Az utolsó részhez értünk, és egy álommal kezdünk. Yamato-san egy fura világban találja magát, mikor az egyik rokona közeledik felé. Az öreg először nem érti a dolgot, de a találkozás fényt derít mindenre: ők már a túlvilágon vannak, ahol feleleveníthetik a régi időket. A rokon mesél a családjáról és arról, hogy költöztek Hirosimába. Majd előkerül egy égett arcú kislány, mire az öreg nagy hangzavarra ébred. Mindenki kiözönlik az utcára, ahol nagy ünneplés folyik. Yamoto kérdésére egy ismerős elmondja, hogy végre sikerült megtörni a japánokat, egy különleges bombával. 1945 augusztus 6-át írunk.

Nincs mit szépíteni a dolgon, el lett baszva itten sok minden, és nem úgy, hogy valaki vagy valakik elbaszták, hanem úgy, hogy én. Túlvállalás, kimerültség, sokameló, mindegy, mentséget nem kerestem eddig sem semmire, most sem fogok, ígéret viszont jön, mert ingyen is van, meg mert komolyan is gondolom:

Elvtársak, fel, támadunk!

Szóval lassan visszaállunk abba a kerékvágásba, amiben kellett volna haladni október 23 óta. 

Azt kérte a Telekom, nézzem meg, mit ajánlanék legszívesebben a videótékájuk kínálatából. Szabad kéz, mondták, ami tetszik, tették hozzá. Jó, mondom, megnézem. Két órán át csak a tartalmat pörgettem, és jegyzeteltem, hogy mit kéne ajánlani, aztán inkább rákerestem olyan dolgokra, amiket mostanában kedvelek. Itt az első.

Pókember azért jó, mert egyáltalán nem pók. A pókoknak nyolc lábuk van, nekünk kettő; ahol nekünk fogunk/szánk, nekik csáprágójuk, szóval ha Pókember valóban egy Pók-Ember lenne, a büdös életbe' nem rajzolták volna meg, mert a művésznek is olyan traumákat okozott volna, amire jelenleg még nincs terápia. Pókember ezzel szemben az egész Marvel-DC kombinált szuperhősuniverzum (Batmantől Thoron és Wonder Womanon át Fekete Párducig) legszerethetőbb figurája.

Mert egy kölyök.

Stan Lee, Pókember (és a Marvel-hősök jó részének) társalkotója, a képregényvilág egykori atyaúristene nem véletlenül nevezte nem egyszer a kedvencének az eredetileg gimnazista diáknak kitalált Peter Parkert, emberközelibb, megfoghatóbb volt, mint egy félisten vagy egy dühében kétemeletes (zöld) ház nagyságú szörnnyé váló tudós, és ami a legfontosabb, olyan korosztályt képviselt, aminek a képregények elsősorban szóltak, de amit egy szuperhős sem képviselt 1962 augusztusa előtt. Peter, aki képességeit egy radioaktív pók marásának köszönheti, jó ideig megmaradt egy átlagos tininek, akit a nagynénje és nagybátyja nevel, iskolába jár, szerelmes lesz, barátokat szerez, összetörik a szívét, és közben a képességei felfedezésével egyre magabiztosabban lép fel New York bűnözőivel és a városra alkalomadtán rászabaduló szupergonoszokkal szemben.

