Terror: Gyalázat 2X10 – A túlvilág

Facebook Tweet

Az utolsó részhez értünk, és egy álommal kezdünk. Yamato-san egy fura világban találja magát, mikor az egyik rokona közeledik felé. Az öreg először nem érti a dolgot, de a találkozás fényt derít mindenre: ők már a túlvilágon vannak, ahol feleleveníthetik a régi időket. A rokon mesél a családjáról és arról, hogy költöztek Hirosimába. Majd előkerül egy égett arcú kislány, mire az öreg nagy hangzavarra ébred. Mindenki kiözönlik az utcára, ahol nagy ünneplés folyik. Yamoto kérdésére egy ismerős elmondja, hogy végre sikerült megtörni a japánokat, egy különleges bombával. 1945 augusztus 6-át írunk.

Yuko, Luz testében, karján az újszülöttel ténfereg az úton, mikor egy autó áll meg mellette. Egy kedves család próbál segíteni, így felajánlják, hogy elviszik egy darabon. Nem nehéz kitalálni, hogy igen rossz döntés beengedni a kocsinkba egy bakemonot, de ezt ők még nem tudják. Eközben a Chester és családja visszaér a házukhoz. Kiteszik a megviselt nagyanyót, meg a többieket, majd az öreg Henry és Asako elindulnak Luz keresésére. Miután Chestert figyelmeztetik, hogy ez a mai nap nem a japánok szerencsenapja, egy másik autóval ő is megindul. Nem is sokáig kell autókáznia, mikor meglátja maga előtt a lányt. Meg van győződve róla, hogy még Yuko vezérli, de hamar kiderül, hogy csak Luz az a gyermeke nélkül. Mire megvirrad Nakayamáék megtalálják a segítőkész, de felettébb halott családot. Csak a kislányuk él, aki a babával egy elhagyott viskóba tart, ahol az ott fekvő, Yuko kezébe adja a gyereket.

Chester miután visszavitte Luzt az otthonukba, elindul megkeresni a gyermekét. Visszamennek a halott családhoz, ahol előkerül az összezavarodott lányuk is. Tőle megtudják, hogy mi történt, és elindulnak a viskó felé. Eközben Yuko a saját temetésére készül, hogy elvigye az ő tökéletes világába a babát. Luz szerencsére még nem omlott össze újra, hanem elkeseredésében eszébe jut egy ötlet, és Asako-san bőröndjéből előkutatja Yuko fiatalkori fényképét.

1919-be repülünk vissza. Japánban Yuko és Asako most készülődik ahhoz a fotóhoz, amit az Amerikában élő, leendő férjeik fognak megkapni. Asako biztatja a húgát, hogy Furuya jó ember, pedig ő már tudja az igazságot. A fiatal Yuko még bízik abban, hogy egy az újvilágban egy jobb élet várja, így boldogan és nagy reményekkel áll a fényképész elé, hogy elkészüljön az a bizonyos fénykép, amit Luz megtalált. Vissza ’45-be: Chester és az apja megtalálják a viskót, de mielőtt belépnek, a fiú megígérteti Henry-vel, hogy bevégzi a feladatát, ha ő már nem él. Bent a házban minden jel arra mutat, hogy lakosa temetésre készült, így elindulnak, hogy megakadályozzák. Közben Luz elmondja a tervét Asakonak, így már ők is a temető felé tartanak.

Chester rátalál a sír szélén üldögélő Yukora, és próbálja meggyőzni arról, hogy nem a fia kell neki, hanem ő, Taizo. A bakemono nincs elragadtatva az ötlettől, pedig lenne megoldás a kivitelezésre. Ekkor megjelenik az öreg Nakayama, Yuko elé áll, és nagy magabiztossággal széttépi a fia gyermekkori képét. Úgy dönt, nem hagyja, hogy Chester vigye el a balhét, inkább a vadászpuskájával telepumpálja a szellemet. Yuko összeesik, de nem hal meg, hisz őt már nem lehet megölni. Megfenyegeti az öreget, hogy kinyírja, de Henry nem jött üres kézzel. Hozott magával egy zsák szútrát, amik amolyan szent szavak rongyokra firkálva, és ezek megvédik a szellemektől. A karjára van csavarva egy, és kap belőle Chester is. Odalép Yukohoz és elkezdi az arcára firkálni a szútrákat. És itt derül, ki, hogy miért nem működött ez a táborban. Amíg a testére voltak írva a szavak, Yuko addig csapdába volt, de ahogy elégették a testét, eltűntek a szútrák is. De a táborral ellentétben Yuko most mozog, így letépi Nakayama kezéről a szutrát, majd a saját arcát is, amin már volt írás. Ekkor már megszállhatja az öreget, aki lábon lövi a babával menekülő Chestert, majd hasba lövi saját magát. Yuko érte megy a gyermekért és beleveti magát a sírba, hogy átérjenek a túlvilágba.

Ekkor érkeznek meg Luzék. A lány felsegíti Chestert, Asako pedig odarohan a férjéhez, de ő addigra már halott. Minden veszni látszik, de mikor Chesterék odabotorkálnak a sírhoz, Yuko éppen mászik ki belőle. Ugyanis az öreg Nakayama az utolsó erejével teleszórta a sírt a nála lévő zsák szútrával, így se a szellem, se a baba nem ment sehová. Asako nekiesik a húgának egy nagy késsel, aki ugyan most tehetetlen, de megölni sem lehet, szóval tiszta patt helyzet. Végül Luz előveszi Yuko fiatalkori fényképét és közli vele, hogy van megoldás. Miután lenyugodnak a kedélyek, Chester elmagyarázza a megtépázott Yukonak, hogy van egy esélye véget vetni ennek a rémálomnak. A mexikói varázslattal visszamennek a kép idejébe, oda, ahol a lány még együtt volt a két gyermekével, hisz még a szíve alatt hordta őket. Yuko belemegy az alkuba és elkezdik a szertartást. Sikerül visszajutni térben-időben, így Yuko végre újra önmaga lehet, és ott marad, abban a boldog pillanatban.

Újra kapunk egy visszaemlékezést Chestertől, ahogy az apjával hajóznak a tengeren. Lő pár képet az öregről és elbeszélgetnek, olyan apa-fia pillanat ez, és a temetésen ezt idézi fel Chester. Ugrunk öt évet. A család már L.A.-ben lakik, ahol Chester megnyitotta a fotóstúdióját. Összegyűltek a rokonok, hogy Chester megörökítse őket egy-egy fotón, mert lassan újra ünneplik az obont. Chesteréknek született még egy ikerpárjuk, de ott van az öreg Yamoto-san, Amy és mindenki, aki túlélte a háborút. Az est lezárásaként, megemlékeznek a halottjaikról, és mindenki vízre bocsájt egy pici kis tutajt, benne egy lámpással, így emlékezve a szeretteikre.