A várakozás, hogy a két hősszerelmes viszontlássa egymást, lassan a végéhez közeleg, ám a történetnek előtte még annak rendje és módja szerint el kell érnie az érzelmi mélypontját. A főcím végi easter egg a karácsonyra utal, majd Claire-t látjuk, ahogyan épp műt, hiszen értelemszerűen, miután reményvesztetten visszatért Skóciából, a munkába vetette magát. Rizikós a dolog, a többiek sürgetnék már, hogy ne kockáztasson, de ő csakazértis végigcsinálja, s lám, neki van igaza. Ha eddig nem lettünk volna benne biztosak, most ezzel a jelenettel demonstrálják nekünk, hogy Dr. Randall egy biztos kezű, nagy tudású sebész, aki tudatában van kiváló képességinek.
Lányával kicsit más a helyzet. Bree unottan ül az egyetemi órán, ami a források megbízhatatlanságáról és a történelmi tények kulturális emlékezet általi felülírásáról szól. Mondhatnám erre reflexszerűen, hogy napom, hetem, életem, de maradjunk annál, hogy Brianna inkább egy épületet rajzolgat, ahelyett, hogy szorgalmasan jegyzetelne.A prof az óra végén odahívja magához. Látja, hogy valami nincs rendben a lánnyal az új félévben, neki nyugodtan el lehet mondani, mi a baj, hisz apuka jó barátja volt. Bree kap egy kedves figyelmeztetést, hogy mostani teljesítménye nagyon nem lesz elég a Harvardhoz. Sötétben ér haza, a karácsonyfán meglátja a régi díszt, majd Frank pipáját szagolgatja és régi fényképeket nézeget.
Joe figyelmezteti Claire-t, hogy már megint azzal a furcsa nézéssel bámul maga elé, mint mostanában többször, mióta visszatért Skóciából. Lady Jane-nek szólítja amúgy, amiből a lady érthető, hisz az angolság eleve arisztokratikusnak hat az amerikai közegben, a Jane átkeresztelés kérdéses, de nincs megmagyarázva. Joe érdeklődik, hogy felettese és egyben barátnéja fog-e valaha is mesélni a múltkori kiruccanásról? Gyanítható, hogy pasiügy van a háttérben, a jóbarát rá is kérdez, egy skót férfiről van-e szó? Hajjajj, skótabb már nem is lehetne. De hát a sors elválasztotta őket. Bassza meg a sors, így Joe, amire Claire hülyén fintorog. A beszélgetés félbemarad, mikor leleteket hoznak nekik, de megbeszélik, hogy majd még lesz folytatása.
Taxi érkezik a ház elé, Roger száll ki belőle és edzi magát a gondolathoz, hogy orbitális nagy hülyét csinált magából azzal, hogy ideutazott. Odabentről a két nő veszekedése hallatszik, Bree nyit ajtót, és ingerülten rákiabál a férfire. Hát komám, ez tényleg nem jól kezdődik. Kiderül a balhé oka: Brianna otthagyta a Harvardot és elköltözik otthonról. Kicsit sok volt neki mindaz, amin az elmúlt hónapokban keresztülment. Konkrétan most költözik, odakint dudál egy autó, a lány felkap egy dobozt, és már le is lép. A szemérmes Roger sem akar zavarkolódni, de Claire marasztalja. Beszélgetnek emlékekről és arról, hogy Roger szeretné megtapasztalni, milyen az amerikai karácsony (ezzel együtt saját hagyományait is kialakítani).
Claire örül, hogy itt van a fiatalember, legalább Briannának van kivel beszélgetnie a történtekről. De a lényeg mégsem ez, hanem hogy Roger nem állt le a kutatással, és egy 1765-ös újságcikkre bukkant, melyben tiltakoznak a felföldi szeszkereskedelmet szigorító intézkedések ellen. Az írásban felbukkan a szabadság és whisky szókapcsolatot tartalmazó verssor, sőt, a szerző több más helyen is idéz Robert Burns egy verséből, amelyet ekkor még meg sem írt. Mondhatnánk persze, hogy oké, és mi van, ha a vers már létezett, s Burns csak plagizált, de van még egy gyanús elem a kiadványban. Az edinburgh-i nyomdászt Alexander Malcolmnak hívják. Ennyi egyezés már nem lehet véletlen. Claire azonban öröm helyett haragot érez. Még egyszer képtelen lenne végigcsinálni, hogy értelmetlenül reménykedik.
A kórházban egy csontvázat vizsgálnak épp, régészek kérnek róla szakvéleményt. Továbbra is az epizód egyik fontos motívuma Claire kiváló szaktudása (bár amennyire szorong közben, lehet itt másféle "tudás", vagy inkább rossz érzés is). Joe-val együtt hamar összerakják, hogy a minimum 150, de inkább 200 éves csontok egy 40-es éveiben járó fehér nőtől származnak (még ha egy karibi rabszolgatemetőben bukkantak is rá), akit megöltek, de nem rögtön az első próbálkozásra. Aztán rátérnek a múltkori témára, Claire elmondja, hogy az a bizonyos skót pasas élete szerelme, sőt Brianna apja is egyben. Joe meg is jegyzi, látta ő az elmúlt másfél évtizedben, hogy Claire csak fél életet él. Aztán azt mondja, hogy ha van második lehetőség, akkor azt bizony meg kell ragadni.