Nehéz az élet, ha kiderül, hogy az angyalok akarják a bőrödet kosztümként viselni a világvégére. Most megnézünk egy olyan verziót, ahol valaki igent mondott a ruhára. Dean érkezik meg egy belvárosi motelhez, egy utcai prédikátor az Elragadtatásról beszélne gyakorlatilag bárkivel, de az egyszerű emberek meg se állnak neki. Deant is elkapja, és azt a szerencsétlen kérdést teszi fel neki, hogy gondolkodott-e már Isten vele kapcsolatos tervein? Nem is sejti, hogy a „túl sokat is” válasz Dean egész életére jellemző, különösen az utóbbi pár hétre. Dean később a szobájából telefonál Castiellel, a Coltról beszélgetnek, állítólag a démonok őrzik. Cas éppen egy autópálya mellett ácsorog, alig hallja mit mond Dean, ráadásul a kártyája is lejár. Micsoda hétköznapi dolgok egy angyalnak, de Dean biztosra veszi, hogy a Colt már régen megsemmisült. Nem, Castielnek más infói vannak, menjenek egy közös küldetésre és szerezzék meg a fegyvert ugyanis a Kill Lucifer tervet ezzel lehet végrehajtani. Legyen, Dean megmondja, hogy Kansas City Century Hotel 113-as szobájában van, várja őt, de csak reggel, szeretne egyet aludni. Telefon lerak, Castiel pedig reggelig fog ácsorogni az út mellett. 

Egy szakítás mindig nehéz, főleg, ha olyan emberek között történik mint a Winchester tesók. Megisszák a levét, a mostani részben megnézzük, hogy mi történt velük. Éjszaka kezdünk, Sammy már javában csicsikál a Great Plains Motel egyik olcsó szobájában. A hölgyek kedvéért alaposan megcsodálhatjuk Jared Padalecki mellizmait, miután felébredt. A férfiak kedvéért mellette üdvözölhetjük a neglizsébe öltözött Jessicát, a halott Nagy Őt. Akár álom, akár nem, Jessica ott van mellette, mindketten nagyon hiányoztak a másiknak. Sammy végre kiöntheti valakinek a szívét, milyen érzés szörnyetegnek lenni, azonban Jessica nem könnyíti meg a dolgát. Bizony, hogy szörnyeteg, mindig is az volt, hiába tagadja, a lelke mélyén ezt egész életében érezte. Jessica is ezért halt meg... Muszáj, hogy végre elfogadja kicsoda is valójában, és Jessica pont ezért van itt, hogy segítsen neki. Ha csak menekül, valaki meg fog halni, hiába tiltakozik Sammy, nagy árat fog fizetni azért, ha nem fog megváltozni. Mire Sammy válaszolni tudna, addigra Jessica eltűnik. 

Újabb évad, újabb üldözés, most egy sárga Ferrari a célpont. A 911-et felhívja a sofőr, nem tudja megállítani a kocsit, 15 éves, szóval jogosan van beszarva, mert sem jogsija, sem lövése nincsen, hogyan tudná megállítani a járművet. Amit az apja mindennél jobban szeret, így jogos a félelem. Athena segítségül hívja a férjét és egységét, hogy összeütköztessék a tűzoltókocsival, mert úgy le lehetne lassítani a dolgot. Maddie közben eléri a sofőr apját, aki tényleg kivan, és nyilván nem szereti jobban a kocsit, mint a fiát, de ezt mondjuk a kamasznak is el kéne mondania. Végül a srác megmenekül, a kocsi totálkáros, de nemsokára lesz egy másik aukció, ahol lehet pénzt költeni, most lehetőleg egy olyan autóra, amiben van légzsák.

Egy flashbacckel kezdünk, visszamegyünk 1031-be, a Finnmark-felvidékre. Mindent hó borít, embert alig látni, de ha nagyon keressük, meg lehet találni őket. Ezt tette Alfi is, egy aprócska, alig pár főből álló törzshöz jött e kietlen vidéken. Alfi egy bizonyos Kutya Tore-t keres, Testes Olaf gyilkosát (ő a norvégok Szent Istvánja), ugyanis egy hatalmas csókot adna a hősnek. Alfi a sámánasszonyhoz mehet be, a nő elmondja, hogy itt járt a férfi és az ezer fény taváról  kérdezősködött, bárhol is legyen ez. Alfinak fontos a férfi, a hírek szerint sokan keresik őt, többek közt egy lánghajú leány is járt nála, de a sámánasszony sem tudja hol jár a férfi. A sámánasszony elkezdi a szertartást, és a révület után leírja a lánynak a jövőt a magasba törő házakról, a fényes városokról. Lehet ekkor kezdődtek el az idővándorlások...?

