Az előző két részben már ráálltunk az egymás közt váltakozó idősíkok struktúrájára, az új részben sincs ez másként: azt láthatjuk párhuzamosan haladva, hogyan telik Claire és Jamie élete térben és időben is elválasztva egymástól. A főcím végén Jamie körözési portréját látjuk, s a felirat tanulsága szerint 1752-ben járunk, Skóciában.
Egészen pontosan Lallybrochban, Fergus és két másik fiú, feltehetőleg a Murray-gyerekek valamit nagyon keresnek a galambdúcban. Nem nehéz kitalálni, egy fegyvert, ami Iané volt. Fergus azon alapon, hogy ő ott volt Prestonpansnél, sőt, még egy vörös kabátost is megölt, magához venné a pisztolyt. Ugye mennyivel könnyebb kamaszfiúk előtt menőzni a háborúról, mint részt is venni benne? Az élménybeszámolót lódobogás szakítja félbe, az emlegetett szamarak, azaz a vörös kabátosok érkeznek. Amire a fiúk odaérnek, már Iant rángatja két katona a lépcsőn (mióta láttam, hogyan oldják meg a féllábúságát, komolyan féltem Steven Cree térdét, főleg ilyen jelenetekben), a velük tartó százados pedig a "Dunbonnet"-t keresi.
Hogy kicsodát, tessék mondani? A Vörös Jamie-t. Úgy hírlik, errefelé bujdosik egy meglehetősen feltűnő megjelenésű férfi, aki vörös haját barna sapka alá rejti, és a falusi népek Dunbonnet-nak hívják. A tiszt szerint csakis ő lehet a hírhedt Vörös Jamie. Jenny - megint mindenórás terhes - magyarázza el az angolnak, hogy hat éve nem hallottak öccse felől. A kapitány nem hisz neki, és figyelmezteti őket, árulót rejtegetni nemre és korra való tekintet nélkül főbenjáró bűn. A Murray házaspár nem ijedős fajta, kitartanak állításuk mellett. A tiszt is az övé mellett, így Iant elviszik. Fergus beszól az egyik skót katonának, hogy áruló, a katona meg Fergus francia származásáról mond cifrákat. Jenny nyugtatja háza népét, hamar elengedik majd Iant, ahogy tették már eddig is, akárhányszor csak elvitték.
Ahogyan a katonák elmennek, egy magányos alak jelenik meg az erdőben a fák között. Jamie az, hosszú hajjal és valami szakállszerűséggel. Lelő egy szarvast és azzal állít be Lallybrochba a hajnali szürkületben. Claire-t látja maga előtt a fűszereknél, de mint kiderül, csak Jenny az. Nővérke odabent hogyvoltozik: remélte, vége már ennek az őrületnek, de hát minden új tiszt bepróbálkozik, hátha ő szerzi meg a dicsőséget Jamie elfogásával. Nevezett bujdosó közben némán feldarabolja a szarvast. Jenny még azt is mondja, azért tud nyugodt szívvel hazudni az angoloknak, mert nem hazudik, James Fraser (lélekben) régóta nem járt errefelé. Jamie csak tovább darabol szótlanul.
Bostonban a 20. század közepén Claire maszturbál éjszaka Frank mellett fekve, s közben Jamie-t képzeli maga elé. Szerintem az a mosoly a képzeletbeli Jamie részéről inkább pszichopata, mint érzéki, de hát biztos okkal volt ez a koncepció. 1949-ben járunk egyébként, szóval itt még nem szaladt annyira idő. Brianna még járókába való, s míg anyu a híreket olvassa neki (csitt, kicsim, épp zajlásban van a történelem), a kislány átfordul a hátára. Az egy szál törölközőben flangáló Frank is odavan a nevezetes eseménytől, de az öröm és bódottsá egy ponton persze megszakad, mégiscsak tudják, hogy mennyire csak látszat sok minden ebben a közös életben.
Fergus meglátogatja Jamie-t a barlangban, mutatja a fegyvert, s arról beszél, hogy fel kell készülnie a majdani újabb harcra. Jamie leállítja, nem lesz semmi új harc, Fergus meg legyávázza, sőt még meg is taszigálja pótapuciját. Nos, igen, nőnek a kamaszok, lázadnak az addigi idoljaik ellen. Jamie nem az a sértődős fajta, nyersen csak annyit mond a fiúnak, tegye vissza a fegyvert a rejtekére, és soha többé ne érjen hozzá. A szolgálólány tereget épp, és nagyon - egy sóhajnyival jobban, mint várható lenne - megörül Jamie-nek, akinek szeme alatt mély karikák vannak és nagy nehezen beszél csak arról, hogy megnézi a könyvelést. Odabent a házban Jenny vajúdik.