Roger délutáni szappanoperát néz a tévében, amin Bree kicsit gúnyolódik, de azért örül, hogy itt van a férfi. Megbeszélik, hogy a lány jó kísérő lehetne az amerikai karácsony felfedezésében, de előtte még elmennek a Harvardra, ahol ünnepség lesz, mivel Frankről elneveztek egy ösztöndíjat. Bree már másodjára visel skótkockás ruhát az epizód során, úgy tűnik, a divat felől közelít új önmagához. Ki is mondja, ő egy 18. századi felföldi lánya. Megint a történelem megbízhatatlansága kerül szóba, hiszen azt újra és újraírják, ellenben az épületekkel, amik kézzel foghatóak, valóságosak, egyszer a múltban megépültek, és azóta is állnak.
Az ünnepségen van egy kínos pillanat, amikor bemutatják Claire-nek Dr. Szöszit, aki ki is használja az alkalmat és szemébe mondja a másiknak, hogy mekkora önző picsa, hogy mindent akart magának, Franket is teljességgel, míg ő, a szerető hajlandó volt osztozkodni is rajta. Később Claire és lánya között is ez a viszony a téma, Bree elmondja, hogy látta ugyanúgy nézni apját Dr. Szöszire, mint Claire-re. Aztán kimondja, mi aggasztja talán a leginkább az új fejleményekben: Frank vajon nem gyűlölte-e őt, mert ha csak ránézett, Jamie-t lát(hat)ta benne? Nem, dehogy. Ahogyan Claire sem gyűlölte a lány, s nem is csak azért szereti, mert Jamie-é, hanem önmagáért is. Itt az ideje, hogy Brianna is megtudja, lehet, hogy Roger megtalálta Jamie-t. A lány bátorítja anyját, menjen nyugodtan vissza, ő már felnőtt, megvan egyedül is.
A kórház dolgozói az Apollo 8 landolását nézik a tévében, Joe megjegyzi, egy ilyen út után hogyan is lehetne visszatérni a (szó szerinti) földi valóságba. Claire azt mondja nekünk, ő bizonyos értelemben messzebb járt a Holdnál is. Aztán megint azt látjuk, hogy Briannával beszélget arról, hogyha visszamegy a múltba, akkor nem lesz ott lánya életének fontos eseményeinél. Bree szerint elég indok, hogy anyja visszamenjen, hogy mesélnie kell róla is Jamie-nek. Claire aggodalmaskodni kezd, mi van, ha már nem tetszik majd a férfinek. Joe-t is kérdezgeti, hogy vajon jócsaj-e még. Hajjajj, csinos kis nőcske, formás popsival és sok hajjal. Lady Jane-nek nem kell aggódnia, az a skót pasas tutira odalesz érte. Aztán boldog karácsonyt kívánnak egymásnak, miközben a doki nem is sejti, hogy valószínűleg most látták egymást utoljára.
Claire régi pénzérméket kap ajándékba Bree-től, Rogertől pedig Skócia rövid történetét. No, ez hasznos lett volna az első alkalommal is. Van abban valami izgalmas, ahogyan Claire most már tudatosan, még Geillisnél is tudatosabban, hiszen már tudja mi vár rá ott, készül az útra. A kórházból elhozott magával némi penicillint és szikéket, ezeket is magával viszi majd. Bree még ad egy topázt is anyjának, mert Geillis jegyzeteiből is az derül ki, hogy egy ékkő is kell az átjutáshoz. És tényleg, Claire mindkét alkalommal elvesztett egyet. Aztán nekiáll egy régi esőköpenyből ruhát varrni magának. A lényeg, hogy sok kis apró zseb legyen rajta, ahova például az orvosi cuccokat rejtheti. Utolsó lépésként befesti az ősz hajszálait.
Eljött a búcsú ideje, Claire Skóciába már egyedül megy. Előtte még átadja a fontos iratokat (köztük a felmondását) a lányának, valamint a Jamie-től kapott gyöngysort. A taxi elhajt, Bree a konyhában nagy levegőt vesz, kezdődik az új, felnőtt élet. Rogertől a Karácsonyi ének egy szép példányát kapja (még Claire mondta, hogy ebből szoktak Brianna gyerekkorában felolvasni). Kanapénösszebujós, eszegetős, olvasgatós karácsony. Claire közben arról beszél nekünk, hogy régen félt pocsolyába lépni, mert attól tartott, hogy végeláthatatlan mélység vár rá. Így lesz ez az időutazás metaforája, hiszen Claire a taxiajtót nyitva néz egy pocsolyát, de bele már 18. századi öltözékében lép. Vagyis nem kísérjük el a kövekhez, csupán azt látjuk, amikor megérkezik Edinburgh-ba.
Könnyen kap útbaigazítást, tessék csak arra, egyenesen menni, ott lesz a nyomda. Átmegy a kapualjon, meglátja a cégért, megigazítja a haját, aztán benyit az üzletbe. Odabentről Jamie hangja hallatszik, aki azt hiszi, egy Geordie nevű valaki érkezik vissza valahonnan végre valahára. Claire csak nézi fentről a férfit, aztán nagy nehezen megszólal, hogy ő van itt. Jamie felnéz, majd elájul.
Facebook kommentek