A héten választ kapunk arra a kérdésre, amit nagyjából két hete tettem fel: ha eddig 100 nap telt el a sorozat szerint, hogyan fogják az utolsó két hétbe beleszuszakolni a fogadás maradék 160 napját? A válasz egyszerű, gondolhattam volna rá: már csak két hétig fog tartani a fogadás. Mielőtt azonban megtudnátok, miért is alakul ez így, röviden összefoglalnám Dénes és Ildikó párkapcsolati válságát – de csak tőmondatokban. Ildikó kiborul, amiért az utóbbi időben Dénes jókat beszélget egy kolléganőjével, úgyhogy elköltözik Lucához, majd ő is elkezd randizgatni egy fickóval, de ne ítéljük el érte, mert Turek Miklós játssza a férfit, úgyhogy... érthető, na. A randi nagyjából egyszerre zajlik, s míg Dénes elutasítja a nő közeledését, Ildikó felmegy éjszakára a férfihoz. Nem sokkal később megtudjuk, hogy csak beszélgettek, s a férfi ennél többet várt volna, éppen ezért nem is engedi Ildikónak, hogy hozzáköltözzön. Ekkor jön rá Ildikó, milyen hülye volt, majd hazamegy, és kibékülnek Dénessel.

Vannak a kötelező olvasmányok, amiket a tanterv ír elő a népnek, meg vannak azok a művek, amiket a közvélekedés valamiért felemelt arra a szintre, hogy ismerni KELL őket. Ilyen például Umberto Eco 1980-ban kiadott, A rózsa neve című klasszikusa is ami egyszerre olvasható bűnügyi és történelmi regényként, de annyi kulturális, filozófiatörténeti és más utalás (vagy nevezzük rétegnek, mindegy) található benne, amivel jócskán túlmutat az egyszerű bűnügyi történeteken.

Készült belőle filmváltozat a kellemesen dörmögő Sean Conneryvel 1986-ban, Eco pedig 2011-ben kijavította a 31 éves kézirat hibáit, lefordította a latin szövegrészeket (fura, de ezek szerint 1980-ban még el lehetett várni az olvasóktól, hogy megértsék) és modernizálta a szöveget, ami egyébként szerintem eleve túlmutatott egy sima mozifilmes mennyiségen, csak éppen 1980-ban a rendezők nem SVOD-ban, streamingben meg konstans elérhető videótékában, hanem filmben gondolkodtak.

A mai részben olyan történik, ami 38 survivor évad alatt egyszer sem fordult elő és ez nemcsak a játékra hatott, hanem a jövő heti reunionra is és hatással lesz valószínűleg az elkövetkező évadokra. Mondja azt valaki, hogy ez a műsor majd’ 20 év után nem tud érdekes lenni. Bár a CBS biztos nem kívánta ezt a fajta érdekességet.

32. este, törzsi tanács után Tommy hisztispicsáskodik. Ha nem szól neki Dean, akkor a hotelben fürdőzne, vagy steaket enne és közben eszelősen a zsűris beszédére készülne. Ehelyett a többieknek és a kamerának rage-el, hogy kicsnálták Kennyt ki akarták szavazni. Szemetek. Ha Dean nem lenne - foglaljuk imába e férfi nevét - akkor Tommy, Janet, Lauren és Dan a megbeszéltek szerint szavaznak és Tommy úgy esik ki, hogy az ember akiben megbíztak – Noura – ellenük fordult és egész nap hazudott nekik. Nah, ez azért mégiscsak hallatlan!
Come on bitch, please. Noura a főellenség? Nálam kis képzavart okoz Tommy hegyi beszéde az árulásról, mert azt hittem survivort nézek, nem a cserkészek aktuális havi epizódját. Ne vicceljünk már. Arról a Nouráról beszél, akit max. azért tartana játékban, mert esélytelennek gondolja a végső győzelemre és nem szövetségesként tekint rá, hanem eszközként. Most mégis azon nyíg, hogy Nourának meg kellett volna védenie őt. Ezen logika mentén haladva akkor Tommynak nem kellett volna kiválasztania Nourát a rokonlátogatáskor? Jól van Tommy, ülj le, egyes.
Noura meg meghunyászkodva magyarázkodik, de a riportban ő is rage-el, hogy hülyeség volt Deanben megbízni. Szar ügy. Úgy dönt borsot tör Dean orra alá olyan Nourásan még este és Dean cipőit a törzsi zászlót tartó bambuszok tetejéhez szorítja be két oldalra azzal, hogy a sötétben nem találja majd és Dean nem fogja elérni, mert nincs olyan magas, mint Noura. Valami rossz karmát is szeretne ehhez a tetthez párosítani, mert a zászlón a kiesettek dolgai vannak. Noura azt reméli, ha felkerült a cipője Dean is ki fog esni. Végül sajnos nem derül ki mit szólt Dean a csínytevéshez, de nekem tetszett az ötlet.

