a vitába - ki tudja, mennyire mocsaras az a rét. Jó volna most valami lovasságféle a felderítéshez. A skótok és az ír kölcsönösen sértegetik egymást, majd Károly kér szót, hogy ha már itt van, esetleg vázolná a saját nézőpontját, ami egyben egy kis hogyvolt a felkelés helyzetéről: Perthben és Edinburgh-ban tárt karokkal fogadták a jakobita seregeket, úgy tűnik, szeretik az emberek a Stuart herceget. Jamie szerint ez inkább a meglepettségről és nem a szimpátiáról szólt, most viszont az angolok már számítanak az érkeztükre. Károlyt ez nem győzi meg, ő szeretne az angol hadsereg vezetőjével, Cope tábornokkal találkozni, egy nagylelkű ajánlattal meggyőzné őt a kapitulációról, biztos ő sem szereti feleslegesen ontani a honfivért.
Murray, aki sok más korábbi szereplőhöz hasonlóan kezdi gyanítani, hogy a magas rang ellenére is lehet valaki idióta, ingerülten kirohan. De akkor most mit is mondjanak a klánvezérek az embereiknek? Sejtjük jól, hogy ezt a kínos helyzetet csak Jamie oldhatja meg. Előtte azonban még lenne hozzá Csárlinak egy személyes kérése: figyelj, a csata során először majd az angol sebesülteket kellene ellátnia a Claire által működtetett kórháznak. Merthogy érezzék ők is, a Stuartok nem ellenük küzdenek, csak az aktuális király ellen. Jamie szerint nem jó ötlet, Károly a saját érdekében ezt inkább ne hangoztassa máshol.
A Fraser-táborban is nehéz mivel kitölteni az üres perceket, Angus a két lallybrochi VIP-parasztot (mindig ők "a lallybrochiak"), Rosst és Kincaidet köpködi, és beszólogat nekik, hogy biztos elszaladnak majd a csatából. Előkerül a kisember tőre is, és jól látszik a hierarchia a bagázson belül: Murtagh-ra nem hallgat, Dougalra sem, csak Jamie tudja lenyugtatni. A főnök elmondja embereinek, miről tanácskoztak az urak, és hogy kellene egy jó lovas, aki felderíti, mennyire mocsaras a rét. Mikor félrehívja Dougalt, már sejtjük, ki lesz az az őrült lovas. De azért még egyes szám harmadik személyben beszélnek a bátor vállalkozóról. A lényeg, hogy az angolok puskája 125 yardnyira visz csak, addig kellene eljutni.
Dougal elindul, és a látványosságot megszemlélik a méltóságok is. Angus büszkélkedik: az ottan kérem az én haverom ám, bizony. Majd a tömeg elejére sétáló Károlytól érdeklődik, aztán te ki a faszom vagy édes díszbohóc komám? A herceged, drága fiam, de hagyjad csak, nem kell a szokásos formális üdvözlés. Úgy érzem, ez itt most egy bjútiful frendsip kezdete. Közben Dougal lehetőségei határáig lovagol, egyrészt mert itt már a satyóját is leviszi egy golyó a fejéről, másrészt mert a ló egyik lába beragad a mocsárba. No, akkor itt már nem lesz támadás. Feszült másodpercek, de végül Dougal visszatér, Károly pedig elkezdi ölelgetni, amitől a kemény felföldi harcos teljesen elolvad. Jamie mosolyog magában, jól van Dougal, jó kutyus, most egy ideig nem lesz vele gond.
Közben Claire a tábori kórház előkészítésével foglalkozik. A doki lelépett, de az eszközei itt vannak. Fergus is kap feladatot, a tűzre kell vigyáznia, a kamasznak viszont ez derogál, mert afféle asszonymunka. Este egy fiatal skót érkezik pont ide, azt mondja, helybéli és ismer egy olyan ösvényt, amit nem jelölnek a térképek. Beszélhetne esetleg valamelyik fontosemberrel? Egyenesen a herceg elé jut, ott van még Jamie és Murray is, de O'Sullivan nincs, így aztán hamar megszületik a döntés, hogy hisznek a fiatalembernek, olyan szimpatikus skót kölöknek tűnik. De azért elvárják tőle, hogy ő vezesse át a sereget azon az ösvényen. 
