Új évad, új Alicia (legalábbis ennyi lokni korábban soha nem volt a hajában) és új iroda is jár a feltörekvő ügyvédnőnek. A nagy boldogságba aztán kapunk néhány képet tüntetésről, robbantásról, fegyverekről, erőszakkal, és ezzel szépen meg is érkezünk az aktuális rész aktuális ügyéhez. Egy egyetemi kampuszon kisebb tömegverekedésbe keveredett néhány palesztin és zsidó fiatal, a céget pedig a verekedők egyikének, az egyetlen megvádolt résztvevőnek, a palesztin Jamalnak a védelmével bízza meg az ismeretlen, de láthatóan nagyon gazdag és befolyásos muszlim férfi. Peter a frissen (újra) hivatalba lépett államügyész, keményen akar fellépni, a vád gyűlölet-bűncselekmény, hét évet is kaphat a büntetlen előéletű egyetemista.

Az ügyet Alicia kapja, de a Gazdag Muszlim még nem végzett: Eli-t akarja egy kampányhoz, ami a muszlimokkal szembeni előítéletek csökkentését célozná. Eli csak nem bírja az elefántot a szobában, és rákérdez, azért kell-e ő, mert zsidó, és jól mutatna egy pro-palesztin kampány mellett, de a pénznek ugyebár nincs szaga, Diane pedig régóta akarja már ezt az ügyfelet. Közben azért kiderült, hogy valami más ügy is van itt a háttérben: megöltek egy zsidó fiút, csak muszlimokat hallgatnak ki, de nem jutnak sehova, aztán ebben a verekedésben is csak ezt a szegény Jamal fiút vádolták meg… érted. A bíróságon Alicia újra Caryvel kerül szembe, gyorsba megállapítják az óvadék összegét, majd csak kiböki Jamal, hogy ő amúgy ott se volt. Hát mi van már itt?

Közben Peter az új főnökök szokásos első napi beszédét tartja, látszik rajta, hogy maga sem hiszi, mikor arról beszél, hogy mostantól mindent csak tisztán, etikusan, őszintén, de azért szép dolog a szándék is. Az ügyészség kap új nyomozólányt is, dögös, szőke, szükség volt rá, nehéz ebben a szigorúan öltönyös sorozatban hozni a csöcsfaktort, ő legalább a lábait mutogathatja. Dögös Bige valami érdekeset ad Carynek szép sárga borítékban, amit Cary gyorsan tovább is ad Kalindának, közben azt bizonygatva, hogy ők mostantól szuperőszinték és tisztességesek. A sárga boríték végül Alicia asztalán végzi (egyszer csak kiderül majd, mi van benne…), a két lány meg ugye eléggé fasírtban van mióta Alicia megtudta, hogy drága férje anno Kalindával is félrelépett. Előfordul, na.

Végre kiderül a sárga boríték titka: Jamal fiú kocsijával a verekedés időpontjában éppen egy piroson hajtottak át, így ha ő vezette a kocsit, akkor ettől jobb alibi nem is nagyon létezhet, úgyhogy a fiú büszkén vallja a bírónak, hogy bizony átment azon a piroson. Cary csak erre a pillanatra várt, gyilkossággal vádolja meg Jamalt, mivel a már korábban emlegetetett zsidó fiú halálának a helyszínéről látták menekülni ezt a kocsit. Cary elégedett lehet, ezt szépen játszották meg, az igazság egyelőre másodlagos. A lányok tehát ezt eléggé benézték, Alicia és Kalinda Diane elé járul egy kis dorgálásra, jó lenne képesnek lenniük együtt dolgozni azért. Tehát Jamal mégsem vezette a kocsit, de az övé, a két lakótársa viszont bármikor kölcsönvehette. Kalinda lenyúlja Cary irodájából a gyilkosság helyszínének fotóit: a zsidó srácot össze-vissza szurkálták, elég brutális kivégzés volt, és kapott egy horogkeresztet is a homlokára – visszafelé (senki se érti).

