Fet UV-bomba próbát tart a pincében, Zek, Ef és az öreg pedig jönnek mozizni. A dolog működik is, meg nem is: fény van, de nem elég ideig. Ef szerint, ha ki-be kapcsolgatnák, akkor tovább bírná az izzószál, ami Fet szerint működhet is elméletileg, de kipróbálni már nincs lehetőségük a nagy harc előtt. Azzal mennek, amijük van, aztán vagy bejön, vagy nem. Aggodalomra semmi ok, az öreg eddigi vámpírzombi-irtó karrierje során mindig így ment csatába, és még mindig egyben van.

Hogy pozitívan induljon a rész, láthatjuk Barryt, ahogy kiment egy párocskát a felborult autójukból, akik aztán mély átéléssel köszönik meg hősiességét. Győzelmi ünneplés a laborban, nemcsak, hogy életet mentett Flash, de még a saját sebességrekordját is megdöntötte. Mindenki fáradt, úgyhogy Dr. Wells ágyba parancsolja őket: Barry hazairányít Joe-hoz, Cisco meg egy italra invitálja Caitlint, de a lány passzol, mert mérges rá, amiért még mindig Ronnie után szaglászik. Erre Cisco azt tanácsolja, ha annyira nem izgatja a kérdés, akkor lépjen rajta ő is túl. A sok lelkizés után ideje megismernünk a rész metahumanjét, egy teleportáló lányt, aki épp lelépteti a pasiját a hűvösről.

Személytelen, szinte steril irodában vagyunk, haladunk a folyosón, boxok mindenütt. Az utolsó sarokban üldögél egy hivatalnok, nem hinném, hogy dolgozik, a monitor halacskákkal teli akváriumnak mutatja magát. Emberünk feszültnek tűnik, kifelé nézeget a dobozából, mintha bizony járna arra valaki. Hoppá, a folyosó végén megjelenik egy alak, látványától az eddig csak ideges ember pánikba esik. Billy Bob az érkező, most nem beszél sokat, illetve semmit sem. Jön, megragadja a csinovnyik nyakkendőjét és távozik. Az nem nagyon zavarja, hogy az illető ruhadarab még mindig a pasas nyakán van, megy egyre tovább, nyakkendő a kezében, pali a padlón csúszik nyöszörögve, jé, mások is vannak a kockákban, a kollégák egyre dugják ki a fejüket a látványosságra. Kellenek a frásznak az ilyen munkatársak. Segíteni nem kéne?

A mindig csodálatos Lilu celebrálja az összefoglalót, amitől a mezei néző cián kapszulára is haraphatott volna, annyira cefet unalmas is lehetett volna, de adjunk hálát az aranykezű és sasszemű villaszerkesztőknek, akik ebből a temérdek bélsárból is ki tudták meríteni a kontentek swarowski kristályát. A kampány haditervet két teljesen értelmetlen cicaharccal borítunk nyakon, amit Gáspár Laci és Young G dalszövegíró órájával csapatunk szét.

Dóri lett a villamester, így ki is osztotta a feladatokat, de úgy, hogy titkon azért Laci és Edina kapja az aljamunkát, azaz a konyhát. A reggeli kávé mellé Dóri a basztató pirulát is bevette és már tolja is azt az „Ugye, hogy…?” kérdő szócskával induló lebaszó dicséretet, amit jó anyánktól szoktunk hallani miután nagy duzzogva megcsináltunk egy kétperces házimunkát. Tudjuk. Így: Ugye mennyivel sokkal jobb így, hogy nem egy dzsuva a konyha? Ugye, hogy nem volt ANNYIRA nehéz? Ugye, hogy nem szakadt le a karod? Lacinak több se kell. Duzzogva megeszi a kis reggelijét, hisztizik egy sort, hogy bezzeg a többiek, majd Edinát stuffolja, hogy nem igaz, hogy ők párbajoznak, aztán még így is szívatóra vannak téve. Nos, László nagyon jól tudod, hogy nem Disney Landbe csattogtál be 90 napja.

„Fársángi víg húmor! csiklándj fel engemet”, jutnak eszünkbe a költő szavai és nyomában a gondolat: ideje folytatni a régebbi magyar filmeket szemléző nosztalgikus hogyvoltok sorát. Az eredeti Kojak sorozat 1973-78 között futott az Egybesült Államokban, és a hetvenes évek végén a cucilista rendszerben jópár részt bemutatott belőle a Magyar Televízió. Columbo után Kojak is elképesztő népszerűségre tett szert a magyar nézők körében, nem kis részben köszönhetően Inke László szinkronhangjának. Emiatt logikus lépés volt, hogy film készüljön a bőrhajú nyomozó budapesti kalandjairól, és 1980-ban be is mutatták mai vizsgálódásunk tárgyát, igazi all-star szereposztásban, még a kisebb szerepeket is az akkor legnépszerűbb színészek játszották. A mozikban egymilliónál is több néző látta a filmet, köztük volt a hogyvoltíró is. Lássuk hát, min szórakoztunk anno!

