A Kormányzó dühtől tágra nyílt pupillájából kizoomoló képpel nyitunk. Hangos és heves szuszogások közepette ecseteli, hogy mennyire büszke. Ennél fogva szétüti annak a fejét, akihez e szép szavakat intézi. Ja, mert országos faszaság volt Milton, hogy felgyújtottad a zombikat, de ezért nyolc becsületes woodbury ember vesztette életét, cseszed! – Mondta a Kormányzó, majd bemosott egyet Miltonnak. Az meg hiába kérdezett vissza, hogy mit szólna ehhez a kis Penny, ha látná, hogy az apja ilyen bosszúszomjas vadállat. Nyilván be lenne szarva – érkezik az egyszerű válasz –, de ha már akkor ilyen kemény lett volna, akkor még most is élne, és nem kellett volna a zombivá vált gyerektestét ölelgetnie, meg a csomókban kihulló haját kefélnie neki, az ördögűzős kislány és Körből ismert Samara ikertestvérének. Hát ez nem jött be, de pusztán megszokásból, meg valami elfajzott plátói szerelemből aggódik még egy sort Andreáért. Erre a Kormányzó odaveti a fogorvosi székhez kötözött nő elé, és mint minden atom zseni James Bond főgonosz gyorsan felvázolja a szupertitkos haditervet, hogy bedózeroltatja és szitává lövi az egész börtönt a picsába, aztán nagy sebességű pakolásra inti Miltont, mire az direkt a földre ejti a kínzószerszámokat, de egy fogót azért a földön hagy, amit a félszemű nem vesz észre. Milton még kap egy utolsó küldetést, hogy ölje meg Andreát. A kezébe adott rambó késsel persze inkább a Kormányzóra támad, aki egy röpke mozdulattal ártalmatlanítja őt és a hasába fordítja kést. A biztonság kedvéért vagy 4-5 alkalommal, majd izomból kitépi azt, hogy garantáltan egy belső szerve se maradjon ép gyomor tájékon. Milton, ebben a mai világban csak egy szabály van: ölsz, vagy megölnek. Vagy megölnek (átváltozol) és úgy ölsz. – ezzel a tanáccsal hagyja magára a dögrováson lévő Miltont és Andreát.