Eli egyéb zsidó barátai/üzletfelei nehezen dolgozzák fel, hogy Mr. Gold egy pro-muszlim kampányt vezet, szemére hányják a palesztinok sokkal jobb képviseletét a médiában, azok a szemetek még a PR háborút is megnyerik, Eli meg még segíti is őket… mi ez, ha nem áruló? Persze nyilván ez is csak a pénzről szól, aminek még mindig nincs szaga, ha a zsidók nem akarják, hogy Eli nekik csináljon kampányt, majd csinál a palesztinoknak. Kalinda kikérdezi Jamal lakótársait a Dögös Bigével a nyomában. Az egyik fiú, Amir éppen az esti imádságát végezte, tanúja erre maga Mohamed próféta, a másik, Tariq pedig bár el akarta vinni a kocsit, a kulcsok már nem voltak ott. Ez egyelőre sokra nem vezet.

A bíróságon Alicia próbálja elérni, hogy ne vegyék figyelembe Jamal korábbi vallomását miszerint ő vezette a kocsit. Cary előszedi Jamal egyik professzorát, aki azt állítja, Jamal különösen érdeklődött az egyik óráján, amit 9/11 évfordulója alkalmából tartott. Ha belegondolok, engem is csúnya dolgokkal lehetne megvádolni, ha csak azt néznénk, hogy szabadidő jobb eltöltése céljából milyen kurzusokat hallgattam az egyetemen, pl. modern antiszemitizmus, így hát Alicia is azzal érvel, hogy ugyanmár. De a prof szerint Jamal tényleg nagyon érdeklődő volt, az órán is, óra után is, a könyvéről is, minden. Csakhogy mégsem olyan kerek ez a történet, mert Alicia rámutat, hogy a prof alig volt jelen a saját óráin, nehézkesen emlékezhetne Jamalra, ráadásul a jelenléti ívet is az egyik lakótársa, Tariq írta alá Jamal helyett, szóval akkor ezt inkább hagyjuk.

Folytatjuk a bíróságon, egy fickó az online öldöklős játékok világának rejtelmeibe vezeti be a kedves érdeklődőket, és végignézhetjük, ahogy Jamal a játékban öngyilkos merénylőként felrobbant egy iskolát. Na, ezt nehéz lesz visszahozni. A Gazdag Muszlim vissza is vonja a megbízást, nem akarja, hogy tovább védjék a srácot, nem mutatna jól Eli kampánya mellett. Alicia kicsit győzködi őket, ez tényleg csak egy játék, nem baj, ha elveszítjük az ügyfelet, végülis mi rángattuk bele a gyereket ebbe az egész gyilkossági vádba, így hát kitartanak mellette. Gazdag Muszlim vinné már a kampányát Eli-tól, de ő nem igazán hagyja, Gazdag Muszlim pedig találóan összefoglalja a helyzetet: Egy arab és egy zsidó bemennek egy bárba, és megölik egymást.

Grace mindeközben ismerkedik a korrepetitorával, kicsit fura a lány, és idővel csak furább lesz. A metrón tanulnak együtt, amikor felszáll egy focicsapatnyi indiai srác, a csaj benyomja a kismagnót a táskájában, Grace kezébe nyomja a telefonját, hogy kamerázzon, és Bollywoodot emlegetve felpattan, hogy valami egészen zavarba ejtő táncot lejtsen a metrókapaszkodón a fiúkkal. Hát Grace, anyádnak ez nem fog tetszeni. Vissza a tárgyalóterembe, online játékos srác ismét a tanúk padján. Kalinda kiderítette, hogy Jamal egyik lakótársa (Amir, az imádkozós) is játssza bizony ezt a játékot, sőt, online összeverekedett egy másik játékossal, mégpedig azzal a zsidó fiúval, akit később megöltek. Azért ez elég ciki. Meg azért az is kiderül, hogy szinte mindenkinek a játékban van ilyen frankó kis öngyilkos merénylős szettje, szóval nem olyan nagy dolog ez.