A Pan Am légitársaság gépe landol Ferihegyen, az utasok kíváncsian készülődnek első találkozásukra a gulyáskommunizmussal. Ahogy sorra lépkednek le a gép ajtajához tolt lépcsőn, egyszer csak ismerős alakot pillantunk meg: tovarisi konyec nyak, kopasz fej, napszemüveg… a férfi ekkor megfordul, és igen, ő az: Theo Kojak hadnagy! A látvány a felcsendülő főcímdallal együtt válik komplex élménnyé.

Castle már megint belekeveredett valami fosba, de hát neki alapvetően ez az életcélja, úgyhogy nagy meglepetés nem ért mondjuk. Egy sötét erdőben botorkál az elemlámpájával, várja, hogy ráakadjon a vasorrú bábára, amint épp cipeli egy zsákban a hátán Jancsit és Juliskát, de aztán az akad rá, és jól leüti a seprűnyéllel. 12 órája indult a sztori, ez egy lendületes sztori lesz, én már látom. Az a meglepő helyzet állt elő akkor, hogy Kate képes lenne lógni egy napot a munkából, de kivételesen Castle telefonja csörren meg. Az irodája előtt Mrs. Whitfield várja, aki Eva Hendricks volt, míg férjhez nem ment, és együtt jártak kémia előkészítőre. A nőnek nagyon kétségbeesetten megzuhant feje van, és még a tenyerét is megvágta, miközben elásta a férjét a kert végében. Na jó, nem. Vagy hát. Cole részvényügynök, okos, jóképű, elragadó, sztem ha eddig nem ásta el a kert végében, akkor el kéne. A nő szerint a pasi megcsalja, és muszáj tudnia, hogy van-e miért küzdenie még, és olyan könyörgősen néz Castle-ra, hogy elvállalja az ügyet. Ok, nekem nem tetszik Cole, de ezen vitatkozhatunk, hogy mennyire jóképű, sztem kimondottan tenyérbemászó feje van.

Nem is emlékszem, mikor néztem utoljára lengyel sorozatot. Persze a Loka és Bolka, vagy a gyakorlatilag sci-fi kategóriába sorolható Varázsceruza nem számít, de a Négy páncélos és a kutya, már annál inkább. (Fiatalabbak kedvéért: a Négy páncélos nem valami Tini Nindzsa teknőcöket rejt, hanem harckocsizókat.) Aztán a napokban eljutott hozzánk is az HBO új lengyel produkciója, és megszokhattuk, hogy az HBO valamibe belenyúl, akkor abból rendszerint minőségi produkció szokott kerekedni. De nézzük, mit művelnek a lengyelek, ha éppen nem bigost tolnak a fejükbe.

Harag, gyűlölet, idegesítő kijelentések és nézetek, de mindenekelőtt a felelősségvállalás teljes hiánya jellemzi a villalakók mindennapjait. Talán a szerkesztők is látták, hogy ebből semmi jó nem fog születni (nem hogy normális összefoglaló), így szépen bedobták az új tematikus hetet. Induljon hát a Zenehét!

De előtte Bencével indítunk, aki a mai műsor tiszteletére felvett egy szemüveget. Saját érdekében remélem, hogy csak divatmajom és még nincs rá szüksége. Nem mintha rosszul állna neki, de hát Bencének mi áll rosszul? Talán a majmolás, de azt meg kezdi kinőni. No, de ne pocsékoljuk rá a betűket, nézzük inkább a lényeget. Előkerül az applikáció, benne a szavazással. Ha őszinte/gec* akarok lenni, ennél viccesebb képet még nem láttam a hogyvoltok történetében.

(A PÁR-BAJ)

A drámai kiválasztás, és a szerelmespár párbajra ítéltetése után nem sok vidámságra számítok a mai adásban, de Bencus rikítózöld pólóban feszítve valami farsangi bulit emleget, így talán megint lesznek vicces pillanatok, ha szerencsénk van. Ha meg nincs, akkor a szokásos anyázás, csicskázás, köpködés, „kiviszlek és kint hagylak”-futamok.

Mindenekelőtt érdemes szót ejteni a jelmezekről is, mert úgy lehet csak kellően groteszk mivoltában szemléltetni az estét. Plasztik kurvás bohócnőnek öltözik, és igen, ez létező dolog, itt a kézzelfogható bizonyíték, a gumilabdák szinte kibuggyannak a csíkos kis csodából. Robin olyan bohócruhát ölt, ami rémálmaimban ne jöjjön elő, bár ha rajtam múlna, törvényileg büntetném a bohócjelmez viselését minden körülmények között. Az iszonyú piros göndör paróka, a túlméretes csónakcipő meg az elfolyó-elkenődő arcfesték teszik teljessé a totálisan pszichopata hatást. Laci fess rendőrnek öltözik, aminek van némi pornográf áthallása, úgy meg pláne, hogy Ádina tetőtől-talpig csíkos rabruhácskában feszít mellette. Komisz török basa jelmeze parádés, de nem a mellény, a buggyos gatya, meg a turbán, hanem a kibuggyanó sörhas miatt lesz egészen autentikus az összhatás. Kazal hozzáillő hastáncos szettben, még ő néz ki legkevésbé elmeháborodottnak, és ez azért elég sokat elmond a társaságról.