Hogy szerettem egyszer én a Mátyás térre menni,

Barát-szerű alakokkal sírni, nevetni.

Ám eljött az az idő, hogy ennek vége,

Hisz tönkrement idegeim jó 1/3-ad része.

Na, gyors összefoglaló az eddigiekről: Morgan átjött ide az anyasorozatból, menekülés, lövöldözés, menjetek innen, nemmegyünk, mindenki keres valakit, John újszereplő pl Laurát, Laura/Naomi megkerült, de igazából June a becses neve, árulás, Lucianat is ide ette a fene megint valahogy, még több lövöldözés, még több zombi, Madison feláldozza magát és magára gyújtotta a stadiont, Aliciáék így megmenekültek, de Nicket lelőtték, és úgy is maradt, Strandet pedig láthatóan kezelésbe vehette Marvin Gaye fodrásza.

Egy bevágással nyitunk a repülő zombikról, vagy Harry Potterék gyakorolják a vingardium leviosát az esőben, vagy a kedvezőtlen időjárási viszonyoknak köszönhetőek a szárnyaló holtak. Morgan számolgatja kincseit egy furgon hátuljában, majd közli Al-lal az adóvevőn hogy elég is volt ebből a sorozatból, inkább hazalécelnék Rickékhez – te vezetsz, anyukám. Később a cukros csávóékat (kedvencem különben) is meginvitálja Alexandriába, de John inkább visszamenne a faházába June-nal, aki egyébként Jennifer Lawrence +10 év, meg a fura kislánnyal, Charlieval, aki legalább olyan bosszantó, mint Carl volt a testvérsorozatban.

Az intro záró képsorai - melyek mindig utalnak valamiként az epizód tartalmára -, nem sok jót ígérnek: különféle kínzóeszközöket, sőt még egy vasálarcot is láthatunk. Aztán következik a börtönudvar, ahol nagyipari méretekben zajlik a kivégzés. Toprongyos elítélt a vérpadra fel, hóhér meglöki, aztán reccs. Majd újra és újra és újra. Az egészben az a legszorongatóbb, ahogyan az angol katonák szenvtelenül végzik közben a papírmunkát. Jamie és McQuarrie is ott áll a sorban, az iratokból pedig látható, hogy mindjárt rájuk kerül a sor. 

Nagy nap a mai azoknak a GOT rajongóknak, akik az utolsó előtti évad vége óta sem tudtak egyetlen éjszakát sem tisztességesen végigaludni, mert olyan kérdések foglalkoztatták őket, hogy akkor most Viserion pontosan mivé vált, vajon jeget hány-e tűz helyett, vagy hogy hogyan tudták kihúzni a jeges tó fenekéről (ki kötötte rá a láncokat???). A hetedik évad befejező részének hivatalos scriptje ugyanis mostantól elérhető az Emmy oldalán, és a fenti kérdések majdnem mindegyikére választ kapunk (nem, a láncokra sajnos nem), sőt még jó pár dolog kiderül a leiratból. 

Chuck apuval indítunk, Bryan egrecéroztatja, hogy vallja be, benne voltak Chuckkal az üdítős szabotázsban Axe elfogásának érdekében. Vagy 5 év börtön hamis tanúzásért, tessék szépen választani. Chuck apu csendben bámulja az asztalt, majd felnéz Bryanre, mi pedig visszaugrunk 3 nappal korábbra, amikoris Dake leadja a drótot Chucknak, hogy Bryan elindult az Ira által beköpött nyomokon, úgyhogy jó lenne, ha az öreg Chuck kibírná majd a kihallgatást egy szó nélkül.

Igen jelentős változásokról döntött a minap az Amerikai Filmakadémia az Oscar díjátadóval kapcsolatban, és a homo sapiens sapiensre oly nagyon jellemző módon innen-onnan azonnal felcsaptak az elégedetlenség hangjának hullámai. Az idei Oscar rekorder volt, már abban a szomorú tekintetben, hogy ennyire kevesen még soha nem nézték élőben a díjátadót, mely eredmény egyébként egy hosszú évek óta mutatkozó tendencia záróakkordja volt. Ezek után elég magától értetődő, hogy módosítani kell az évtizedes hagyományokon, és egy kicsit felrázni az erős naftalinszagot árasztó, idén 91 éves filmes díjátadó működésén.

Nagy port kavart a Who is America? Joe Arpaio, Maricopa volt megyei sheriffel készített interjúja, mely után Arpaio elismerte, hogy szörnyű tévedés áldozata lett. Pontosabban tévedések egész sorozatának áldozata, melyet most természetesen utólag meg is magyarázott egyenként, szép sorjában, pont mint Bauer a bizonyítványát.