Kedves olvasók, hadd kezdjem személyes bejelentéssel: a négyszáz nemcsak gombócból vagy palacsintából sok, hanem a blogra írt posztból is, mindenesetre a mostani megjelenéssel sikerült elérnem ezt a számot. Nem tervezek nagy ünneplést, csak némi gellérthegyi tüzijátékot, József Attila-díjat, PEN Club felvételt, és öt kört a felcsúti kisvasúton (Bicskéig!). Külön öröm, hogy egyik személyes kedvencem kalandjainak ismertetése során érkezett el ez a jeles alkalom, ezért a sorozat multikulti jellegének jegyében álljon itt a dicső szám több nyelven is: angolul: 400; németül: 400; franciául: 400; spanyolul: 400; latinul: CD.

Az eredeti sugárzás szerinti 2x04 epizód különlegessége, hogy Terry Jones (igen, AZ a Terry Jones, a Monty Python-os) rendezte és játssza az egyik fontos szerepet, így nem okozok meglepetést, ha előre elmondom: ez a mostani az egyik legviccesebb és legkönnyedebb rész az egész sorozatban. Philadelphiában kezdünk, öreg Indy sétál be egy nagy épületbe, hogy előadást tartson. Persze először rossz terembe nyit be, de aztán egy másikban megtalálja a rá várakozó hallgatóságot. Már első megmozdulásával sikerül elnyernie a figyelmüket: leveri a mikrofont és az olvasólámpát a katedrán álló asztalról, majd ugyanazzal a mozdulattal szétszórja a papírjait is. A közönség nevetgél és "na ebből mi lesz?" arccal figyeli az öreg helyreállítási kísérleteit, de Indy nem igazán zavartatja magát. Tudják, ez engem arra emlékeztet, amikor az első világháborúban kémként szolgáltam és Barcelonában állomásoztam, kezd bele a hivatalos programban írtaktól eltérő spontán előadásába.

Lucának nehezen indul a hete, ugyanis egy srác telefonál be a rádióba, aki nem először próbálja meg az öngyilkosságot, és épp el akar búcsúzni kedvenc rádiósától, Lucától. Luca lebeszéli, sőt, találkozni is hajlandó ezzel a Ramónnal, a fiú öngyilkosságát elkerülendő. A találkozó nem sikerül rosszul, bár elég átlagos srác ez a Ramón. Hamar Lucára tapad, és nem veszi könnyen, ha a lánynak épp nincs rá ideje, úgyhogy nem telik sok időbe, hogy a rádió tetejéről telefonáljon be azzal, hogy leugrik. Zsigmond sikert szimatol a levegőben, így felküldi Lucát, hogy szedje le Ramónt, és Félixet, hogy közvetítse azt. Luca még ki is mászik a srác mellé a tetőterasz erkélyének korlátján, de végül sikerül meghiúsítania a kísérletet. Zsigmond nagyon meg van elégedve a hallottakkal, de Márk rettentően kiborul ezen a szenzációhajhász hozzáálláson, és azon, hogy Zsigmond képes volt kockára tenni Luca életét. Ramón látva Luca bátorságát, hajlandó arra, hogy bevonuljon egy elzárt helyre kezeltetni magát.