Diane is érzi, hogy Will egy kicsit máshogy viszonyul Aliciához, hát még ha tudná is… De a friss páros végre újra együtt lehet az egész napos inkább-ne-is-nézzünk-egymásra-ha-nem-muszáj-mert-különben-itt-helyben-az-asztalon-magamévá-teszlek után.

Dögös Bige segítségével Kalinda kideríti, hogy Amir mégsem játszott, hanem a harmadik lakótárs (Tariq) jelentkezett be az ő azonosítójával öngyilkososat játszani… komolyan, van valami, amit ezek a srácok nem osztanak meg? Indítéka viszont csak Amirnak lenne, Kalindának időre van szüksége, ezért Alicia hirtelen ötlettől vezérelve úgy véli, hogy a bíró bizony elfogult volt szegény Jamallal szemben, merthogy a bíró úr bizony zsidó, ez pedig így nem működhet. Mellékes, hogy a bíró határozottan jóarc volt végig, de egy órát biztosan nyernek ezzel. Cary bepánikol, de Peter állítólag jól tudja, mire készül az asszony. Ex-asszony. Akármi. Eli közben a pro-muszlim kampányát arra használja, hogy megszerezze a zsidók kampánymegbízását, sikerrel.

Hoppá, úgy tűnik Peter tényleg tudta, mire játszik Alicia. Ha a bíró visszalépne, akkor másnap jelölnének ki új bírót, másnap viszont egy ünnep miatt egyetlen zsidó bíró sem dolgozna, Cary pedig nem mulasztja el felhívni a bíró figyelmét erre az apróságra. Aliciának ez nem jött be, marad az eddigi bíró, aki most még dühös is rá, szóval sokat nem nyert ezzel a manőverrel. De szerencsére Kalinda gyorsan dolgozik (megtámogatva a Dögös Bigével), így aztán kiderítik, hogy Jamal másik lakótársa, Tariq, miközben Amir karakterével játszotta az online lövöldözős játékot megismerte a később meggyilkolt zsidó fiút. Idáig tiszta? Oké, most jön a csavar: nem volt itt semmi politikai indíték, a két srác néhányszor randizott, összejöttek, csak aztán Tariq féltékeny lett, ami szurkálásig fajult (mármint késsel…), szegény zsidó fiú meg meghalt. Hogy mentse a menthetőt, Tariq megpróbálta gyűlölet-bűncselekménynek álcázni a dolgot, nem is kevés sikerrel, de azért csak kiderült a turpisság. Ja, és mire fel a visszafele rajzolt horogkereszt? Tariq pont annyira volt zsidóellenes palesztin, hogy még egy horogkeresztet se tudjon tisztességesen megrajzolni.

Eli még megnyugtatja új klienseit (a zsidó közösséget), hogy ez a gyilkossággal végződő homoszexuális arab-zsidó románc annyira bonyolult egy történet, hogy egyik oldal kommunikációjának se árthat sokat, nagyon nem kell aggódni miatta. Viszont Eli még mindig szívesen látná kormányzóként Petert, aki nem is ellenkezik, de rábízza Eli-ra ezt a mókát, ő egyelőre jól elvan államügyészként. Eli még megjegyzi, hogy Peternek nincs oka aggódnia Alicia és Will miatt, nincs ott semmi, egymásra se néznek (ja, az irodában nem is). Nem nehéz, Peter is hamar átlát a szitán, egy elvált jelölttel nehezebb dolga lenne Eli-nak egy kormányzóválasztáson, így hát természetes, hogy propagálná jelöltjénél a harmonikus családi kapcsolatokat.

Azok, mármint a harmonikus családi kapcsolatok pillanatnyilag a legkevésbé sincsenek meg, de legalább képes kulturáltan elcsevegni az álompár, amíg az ajtó két oldalán ácsorogva arra várnak, hogy a gyerekek elkészüljenek, és Peter elvigye őket a hétvégére. Will közben Kalindával lelkizik egy bárban, majd sietve távozik, ugyanis 8.45-kor neki bizony találkozója van. Azt pedig már sosem tudjuk meg, hogy ki kopogtatott Alicia ajtaján pontban 8.45-kor. Talán a pizzafutár volt?