Megjött a Marvels Jessica Jones második évada, és persze, hogy születik róla hogyvolt, mert hogyvolt nélkül egy sorozat félkarú óriás, hogy egy aktuális idézetet parafrazeáljak. A nyitóképeken egy bőrdzsekis fiatalembert követhetünk, aki akkora táskát cipel magával, hogy az embernek az a benyomása támad, csak azért festették pirosra, hogy ellopják. Nem így történik, a fiatalember egy pizzafutár, aki azonban nem kézbesítési szándékkal érkezik a címre, hanem azért, hogy az ott ajtót nyitó telt keblű hölggyel egy örömteli pásztorórát töltsön. Közben hallhatjuk Jessica narrálását, és hopp, már vált is a kép a jelenbe, ahol egy síró arcú, szintén telt keblű, egy pizzériatulajdonos meséli könnyes szemekkel, hogy a derék fiúból ezt nem igazán nézte ki. Jessicát ez nagyjából annyira érdekli, mint az adóhatóságot egy elszúrt adóbevallás feletti magyarázkodás, és csöppet sem lelkesen arra noszogatja az ügyfelét, hogy tessék aláírni a csekket. Sajnos ekkor állít be a futárunk, úgyhogy első felháborodásában a tulajdonosnő rögtön meg is rendeli a megölését. Jessica tiltakozik, hogy ő nem gyilkos, de a pizzériás mást hallott a rádióban, szóval tegye csak meg, megfizeti. Szuperhősnőnk végül úgy dönt, hogy közli ezt az értetlenkedő alkalmazottal a tulajdonos füle hallatára, majd a miheztartás végett palacsintává lapít egy széket. A megfélemlített munkaerő úgy szelel el, mint random magyar orvosrezidens egy németországi állás hallatán, a tulajdonosnő pedig némi rábeszélés után elhiszi, hogy Jessica valóban nem öl embereket. Ha már nem fizették ki, búcsúzóul lenyúl egy pizzát, mert miért ne.