Eljött a fogadás 100. napja is, ami egyfajta mérföldkő, méghozzá akkora, hogy Luca a feladáson is elgondolkodik, ám anyja kioktatja: ,,mindig mindent feladsz, ezért nem leszel soha boldog”. Fordított pszichológia, és működik, így Luca mégis folytatja a fogadást. Elgondolkodtam viszont a száz napon, mert ezek szerint a sorozat eleje óta náluk nagyjából három hónap telt el, és még van négy hét a sorozatból. Hogy fog eltelni a maradék 160 nap ennyi idő alatt? Míg én ezen gondolkodom, Luca további randiairól gondoskodik. Összejön egy szakács fickóval, aki alkotói válsága után Luca hatására újra főzni kezd, méghozzá Zitáék bárjában. Luca hamar rájön, hogy inkább függés ez, mint szerelem, mert a séf állítja: Luca nélkül képtelen alkotni. Végül a lány igaz megkönnyebbülésére a szakács a saját lábára szeretne állni, és látni, hogyan boldogul Luca nélkül a konyhában.

A mai rész egészen érdekesre sikeredett. Reward challenge, helyezkedés, védettségi játék, helyezkedés és egy nagyon kaotikus tanács. Mit kívánhat még az egyszeri survivor néző?

Azonnal belevágunk a közepébe, nincs semmi simi-simi, előjáték, hanem érkeznek a játékosok a 31. napon Jeff elé – itt játék lesz. Jutalomért méghozzá, amit a rokonok társaságában lehet élvezni. Így van, elérkezett az idő egy kis sírós-rívós ölelkezésre. Elsőként Laurenhez érkezik a férje, majd Tommyhoz a barátnője, Karishmához a férje, Nourához a húga, Janethez a férje, Deanhez az anyukája, Danhez a 13 éves kisebbik fia, Elaine-hez pedig a barátnője érkezett.
Mit tudtunk meg? Mindenkit szeret mindenki. Ami érdekes volt, hogy Karishma hisztérikusan zokogott, szinte levegőt sem kapott, úgy csüngött a férje karjaiban, mint egy kismajom az anyján. Most jött ki minden érzelem. Magány, stressz, teljes elhagyatottság. A férje még sosem látta ilyennek. Én egészen kényelmetlenül éreztem magam amíg őket néztem, de mindannyian mások vagyunk. Az is kiderült, hogy Noura húga hasonlóan hangos, mint a nővér és úgy ugrik neki, majdnem feldönti. Aranyosak. Janeték legújabb unokája lány lesz, ezért jött a férj rikító rózsaszínű pólóban. A csöpögős percek után Jeff elmondja mi a reward challenge: a játékosok párban, összekötve fognak versenyezni. Átfűzik magukat egy akadálypályán, a pálya végén át kell ásni magukat egy rönk alatt és utolsó feladatként egy darab homokzsákot kell rádobni egy nagyobb tányér méretű falemezre. A győztes pár együtt tölt néhány órát a rokonokkal és némi élelemmel. Mivel Noura húgának látásproblémái vannak, Jeff maga mellé veszi a lányt a challenge elején, hogy láthassa ő is a vízben álló nővérét. Cute.