Az udvaron ténykedő kölykök meglátnak egy hollót, a legnagyobb fiú azt mondja, a nagymama szerint a madár a halál hírnöke, ami nem jó előjel, mikor épp egy újszülött érkezését várják. Fergus cselekvőre fogja, lelövi a madarat. Naná, hogy a környéken lovagoló katonák meghallják az irdatlan dörrenést. Jamie ugyanolyan zombiüzemmódban, mint eddig is, kimegy a fiúkhoz, Fergust két-három szóval elintézi, közben jön a szolgálólány, hogy megszületett az új csöppség, egy fiú. Rutinosan nyújtja a kezét a pisztolyért, majd ő elrendezi, távozóban a nyurga legénynek - szóval ő Rabbie, csak hát megnőtt, na - ő is odavet néhány feddő szót.
Jenny Iannek kívánja elnevezni az újszülöttet, akit Jamie tart épp a kezében. Nővére szerint jól áll neki a kisbaba, majd kínos beszélgetésbe kezd arról, hogy mikor dugott utoljára öcsikéje. Mert itt van Mary McNabb, az egyszemélyes házi személyzet (á, szóval ő Rabbie anyukája), fiatal még, tudna szülni is, Jamie-nek túl kellene lépnie már Claire-en, hiszen (Jenny szerint) meghalt. Jamie a folyosón sétál a kicsivel, amikor a katonák berontanak a házba. Hoppá, ez most vészhelyzet! A kapitány betrappol Jenny szobájába, a skót tizedes közben mindent átkutat. Jamie rejtekhelyén a kicsi elkezd nyöszörögni. Az angol katona számon kéri az asszonyon, ha most szült, miért nem szoptat? Mert meghalt a gyerek. A bába most mossa le, mielőtt eltemetik.
A kapitány hajthatatlan, látni akarja a holttestet, Jenny azzal próbál érvelni, hogy nem bírná a látványt elviselni. Ekkor ront be Mary a pisztollyal, hogy az övé, ő lőtt vele, mert ő egy ilyen elmaradott babonás nőszemély. Most jól jön, hogy a skót vörös kabátos nagyon szeretne bevágódni a felettesénél, és megvetően beszél a babonaságról, a kapitány viszont úgy ítéli meg, hogy ezt az ügyet ennyiben lehet hagyni, hisz a fegyvert lefoglalják, a nő meg veszélytelen. Jamie a rejtekhelyen lép egyet, a tizedes felfigyel a padló nyikorgására, felettese azonban már türelmetlen, menne innen. Így hősünk és az egész háznép is megússza a gyerekek butaságának következményeit. A kicsit szoptató Jenny szerint makacs az új tiszt, jobb, ha Jamie ás egy sírt, hogy úgy tűnjön, tényleg eltemettek egy újszülöttet.
Bostonban megint éjszaka van, Claire próbál közeledni Frankhez, mondja is, hogy hiányzik neki a férje, mondjuk, ezt nem csak arra értheti, akire épp rámászik de hát jó, akkor ezen is túl vagyunk, Radalléknek újra van közös nemi életük. A múltban Iant hozzák vissza a katonák, semmit nem veszített jó kedélyéből, s szemmel láthatóan nem hiányzik semmije, ami ne hiányzott volna már akkor is, amikor elvitték. A skót vörös kabátos vészjóslóan néz Fergusre, míg a katonák elhagyják az udvarházat. Nem sokkal később látjuk, hogy a pasas rájött, hogy lehet kicsalogatni Jamie-t az odúból, csak Fergust kell figyelniük, aki viszont a bolondját járatja velük, körbe-körbe rohangál. Mikor erre rájönnek a katonák, még szemükbe is mondja, be is int nekik. Jamie hallja Fergus ízes beszédét, elő is készíti a tőrét, sejtve, hogy itt még gond lehet.
