Ablak becsuk, ajtó bezár, gázcsap kinyit. Női kéz szép mozaikablakot kitör, majd meztelen lábak rohannak az úton. Egy szál szatén hálóingben szaladó nőt látunk, aki kétségbeesve menekül a hallucinációi elől. Elesik, felkel, majd a hídon egy arra haladó autó elgázolja. A sofőr halálra van rémülve, odasiet az úton fekvő nőhöz, jól látjuk, hogy még lélegzik. Ezt erősíti meg a sofőrhöz lépő, titokzatos láb tulajdonosa, aki felszólítja szegény rémült paskót, hogy hívja gyorsan a mentőket. Az a kocsijába szállva ezt meg is teszi, közben a titokzatos leguggol a nőhöz, és simogatni kezdi az arcát. A nő valami füstszerűt szív be az őt simogató kézről, majd ide nem illően közli: csókolj meg. Erre a pasas se szó, se beszéd rászorítja a kezét a csaj arcára, és ezzel a mozdulattal kb. 8 másodperc alatt meg is fojtja (ez roppant életszerű). A kocsijából kiszálló sofőr már csak a halott csajt találja az úton – egyedül.

A helyszínelésen találkozunk nyomozópárosunkkal, Hank gyorsan összefoglalja a baleset körülményeit Nicknek. A csaj személyazonossága nem ismert, mert ki hinné, a szép hálórucijában nem hordta magával az igazolványát. A hulla szemrevételezésekor kiszúrják, hogy a karjában üvegszilánkok vannak, és hogy a lába, annak ellenére, hogy mezítláb szaladgált, nincs felhorzsolva. Közben taxi érkezik egy lepukkant motelhez, a belőle kiszálló, rosszarcú úr közepes méretű bőröndöt cipelget magával. A szobájában gyorsan kiderül róla: egy újabb kaszás, az első részben megismert Holdák közül való, ráadásul francia a szentem. Újságcikket hord magánál, ami az első Holda megöléséről szól. Csini kinyithatós kaszája és csúnya szörnyeteg-feje van.

Tyű, hát ezek őrületesen szar részek voltak. Arra a megállapításra jutottam, hogy ha nincs Juli-Attila féle románc, vagy csirke megmentő akció, halálos unalomba fullad a egész BK.

5993. rész:

Gellérthegy, busz, vörös háztető. Rita, Miki reggelizik. A nő terve mára műkörmöshöz menni. A gyanús fitneszterem projekttel még semmire sem jutott. Miki addig csűri-csavarja a reggeli dumcsit, amíg végre meg nem tudjuk, hogy Szabó Győző neve tulajdonképpen Zsombor. Miki játssza a hülyét: Zsombi része akar lenni az életednek, megtámogat egy kicsit anyagilag, nem igaz, Ritukám? Ööö, dddde. Miki fantasztikus ötlettel rukkol elő: hívják meg ebédre Zsombit, hogy kellemesebben meg tudják tárgyalni a biznisz részleteit. A te bűbájos pofikád és az én százéves üzleti tapasztalatom gyümölcse lesz az a rohadt fitneszterem! Rita kényszeredetten röhög.

Emberek, ma este 21:20-kor megnyitja kapuját az Éden hotel, mi pedig hogyvoltozzuk az eseményeket, naná, ráadásul élőben. Aki kihagyja, megérdemli. Élőben itt lehet együtt izgulni velünk, hogy akkor most már az első részben lesz-e kopuláció, vagy sem.

Új évad, új Alicia (legalábbis ennyi lokni korábban soha nem volt a hajában) és új iroda is jár a feltörekvő ügyvédnőnek. A nagy boldogságba aztán kapunk néhány képet tüntetésről, robbantásról, fegyverekről, erőszakkal, és ezzel szépen meg is érkezünk az aktuális rész aktuális ügyéhez. Egy egyetemi kampuszon kisebb tömegverekedésbe keveredett néhány palesztin és zsidó fiatal, a céget pedig a verekedők egyikének, az egyetlen megvádolt résztvevőnek, a palesztin Jamalnak a védelmével bízza meg az ismeretlen, de láthatóan nagyon gazdag és befolyásos muszlim férfi. Peter a frissen (újra) hivatalba lépett államügyész, keményen akar fellépni, a vád gyűlölet-bűncselekmény, hét évet is kaphat a büntetlen előéletű egyetemista.

