A mai epizód egy nem éppen kicsi, de erősen lepusztult házzal veszi kezdetét, ám egyből ugrunk is vissza 14 évet az időben, amikor a ház még nagyon szépen nézett ki. Három tini korú fiú „tör be” (nem nagy kunszt, ha a kulcs a virágcserépben hever…), de nem lopni, hanem a nagy lépcsőn akarnak gördeszkázni. Szól a zene, ketten már az emeletre rohannak, a harmadik, Mason nevű társuk csak rázza a fejét, nem lesz ez így jó. Ő inkább a hűtőben néz szét, mikor mögötte valami elfut a folyosón, majd hamarosan a barátai rémült ordítását hallja. Az emeletről különös morgások hallatszanak, az egyik szobában fény villódzik. A hang gazdája hallhatóan lejön a földszintre, Mason viszont nem látja, riadtan tekintget körbe. Végül a kanapén felfedi magát a lény, ami leginkább a Szörnyecskék második formája és a Harry Potter Dobbyja közti átmenetnek tűnik. Egy biztos, álcázási képességei még egy kaméleont is lepipálnak.

Üdvözlök mindenkit a Primeval harmadik, egyben leghosszabb (és kis híján utolsó) évadában. A mai epizód a londoni British Museumban veszi kezdetét. A múzeum egyik munkatársa a raktárban ténykedik, a terem közepén egy egyiptomi eredetű lelet áll: négy alak támasztja egymást, egyfajta ketrecet alkotva. A hölgy leoltja a villanyt, ám zajt hall, de nem lát semmit, így elhagyja a termet. A ketrecben ekkor megnyílik egy anomália, melyből valamiféle krokodil dugja ki a fejét, majd vissza is húzza, és az anomália bezárul. Hát nem épp a jól megszokott viselkedés…

Jenny és Cutter el vannak zárva, a nő azon filozofál, vajon mi lehet Leek és Helen terve, mit akarnak a sok lénnyel? Cutter tippelhetne, de mi értelme volna? Jenny nyugodjon le, Helent ő nem érdekli. Jenny szerint Cutternek jobban az irányítása alatt kellett volna tartania a nejét. A prof. jót mosolyog ezen, reméli, Jenny vőlegénye tudja, hogy a leendő arája ilyen régimódi. Ettől nem kell félni, mert már nincs vőlegény. Jött ez a munka, ex-vőlegény azt hitte, Jenny mással találkozgat, de mégsem mondhatta meg neki, hogy az a másik egy valamiszaurusz. Egyébként is megváltoztak az érzései az utóbbi időben, de talán máskor kéne erről beszélniük, van fontosabb is, mint pl. a hamarosan bekövetkező haláluk. Cutter szerint nem kell aggódni, a neje sok minden, de nem gyilkos. Jenny kételkedik Cutterné főnökségében, de Nick szerint Leeknek nincs annyi gógyija, hogy mindezt összehozza.

Az M25-ös autópályán egy Dina nevű anyuka sietne Jake nevű fiával a repülőn érkező apuka elé, ha nem lenne baromi nagy dugó. Hirtelen különös trombitálás hallatszik, és az emberek sikoltozva rohanni kezdenek a másik irányba, anyuka csak értetlenül bámul a kocsiból. Hamarosan az embereket repülő autók követik, Dina a legjobban reagál: sikoltozik az autóban. Szép sorban eltűnnek a kocsija előtt álló autók és megpillanthatja az azokat röppályára állító mamutot, aki elég rossz hangulatban van, így aztán anyu kocsijával sem kivételezik.

Tapasztaltabb sorozat- és filmgeek emberkék már az új epizód első percében tudni fogják, hogy érzelmes rész következik, lévén hatvan másodperc alatt megismerünk egy olyan cukikutyás cukikislányt, aki félárva és persze atlétatrikós-sörözős-ordibálós nevelőszülője van. Mindegy, legalább nem olyan afroamerikai a kiscsaj, akit nem engednek el az állami énekverseny döntőjére, azok a sztorik még meghatóbbak. Gospelkórus helyett van azonban csatornába szökött kutya, aki rátalál egy újabb anomáliára, a Narnia-Potter kombókon nevelkedett gazdija pedig olyan természetességgel megy utána valami őssivatagba, mintha nem tudná, hogy az ilyen dimenzióátlépős sztorikban mindig van valami nagy főmonszta, rosszabb esetben hülyesérós rockzenész koboldkirályok. Előre szólok: itt is lesz valami. Tradicionális sikoly, tradicionális főcím.