A fiút körbefogják végül, a skót katona meg egyszerűen levágja a kölök bal kezét.Ömlik a vér a csonkból, Jamie rohan menteni, a nadrágszíjával szorítja el az eret, azt mondja, nyugi, a miléditől már számtalanszor látta, hogy így kell. Odahaza Jenny mondja, hogy a gyors reagálás mentette meg a fiút, Jamie magát hibáztatja, rá kellett volna támadni a katonákra. Az ostobaság lett volna, mert akkor már senki sem élne a háznépből. Jamie térdre omlik, azt hiszem, vége a depressziónak. Ezt el is mondja Fergusnak, van még miért harcolni. Fergus anyagiasabban látja a helyzetet, milord azt ígérte neki még Párizsban, ha elveszti a karját vagy a fülét (mert rajtakapják a számára végzett lopáson), akkor egész életében eltartja majd. Tudja, hogy Jamie betartja az adott szavát, szóval most már biztosított a megélhetése.
Claire-ék újdonsült barátaikat, az előző részben megismert asszonykát és férjét látják vendégül. A nő múltkori elbeszéléséből valami kőbunkó seggfejre számíthatnánk, de a pasas normális, sőt, úgy tűnik, a párocska között nagyban dúl a szerelem. Ez pedig nagyon másmilyen, mint amilyen nonverbális gesztusokkal közben Claire és Frank kommunikál. A vacsi után kettesben kibeszélik a vendégeiket, majd Claire a kandalló előtt feltűnően kapcsolja ki a harisnyatartóját. A háttérben közben lágy zene. Le is heverednek a szőnyegre, a baj viszont ott kezdődik, hogy Frank szeretné, ha Claire közben ránézne.
Ian beszél Jamie-hez, tudja jól milyen az elveszített testrész, Fergus pedig csak a kezét veszítette el (ő meg a lábát), míg Jamie Claire "halálával" a szívét. Az emeleten Jamie látja, hogy az angolok ittjártukkor karddal felhasították a vászonra festett családi címert. Az étkezőben aztán Jenny méltatlankodik, hogy ő nem akarja feladni Jamie-t, öcsike pedig erősködik, de, ezt kell tenni, a háznép megkapja a vérdíjat is, meg békén is hagyják őket. Ian szerint már úgysem akasztják a jakobitákat, Jamie is csak börtönbe kerül majd, Jenny tovább méltatlankodik, nem látott elég börtönt már eddig is az öcskös? Jamie úgy gondolja, nem lesz nagy különbség a mostani életéhez képest.
Mary megy egy kosárral a barlanghoz, Jenny küldte, de gondolom, szívesen jött magától is. Megborotválja Jamie-t, majd vetkőzni kezd, a fűzőjét kezdi bontogatni. Jamie előbb nem akarja, majd a nő olyan szívhez szólóan beszél arról, hogy ő nem akar Claire helyébe lépni, sőt még az illúzióját sem, azt hiszem azt akarja így körülírni, hogy egymás vígasztalásaképp dugjanak egyet. Az alsóruha is lekerül, s lám, úgy tűnik, akkor Jamie-nek megvolt élete második nője is.
Váltunk a babát sétáltató Claire-re, aki arról beszél nekünk, hogy volt neki férje, gyereke, csinos lakása, de valami hiányzott az életéből. Jamie-vel valami önmagán túlnövőnek volt részese, most is ilyen kihívást keres. Szumma szummárum, jelentkezik az orvosira. Kit tetszik keresni, kérdi a prof egy jelenettel később, majd eszébe jut, hogy lesz egy nő is az évfolyamban. Claire mosolyog, de aztán kiérzi a férfi hangjából a gúnyt, ahogy azt mondja, micsoda modern lett az orvosi kar, nők és niggerek is járhatnak már ide. Most már az asszony mosolya is keserűvé válik. Érkeznek órára a harvardi WASP-úrifiúk, majd végül félénken belép egy színes bőrű férfi is, természetesen Claire mellé ül, akivel bemutatkoznak egymásnak (a férfi Joe Abernathy), és szemmel láthatóan azonnal életre szóló barátságot kötnek.
A megborotvált, rendezett kinézetű Jamie megáll Lallybroch kapuja előtt: Jenny, én vagyok, hazatértem! Akkor lépnek elő a házból és mindenhonnan a katonák, Jenny konok tekintete könnybe lábad. Majd előadja, hogy Jamie csakis saját magának okozta a bajt. Az angol kapitány átadja a váltságdíjat, Jamie-t elráncigálják, Jenny sírva a házba rohan. A záró képsorokon Claire épp órára siet, mikor egy skót dudán játszó utcazenészbe botlik. Pénzt ad neki, majd folytatja útját.
Facebook kommentek