Az ügyet Alicia kapja, de a Gazdag Muszlim még nem végzett: Eli-t akarja egy kampányhoz, ami a muszlimokkal szembeni előítéletek csökkentését célozná. Eli csak nem bírja az elefántot a szobában, és rákérdez, azért kell-e ő, mert zsidó, és jól mutatna egy pro-palesztin kampány mellett, de a pénznek ugyebár nincs szaga, Diane pedig régóta akarja már ezt az ügyfelet. Közben azért kiderült, hogy valami más ügy is van itt a háttérben: megöltek egy zsidó fiút, csak muszlimokat hallgatnak ki, de nem jutnak sehova, aztán ebben a verekedésben is csak ezt a szegény Jamal fiút vádolták meg… érted. A bíróságon Alicia újra Caryvel kerül szembe, gyorsba megállapítják az óvadék összegét, majd csak kiböki Jamal, hogy ő amúgy ott se volt. Hát mi van már itt?

Ami eddig történt: Szőke Kapitány a régmúltban megkérte Bridget kezét, de az kémnőként elbaltázott egy melót, ezért mellőzni kénytelen SZK-t, és új személyazonosságot kap. Ehhez az iratokat a CIA Vöröskével juttatja el neki, hogy ez meg lássa, mi történik, ha valaki nem követi a főnökség parancsait. Szőke Kapitány búfelejtőként Franciskát kerülgeti Párizsban.

John Fitzgerald Kennedy még él! Ezzel a metrón szembesülünk. Nem, nem a dicső államférfi jár Mátyás királyként a nép között: Vöröske egy New York Examinert tanulmányoz közlekedtében, az újság címlapján pedig JFK közelgő berlini látogatásáról adnak hírt (azt pedig köztudottan még élete virágában teljesítette az elnök). Egyszeriben Vöröske mellé zuttyan az ülésre a helyi összekötő tiszt, aki utastársi csevej leple alatt tudatja a mataharizó légikisasszonnyal új megbízását: Berlinben – merthogy Vöröske oda repül – menjen el egy bizonyos könyvesboltba a Friedrichstrasséra, és ott ékes németséggel vegye meg Nietsche A hatalom akarása című remekét, majd hozza azt haza. „Ich bin hier um ein Buch zu kaufen” –ezt kéne mondania, amit Vöröske a metrón elsőre nem tud reprodukálni, de majd csak lesz valahogy.

Akkor foglaljuk össze gyorsan, eddig mi történt: 3 válogató adás során összeszedtek 24 meglehetősen hasonló és közel egykorú figurát, szélsőségek most semmilyen irányban nincsenek, nemek aránya is kiegyensúlyozottnak tűnik egyelőre, ezeknek a fele fog most 2 párbajadás során elhullani. Ez úgy zajlik, hogy tudatos párokba rendezte őket a szerkesztőség, egy duett jön, és a duett végére a kettőből csak egy marad, a zsűri azonnali döntése értelmében. Ez a mostani még csak az első párbajadás a kettőből, ami akárhogy is osztok-szorzok, azt jelenti, hogy hat, azaz HAT énekes produkció lesz másfél órára széthúzva, az ég irgalmazzon nekünk. Ebből a nemes alkalomból már kirittyentette magát Trilla is, Claudia meg közszemlére tette az ikreket, örülnek nagyon, hogy végre jut nekik is szerep, izgulós versenyzők színpadra lökdösésén, és idegrohamot kapó hozzátartozók abajgatásán kívül.

Hogy véletlen se legyenek kétségeink, hogy ez a Megasztár évad erősen emlékeztet egy másik méltán híres tehetségkutatóra, most megmutatják nekünk, hogy szoktatták össze a 24-es csapatot a szponzorszállóban, és mindennek a tetejébe nem szégyellnek Tábornak nevezni ezt az eseményt. Az erről szóló kisfilm zseniális, természetesességet nagyítóval sem lehetne találni benne. A fiatalok mindennek határtalanul örülnek, és műtéti úton se lehetne a vigyort eltávolítani a képükről, valamint énekelnek MINDENHOL: a buszon, a recepción, az étteremben, a bowlingpályán és a jacuzziban, egészen addig a pontig, amíg tudomásukra nem hozzák a párbajpárosításokat, mert onnantól kezdve aztán dráma és sírás van. Ugyanis ez alatt az egy hét alatt annyira megszeretett mindenki mindenkit, hogy senki sem akar kiesni, és azt sem szeretné, ha más esne ki, de ez most le van szarva, mert innentől vérre megy, lássuk azokat a párbajokat.