Csata lesz, kérem szépen, most már biztos. Ross és Kincaid egymásra hagyják földjeiket, vagyonukat és családjukat. Angusnak megtetszik a jelenet, ő Rupertnek adná a kardját, az erszényét, sőt még a (csak részmunkaidős!) kurvát, Scarletet is. Duci társa ingerült lesz, keresztet vet, nem jó előjel az ilyesmi egy csata előestéjén. Murtagh is készül, Jamie szerint a tőréből hamarosan tűt fabrikál, ha így feni tovább. Keresztapust a modern hadviselés lélektelensége aggasztja. Mert míg egyik banda támad a másikra, az sokkal személyesebb, mindenkinek megvan a feladata, s ellenfeled szemébe nézel, ha ölni kell. Ha meg te halsz meg, a klán jó emlékezetében tart majd. Annak van értelme! De az ipari mértékű öldöklés, amikor mindenki csak egy aprócska porszem, teljesen értelmetlen.
Jamie nem sok okosságot tud erre mondani, csak annyit, hogy őt is ilyesmi aggasztja. Murtagh-nak ez is elég a lelki békéhez. Fergus is nagyon megindulna csatázni, de pótapja leinti, és akkor ki vigyáz majd az asszonyokra? Közben eljön a búcsú ideje, Angus megint bepróbálkozik Claire-nél, Rupert újfent kicsit mereven próbál úriemberkedni, és azt mondja, nem búcsúzik, mert még biztos találkoznak. Amikor ők lelépnek, Murtagh és Claire beszélik meg, hogy elvileg akkor ugye ez egy győztes csata lesz? Elvileg igen, de azért még lehet aggódni, merthát ki tudja, ki esik el, ki marad meg (ezt nem mondják nyíltan, de látszik a tekintetekből). Claire még kéri keresztapust, vigyázzon Jamie-re. Ahogy mindig is szokta, úgy jó lesz? Jamie és Claire búcsúja természetesen egy szenvedélyes búcsúcsók. Utadra, katona!
Csinos Csárli menetel a kis sereg élén, melynek soraiban ott látjuk Fergust is egy tőrrel, közben az utat mutató fiatalember lelép, ő innen akkor már felesleges, jaja, köszike, örök hála, satöbbi. Jamie hátrébb parancsolja Károlyt, aki makacskodik, hogy ez az ő küldetése. Jamie elmagyarázza, ha meghal a herceg, annyi a küldetésnek, és biztos apuci sem örül majd a hírnek. Csárli epésen megjegyzi, hogy nem sokat tapasztalt az úgynevezett apai szeretetből, én meg hirtelen megsajnálom ezt a pojácát, mert a szülővel szembeni szeretetéhség - megfelelési kényszer kombó igazán lélekromboló alapélmény tud lenni.
Feszült várakozás, majd támadááás. A párizsi részekhez képest most nem sokat költöttek statisztákra, szinte csak a jól ismert figurákat látjuk ingujjra vetkőzve, karddal a kezükben rohanni az ellenség felé. Van egy kis szurkálás, puffogtatás, csak hogy jól mutasson a színészek portfóliójában, hogy ilyenben is van tapasztalatuk. Kicsi Fergus sokkot kap az öldöklés közepén, van leszakított alkarú angol katona, meg olyan is, aki magzatpózba összehúzódik a földön, s így reméli, hogy nem tapossák agyon. Már fut a gyáva angol sereg, s Rupert épp vígan harcolászik, amikor oldalba találja egy lovastiszt a kardjával.
Közben az asszonyok is hallják, hogy elkezdődött a csata, hamarosan meg is érkeznek az első sebesültek. Ross a vállán hozza Kincaidet, Claire-nek már csak annyi teendője akad, hogy lecsukja az egykori lallybrochi bérlő szemeit. Becammog a kórházba néhány angol is, mi itten fogolyfélék volnánk, de el lehetne bennünket is látni. Persze, örömmel. A vörös kabátosok között támolyog Angus is a még eszméleténél lévő Ruperttel, s az eddigi 26 rész során nagyjából először nem érezzük igazságtalannak, hogy kiabál Claire-rel, hogy most azonnal lássa el a bajtársat. Rupert kómásan Angust keresi, azt hiszi, felrobbant.
