Elérkeztünk az évadzáróhoz, sajnos ilyen rövid lett ez nagyon hangulatos sorozat. Kezdjünk egy kampányvideóval, egy Norvégiát bemutató kisfilmet nézünk meg, ahol egy hölgy óészakiul mesél az országról a frissen érkezett időbevándorlóknak. Maradjunk annyiban, hogy az egymás iránti tolerancia (vallási vagy szexuális orientációk), az együtt élő emberek sokszínűsége (fehérek, arabok, afrikaiak stb.), és egymás elfogadása, valamint a melegházasság hívószavak csak további kérdéseket szülnek egy frissen integrált viking csoportnál. Egy szőke faszi képtelen elfogadni, hogy egy igazi keresztény ország ennyi hitetlen dolgot megengedjen magának. A többiek is tiltakoznak, az oktatást vezető 21. századi hölgy lezárja az órát, nehogy lázadás törjön ki, erősítésnek odalép mellé egy biztonsági őr is. A szőke harcos kénytelen hallgatni, viszont nem túl elegánsan, de eldől mint egy krumpliszsák. Szerencsére magánál van és telefont keres. A tanárnő és a szekus azt találgatják, hogy kit hívhat fel a pasas, és igazuk van, csak most érkezett, kinek telefonálna... Szőkeség bepötyögte a számot, de csak a hangposta felel, Madeleine-t keresi és mindenre emlékszik. No, akkor Madeleine tényleg időutazott, ha ezek ismerik egymást...  

Egy szép reggel Lars a szomszédai hangoskodására ébred, a digitális órája sajnos egy újabb áramszünet miatt lenullázódott. Ráadásul, hogy a korona is felkerüljön erre a nehezen induló reggelre, egy Odin-hívő hittérítő kopog be hozzá. Szegény Lars nagyon nincs képben se Odinnal, se a világgal így percekkel az ébredés után, nem akar a nagyszerű félszemű istenségről beszélgetni. A térítő azonban nem adja fel, még az ajtóba is beteszi a lábát, Lars bekeményít, nekilöki a folyosó falának, húzzon el innen. A térítő belátja, hogy itt nem győzhet, elmegy, de odaveti Larsnak, hogy üdvözli a kolléganőjét, Alfit. Lars köpni-nyelni nem tud hirtelen, honnan ismeri a hittérítő Alfit? A térítő elmegy, a balhét végignézte a kőkori Díler szomszéd is, Lars nagyon büszke magára, hogy elküldte a fenébe a mihaszna Odin-hívőt. 

Ingriddel és a sokész barátnőivel kezdünk, a kiscsajok nagyon rápörögtek erre a végzős bulira. Újabb nagy projektbe vágták a nem túl éles fejszéjüket, természetesen kellő pia és Temproxát szemcsepp támogatásával. A főszereplő ezúttal Madeleine lesz, aki el fog játszani egy időbevándorlást, beöltözik kőkorszakinak, beugrik a vízbe és eljátssza, hogy megérkezik. Ingrid fejében megszólal egy vékonyka hang, veszélyes lehet, amit művelnek, de a csajokat nem lehet eltántorítani, hiszen a végzős menőségük múlik ezen. Egy motorcsónakkal bemennek az öbölbe, a csatakiáltások után Madeleine beugrik a vízbe, amit fel is vesznek kamerával. Kötelezően megvicceli a csajokat azzal, hogy úgy tesz, mintha görcsöt kapott volna, de ő csak poénkodott. Haha, a nagy lelkesedés kezd lanyhulni, ugyanis nemsokára villan valami, felhangzik egy furcsa hang a vízből, Madeleine meg eltűnik. Tényleg eltűnt, ez nem viccelődés, hiába szólongatják őt a rémült barátnői, nincs sehol. Majd újra villan egyet a víz, és felbukkan Madeleine és néhány új időbevándorló, vagyis érkezés történt. Madeleine-re rá se lehet ismerni, megrémült, fulladozik, Ingrid ugrik utána, az egyik barinő meg hívja a mentőket. 