A központban megint szarakodik az anomáliadetektor, sose csináljon az ember olyan rendszert, aminek már a bootképernyője is annyira hi-tech, hogy hardveres gyorsítás kell neki. Konnor gyorsan le is futtat egy tesztet: spyware került a gépre. Jajj. Persze Leek a ludas, akinek a profi takarító/kommandósai el is indulnak az anomálián át. Visznek magukkal profi éjjellátókat, modern fegyvereket, cirka hatvan agysejtet és egy macskaszállító ketrecet. Nyilván nem tűnt fel nekik, hogy az eddigi monszták átlagsúlya a négy tonna körül mozgott. Aki nem fejelte le röhögés közben a képernyőt, az a következő jelenetben láthatja Jenny bevonulását valami könnyű nyári hálóingben a saját eljegyzési partijáról behívva : vagy az anyóssal tölti a napot, vagy ősmonsztákat fogdos. Fix kettes, itt legalább nála van az evolúciós előny, ugye. Egy másik korban a kommandós csávók már javában gázolnak a sivatagban, a macskaszállítós ürge régi SAS-regula alapján a jobbszárnyra van beosztva. Meglátják a kislányt, de jobban érdekli őket a fura kígyó a lábuk előtt, amihez azonban láthatólag csatlakozik némi földalatti rész is, szóval lesz nagy lövöldözés meg ordítások. Ebben a sorozatban a profi kommandósok ritkábban élnek túl harci bevetést, mint HR-szakemberek.

Alig heverte ki az egyszeri néző a legutóbbi nagymacskás részt, a Primeval ismét új oldalát mutatja meg ebben a részben: kamu gettófiatalok kosaraznak némi rap aláfestéssel. Én mindig is átéreztem azoknak a szerencsétleneknek a helyzetét, akik a gettóélet nyomorúságáról imprózott szövegeket nyomnak egy háromezer dolláros sportcipőben és az élet mellett ötven kiló színarany is nyomja őket, mikor beszállnak az új kocsijukba három alulöltözött lelki társuk mellé, szóval ezek a középosztálybeli srácok sem zavarnak. Az egyikük vízben tapicskolva elmegy a nyitott (!) csatornalejáratba (!) pattant labdáért, aztán valami kivágódik onnan és elkezdi lehúzni – a haverja ugyan látja ahogy ordítozva próbál fennmaradni, de nem nagyon érdekli, mert akkor még megmentené és nem lenne „Sztívön az utolsó pillanatban megjön és lelövi a monsztát” rész. Pedig az kell.

Vaúúúúúú! Vaúúúúúúú! - Ezzel az örökbecsű zen mondással kezdődik újabb barangolásunk a Primaverse brutális és időnként némileg röhejes világába, ahol monszták vadásznak elkophatatlan sminkű ledér asszonykákra és kalácsképű egyetemi alkalmazottakra. Eme jeles szereplők helyett azonban a második számú nagybetűs férfiálmot kapjuk az arcunkba, mivel két jócsaj mászkál fegyverekkel testhez simuló kommandósruciban (az elsőben nincsen rajtuk kommandósruci), de csak egy paintball meccs erejéig. A csajok felett diadalmaskodik egy geek ürge, de a jelenet alatti folyamatos morgás a háttérből azt jelzi, hogy vagy nézi őt is valami a bokorból, vagy jó lett volna, ha az operatőr reggelizik felvétel előtt. Az ürge halálsikolya (Váááááá! Váááááá! – kiegészítve a nyitógondolatot) az elsőt valószínűsíti. Monszta el, főcím.

Nyitunk Konnorral, aki az előző részben megismert Caroline számára szolgál valami magyarázattal, miért is nem fog most menni egy randi. Ráadásul főgeekünk tényleg bele van habarodva a csajba, észre sem veszi, hogy az fintorgó arccal tisztára úgy néz ki, mint egy Uruk-hai ork (persze van aki erre gerjed). Ráadásul még kémfotók is vannak a mobilján Rexről, nagyon gonosznő ez. Becélzott áldozata beér a központba és előadja kiselőadását az új anomáliadetektorról, ami szirénázik, van kézi változata, és még az iwiw-en is bejelöli az ismerős monsztákat, csak éppen nem jelez anomáliát, mikor befut egy monsztariport. Kínos. Ezzel vissza is ugrunk a nyitójelenet vidámparkjába, ahol valami nagymacskát keresnek, de az anomália továbbra sem jelentkezik. Míg a többiek dolgoznak, Sztívön Helen képeit nézegeti a mobilján, kinézem belőle, hogy berak háttérképnek valami XXX animált gifet is. Perverz.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy feltűnt Jenny, Klaudia push-uposított változata, de a szál folytatása helyett inkább Helent láthatjuk az epizód elején, amint szokásos szakadt göncében mászkál valami őssivatagban. Szerencsésen talál valami kis tavat és mellette egy fészket, de a mellékelt ábra szerint a ptera-monszták nagyobb ellenállást fejtenek ki tojásaik omlettesítése ellen, mint mondjuk a tyúkok. Helen megsérül, aztán még jól tovább is tépi a ruháját, lassan még egy mai középiskolából is elkezdenék kinézni ezzel a gönccel. Majd visszatérünk még hozzá valószínűleg, addig is sebfertőtlenítés, ordítás, főcím.