Az eredeti sugárzás szerinti 2x07 epizód Manhattanben kezdődik, öreg Indy egy fényképkiállításon szemlélődik, címe: Vlagyimir Lenin - Jelenetek egy forradalomból. Közeledik a záróra, a kurátor távozásra kéri Indyt, de az nem mozdul. Hosszan nézegeti az egyik képet, ami zászlókkal, transzparensekkel vonuló tömeget ábrázol, és a tömeg felé oldalról befutó kalapos fiatalembert, majd kijelenti, téves rajta a dátum. A kép ugyanis 1917 júliusában készült és nem októberben, ahogy a katalógus írja. A kurátor biztosítja az öreg kekeckedőt, hogy szakértő történészek munkája a kiállítás, de Indy leinti. Ez a transzparenst tartó fiú a kép elkészülte után még fél percig élt, mondja az elképedt kurátornak és belekezd a történetbe.

A héten Luca nem a megszokott díszleten belül tartózkodik, ugyanis Artúr elráncigálja magával egy szingli-táborba, amin ő lesz a coach. Luca úgy megy, mintha a fogát húznák, ugyanis semmi kedve az egészhez. Sok ismerős arccal találkozik, például a Sheldon Cooper beütésű Tamással, a rádió könyveléséről. Tamáshoz fűződik egyébként a hét legjobb monológja, ugyanis játszaniuk kell Lucával: Tamás, együtt vagytok Lucával, és el kell mondanod neki, hogy megcsaltad. Ím a feladat. A statisztikákat mániákusan imádó, igen elvont könyvelő ezt ekképp oldja meg: ,,Luca, ezt az információt muszáj vagyok megosztani veled. Sajnos történt egy komoly meghibásodás a mi stabil, kölcsönös szeretetre épülő párkapcsolatunkban. Sajnos a neuronjaim a szokásosnál több szerotonint termeltek egy vonzó nő láttán. Megszólítottam az előbb említett nőt és lefolytattunk egy megtermékenyítést elősegítő aktust a megfelelő védekezés mellett…töcsköltünk”. Zseniális. Luca egyébként sokat tanul a táborban saját magáról, leginkább a tekintetben, hogy nem szabad lenéznie másokat. Még a régi pasijáról, Szilárdról is tanul, ugyanis a srác megjelenik és össze is jön egy másik csajjal, ám kiderül, hogy csak műsor volt, mert mindig Lucát fogja szeretni. Szegény fiú. Artúrnak is vannak ám titkai, ami eléggé kiborítja a mi Lucánkat. Artúr, mint párkapcsolati coach előadja, hogy mekkora szerelemben él a feleségével, erre hopp kiderül, hogy nincs felesége, ez csak a marketing része a dolognak, hisz hogy néz az ki, ha egy coach nem találta meg az igazit. Luca igencsak kiborul és csalónak nevezi Artúrt, aki levezeti neki, hogy ez mekkora baromság, mert ettől még rengeteg mindenkinek segít – beleértve Lucát is. És lám, a vöröshajú rádiós belátja, hogy így van, úgyhogy boldogan távozik a táborból.

Hát, ez is elérkezett…

Klaus a szívéhez tartja a fehértölgy karót, és Elijah hiába győzködi, a tesó elszánt, és nem hajlandó megváltoztatni a döntését. Csakhogy befut Hope is, immár újra emberi alakban, és döbbenten rakja össze a képet: a sötét mágia az apjában van, aki most öngyilkos akar lenni. NANEEEM! Elijah kérve kéri öccsét, hogy menjenek vissza New Orleansba, biztosan van más megoldás, de Klaus hajthatatlan – ám mielőtt bevégezné, Hope egy intéssel kitöri a nyakát. Na, ezt megúsztuk…