Eltelt egy hét, de Gereon még mindig a vízen lebeg és üvölt, majd észrevesz egy táblát a dombon, annak fémrúdját kiszabadítja, majd visszaugrik a vízbe Lotte-ért. A parton immár újraélesztéssel próbálkozik, eleinte sikertelenül, majd Lotte hirtelen felül – csak Mick Az utolsó zsaruból 20 év kóma után ült fel ennél gyorsabban és jobban – és kiköpi a fél tavat. Főcím.
Greta a konyhában ül, mereven néz maga elé, az operatőr az arcába nyomja a kamerát. Óraketyegést hallunk, főcím.
Gereon a lakótárs-újságíróval várja a sarkon a megbízható embert, akire lehet támaszkodni. Érkezik is a tag, aki egy egyszerű mérnök, nem kell lerohanni, nem katona ő. Még mielőtt azonban odaérhetne hozzájuk az ember, egy kocsi elhúz előttük, és lelövik a tagot. Gereon a kocsi után fut, szétlövi a hátsó szélvédőt, de nem sikerül megállítani a járgányt. Főcím.
Miközben nézem ennek a résznek a „Mi történt eddig?” részét, az merül fel bennem, hogy Lotte miért nem ismerte fel a vasutast, amikor könyörgöm, flörtölt is vele, majdnem randira is elmentek!
Lotte ébredezik, bilincs a lábán, így a szabadulás nem annyira könnyű, ráadásul negyven kilójával próbálja a falból kihúzni a vasakat, sok sikert. Amikor végre körbenéz a szobában, látjuk azt a bizonyos lovas képet, amin Arno lova szerepel, nekem továbbra sem tiszta, hogy a főszereplő bátyjának lovának képe miért van kilógatva egy tök random helyen, de inkább váltsunk.
Mini Arno a dzsindzsásban rovarokat szedeget, majd az elhagyott gyártelepen nézegeti frissen szerzett zsákmányait. Amikor zajokat hall, elindul az irányába, egy pár szexel az egyik koszos részen, mire a gyerek tipikus kiskamaszviselkedést produkálva rájuk önti befőttesüvegének tartalmát. A megzavart szerelmesek sikítanak, mini Arno menekül, az ismeretlen pasas üldözi, majd belefut Jänicke holttestébe. Főcím.
A szovjet nagykövetségen kezdünk éjjel, a nagykövet nagyban keres valamit egy elemlámpa segítségével, majd amikor megtalálja, telefonál a kormánytanácsosnak, hogy nemsokára találkozhatnak, megvannak a kért papírok.
Az első nagyjából 2 percben azt hittem, belecsöppentem valami musicalbe, Helga és Gereon álomvilágába, ahol égő serpenyők között gyerekmentes életben dalolásznak és táncolnak (innen üzenem a sorozat készítőinek, hogy ne erőltessék Volker Bruch komplikált mozgásformáit, mert nem megy neki), de szerencsére kiderül, hogy Helga csak álmodta az egészet. Az ajtóban azonban a kellemetlen meglepetés és a valóság várja, mini Arno ugyanis szemtanúja anyu és nagybácsi romantikus együttébredésének. A reggeli sem telik el jobban, a gyerek ugyanis rájött, hogy Gereon be szokott bújni anyu takarója alá, amit nagypapának nem szabad elmondani, mert dühös lesz, és azt sem fogadja valami jól, amikor Helga közli vele, hogy az apját nem keresik tovább, meghalt. A kissrác – ahogy minden egyes gyerek, aki nem akarja elfogadni, hogy egy szerette meghalt – elutasítja ezt a feltételezést, és hazugnak nevezi a felnőtteket (ez speciel igaz rájuk).
Gereon ébred, a keze remeg, gyorsan beveszi a gyógyszerét, készülődik. Kintről kopogás, telefonon keresik, a kormánytanácsos az. Megtalálták Kurdakowot és 14 másik hullát, a helyszínre kéne menni, ott van a Buddha is, a gyilkosságis főfőfő-valaki.
Gereon kikötve, gyógyszerezve fekszik Schmidt doki egyik kórtermében, éppen hipnotizálják, tehát ott járunk, ahol a kezdetkor. Szexuális töltetű visszaemlékezései vannak, majd a jó doktor közli, hogy még jobban elmélyítik ezt az állapotát.
Idilli képpel kezdünk, jön az újságkihordó fiú, egy családi ház elé a tejek közé teszi be az aznapi lapot, nyílik az ajtó, Greta jön ki szolgálólányruhában, akkor felvették a tanácsosékhoz. Reggelit készít, kivasalja a napilapot, mert mégis úriházban vagyunk, meg még a gyerekekre is kéne figyelnie. A ház asszonya egész kedvesen tanítgatja, mit hova és hogyan helyezzen el az asztalon, a lány hálát rebeg munkaadóinak, hogy felvették. Csengetés, jön a patológus, sürgős megbeszélni valója van a tanácsossal.