Nem is téved sokat, egy mini-visszatekintésben látjuk, pontosan mi is történt akkor, amikor Rupertbe belevájtak: Angus lőtte le a tisztet, mielőtt az maradandóbbat alkothatott volna a duci felföldi testében, a következő pillanatban azonban ágyúgolyó csapódik Angus mögé, akit a légnyomás a levegőbe repít. Rupert elájul. A kórházban a műtét sikeres, bár nem tudni, Rupert megmarad-e. Claire megvizsgálja Angust is, úgy tűnik, nem állnak keresztbe a szemei, talán nincs gond, de azért, ha lehet ne aludjon el, bármennyire fáradt is. Ígéri, nem fog, majd azt fogja figyelni, mozog-e Rupert pocakja.
Jamie és Murtagh érkezik diadalittasan, megnyerték a csatát, minimális a veszteség, ha lett volna lovasságuk, Cope-ot is el tudták volna kapni, s már az egész háborúnak vége lenne. Fergus is megvan, sokkos állapotban ücsörög odakint, próbálja feldolgozni, hogy megölt egy embert. Dougal az utolsó akiről a csata utáni körkapcsolásban megtudjuk, mi történt vele: jól, sőt, kimondottan elemében van, hiszen az elesettek között vérengzik kicsit. Összetalálkozik a sebesült Foster hadnaggyal is, aki annak idején Claire-t kísérte a helyőrségi parancsnokhoz. Kéri is a skót hadurat, vigye el a kórházba, de amaz inkább leszúrja.
Ross és Angus egyszerre vetnek keresztet hű társaik felett, majd összenéznek. A földműves megjegyzi, hogy nem futottak el. A harcos bólint. Ismerőseink Rupert körül gyülekeznek és anekdotáznak haspók mivoltán. Jamie ezt múlt időben teszi (imádom ezeket a játékokat az igeidőkkel- és módokkal), de észreveszi magát, és javít. Azért Angus sincs ám jól, nagyon úgy tűnik. Claire közben észrevesz egy foltot Jamie ingén, mintha egy ló taposott volna rá. Úgy is volt, asszony, de semmiség, höhö. Claire vizeletmintát kér hites urától. Ebből épp célba hugyozási verseny kerekedne, de belép Csinos Csárli. Beszédet tart az angoloknak, hogy ők nem ellenségei egymásnak, hanem testvérei. Szépben beszél ez a ficsúr, csak kár, hogy felspannolt Dougal is megérkezik közben.
Ő sorra dugdosna a nőkbe is, meg az angolokba is különféle kemény dolgokat. Előbbi gondolom nem sokakat zavarna, utóbbival viszont van néhány probléma. Őrjöngeni kezd, mikor meglátja, hogy angolokat is ápolnak a kórházban, erre Károly kikéri magának, hogy ilyen barbárok szolgálják az ügyét, tessék ezt a vadembert lehúzni a listáról, és eltüntetni a szeme elől. Jamie - ki más - menti meg megint a helyzetet, Dougal lehetne mondjuk a most alakuló lovas felderítő egység vezetője. A nagybácsi egyszerre köszöni meg a segítséget, és küldi el a francba Jamie-t, öcskös, ezt Colum se csinálta volna szebben: elő is léptetik, de száműzik is egyben.
Dougal Angust rángatná magával dühösen. Ember, nem hallod, indulás! Angus azonban lefordul a székről. Bugyog a szájából a vér, Claire ekkor néz be a kis ember inge alá, akinek foltos az egész teste. Ez bizony nagyon csúnya belső vérzés. A fickó menthetetlen. Rupert tér közben magához, Murtagh útját állná, de ő odamegy bajtársa holttestéhez, és magához veszi a kardját. Majd megtörten ücsörög priccsén.
Este a katonák többsége mulat a győzelem után, csak kis családunk búsul. Szóval igaza volt Claire-nek Prestonpansszal kapcsolatban. Ja, de akkor igaza lesz Cullodennel is. Rupert és Ross teljesen elázva danolásznak arról, hogy úgyis meghalunk, de előtte még igyunk. Elvileg vidám bebaszós nóta, de ők ketten így gyászolnak.
Facebook kommentek