A főcím után egy tipikusan lilaakácközi jelenetben találjuk magunkat, amiben az amerikai álmot megtestesítő ifjú családapák s anyák tengetik a szombat délutánjukat egy akkora ház medencéjének a partján, amekkorában kábé négy napig keresném az éppen csak egy pillanatra letett szemüvegemet. És nem találnám meg. A nők az árnyékos teraszon témáznak (a háziasszonynak kisbaba van a kezében), a pasik a medence partján szivarozgatnak. A fiúknál a téma mi lenne más, mint a pénzcsinálás, a háztulaj, Chandler (nem, nem a Bing) olyan dumát ereszt el, mint a nagyjátékos Zepter ügynök, kinek sikerült behálóznia négy darab nyugdíjast, ezáltal megütve a főnyereményt. Csinált egy céget (Szépségvízió), és most nézz körül hol van, mit ért el. Nulla munkával sok pénz? Akár BKV vagy Malév vezérigazgató is lehetne. Akár. Chandler úgy dönt, bemutatja igen jó testét fejes ugrása közben, de többé őt már nem látjuk élve. Nem, nem azért mert nem volt a medencében lé.

Távol-keleti zenével indulunk, víz csorog egy kis agyag teáskannába - fiatal kínai lány tart bemutató teaceremóniát a múzeum látogatóinak és elmeséli, hogy némelyik kanna 400 éves, azért nem száradtak ki és maradtak meg szépen, mert folyamatosan főzik benne a teát. Utóbb egy enyhén lúzer kinézetű srác próbálja randira hívni a lányt, nem sok sikerrel. Zárás után a lány a múzeum raktárában pakolgat, szál egyedül természetesen, amikor fura zajt hall. Elindul megnézni, mi az, lehúz egy rejtélyesen lebegő lepedőt egy magas szoborról, majd halálra vált arccal lefagy, mi pedig megnézzük a főcímet. Watsont látjuk, amint egy szupermarket pénztáránál fizet, illetve csak szeretne, mert a leolvasó készülék nem akar együttműködni vele, utóbb a kártyáját sem fogadja el. A doktor utóbb megunja és idegesen hagyja a francba az egészet. Mindeközben vágóképeken Sherlockot mutatják, aki otthon egy burnuszos-kardos alakkal viaskodik, forognak-pörögnek, az idegen leszorítja, ám ő egy jól irányzott rúgással szabadul (Watson a boltban szerencsétlenkedik), végül Sherlock kiüti az ellenfelét és leporolja a zakóját. Mire Watson hazaér, Holmes már egy fotelben ücsörög, meg is kapja, hogy egész délelőtt nem csinált semmit. Mivel a dokinak nem sikerült elintéznie a bevásárlást, kölcsönkapja Sherlock kártyáját.

A doki fut még egy kört, majd hazaérve nem túl boldogan konstatálja, hogy Holmes az ő gépén nézi az emailjeit, mert lusta volt bemenni a sajátjáért a szobájába. Watson kimerülten lerogy egy székbe, de ezzel sincs szerencséje, mert ott meg a kifizetetlen számlái fogadják, melyeket undorral félretol, és megállapítja, hogy munkát kell találnia. Sherlock viszont a bankba hívja. Itt egy igazgató fogadja őket, aki amúgy Holmes régi évfolyamtársa és most megbízást szeretne adni neki. Sherlock rögtön megállapítja, hogy a fickó az elmúlt hónapban kétszer is körberepülte a Földet, ám annak gúnyos kérdésére azt feleli, hogy ezt csak a titkárnővel folytatott csevegésből tudja. (Watsonnak utóbb megmagyarázza, hogy a fickó karóráján látszó dátumból.)