Katör olyan arccal üldögél, amit valószínűleg a Dexter első évadának díszletei közül vett valami sorozatos bolhapiacon a stáb. Nem csoda, rendesen elmagyarázta Jenny számára, hogy ő tulajdonképpen Klaudia, csak nem tud róla – ez kissé idegesíti a csapat többi tagját. Szegény Jenny épp megtudja, hogy monsztákat kell fedeznie, aztán itt van ez a skót őrült is neki… De ez egyéni szocprobléma ugye, nézzük inkább soros mellékszereplőinket, akik az idegesítő, nagy üzletre készülő bizniszmenek csoportjába tartoznak – már az ott anomália, valami sárgás gáztömeg és az alatta rejtőző éjjeliőrzabáló-monszták, bruhahaha! A bizniszt azonban nem zavarhatja meg semmi monszta, míg az épületet evakuálják és megjelennek a tűzoltók – ja, meg meg is lesznek mördelve, de ez természetes – a kis csapat marad a tárgyalóban bezárva egy karton japán sörrel. Csak az egyik hülye megy ki meghalni; így jár, aki nem issza meg rendesen a sörét.

Évadzáró Primeval-epizódunk Katör irodájában kezdődik, ahol legkedvesebb profunkat épp combcsonttal történő minigolfozásban zavarja meg Klaudia. Ennyit a felsőoktatás minőségéről és a leletvédelemről. Klaudia rémálmokkal küszködik mostanában, de azért némi kis félmosollyal emlékezteti Katört arra is, hogy legutóbb megcsókolta, pedig a szexuális zaklatás komoly vétség: annyira mondjuk nem tűnik sokkosnak miatta. Az eredeti anomália mellett őrködő kommandós (Igen, egy teljes ember vigyázza a monsztabejáratot.) azonban máshogy érezhet. Katör ugyan őt nem kapta le, de valami benga nagy izé áttörte a kerítést, most pedig a Predator-filmek kelléktárából nyúlt látással figyeli épp az ürgét, ha egyelőre futni is hagyja. Egy közeli állatkertben nemsokára meg is pillantjuk magát a monsztát, ami vizualitásában inkább egy Alienre hajaz, és láthatólag oroszlánokat eszik a reformtáplálkozás jegyében. Monszta el.

Mit sem tudva a félelmetes kopirájtsértő monsztáról, Abby csajozásra oktatja Konnort. Kedvenc geekünk először a „nem találkoztunk már valahol” dumával indítana, majd beveti az abszolút nyerő „szerinted ki nyerne egy Pókember és Rozsomák közti csatát” kérdést is. Abby szerint ez nem éppen jó kezdőduma, Konnor pedig láthatólag nem érti, miért baj az, ha a csevej közben kideríti, hogy vajon csak szép, vagy esetleg művelt is a csaj. A kérdés persze elméleti, mert Konnor úgysem csajozna be Abbyn kívül, viszont eme szerelmi szálacskát szokás szerint Katör üzenete szakítja félbe: monszta van, gyertek Sztívön hülyeségeit nézni.

Remélhetőleg mindenki kiheverte már a goa’uldos epizódot, tehát felfrissülten nézhetjük az új hullajelöltek feltűnését: két béna golfozó vetélkedik, de a tavacska alján levő koponya sejteti, hogy nemsokára egy kompetensebb versenyző is beszállhat. Meg is teszi – epizódszereplő megfordul, epizódszereplő sikolt, epizódszereplő meghal, szerintem sokakat nem lep meg ez a fejlemény. Mit sem tudva a golfélet számára kedvező fejleményekről, Konnor változatlanul Abby lakásában geekeskedik, mikor Klaudia már a kommandósok számára osztogat parancsokat, Katör szokása szerint elkezd okosakat mondani, Sztívön meg…. Á, őt inkább hagyjuk is.

Konnor komoly előrehaladást ér el egy konzolos Oblivion-partiban, bár talán életszerűbb lett volna, ha a képernyőn nem csak a falat üti a karaktere. Mindegy, mert Konnort úgyis hívja Katör, ám az valószínűleg nincs betervezve, hogy Rex is kiszökik utána. Katör és Klaudia a helyszínen éppen CSI-t játszanak, előbbinek tényleg csak egy rendes napszemüveg és egy zakó kellene ehhez a szöveghez. Egyszerűen zseniális a csávó – a madárdal hiányából megállapítja, hogy egy légi anomáliával van dolguk. Hogy miért nem vették észre előbb, ha PONT a fejük felett van három méterrel, azt inkább ne firtassuk. Ahogy azt sem, miért PONT most csap le rájuk a napimonszta, egy jókora repülő őshüllő. Még szerencse, hogy Sztívön képzett akciófilmes megmentésekben, így egy vetődéssel izé.. akciófilmesen megmenti Katört attól, hogy csőrdísz legyen a sorozat hátralevő részében. Persze választhatta volna azt is, hogy egy „Katör, a hátad mögött” kiáltással él, de legyünk őszinték, Sztívöntől nem várunk el ilyesmit.