A mai rész izgalmasra sikeredett. Látunk majd jó kis védettségi játékot, sok-sok tattikázást, vérszomjas mamanucai tyúkot és zárásként egy fasza kis tanácsot!
Az előző dupla kiesős rész után onnan folytatjuk ahol abbahagytuk: érkezik vissza a táborba az első tanács után Lauren, Dan, Noura és Janet kedélyesen beszélgetnek, talán Dean a legcsendesebb. Azt hiszem ez az első alkalom a legeleje óta, hogy nincs dráma. Lauren izgul, hogy rászálltak-e Tommyra, de nem kell sokáig töprengenie, mert Tommy bukkan fel először a második csoportból egy „itt vagyok”-kal. Még a süket is hallhatja mekkora kő esett le Lauren szívéről. Mikor mindenki megérkezett kérdezi, hogy ki ment haza? Missy – felelik. Elaine meséli el mi volt délután a táborban – hogyan viselkedett Missy Karishmával, mi volt a terve stb. Karishma nem is lehetne boldogabb, kiestek az első számú célpontjai, megmaradt a rejtett védettsége és végre van egy kis mozgástere. Egy ember mégis van, akinek szar került a palacsintájába. A mai nap szar volt – mondja Elizabeth a többieknek – nagyon szar tudjátok? Várj csak, mindjárt megsajnállak. Elaine kimondja ami eszembe jutott: most olyan kapcsolatokat építhetsz, amiket előtte nem tudtál. Ott a pont! Mert eddig bele volt ragadva Missy seggébe és nem foglalkozott senki mással. Ezért van most szarban, mert Elaine-en kívül kb. senkihez sem kötődik. Azt mondja a riportban, hogy egyedül maradt és azt fogja tenni amire szükség van ahhoz, hogy játékban maradjon. Mintha eddig nem így lett volna…

Pörgős kis rész lesz a mai. Hogy miért? Mert ketten is kiesnek és bár egy védettségi játék lesz két győztessel, de ketté szedik a csapatot és emiatt igazán beindul a taktikai úthenger, sikerül megkavarni az állóvizet. Nem szaladok azért ennyire előre. A nehezen emészthető tanács éjszakájával folytatódik a sztori és Janettel indítunk aki a tanácson nagyon egyedül érezte magát, nagyon nehéz volt neki és azt érezte nem bír tovább játszani. Sikerült ezt elrendeznie magában és azt mondja nem teheti meg, hogy feladja, mert a lányai, az unokája, a férje és a tengerparti családja (az életmentők) nem láthatják ezt. Azt mondja a többieknek, hogy innentől kezdve szabad ügynök, nem tudja mi tévő legyen. Az előző tanácson felhasználta a védettségét, ezért most kifejezetten rossz helyzetben van. Lauren és Noura biztatják lefekvéskor, hogy a dolgok mindig változnak, bármi megtörténhet, napról napra játsszon. Truth!

Az estének ezzel még nincs vége. Azzal folytatódik, hogy Karismán – állítása szerint az arcán – átszaladt egy patkány. A többiek a kiabálására ébrednek, de aztán „nincs itt semmi látnivaló” és visszafekszenek. A rohangáló patkány lehet a közelgő vihart érezte meg, mert ezekre a szerencsétlenekre ezután egész éjszaka zuhogott az eső. Nyomorultul kelnek, főleg Elizabeth. Sír, Missy öleli. A riportban elmondja mennyire borzasztó volt, nagyon megviselte. Karma is a bitch. Vagy ahogy Elaine mondta: suck it up, buttercup!

Elérkeztünk a SupNat 15 évados történetének Legjobb Epizódjához. A rész, amit mindenki ismer, a rész, amiben megtörténik a lehetetlen. A rész, amin a nézők sírva röhögtek. Kezdjünk is neki, elhangzik a sitcomok jellegzetes figyelmeztetése, élő közönség előtt vették fel. Megnézzük a motelt, ahol a srácok megszálltak, vidám zene szól, és Deant látjuk először. A közönség lelkesen ujjong, pedig Dean csak becsukta a hűtőt. Az asztalon ott figyel egy több emeletes szendvics, ehhez nagyobb száj kell Deannek (a szájat később, a Scoobynatural epizódban meg is kapta). Megjön Sammy, szokás szerint gondterhelt, hiszen itt a Világvége! A közönség imádja őket, Sammy észreveszi a szendvics-tornyot, Deannek tényleg nagyobb szájra lesz szüksége. A srácok gesztusai eltúlzottak, a mosolyok hamisak, Sammy a kutatásról érdeklődik, ami Dean feladata lett volna. A közönség gyanúsan huhog, Dean kényszeredett mosollyal feleli, hogy egész éjjel dolgozott, és a munkát egy fiatal lány jelentette, aki fürdőruhában lép ki eléjük, Dean pedig kimondja a sorozat Bazingáját, vagyis jön a jól ismert Son of a Bitch! A nézők visonganak.