A nyugis estét egy alkoholista fater rázza fel, miután elkezd üvöltözni a kb 40 éves lányával, hogy miért dolgozik ezen a szar helyen. Mindezt a munkahely előtt teszi mindenki szeme láttára, beleértve a tinédzser unokáját. Reggelre egy igen furcsa képpel nyitunk, egy hatalmas fém golyó gurul le Haven utcáin miközben egy pillangó repked körülötte. Pár utca után egyenes az előző esti nő munkahelyének épületébe csapódik be. Jön a főcím montázs, sajnos nem lett túl egyedi.

Rendőrségen vagyunk, rendőrfőnök Wuornos éppen elfoglaltan fejt rejtvény amikor beállít Audrey és ledobja elé a Colorado Kides újságcikket. Wuornos bunkó mint rendesen, habár most jogos is. Audrey változtat kicsit a modorán és egy szép mosoly mellett érdeklődik újra. Wuornos elég rendesen leszarja a dolgot, de mivel Audrey mosolya aranyos ezért megígéri utánanéz a régi aktáknak ami szerinte több napot is igénybe vehet. Nathan érkezik, ó hello Audrey te még itt vagy? Az arca mindent elárul, “francba, remélem még nem nézted a facebook üziket amit tegnap éjjel küldtem részegen.” A golyó ütötte helyszínre indul, Audrey meg persze bekéredzkedik mellé. Wuornos beleegyezik egy félmosollyal, Nathan meg szúrósan néz rá, jó fej az öreg.

Üldözős jelenettel kezdünk, mindenki szalad, mint állat, Gwen és Owen az egyik csapat, Jack egymagában a másik, mondjuk ő a parancsnok, úgyhogy ez jogos is, Toshiko a gép előtt ülve irányítja őket. A futkosással eltelik két perc, meg vagyok lepődve teljesen, eddig soha nem látott magasságokba szárnyal a színvonal, majdnem olyan, mint egy film, igazi színészekkel meg forgatókönyvvel, aztán Toshiko végre hozza a megszokott szintet, a baseball sapkás üldözött szerinte kapucnit visel, illetve "Rajta!" felkiáltásokkal ösztökéli gyorsabb kergetésre a lihegő egyes csapatot. Jack eközben valahonnan atom messziről érkezik, mert autópályán haladást mutatnak, ez a jelenet alkalmasint a második részből lett átemelve, miért kellene újból forgatni, autó is van benne, autópálya is, jó lesz az. Végül megérkezik, kiszáll és bekapcsolódik az üldözésbe. A fogócska a pályaudvaron ér véget, Gwen elkapja a kergetett állampolgárt, illetve a dzsekijét, a fickó villámgyorsan kibújik belőle és elszalad.

Király vagy, elkaptad, örvendezik Toshiko, ha ennyire van képben, csoda hogy egyáltalán azt kergették, akit kellett. Elvesztettem, mondja Gwen, nem, nem, nálad van, akármi is az, hadd nézzem csak meg a kamerán, baszki, eddig mit csináltál??? Ám kiderül, hogy a Rejtélyes Tárgy Érzékelőknek igazuk van, nem a forma volt érdekes, mert amit kerestek, az a ruhadarab zsebében rejtőzik. Gwen előveszi, aztán mit gondoltok, gyerekek, mint Veszélyes És Idegen Tárgyakat Felkutató Csapat Tagjának mi az első dolga? Úgy van, Petike, kisötös, a néni bekapcsolja! Abban a pillanatban felkerül egy kék szűrő a kamerára, a pályaudvar csutka üres lesz, hősnőnk meg bambán bámul körbe, mafasz van má??? Nahát, nahát, egy gyerek közeledik, negyvenes évekbeli öltözékben, kezében bőrönd meg maci, gallérján árcédula a nevével. Hát te ki vagy, eltévedtem, vissza kell mennem, gyerek sarkon fordul azt visszaballag a sötétbe, ahonnan előjött, ne menj, várj, picsogja utána Gwen, de meg nem mozdulna egy lépést se. Hát nem egy óvónő típus, na. Snitt, visszazökkenünk a fizetős verziójára a pályaudvarnak, vannak emberek, színek, és érkeznek Jackék, bocsi, de útlezárás volt, észreveszik, hogy Gwen rendkívül emlékeztet egy pontyra, mert csak tátog meg mered a szeme kifele, veled meg mi van, háááá kísértetet láttam, FŐCÍM!