Egy nagyon bozontos biciklis futárral indítunk, ránézésre viking lehet. Szegényt útközben is hívják, alig teszi le az egyik hívást, máris jön a következő, és ebből lesz a baj. Elég egyszer nem figyelni, máris balesetezik. Egy nő szalad hozzá, ő kérdezgeti, hogy érzi magát, ám a Bozont csak a nyakában lógó keresztre figyel, amiről beugrik egy emlék: egy lángoló kereszt. Bozont szerencsére jól van, a kaják viszont kiszóródtak a földre. Az út ezek után egy mosdóba vezet, a kézszárító alatt szárogatja a kajákat, fujj... A mosdóban egy férfi, egy fiatalabb, szintén ex-viking nézegeti szinte áhítatos tisztelettel. Összeszedi magát és megszólítja Bozontot, akit Kutya Torénak nevez és úgy tűnik, régen az ura volt. Bozont habozik mielőtt válaszolna, de azt mondj, hogy nem is érti mit dumál neki itt óészakiul és otthagyja.

Egy flashbacckel kezdünk, visszamegyünk 1031-be, a Finnmark-felvidékre. Mindent hó borít, embert alig látni, de ha nagyon keressük, meg lehet találni őket. Ezt tette Alfi is, egy aprócska, alig pár főből álló törzshöz jött e kietlen vidéken. Alfi egy bizonyos Kutya Tore-t keres, Testes Olaf gyilkosát (ő a norvégok Szent Istvánja), ugyanis egy hatalmas csókot adna a hősnek. Alfi a sámánasszonyhoz mehet be, a nő elmondja, hogy itt járt a férfi és az ezer fény taváról  kérdezősködött, bárhol is legyen ez. Alfinak fontos a férfi, a hírek szerint sokan keresik őt, többek közt egy lánghajú leány is járt nála, de a sámánasszony sem tudja hol jár a férfi. A sámánasszony elkezdi a szertartást, és a révület után leírja a lánynak a jövőt a magasba törő házakról, a fényes városokról. Lehet ekkor kezdődtek el az idővándorlások...?

Mi lenne akkor, ha múltbéli emberek teremnének itt a 21. századi világunkban? Mi lenne, ha valamilyen csoda/mágia/furcsa természeti jelenség/tudományos kísérlet/ egyéb lehetőség miatt az kőkorszakból, vikingek korából és a 19. századból érkeznének a bevándorlók és nem a háború sújtotta vidékekről? Mit tennénk vajon mi jelenkori magyarok, ha esetleg egy ilyen idővándorlás révén ősmagyarok érkeznének hozzánk a múltból?  Ezen gondolkodott el a norvég HBO is, és ebből lett az Időbevándorlók/Beforeigners/Fremvandrerne nevű 6 részes sorozata, ami rövidsége ellenére igazán hangulatos lett. A címadás jogát fenntartom magamnak, a készítők csak megszámozták az epizódokat, így hivatalos címeket ne keressetek. Vágjunk is bele, valamikor a 2000-es években járunk, és az esti Oslo városát látjuk az öböl felől. Fiatalok buliznak és bátorságpróbát tartanak, ki mer beleugrani a vízbe. Az egyikük észreveszi, hogy furcsán fodrozódik a víz odalent, mintha lenne ott valami. A többiek simán nyuszinak tartják, de egy pillanattal később egy hatalmasat villan a víz. Egy fuldokló férfi bukkan fel, aki egy fura nyelven kiabál segítségért. Ezt újabb villanások követik és újabb emberek bukkannak fel. Hagyjuk ott ezt a furcsaságot és ismerkedjünk meg Larsszal és a feleségével, Marie-val. Fiatal házasok, talán alulról épp csak súrolják a 30-at, de Marie pocakja már szépen gömbölyödik. Lars rendőrjárőr és épp az új lakásukat csodálják, ezen a szép estén fogják aláírni a szerződést. Menjünk vissza a fiatalokhoz, kimenekítették a vízből a fuldoklókat. Vissza a házaspárunkhoz, Lars odakanyarítja a nevét a szerződésre, igaz, bárhogyan is fizették ki a lakást, összeszorult a gyomra. A háttérben a lámpák villódznak, nekik fel se tűnik, viszont Larsnak mennie kell, munka van.